Szent pozitívumok láncai

Mi az, hogy szent pozitívum? Egy valamilyen megnevezés, amely arra szeretne útalni, hogy manapság mintha az egyházi események, programok, tevékenységek folytonosan pozitív jellegü bemutatásától várnánk/remélnénk az egyház megújulását.

Igaz vagy nem igaz? Lehet vitatkozni ...

Bármilyen hivatalos/félhivatalos egyházi kiadásba, közleményébe, internetes oldalba olvasunk bele, azt látjuk, hogy véget nem érően sorakoznak fel a jobbnál-jobb hírek, programok, beszámolók, stb. Elvétve akad, mintegy felüdülésként, egy-egy reális elemzés, bevallás, bocsánatkérés, helyretevés, ami rendszerint a Vatikáni Rádiótól származik ( ha odafent kimondják az igazságot, akkor mi is kimondhatjuk - elvén).

Mindebbõl a gyanútlan kereső azt láthatja, hogy de jól mennek a dolgok, micsoda megújulás, micsoda lelki élet van itt... De mi is a valóság?...  Ha az emberekkel - mármint akik tapasztaltak is valamit - szóbaállunk, akkor azt láthatjuk, hogy sokakban feszültség van mindennel kapcsolatosan ami az egyház és a hitélet. S jogosan ...

Már-már alig lehet leülni egy asztalhoz annélkül, hogy valakiben fel ne jönne egy fájdalom, egy csalódás és ki ne mondaná sérelmeit, fájdalmait. Így aztán sokfelé megszünt mára bármilyen párbeszéd, egyenesség és őszinteség. Amint az írás mondja:
(Iz 59.14 )Kiszorult nálunk a jog, s az igazságosságnak is meg kell hátrálnia. Összerogy az õszinteség az utcán, s az egyenesség nem leli a helyét.

De hát akkor most mi legyen? Kezdjük el szapulni egymást? Az biztos, hogy a folytonos negatív dolgok kimondásától nem lesz jobb a helyzet, de az is biztos, hogy az igazság feltárása már a gyógyulás felé vezetõ út, már félegészség.
(Jn 3.21) „Aki ellenben az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy, hadd derüljön fény a tetteire, amelyeket az Istenben vitt végbe.”
(Mk 4.22) Mert nincs elrejtve semmi, amire fény ne derülne, és nincs titok, amely nyilvánosságra ne jutna.

Mit és hogyan cselekedjünk? Van recept... Ott vannak Szent Pál levelei. Õ nyiltan ír a szent buzdítások mellett, a közösségekben lévõ problémákról is. Õ névre szólóan ír a versengésrõl, az erkölcstelenségrõl, a kicsapongásról, a homoszexuálisokról, az eretnekekrõl, a tévtanítókról, a pletykálkodókról, a naplopókról, a hamis apostolokról, a dicsõséget hajhászókról, stb. Nem kerülgeti a témát, nem szépítget, nem ámít, nem zeng dícshimuszt (csak a szeretetről), hanem szigorúan megnevezi a dolgokat és megköveteli, hogy a rosszat zárják ki az hívek saját életükbõl és a közösség életébõl.

Mikor lesz ehez kellõ bátorság?...