Szemlélõdés
Szeressétek ellenségeiteket… Kemény beszéd! Ki hallgathatja? (Jn 6:60) Az Úr Jézus, az Ő megváltó kereszthalála elõtt, az utolsó vacsorán, azt mondta: senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért (Jn 15:13). Láthatjuk, hogy az Úr Jézus itt nem sarkítja ki a dolgokat... Mondhatta volna azt is, hogy senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja ellenségeiért, de nem teszi... Mert valóban, nehezebb dolog áldozatot hozni egy ellenségért, mint egy barátért...
(Róm 5:6-7) Amikor még erőtlenek voltunk, Krisztus éppen akkor meghalt a bűnösökért, noha az igazért is alig hal meg valaki, legföljebb jó emberért vállalják a halált.
Bizonyos értelemben, az Úr Jézus valóban csak a barátaiért halt meg... Miért? Azért, mert a kereszten, egyszer s mindenkorra megvalósult a megváltás mûve. Akik hisznek az Úr Jézusban és elfogadják a megváltást, azok Krisztus barátai és üdvözülnek. Akik nem hisznek és nem fogadják el a megváltást, azok nem üdvözülnek és örökre Isten ellenségei maradnak (Mk 16:16). Ezért, az örök élet perspektivájából, mondhatjuk, hogy Krisztus valójában nem halt meg ellenségeiért, hanem csakis a barátaiért, testvéreiért...
A Saul-féle ellenségek (ApCsel 7:58), csak ideig-óráig rugdalóznak önmaguk ellen (ApCsel 26:14)... Az örökkévaló Isten szemében az ilyenek nem ellenségek, hanem megtérésre váró barátok. Az ember életében titokzatos módon alakul a predesztináció és a saját döntéseinek összefonódása... Számunkra ez misztérium, de Isten elõtt nyitott könyv. Isten arra hív meg minket, hogy az õ transzcendens, eszkatológikus perspektívájából tekintsünk ellenségeinkre. Ha még nem is látjuk ellenségeinkben eljövendõ barátainkat, testvéreinket, úgy ahogyan Isten látja, tegyünk meg egy lépést hitben, mert a keresztény ember hitben jár és nem látásban...
(Jn 20:29) Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.
(2Kor 5:7) ... mert hitben járunk, nem látásban.
Az ellenség megnyilvánulása és a mi válaszunk
Az ellenséget arról ismerjük fel, hogy rossz dolgok jönnek tõle a mi életünkbe... Ezek a rossz dolgok több szinten nyilvánulhatnak meg:
1. A szív és gondolat szintjén
- Értelmileg - az ellenség rosszat gondol;
- Érzelmileg - az ellenség gyûlöl;
- Akaratilag - az ellenség rosszat akar...
Habár józanok és éberek kell legyünk, ugyanakkor, mindig reménykednünk kell minden ember megtérésében és senki üdvössége felõl nem eshetünk kétségbe.
Ez azért van, mert a szeretet mindent remél...
(1Kor 13:7) ...mindent eltûr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
2. A beszéd szintjén
- Az ellenség rágalmaz és az ember becsületében kárt tesz;
- Az ellenség szidalmaz, káromol és átkoz;
- Az ellenség hazudik, megcsal és félrevezet.
Nekünk a rágalmakra és a káromlásokra, csakis jóval, áldással és imával kell válaszolnunk...
(Mt 5.44) Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözõitekért!
(Róm 12.14) Áldjátok üldözõiteket, áldjátok, s ne átkozzátok.
3. A cselekedetek szintjén
- Az ellenség kirekeszt, kizár, elzavar;
- Az ellenség kifoszt, jogtalanul elvesz;
- Az ellenség támad, üldöz, pusztít...
Nekünk okosoknak és szelídeknek kell legyünk. Óvakodnunk kell az ellenségtől...
(Mt 10:16) Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok!
(Mt 10:23) Amikor az egyik városban üldöznek titeket, meneküljetek a másikba...
(Mt 10:23) Amikor az egyik városban üldöznek titeket, meneküljetek a másikba...
4. A mulasztás szintjén
- Az ellenség szándékosan kifelejt, kihagy a javakból;
- Az ellenség kikerül, mellõz;
- Az ellenség kifelejt a listáról, az élõk sorából...
Nekünk oda kell hajolnunk ellenségeinkhez is...
(Róm 12:20) Sőt „ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére”.
Újból és újból remélni kell ellenségeink megtérésében és a rosszat jóval kell legyőzni...
(Lk 6:35) Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, a Magasságosnak lesztek a fiai, hisz õ is jó a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz.
(Lk 6:29) Ha arcul üt valaki, tartsd neki oda a másik arcodat is.
(Róm 12:20-21) Sõt, ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni. Ha ezt teszed, izzó parazsat raksz a fejére. Ne engedd, hogy legyõzzön a rossz, inkább te gyõzd le a rosszat jóval.
(2Kor 11:20) Eltûritek, ha valaki szolgává alacsonyít benneteket, ha kifoszt, ha kihasznál, ha fölétek kerekedik, ha arcul üt.
Nekünk ellenségeinket is be kell fogadnunk, mert ez az a szeretet, amely az ellenségből Isten barátjává tesz valakit...
(1Kor 13:5) Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.
(Jak 5:19-20) Testvéreim, ha valaki közületek letér az igazság útjáról, és akad, aki visszatéríti, az tudja meg, hogy aki a bûnöst letéríti a tévelygés útjáról, megmenti a lelkét a haláltól és a bûnök sokaságára fátyolt borít.
Ki a valódi ellenség?
A valódi ellenség nem az ember, hanem a gonosz lélek, a sátán, aki mögötte és benne munkálkodik... Persze, ez nem menti fel az embert a felelõsség alól, de a fõ felelõs a sátán, a hazugság atyja (Jn 8:44). Ezt megfigyelhetjük az elsõ emberpár bûnbeesésekor...
(Ter 3:12-13) Az ember így válaszolt: "Az asszony adott a fáról, akit mellém rendeltél, azért ettem." Az Úristen megkérdezte az asszonyt: "Mit tettél?" Az asszony így felelt: "A kígyó vezetett félre, azért ettem."
(Jn 8:44) A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja.
(Ef 6:12) Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.
Miért kell szeressük ellenségeinket?
1. Õrájuk tekintve
Megtérésük reményében, mert nekünk akarnunk és remélnünk kell minden ember üdvösségét...
(1Kor 13:7) Mindent eltûr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
(1Tim 2:4) ... aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére.
2. Miránk tekintve
Mert ebben mutatkozik meg a szentek béketûrése és az átistenesedett emberi természet, ami életszentség. Ebben mutatkozik meg, hogy Istenhez lettünk hasonlóvá, tehát az Õ fiai vagyunk...
(Jel 13:10) Ha valaki fogságba visz mást, õ is fogságba megy; ha valaki fegyverrel öl, fegyverrel kell annak megöletni. Itt van a szentek békességes tûrése és hite. (Károli)
Isten szeretet (1Ján 4:16), abszolut értelembe véve... A szeretet, ellentéte a félelemnek, a sötétségnek és a gyûlöletnek. Ha valaki ezekben él, az nincs még kapcsolatban Istennel, Aki a szeretet forrása. A szeretet kiűzi a félelmet. Tehát azért kell szeressük ellenségeinket, mert ezáltal valóban Isten gyermekei leszünk. Ha mindig, minden feltétel nélkül, mindenkit szeretünk, akkor Istenben élünk és félelem nélkül élünk...
(Mt 5:45-48) Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!
Az ellenségszeretet az életszentség fokmérõje. Be kell valljuk magunknak, hogy még távol állunk ettől...
Ima: Uram Jézus! Kérünk öntsd lelkünkbe isteni szeretetedet, hogy úgy tudjunk szeretni, ahogyan te szeretsz. Ámen.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés