A jól menedzselt plébánia

Több alkalommal hallottam, olvastam, hogy Németországban, Hollandiában, Belgiumban, vagy más nyugateurópai országban, a helyi egyházak eladták templomaikat, szemináriumaikat, plébániáikat vagy parókiáikat. Sõt, egy alkalommal beszélgettem is egy fiatallal, aki járt olyan diszkóban, amely egy volt templomban müködött.

Amíg csak hallod ezeket, egy dolog, de amikor látod is, akkor tényleg döbbenetes… Nemrég kaptam egy power-point bemutatót, amely egy olyan nagybritániai összkomfortos lakást mutatott be, ami egy tökéletes állapotban lévõ, gyönyörû, anglikán templomba volt berendezve. Volt ott livingruuum, kiccsön, báászruuum, bedruuum, ekszetra, ekszetra ( azaz nappali, konyha, fürdõszoba, hálószoba) … Szóval, volt minden, ami csak egy tisztességes, nagyhatalmi, volt gyarmatos ivadéknak kijár.

Nyugaton nem volt kommunizmus, nem volt Sztálin, nem volt Kádár, sem Ceausescu. Akkor mi a gond?... Belõlük mi ölte ki a hitet?... Mert bizony itt nem egy-két hitehagyóról van szó, hanem egy általános aposztáziáról, Isten iránti közömbösségrõl, sõt a gúny harárát súróló, szentség iránti tiszteletlenségrõl.

Egy alkalommal elküldtek egy menedzsment kurzusra, ahol egy ugyancsak angol cég lektora, lekesen oktatott minket a menedzsment agyafúrt fogásaira. A vége fele a kurzus, már-már filozófikus fordulatott kapott, valamiféle szektás, okkultista beavatási ízt. Volt ott valami, amit nagyon kellett volna imádni, valami, ami fele kimondatlanul is kicsúcsosodott a kurzus. Nem lehetett pontosan meghatározni, de határozottan köze volt a pénzhez és a hatalomhoz. Innen már csak egy lépés volt, hogy párhuzamot vonjak bizonyos lelkiségi kurzusokkal és megfogalmazódjon bennem a „jól menedzselt plébánia“ frusztráló gondolata. Itt van a kutya elásva!- gondoltam döbbenten. Ez az oka az imént említett egyházi csõdnek: a jól menedzselt plébánia.

Halvány fogalmam sincs, hogyan kerühetett szegény édesanyám könyvei közé a BÁNK J.: Kánoni jog. (Budapest, 1960) címü kötet. Megtérésem után, azon tünõdve, hogy milyen fura módon is részesültem az elsõáldozásban és a bérmálásban, beleolvastam a könyvbe. Elsõ olvasásra nagyon érdekes volt felismerni életem, családunk életének hiányosságait az egyházi törvények fényében. Utána azonban egyebekre is figyelmes lettem és nagyon elcsodálkoztam, hogy 1960 és 1984 között mekkorát változott az egyházjog.

Az egyik legérdekesebb rész az volt, amelyik kifejtette a nyerészkedés mibenlétét és tilalmát. Nyerészkedésnek minõsített minden kereskedelmet, minden termelési tevékenységet, bérbeadást, kézmüves tevékenységet, stb. ami arra irányult, hogy a pap közvetlenül pénzt keressen. Ez fõbenjáró bünnek minõsült és a Szentszéknek fentartott szankciókkal kellett sújtani. Mindez egy szentírási résszel is alá volt támasztva:
2 Tim. 2.4-5 Egy harczos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, a ki õt harczossá avatta. Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerûen küzd.

Talán itt van a probléma gyökere: az egyházjogban és annak alkalmazásában. Ha az Egyház, a kulcsok hatalma által így kötözött-oldozott, akkor nekünk fejet kell hajtanunk. Ha már a Vatikáni Rádió is nyerészkedik az Enel reklámozásával, akkor nekünk is el kell fogadnunk, hogy ez van. De a személyes cselekedeteinkért, az egyházjog értelmezéséért és alkalmazásáért személyesen is felelünk. Nem irhatjuk felül a Isten igéjét, nevezetesen a (2 Tim. 2.4-5) részét sem.

A jól menedzselt plébánia jól megy, mert van pénz templomot építeni, ünnepségeket rendezni. A jó menedzser papot dicsérik, mert lám milyen talpraesett, úgymond „közülünk való”. Õ majd rendbeszedi a dolgokat, megszabadít szégyenünktõl, felvirágoztatja a plébánia gazdasági helyzetét és gyarapítja birtokait.

De vajon mit mondanak mások a jó menedzser papról?
- Márton Áron püspök, 1957 március 17-én, a gyulafehérvári alszerpapszentelésen idézi P. Leonardi elmélkdedését: Ha sokan lemondanak az Élet Kenyerérõl a mindennapi kenyérért, azért teszik, mert a papok is többre becsülik az anyagiakat, mint Krisztus ügyét ( Márton Áron írásai és beszédei, II. Kötet, 1997).- A gazdag, jó menedzser, világi, aki tisztességes vasárnapi keresztény: ez a pap nagyon ügyes, lehet vele üzletelni, nem olyan bigott, elrugaszkodott valaki, aki kellemetlen dolgokat mond életvitelemmel kapcsolatosan;
- A politikus világi keresztény: ez a pap nagyon talpraesett, ide érdemes támogatást irányítani az államtól, mert befolyásos és a választások alkalmával mozgósítja az embereket;
- A lelkiségben aktiváló buzgó világi: ez a pap csak az anyagiakra figyel, a lelkieket elhanyagolja, hütlen hozzánk testvérekhez és Krisztus ügyéhez;
- A mindenbõl kiábrándult, szegénységben élõ világi: ez a pap csak a gazdagok barátja, minket szegényeket megvet.

És így szép lassan, a jól menedzselt plébánián felhígul a papi identitás, a plébánia közösségi jellege és megvalósul az ige:
Ézs 24,2 - Olyan lesz a köznép, mint a pap; a szolga, mint ura; a szolgáló, mint úrnője; az eladó, mint a vásárló; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérő, és a hitelező, mint az adós.
A jó menedzselt plébánia egyszer csak arra ébred, hogy senki sem támnogatja már, mert a szekularizáció áthömpölygött rajta és:
- a világi menedzser azt mondja, hogy a plébániának van birtoka, vállakozása, tartsa el önmagát, mint jómagam;
- a politikus az mondja, hogy jobb ha a liberálisok és a homoszexuálisok nyelvén beszélget, mert azok több embert mozgósítanak;
- a lelkiségben lévõ világiak azt mondják, hogy az anyagi támogatást a tagok adják a közösségnek, mert szükségük van önállóságra az evengelizáció ügyéért, és a plébánia amúgy sem segít semmiben;
- a szegények pedig azt mondják, hogy nekük nincs pénzük, van a plébániának elég.

És szép lassan az intézményrendszer, az épületek, iskolák, szemináriumok tarthatatlanok lesznek anyagilag, mert az állam sem fogja támogatni azokat.

Milyen kellene legyen ma egy plébánia? Jó kérdés. El lehet gondolkodni. Egyébbként, errõl egy sor szentszéki levél szólt az utóbbi tíz évben:
- ne legyen csak egy száraz hivatal;
- legyen a krisztusi közösség világító tüzhelye és szökkelõ forrása;
- merjen a hívekre hagyatkozni;
- legyen politikamentes;
- támaszkodjon inkább hiveire, mint az állami támogatásokra;
- legyen az állandó önkéntes munka terepe;
- legyen konkrét szerepük a világiaknak...

Persze-persze... Lehet, hogy bolondság ... De az ige megcáfolhatatlan:
Ézs 24,2 - Olyan lesz a köznép, mint a pap; a szolga, mint ura; a szolgáló, mint úrnője; az eladó, mint a vásárló; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérő, és a hitelező, mint az adós.
Rajtunk áll, hogy ez ne így legyen...