Szeressétek ellenségeiteket

(Mt 5:43-48) Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. Ha csupán azokat szeretitek, akik szeretnek benneteket, mi lesz a jutalmatok? Nem így tesznek a vámosok is? S ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, mi különöset tesztek? Nem így tesznek a pogányok is? Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!

Szemlélődés

Szeressétek ellenségeiteket! Kemény beszéd. Ki hallgathatja (Jn 6:60)?... Az Úr Jézus, a megváltó kereszthalála előtt, az utolsó vacsorán mondta: Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért (Jn 15:13). Láthatjuk, hogy az Úr Jézus itt nem fokozza a dolgokat. Mondhatta volna talán azt is, hogy senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja rosszakaróiért, ellenségeiért. De nem... És valóban, nehezebb dolog áldozatot hozni egy rossz emberért, egy ellenségért, mint egy barátért...

(Róm 5:6-7) Amikor még erőtlenek voltunk, Krisztus éppen akkor meghalt a bűnösökért, noha az igazért is alig hal meg valaki, legföljebb jó emberért vállalják a halált.

De bizonyos értelemben, az Úr Jézus valóban csak a barátaiért halt meg. Miért? Azért, mert a keresztfán, az idők teljességében, egyszer s mindenkorra bevégeztezett a megváltás műve. Akik hisznek az Úr Jézusban és elfogadják a megváltást, azok Krisztus barátai lesznek és üdvözülnek. Akik nem hisznek és nem fogadják el a megváltást, azok nem részesednek a megváltás gyümölcseiből, tehát nem üdvözülnek és örökre Isten ellenségei maradnak (Mk 16:16). Ezért, az eljövendő élet perspektivájából, mondhatjuk, hogy Krisztus valójában nem halt meg ellenségeiért, hanem csakis a barátaiért, testvéreiért. A Saul féle ellenségek (ApCsel 7:58), csak ideig-óráig rugdalóznak önmaguk ellen (ApCsel 26:14). Az örökkévaló Isten szemében az ilyenek nem ellenségek, hanem megtérésre váró jövőbeli barátok...

Az ember életében titokzatos módon alakul a predesztináció és a saját döntéseinek összefonódása. Számunkra ez misztérium, de Isten előtt nyitott könyv. Isten arra hív meg minket, hogy az Ő transzcendens, eszkatológikus perspektívájából tekintsünk ellenségeinkre. Még ha nem is látjuk ellenségeinkben a jövőbeli barátainkat, testvéreinket, ahogyan Isten látja őket, tegyünk egy lépést hitben, mert a keresztény ember hitben jár, és nem látásban...

(Jn 20:29) Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.

(2Kor 5:7) ... mert hitben járunk, nem látásban.

Az ellenség megnyilvánulásai

Az ellenséget arról ismerjük fel, hogy szándékosan különféle rossz dolgokat művel az életünkben... 

Ezek a rossz dolgok több szinten jelenhetnek meg:

1. A gondolatok szintjén

- Értelmileg: az ellenség rosszat gondol rólunk, velünk kapcsolatosan...
- Érzelmileg: az ellenség gyűlöl minket...
- Akaratilag: az ellenség rosszat akar nekünk testileg vagy szellemileg...

Habár józanok és éberek kell legyünk, ugyanakkor, mindig reménykednünk kell minden ember megtérésében, és senki üdvössége felől nem eshetünk kétségbe.
Azért van ez, mert a szeretet mindent remél...

(1Kor 13:7) ...mindent eltûr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.

2. A beszéd szintjén

- Az ellenség rágalmaz és kárt tesz a becsületünkben...
- Az ellenség szidalmaz, káromol és átkoz minket...
- Az ellenség hazudik, megcsal és félrevezet minket...

Nekünk a rágalmakra, a káromlásokra és átkokra csakis jóval, áldással és imával kell válaszolnunk...

(Mt 5.44) Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözõitekért!

(Róm 12.14) Áldjátok üldözõiteket, áldjátok, s ne átkozzátok.

3. A cselekedetek szintjén

- Az ellenség kirekeszt, kitilt, elzavar minket...
- Az ellenség megfoszt minket javainktól, jogtalanul elvesz tőlünk...
- Az ellenség támad, üldöz, pusztít minket testileg vagy szellemileg...

Nekünk okosoknak és szelídeknek kell lennünk. Óvakodnunk kell az ellenségtől...

(Mt 10:16) Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok!

(Mt 10:23) Amikor az egyik városban üldöznek titeket, meneküljetek a másikba...

4. A mulasztások szintjén

- Az ellenség szándékosan kifelejt, kihagy minket a testi vagy lelki javakból...
- Az ellenség kerül, mellőz minket a takálkozásban...
- Az ellenség szándékosan kifelejt minket különböző közös listákról, a létezők sorából...

Ilyenkor, nekünk ismét oda kell hajolnunk ellenségünkhöz...

(Mt 5:39) Én pedig azt mondom nektek, ne álljatok ellent a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is!

(Róm 12:20) Sőt „ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére”.

Jót kell cselekednünk ellenségeinkkel

Újból és újból reménykednünk kell ellenségeink megtérésében, és a rosszat jóval kell legyőznünk...

(Lk 6:35) Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, a Magasságosnak lesztek a fiai, hisz õ is jó a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz.

(Lk 6:29) Ha arcul üt valaki, tartsd neki oda a másik arcodat is.

(Róm 12:20-21) Sõt, ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni. Ha ezt teszed, izzó parazsat raksz a fejére. Ne engedd, hogy legyõzzön a rossz, inkább te gyõzd le a rosszat jóval.

(2Kor 11:20) Eltûritek, ha valaki szolgává alacsonyít benneteket, ha kifoszt, ha kihasznál, ha fölétek kerekedik, ha arcul üt.

Nekünk be kell fogadnunk ellenségeinket is a szívünkbe, mert ez az a szeretet, amely az ellenségből is Isten barátjává tehet valakit...

(1Kor 13:5) Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.

(Jak 5:19-20) Testvéreim, ha valaki közületek letér az igazság útjáról, és akad, aki visszatéríti, az tudja meg, hogy aki a bûnöst letéríti a tévelygés útjáról, megmenti a lelkét a haláltól és a bûnök sokaságára fátyolt borít.

Ki a valódi ellenség?

A valódi ellenség nem a bűnös ember, hanem a gonosz lélek, a Sátán, aki mögötte és benne munkálkodik... Persze, ez nem menti fel az embert a felelősség alól, és nem lehet mindent csak a gonoszra fogni. De a fő felelős a Sátán, a hazugság atyja (Jn 8:44). Ezt megfigyelhettük már az első emberpár bűnbeesésekor is...

(Ter 3:12-13) Az ember így válaszolt: "Az asszony adott a fáról, akit mellém rendeltél, azért ettem." Az Úristen megkérdezte az asszonyt: "Mit tettél?" Az asszony így felelt: "A kígyó vezetett félre, azért ettem."

(Jn 8:44)  A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja.

(Ef 6:12)  Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.

Miért kell szeressük ellenségeinket?

1. Tekinttel őrájuk

Szeressük ellenségeinket megtérésük reményében, mert nekünk akarnunk és remélnünk kell minden ember üdvösségét...

(1Kor 13:7) Mindent eltûr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.

(1Tim 2:4) ... aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére.

2. Tekinttel önmagunkra

Szeressük ellenségeinket, mert ebben mutatkozik meg a szentek béketűrése és az átistenesedett emberi természet, ami az életszentség. Ebben mutatkozik meg leginkább, hogy Istenhez lettünk hasonlóvá, tehát az Ő fiai vagyunk...

(Jel 13:10) Itt van a szentek béketürése és hite.

Isten szeretet (1Ján 4:16)... Ő szeretet abszolut értelemben véve... A szeretet pedig ellentéte a félelemnek, a sötétségnek és a gyűlöletnek. Ha valaki ezekben él, az még nem ismeri Istent. A szeretet kiűzi a félelmet. Tehát azért kell szeressük ellenségeinket, mert ezáltal valóban Isten gyermekei leszünk. Ha mindig, feltétel nélkül szeretünk mindenkit, akkor Istenben élünk és félelem nélkül élünk...

(Mt 5:45-48) Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!

Az ellenség szeretete az életszentség leghitelesebb fokmérője. És be kell vallanunk magunknak, hogy még messze állunk ettől...

Ima: Uram Jézus! Kérünk öntsd lelkünkbe isteni szeretetedet, hogy úgy tudjunk szeretni, ahogyan te szeretsz. Ámen.

Méhednek gyümölcse

(Jn 8:3-11) Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá: "Mester, ezt az asszonyt röviddel ezelőtt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?" Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, s vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. De tovább faggatták, azért fölegyenesedett, és azt mondta nekik: "Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!" Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön, ők meg ennek hallatára eloldalogtak, egyikük a másik után, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középütt álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett és megszólította: "Asszony, hova lettek? Senki sem ítélt el?" "Senki, Uram" - felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: "Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!"

Szemlélõdés

Amikor az ítéletre vonatkozó evangéliumi részeket olvassuk, a következõ dolgokat szûrjük le:
- Mi emberek, mindnyájan bûnösök vagyunk és ezért nincs jogunk ítélkezni;
- Egyedül Jézus Krisztus bûntelen, ezért egyedül csak Neki van joga ítélkezni;
- A mennyei Atya, az Õ Szent Fiának, Jézusnak adta át az ítéletet;
- Ha ítélkezünk, mi is ítélet alá esünk és ahogyan ítélünk, bennünket is úgy fognak majd ítélni...

Kapcsolódó igerészek:

(Róm 3:23) Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik az Isten dicsőségét.

(Jn 5:22)  Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet...

(Lk 6:37) Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor benneteket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak.

Azonban, mindezeken túl, ha figyelmesen olvassuk az evangéliumi részt, akkor észrevehetünk egy rejtett dolgot. T.i. a törvény azt mondta ki, hogy nemcsak a házasságtörõ asszonyt, hanem a vele együtt vétkezõ férfit is el kellett ítélni és halálra kellett kövezni. Ezért aztán, nagy kérdése ennek az evangéliumi résznek az, hogy: hol maradt el a házasságtörõ férfi és miért nem hozták õt is az Úr Jézus elé az asszonnyal együtt?...

(Lev 20:10) Ha valaki férjes nővel házasságtörést követ el, mégpedig: aki embertársának feleségével házasságtörést követ el, az halállal lakol; ő is, bűntársa is.

(Mtörv 22:22) Ha rajtakapnak valamely férfit, hogy férjes asszonnyal hál, mindketten haljanak meg, a férfi is, aki együtt hált az asszonnyal, meg az asszony is. Irtsd ki, ami gonosz, Izraelből!

A lehetséges ok ott van a szentírásban:

(Péld 7:6:22) Mert házának ablakából kukucskál, a nyíláson át leskelődik, hátha a gyanútlan fiatalok közt meglátna egy ifjút, akinek kevés az esze: arra megy az utcán, a sarkon, és arra veszi az irányt, ahol az ő háza van. Szürkület van éppen, a nappal és az éj közt, leszállóban az éj sötétje. Összeakad vele egy nőszemély, cédán kiöltözve, fátyollal borítva. Nem volt önuralma, nem volt maradása, lába nem tudott megmaradni otthon. Egyszer az utcán, aztán a téren, végül minden utcasarkon leskelődött. Megfogja az ifjút, már meg is csókolja, és azt mondja neki szégyentelen arccal: „Adós voltam még egy áldozattal, és ma beváltottam, amit megfogadtam. Azért jöttem ki, hogy találkozzam veled, és rád találjak most, lám, megleltelek. Ágyamon a takarókat szépen elrendeztem, egyiptomi vásznat terítettem rá. Fekvőhelyemet bepermeteztem: mirha, aloé meg fahéj illatos olajával. Gyere, igyuk a szerelem italát reggelig, élvezzük örömmel a szerelem gyönyörét! Mert a férjem éppen nincsen itthon, elment messzire, hosszú útra indult. Elvitte magával az erszényt is a pénzzel, nem jön meg előbb, csak amikor holdtölte lesz.” Rábeszélő készségével így elcsábította, csalfa szájával tévútra vezette. Mint aki megzavarodott, elindult utána, ahogyan az ökör megy a vágóhídra, vagy mint a szarvas, amely hurokba akad. 

Terhesség vagy áldott állapot

A kézenfekvõ magyarázat itt az, hogy az asszony, házasságtörés közben, várandós lett. Ha a férj elmegy otthonról, mert katonai szolgálatot teljesít, vagy mert messzi tájra útazik kereskedni, és amikor hazajön, az asszony a várandósság jeleit mutatja, akkor nagy a gond. De már azelőtt is, az egy házban lakó asszonyok azonnal észreveszik ha kimarad a másik asszony menstruációja... Tahát egy ilyen helyzetben, a tettenérés abban áll, hogy jön a baba és bizonyíthatóan nem a férj az apa...

Azt viszont nem tudni, hogy ki az a férfi, akivel megtörtént a házasságtörés, mert az odébbállt... Ez már érthetõvé teszi, hogy az ítéletnél miért nincs ott a bûnt elkövetõ férfi is....

Tehát a házasságtörés bizonyítéka az asszony méhének gyümölcse ...

Ez ebben az esetben az érkezõ élet:
- Öröm helyett rettegést hozott;
- Élet helyett halált hozott;
- Jövõ helyett, reménytelen sorsot hozott...

 

 

Mire gondolhatott az Úr Jézus, amikor eléje hozták az asszonyt? Lehet, hogy éppen az egykor áldott állapotban lévõ édesanyjára és saját emberi természetének magzati állapotára gondolt. Mert hát, ha nincs a mennyei Atya gondviselése, ha József nem lett volna igaz ember, ha nem hitt volna az Úr angyalának, akkor nem vette volna feleségül Máriát és kiszolgáltatta volna õt a törvénynek... Ugyanis a törvény azt mondta ki, hogy ha egy jegyben álló leány várandósnak bizonyul, akkor kövezzék meg, mint házasságtörõt...

(Mt 1:18-20) Jézus Krisztus születésének ez a története: Anyja, Mária, Józsefnek a jegyese, még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: "József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van!

(Mtörv 22:23-24) Ha egy érintetlen leánnyal, aki el van jegyezve valamely férfival, a városban találkozik egy másik férfi és együtt hál vele, vezessétek mind a kettőjüket a város kapujához és kövezzétek őket agyon: a lányt amiatt, hogy bent a városban nem kiáltott segítségért, a férfit, mivel meggyalázta embertársa feleségét. Irtsd ki, ami gonosz, körödből.

Ebben a megvilágításban, lehet, hogy az Úr Jézus, éppen az asszony és a megszületendõ gyermek nagybetüs életét írta a porba (habár egyesek szerint a farizeusok és az írástudók bûneit...). Azt akarta, hogy életük legyen és bõségben legyen (Jn 10:10)... Azt akarta, hogy az asszony méhének gyümölcse életet hozzon és ne halált...

A gyerek a család gyümölcse

Ez a szentírási rész rávilágít a nõ, az asszony természeti  lényegére és a család lényegére. Az asszony méhe lehet:
- Az élet, az áldás forrása és helye;
- A család legbensõbb központja és féltett kincse;
- A társadalom és az emberiség fenntartója.

Ezért az asszonyi méhet nagy tisztelettel és megbecsüléssel kellene kezelnie minden férfinak és nõnek. A nõnek fel kellene fognia magasztos szerepét és a férfinak ezt meg kellene becsülnie...

Manapság gyakran nem ez történik és így, az asszony méhe:
- A félelem és a rettegés forrása;
- A gyilkosság és a halál szinhelye;
- Mindenféle lator átjáróháza;
- A társadalom terhe...

Mond meg, hogy mit jelent számodra az asszonynak méhe és én megmondom neked, hogy mi annak a gyümölcse…

Ima: Uram, megrettenünk és könyörgünk végtelen irgalmadért. Ments meg Uram minket! Ámen.