A kegyelem idején meghallgatlak

(Iz 49:8) Ezt mondja az Úr: A kegyelem idején meghallgatlak, és az üdvösség napján megsegítelek. Én teremtettelek, és én teszlek meg a nép szövetségesévé. Helyreállítom az országot, és kiosztom a pusztává lett örökséget.

A kegyelem idején meghallgatlak - mondja az Úr. De mikor van ez az idő? Hogyan vesszük észre, hogy élhessünk vele, hogy ne suhanjon el mellettünk észrevétlenül?...

Nemrég üdülni voltam a Fekete tenger partján. Ez az üdülés úgy esett, hogy csak szeptember második hetén tudtunk menni. Általában szeptember első hete még elfogadható, ha jó az idő, de a második hét már csak ritkán élvezhető. Ez már tényleg egésszen a szezon vége. 

Amikor megérkeztünk, már érezhető volt az ősz szele, de még mindig olyan volt, mintha nyár lenne. Meleg volt, a szállódák működtek, és a part is tele volt. Az üzletekben és a vendéglõkben érezhetõ volt a csappanás, de ez kellemesen hatott, mert a tolongás egyáltalán nem hiányzott nekünk. Aztán, ahogyan a napok teltek, szinte láthatóan fogyott el minden. Ez az elfogyás, elsorvadás, több sikon is történt: az igazán meleg napsütés ideje egyre inkább csak a déli órákra korlátozódott, délután a tenger víze egyre hamarabb hült le, az utcán és a szállódában egyre kevesebben járkáltak és egyre több szállóda meg butik húzta le a rollóit. Szinte tappintható volt az elmúlás… 

Amikor jöttünk hazafelé, a vonatállomásra menet, a taxisoför is megjegyezte: "Vége…, már minden kihalt…" Valamiképpen ő is gyászolta a szezont, a sok turistát, a tolongást és persze a jó keresetet is. A tengerparti vállalkozónak muszály jól kihasználnia a szezont, mert a téli időszakban abból él, amit nyáron keresett...

Mindez az Iz 49:8 igerészt juttatta eszembe... Úgy éreztem, hogy az élet is valahogy ilyen. Ilyen a mi kegyelmi életünk is: Amikor megismerjük az Urat és megtérünk, ez a mi kegyelmi életünk szezonja. Ezt a "kegyelmi szezont" ki kell használni. Tudatában kell lennünk, hogy ha elhanyagoljuk, akkor az nem fog örökké tartani. Egyszer csak eljön az ősz és eljön a kegyelmi időszaknak a vége. Ekkor a "kegyelmi üdülő" kihalt lesz és a "kegyelmi üzlet" kiürül... Megszűnik a "kegyelmi ingyenkiárusítás" és csak a pusztaság marad...

A kegyelem ideje mist van, és leginkább egybeesik az ember életének idejével. Ezért nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a kegyelem ideje megeggyezik földi életünk idejével. Az évek során Isten nyitva tartja számunkra "kegyelmi ajándékboltjait", "kegyelmi üdülőit" és hívogat, hogy használjuk ki az időt. Hívogat, hogy gazdagodjunk belőle. 

Sokan mellőzik Isten hívását és az élet haszontalanságai után rohangálnak. Vannak aztán olyanok is, akik életük vége felé elkezdenek kapálózni az Úr felé... Keresni kezdenek, mert utoléri őket az elmúlásnak a rettegése. Ezek már csak egy szeptemberi, utolsó szezont kapnak el. Valamennyit elnyernek a kegyelmekből, de az életszentségre nem juthatnak el, mert nem igyekeztek idejében és nem kezdték el ezt a kegyelmi útat amikor kelkett volna...

 
(Lk 13:24) „Igyekezzetek a szûk kapun bejutni, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni rajta, de nem fognak tudni."
          
Nagyok a mi bűneink Uram Jézus a mulasztások területén! Kérlek, hosszabbítsd meg a "kegyelmi szezont", hogy megmenekülhessünk. Add Uram nekünk az istenfélelem lelkét, hogy le ne hunyjuk szemünket és bele ne aludjunk a világi dolgokba...

Aztán ott vannak az eszesek, akik észreveszik a kegyelmi szezont és maximálisan kihasználják azt. Mindent szorgosan lelkük javára fordítanak, megtermik a gyümölcsöket, megdicsőítik az Úr Jézus nevét a földön. Ezeknek soha nem ér véget a kegyelem ideje, mert elnyerik az élet koronáját. Kövessük ezeknek példáját. Ámen.