Áldott nagyböjti időszakot

Nagyböjti himnusz

Itt az alkalmas szent idő,
Az üdvösségnek napjai,
Hogy megtisztítsuk a szívünk,
Lemosva vétkek szennyeit.

Jelezte ezt már Mózes is,
Ki vad vidékre elvonult,
Vállalva népe bűneit,
Hogy sírva, könnyel mossa le.

Illés is így tett egykoron,
Kit elragadt a tűzszekér,
S világteremtő Istenünk,
Ki testet öltve jött közénk.

Ezért imánk míg esdekel,
Alázkodjék az értelem,
Hajoljon földre térd s a váll,

Arcunkat mossák könnyeink.

Én újat cselekszem

(Iz 43:18-19.21-22.24b-25) ,,Ne gondoljatok a régi dolgokra, és az elmúltakra ne figyeljetek! Íme, én újat cselekszem, most sarjad, talán nem tudjátok? Igen, utat készítek a sivatagban, és a pusztában folyókat. A nép, melyet magamnak formáltam, dicséretemet hirdeti majd. De nem engem hívtál, Jákob, és nem értem fáradoztál, Izrael. Nem vettél nekem pénzért illatos nádat, és véresáldozataid hájával nem lakattál jól engem; de megterheltél engem vétkeiddel, fárasztottál bűneiddel. Én, én vagyok az, aki eltörlöm gonoszságaidat önmagamért, és vétkeidre nem emlékezem."

Isten cselekedett régen, amikor megteremtette a világot (Ter 1) és cselekszik ma is, amikor megváltja, megújítja és üdvözíti a teremtett világot. Isten mindent jónak teremtett (Ter 1:10), de megadta teremtményeinek a lehetõséget a jó és rossz közötti választásra (Ter 2:17). A bukott angyalok a rosszat választották és ugyanakkor, rosszra csábították az elsõ emberpárt is: Ádámot és Évát. Ezzel megrontották Isten kertjét, az Édent (Ter 3:24) és az egész emberiséget... Az ember, ha valaki megronja kertjét rossz magokkal elhintésével, akkor egyszrûen kiírtja azt és újraülteti. Isten azonban nem ilyen. Noé idejében, amikor Isten „megbánta, hogy embert teremtett a földre” (Ter 6:6), nem kiírtotta az emberiség kertjét, hanem csak visszanyeste. Isten nem ember, hogy cselekedeteitben tévedjen és megbánja azokat. Ha meg is romlott az Éden kerje és benne az ember, Isten nem kiírtja, hanem magához öleli, megváltja, megújítja és üdvözíti. Végül pedig átmenti egy új kertbe (Iz 66:22)…

(Jn 3,16) Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.

Lám, Isten újat cselekszik... Hatalmas dolgot, ami nem volt és nem is lessz többé soha. Magára öltötte emberi természetünket, hogy örökre egyesítsen minket Önmagával. Ezért nem arra kell figyelnünk, hogy mit rontottak el õseink, hanem arra, hogy mit nyújt nekünk Isten ma...

Az elsõ Ádám és Éva gyengék és engedetlenek voltak. De kaptunk helyettük új Ádámot és Évát, akik engedelmesek voltak és akik megcselekedték a mennyei Atya akaratát (1Kor 15:45). Az új Éva, Mária, igent mondott Isten tervére (Lk 1:38) és közremükött az Ige megtestesülésében. Az új Ádám, az Úr Jézus, engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig (Fil 2:8). A kereszten, a római katona kifakasztotta lándzsával az Õsszentség forrását (Jn 19:33), amely végtelen folyammá duzzadt. Az Úr Jézus megígérte a Vigasztalót, az Igazság lelkét, a Szentlelket, Akit elküldött (Jn 14:16), hogy részesítsen minket a kegyelem kifogyhatatlan forrásából. Ez a folyam ûdití fel a lelkek kiasszott pusztáit, változtatja virágzó kertekké (Ez 47:1-12). A Szentlélek az, Aki bennünket, a testi Ádám leszármazottjait, lelki újászületésre vezet (Jn 3:5-6), hogy az új Ádám, Jézus hasonmásai legyünk és Vele együtt az új ország örökösei (Róm 8:17)...

Isten országa nem jön el látható módon, mert az bennünk és közöttünk van (Lk 17:21). Isten új cselekedetei láthatatlanok és azok a megtért, megújult, emberi lelkekben, csendben történnek. Ezek a cselekedetek mély, átformáló hatásúak, amely által a tisztátalan lélek tiszta lesz, a házasságtörõ hûséges lesz, a csaló igaz lesz, a buja önmegtartóztató lesz, a fukar nagylelkû lesz, stb. Ez csak akkor látszik meg, amikor egy régi ismerõs, látva a megújúlt embert, csodálkozva felkiált: Hogyan lehetséges ez? Hisz ez az ember hétmérföldes gazember volt…

Igen. Tekintetünk, befele, a szívünk mélyére kell irányuljon, de ugyanakkor a messzeségbe is, arra az emelkedõre, amelyet meg kell másszunk, a kettéhasadt kárpít felé (Mt 27:51) és azon túl… 
Ne nézzünk se jobbra, se balra (MTörv 28:14), se visszafele (Lk 9:62), hanem figyeljünk a szívünkre, a mindennapi teendõre és a végcélra (1Pét 1:9), az üdvösségünkre. Sokat bántottuk és bántjuk ma is a jó Istent bûneinkkel, de bár egy csokor virággal kedveskedünk-e az Úrnak az Ő oltáránál? Ami volt, az elmúlt… Hajítsuk magunk mögé ami volt és feszüljünk neki az elõttünk lévõ pályának (Fil 3:13), amint Szent Pál is megírta. Cselekedjünk mi is valami újat és munkálkodjunk Isten országáért, amint Mesterünk is folyamatosan újat cselekszik és munkálkodik a mennyei Atya akarata szerint (Jn 5:17)...

Ima: Uram, adj nekem látó szemet s halló fület, hogy lássam és halljam, amit ma cselekszel. Ámen.

Tisztátalan

(Lev 13:1-2;45-46) Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz: ,,Az olyan embert, kinek teste bőrén színbeli különbség, vagy kelés vagy valami fehér folt, vagyis lepraszerű kiütés támad, el kell vinni Áronhoz, a paphoz, vagy valamelyik fiához. Mindaz pedig, akit a lepra tisztátalanná tett, s a pap ítélete elkülönített, megszaggatott ruhában s hajadon fővel járjon, száját fedje be kendővel, s kiáltsa ezt magáról: ,,Tisztátalan, tisztátalan!'' Mindaddig, amíg leprás és tisztátalan, egyedül lakjon, a táboron kívül.

Tiszta és tisztátalan, vagy másképpen: tiszta és mocskos... Érzékeltethetjük ezt színekben, vagy szagokban is. Fehér-fekete, illatos-büdös... A tiszta, az fehér és jó illatú, míg a tisztátalan fekete (esetleg szürke vagy fekete foltos) és büdös. A tiszta és tisztátalan téma kapcsán a tisztálkodás jut eszünkbe, meg a ruha mosása. A tiszta mosakodott és jó illatú, míg a tisztálatan mosdatlan és büdös. A tisztának ruhája frissen mosott, vasalt és jó illatú. A tisztátalannak ruhája viselt, piszkos és rossz szagú...

De a tiszta és tisztátalan minősítés nem csak a testre meg a ruházatra vonatkozik, hanem más dolgokra is... Amint az ember teste és ruhája lehet tiszta vagy tisztátalan, úgy a lelke is lehet tiszta vagy tisztátalan. A teljes ember testből és szellemi-lélekből áll. A kettőt nem lehet különválasztani, külön szemlélni, csakis a halál után... Ekkor, egyféle természetellenes módón, mint az ősbűn következménye, a lélek elszakad a testtől. Isten különleges ajándéka, hogy az üdvözültek lelke test nélkül is képes boldog lenni. De a tökéletes boldogságot, és a teljes megváltást (Róm 8:23), csakis az új, megdicsőült testtel való egyesülésünkben érjük el. Az ember képes megmosakodni, kimosni ruháját, de a lelkét önmaga soha nem moshatja tisztára (Jer 2:22)...

(Iz 1:18) No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.

(Jer 2:22) Még ha lúgban mosakodnál is, vagy szappanodat megsokasítanád is, feljegyezve marad a te álnokságod előttem, mondja az Úr Isten.

A lélek tisztátalanságának okai:

1. Az örökölt tisztátalanság 

Isten teremté Ádámot a saját képére és hasonlatosságára (Ter 1:27), de Ádám, a bűnbeesés után, nemzé Séth-et az ő saját képére és hasonlatosságára (Ter 5:3). Az ember az ő lelki tulajdonságait elődeitől örökli. Isten, az Ő folyamatos teremtő munkájában, szakít a szülők lelkéből, amelyek a maguk során elődeik lelkéből lettek szakítva. Ezért aztán lehet örökölni a családfa életszetségéből, vagy a családfa bűnös hagyatékából. Erre aztán rátevődik Isten kegyelme, Akinek van hatalma olyan lelket szakítani mindenkinek, amilyen Őneki tetszik, akár Mózes vagy Illés lelkéből is, mert azt mondta az Úr Mózesnek: 

(Róm 9:15) "Azon könyörülök, akin könyörülök, annak irgalmazok, akinek irgalmazok."

2. A saját bűneink által okozott tisztátalanság

Az ember elindul életútján bizonyos veleszületett lelki alkattal, felszereltséggel, és kap hozzá egy bizonyos neveltetést. Ez a neveltetés nagy fontosságú, de a végsõ döntés megiscsak az egyéné. Minden kiskorban megkereszteltnek, bármilyen szent környezetben is nőt fel, bármennyire is jól nevelték, meg kell térnie egyszer Jézushoz. Ez az jelenti, hogy a fiatalt el kell engedni az õ "tékozló fiú" útjára – ami lehet rövidebb vagy hosszabb lesz – és várni kell, hogy megtérjen... A "tékozló fiú" útján, az ember vétkezik, és odakerül a válúhoz, a disznók mellé és bepiszkolja magát. Itt van az a bizonyos kritikus pillanat az ember életében... Visszatér-e az ember az irgalmas Atyához, hogy ott megmosdassák, tiszta köntösbe öltöztessék és felékesítsék, vagy reménytelenül roskad le a tisztátalanságában?...

3. Az ördög által okozott tisztátalanság

Egyetlen megkeresztelt ember sincs többé az ördög rabságában... A megkeresztelt ember jogilag Jézus Krisztus tulajdona. Ez az állapot így is marad mindaddig, amíg az ember nem változtat ezen a szövetségen. A szövetség felbontása a súlyos bűn, vagy halálos bűn elkövetése által következik be. Az ember felbontja az örök élet szövetségét, és a halállal köt szövetséget, mivelhogy a bűn zsoldja a halál (Róm 6:23). Ez viszont nem mehet végbe változások nélkül...

Az bűnben élő ember lelkében, lassan, szörnyű változások mehetnek végbe. Lelki épületének falai leomlanak, és az omladék résein különféle csúszómászók és bogarak hatolnak be. Ezek gonosz lelkek, amelyek aztán okozzák a benső, leki kínokat. Innen származik a depresszió, az alkoholizmus, a drogok, a féktelen szexuális élet, egyébb szeretetpótló vigasztalások, a demencia, altzheimer, stb...

Az ember lelkén beteges elváltozások keletkezhetnek, olyanok, mint a testi lepra. Ez a lelki lepra lassú, lelikileg csonkító agóniába vezethet, amelyben a beteg lélek lassan egy tehetetlen, gyűlölköd­ő, bomladozó, mutáns szörneyteggé változhat. A legyengült, romos, védtelen lelket lassan beveszi a gonosz, és teljesen az uralma alá hajthatja. De van olyan is, aki egyetlen istentagadó, Istentől teljesen elpártoló döntésével nyit ajtót a gonosznak, hogy a lelke annak sötét hajlékává váljon (Lk 11:34). Az ilyen már nemcsak romokban hever, hanem fekete falakat épít, az ördög országának falait (1Ján 3:8)...

4. Az örömhír

Az örömhír az, hogy az Ige testté lett és miköztünk lakózik, hogy megváltson és kiszabadítson minket a bűn rabságából. Isten Fia azért jöt a világba, hogy lerontsa az ördög munkáját, hogy megszabadítson, meggyógyítson és megtisztítson minket. Isten minden embert szeret és meghív az üdvösségre (1Tim 2:4). Ezért szükséges, hogy mindenki megtérjen Jézus Krisztushoz...

(1Kor 6.9-11) Nem tudjátok, hogy a gonoszok nem öröklik Isten országát? Ne ámítsátok magatokat! Sem tisztátalan, sem bálványimádó, sem házasságtörõ, sem kéjenc, sem kicsapongó,sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem örökli Isten országát. Néhányan bizony ilyenek voltatok, de megtisztultatok, szentek lettetek, és megigazultatok Urunk, Jézus Krisztus nevében, Istenünk Lelke által.

Hogyan tisztulhatunk meg? Úgy, ha Jézus szavaival táplálkozunk, és Őt követve, megmosdunk az Ő Szent Vérében, élve a szentségek kegyelmeivel és betelve a Szentlélekkel...

(Jn 13:10) „Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen tiszta lesz.”

(Jn 15:3) "Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek."

(1Kor 6:11) Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattattatok, de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Lelke által.

Az Úr Jézus Krisztus tanítása, és az Ő bensőséges jelenléte tisztítson meg minket az Ő Lelke által. Törekedjünk Jézus tisztaságára, hogy a Szentlélek templomai lehessünk...

Ima: Áldunk és magasztalunk Téged Urunk Jézus Krisztus, mert drága Szent Véred által tisztára mosod lelki ruhánkat. Ámen.

Szentelt kutykurutty

Manapság, ha egy katolikus férfi megtér, keresi a lelkieket és vallásos közösségbe kezd járni, akkor ott startból kisebbségbe kerül. Hamar felfedezi, hogy a férfiak aránya alig éri el a hívek öszlétszámának 5-10 %-át. Persze, tisztelet a kivételnek, vannak elvétve férfiközösségek is, de ez elég ritka. Erre aztán, azt mondta az egykori püspökünk, hogy: A mai egyház elnőiesedett... Valóban? És vajon, ezért nem vagyunk mi is felelősek?...

Nekem az lenne a kérdésem egyes templomküszöb-koptató asszonyokhoz, hogy mit műveltek a férjükkel? Hol a férje? Megbotránkozott? Meghalt? Tönkretette követelőzéseivel, megszólásaival, vallásos unszolássaival, megalázó gesztusaival?... Persze, vannak férfiak, akiket más gondok tepernek le, vagy maguk tehetnek a saját szellemi-lelki-fizikai leépülésükről, de azért mégiscsak furcsa, hogy ilyen többségben vannak a 15-30 éve megözvegyült asszonyok... Ma nagy úr a feminizmus, de megérdemelne egy misét, hogy mit művelnek otthon a "szentelt kutykuruttyos" asszonyok férjeikkel?...

Hogy mi az a "szentelt kutykurutty"? A mai egyházban az a helyzet, hogy a sok lúd disznót győz, és az elnőiesedett vallásos közösségben elkezd mindenféle vallásos anyag és praktika keringeni. Volt már áldott szőlő, vatikáni kenyér, háromnapos sötétség, kisregény méretű vagy szappanopera hosszúságú helyi prófécia, stb… Ezeknek a zagyvalékoknak az lenne az állítólagos céljuk, hogy mentsék a lelkeket, ezért hát nevezzük ezeket szent zagyvalékoknak. Az egyik ilyen szent zagyvalékot, úgy tűnik, hogy a nagyfalusi események képezték, meg az ottani "szentelt kút". És így, már el is jutottunk a szenteltvízhez, meg a másfajta "szentelt vízhez"...

A szenteltvíz egyházunkban nagyon fontos szerepet játszik. A szenteltvizet a felszentelt papság hozza létre az egyházi áldás által, mint szentelményt, az egyház rendekezései szerint, és rajta van az Egyház imádságos ereje. Ezt használják kereszteléskor, templomszenteléskor, házszenteléskor, ételszenteléskor, gyertyaszenteléskor, keresztvetéskor, ördögűzéskor, stb… A szenteltvíz az a szentelmény, amely elősegít, előkészít bennünket a szentség befogadására, és távol tartja a gonosz démoni erőket, testi-lelki épségünk érdekében. A szenteltvizet elsősorban a papság használja, de nemcsak. Húsvétkor bárki vihet haza szenteltvizet, hogy otthon tartsa, és rendeltetésszerűen használja. Ez kb. abból állna, hogy imádság alkalmával keresztet vetünk vele, és imádságos hittel illetjük vele személyünket, lakásunkat, stb. Ezt mindig az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében tesszük...

No, de amint bizonyos "szent asszonyok" társaságába kerülünk, egyhamar eljutunk Nagyfaluba, Sükösdre, Szőkefalvára, vagy akár Lourdes-ba. Egyik ilyen, a másik olyan... Mindenhonnan hozunk az ottani kútból/forrásból egy-egy palack "szentelt vizet", amit aztán szépen berakunk a kamrába. Elvégre mindenhol azt hirdetik, hogy vegyétek, vigyétek, igyátok... Aztán szépen visszazökkenünk a korábbi, szürke hétköznapjainkba, és csak akkor jut eszünkbe a "szentelt vizes" palackunk, amikor rendezgetünk a kamrában, vagy esetleg elkezd valahol, valamelyik testrészünk fájni. Ekkor hamar előkapjuk a szentelt vizes palackunkat, és kurtyantunk egyet belőle. Elvégre, ha kívül megszentel, akkor belől sem árthat... Majd elkezdjük maszírozni, bedörzsölni vele a fájós testrészünket, mintha csak svédbittert használnánk. És így, már el is jutottunk a szentelt kutykuruttyhoz…

Az Ige testté lett, és miköztünk lakózzék (Jn 1:14)... Eljött közénk az Úr Jézus Krisztus, és megmutatta nekünk az üdvösség útját. Emberi nyelven mondta el nekünk paracsolatait, magyarázatokkal és példázatokkal. Tanított, gyógyított és ördögöket űzött. És mi mindebből csak annyit értettünk meg, hogy szentelt kutykuruttyok után futkosunk? Azért tanít minket, hogy a Belé vetett bizalmunkat, hitünket szentelt kutykuruttyokra cseréljük?... 

Meglehet, hogy Lourdes-ban vagy másutt sok ember gyógyult meg a forrás vizétől, de vajon csakis a test gyógyulásáért vannak ezek a források, vagy inkább az ember hitének erősítéséért és az üdvösségért (1Pét 1:9)? A szél ott fúj ahol akar (Jn 3:8)… Isten ott és úgy gyógyít, ahogyan akar. Ha úgy akarja, szenteltvíz vagy akár szentelt kutykurutty által is gyógyíthat, s ha úgy akarja, akkor semmire sincs szüksége a gyógyításhoz, még az ember hitére se (Jn 9:36)… Istennek minden lehetséges! De az Ő akarata nem az, hogy szentelt kutykuruttyokba vessük hitünket, főleg nem úgy, hogy közben megfeledkezünk az Ő parancsolatairól...

Tekintsünk a protestánsokra (akik máskülönben egyáltalán nem követendő példaképek). Vajon ők szentelt kutykuruttyokba vetik a hitüket, vagy az Úr Jézusba? És ha mi csak szentelt kutykuruttyokba vetjük hitünket, akkor előbbre valók vagyunk náluk? Ne feledjük, amit az Úr Jézus mondott a szamariai asszonynak és az apostoloknak Jakób kútjánál:

(Jn 4:10-15) Jézus ezt felelte neki: "Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt mondja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked." "Uram - mondta erre az asszony -, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vehetnél hát élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki ezt a kutat adta nekünk, s maga is ebből ivott a fiaival és állataival együtt?" Jézus azt mondta neki feleletül: "Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." Erre az asszony kérte: "Uram, adj nekem ilyen vizet, hogy ne szomjazzam többé, s ne kelljen ide járnom meríteni."

(Jn 4:20-24) Atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti meg azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben kell imádni." "Hidd el nekem, asszony - mondta Jézus -, elérkezik az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól ered. De elérkezik az óra, s már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat akar. Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk."

(Jn 4:31-34) Közben a tanítványok kérték: "Mester, egyél!" De ő azt felelte: "Van eledelem, csak nem tudtok róla." A tanítványok erre tanakodni kezdtek egymás közt: "Csak nem hozott neki valaki enni?" Jézus erre megmagyarázta: "Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott.

Miközben szentelt kutykuruttyokkal foglalatoskodunk, jusson eszükbe, hogy Isten olyan imádókat keres, akik lélekben és igazságban imádják Őt.  Az ilyenek szent kegyhelyektől, hegyektől meg kútaktól függetlenül imádják a mennyei Atyát, eltelve a Szentlélek éltető vizével. Az ilyenek kenyere, hogy a mennyei Atya akaratát cselekedjék, és ezáltal ők is gyógyító, buzógó és élő vízforrásá váljanak mások számára...

Ima: Uram Jézus, kérünk, add nekünk Szenlelked által a megkülönböztetés adományát, az értelem és a bölcsesség ajándékát, hogy helyesen higgyünk Benned. Ámen.