Nekem az lenne a kérdésem egyes templomküszöb koptató asszonyokhoz, hogy mit műveltek a férjükkel? Hol van a férje? Megbotránkozott? Meghalt? Tönkretette követelőzéseivel, megszólásaival, vallásos unszolássaival, megalázó gesztusaival?... Persze, vannak férfiak, akiket más gondok tepernek le, vagy maguk tehetnek a saját szellemi, lelki, fizikai leépülésükről, de azért mégiscsak furcsa, hogy ilyen többségben vannak a 15-30 éve megözvegyült asszonyok... Nagy úr ma a feminizmus, de megérdemelne egy misét az, amit elművelnek otthon a "szentelt kutykuruttyos" asszonyok a férjeikkel?...
Hogy mi az a "szentelt kutykurutty"? A mai egyházban az a helyzet, hogy a sok lúd disznót győz, és az elnőiesedett vallásos közösségben elkezd mindenféle írott vallásos anyag és praktika keringeni: volt már áldott szőlő, vatikáni kenyér, háromnapos sötétség, kisregény méretű, vagy szappanopera hosszúságú helyi prófécia, stb… Ezeknek a zagyvalékoknak az lenne az állítólagos céljuk, hogy megmentsék a lelkeket, ezért hát nevezzük ezeket szent zagyvalékoknak. Az egyik ilyen szent zagyvalékot, úgy tűnik, hogy a nagyfalusi események hozták létre, meg az ottani "szentelt kút". És így, már el is jutottunk a szenteltvízhez, meg a másfajta "szentelt vízhez"...
A szenteltvíz egyházunkban nagyon fontos szerepet játszik. A szenteltvizet a felszentelt papság hozza létre az egyházi áldás által, mint szentelményt, az egyház rendekezései szerint, és rajta van az Egyház imádságos ereje. Ezt használják kereszteléskor, templomszenteléskor, házszenteléskor, ételszenteléskor, gyertyaszenteléskor, keresztvetéskor, ördögűzéskor, stb… A szenteltvíz az a szentelmény, amely elősegít, előkészít bennünket a szentség befogadására, és távol tartja a gonosz démoni erőket, testi-lelki épségünk érdekében. A szenteltvizet elsősorban a papság használja, de nemcsak. Húsvétkor bárki vihet haza szenteltvizet, hogy otthon tartsa, és rendeltetésszerűen használja. Ez kb. abból állna, hogy imádság alkalmával keresztet vetünk vele, és imádságos hittel illetjük vele személyünket, lakásunkat, stb. És ezt mindig az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében tesszük...
No, de amint bizonyos "szent asszonyok" társaságába kerülünk, egyhamar eljutunk Nagyfaluba, Sükösdre, Szőkefalvára, vagy akár Lourdes-ba. Egyik ilyen, a másik olyan... Mindenhonnan hozunk az ottani kútból, vagy forrásból egy-egy palack "szentelt vizet", amit aztán szépen berakunk a kamrába. Elvégre mindenhol azt hirdetik, hogy vegyétek, vigyétek, igyátok... Aztán szépen visszazökkenünk a szürke hétköznapjainkba, és csak akkor jut eszünkbe a "szentelt vizes" palackunk, amikor rendezgetünk a kamrában, vagy esetleg elkezd valahol, valamelyik testrészünk fájni. Ekkor hamar előkapjuk a "szentelt vizes" palackunkat, és kurtyantunk egyet belőle. Elvégre, ha kívül megszentel, akkor belől sem árthat... Majd elkezdjük maszírozni, bedörzsölni vele a fájós testrészünket, mintha csak svédbittert használnánk. És így, már el is jutottunk a szentelt kutykuruttyhoz…
Az Ige testté lett, és miköztünk lakózzék (Jn 1:14)... Eljött közénk az Úr Jézus Krisztus, és megmutatta nekünk az üdvösség útját. Emberi nyelven mondta el nekünk paracsolatait, magyarázatokkal és példázatokkal. Tanított, gyógyított és ördögöket űzött. És mi mindebből csak annyit értettünk meg, hogy szentelt kutykuruttyok után futkosunk? Azért tanít minket, hogy az Őbelé vetett bizalmunkat és hitünket szentelt kutykuruttyokra cseréljük?...
Tekintsünk a protestánsokra, akik egyébbként egyáltalán nem követendő példaképek... Vajon ők szentelt kutykuruttyokba vetik a hitüket, vagy az Úr Jézusba? És ha mi csak szentelt kutykuruttyokba vetjük hitünket, akkor előbbre valók vagyunk náluk? Ne feledjük, amit az Úr Jézus mondott a szamariai asszonynak és az apostoloknak Jakób kútjánál...
(Jn 4:10-15) Jézus ezt felelte neki: "Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt mondja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked." "Uram - mondta erre az asszony -, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vehetnél hát élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki ezt a kutat adta nekünk, s maga is ebből ivott a fiaival és állataival együtt?" Jézus azt mondta neki feleletül: "Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." Erre az asszony kérte: "Uram, adj nekem ilyen vizet, hogy ne szomjazzam többé, s ne kelljen ide járnom meríteni."
(Jn 4:20-24) Atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti meg azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben kell imádni." "Hidd el nekem, asszony - mondta Jézus -, elérkezik az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól ered. De elérkezik az óra, s már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat akar. Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk."
(Jn 4:31-34) Közben a tanítványok kérték: "Mester, egyél!" De ő azt felelte: "Van eledelem, csak nem tudtok róla." A tanítványok erre tanakodni kezdtek egymás közt: "Csak nem hozott neki valaki enni?" Jézus erre megmagyarázta: "Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott.
Miközben szentelt kutykuruttyokkal foglalatoskodunk, jusson eszükbe, hogy Isten olyan imádókat keres, akik lélekben és igazságban imádják Őt. Az ilyenek kegyhelyektől, szent hegyektől és kútaktól függetlenül imádják a mennyei Atyát, eltelve a Szentlélek éltető vizével. Az ilyenek kenyere az, hogy a mennyei Atya akaratát cselekszik, és ezáltal ők is gyógyító, buzógó és élő vízforrásá válnak mások számára...
Uram Jézus, kérünk Téged, add nekünk a Szentlelket, a megkülönböztetés adományát, az értelem és a bölcsesség ajándékát, hogy helyesen higgyünk és éljünk. Ámen.
A szenteltvíz egyházunkban nagyon fontos szerepet játszik. A szenteltvizet a felszentelt papság hozza létre az egyházi áldás által, mint szentelményt, az egyház rendekezései szerint, és rajta van az Egyház imádságos ereje. Ezt használják kereszteléskor, templomszenteléskor, házszenteléskor, ételszenteléskor, gyertyaszenteléskor, keresztvetéskor, ördögűzéskor, stb… A szenteltvíz az a szentelmény, amely elősegít, előkészít bennünket a szentség befogadására, és távol tartja a gonosz démoni erőket, testi-lelki épségünk érdekében. A szenteltvizet elsősorban a papság használja, de nemcsak. Húsvétkor bárki vihet haza szenteltvizet, hogy otthon tartsa, és rendeltetésszerűen használja. Ez kb. abból állna, hogy imádság alkalmával keresztet vetünk vele, és imádságos hittel illetjük vele személyünket, lakásunkat, stb. És ezt mindig az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében tesszük...
No, de amint bizonyos "szent asszonyok" társaságába kerülünk, egyhamar eljutunk Nagyfaluba, Sükösdre, Szőkefalvára, vagy akár Lourdes-ba. Egyik ilyen, a másik olyan... Mindenhonnan hozunk az ottani kútból, vagy forrásból egy-egy palack "szentelt vizet", amit aztán szépen berakunk a kamrába. Elvégre mindenhol azt hirdetik, hogy vegyétek, vigyétek, igyátok... Aztán szépen visszazökkenünk a szürke hétköznapjainkba, és csak akkor jut eszünkbe a "szentelt vizes" palackunk, amikor rendezgetünk a kamrában, vagy esetleg elkezd valahol, valamelyik testrészünk fájni. Ekkor hamar előkapjuk a "szentelt vizes" palackunkat, és kurtyantunk egyet belőle. Elvégre, ha kívül megszentel, akkor belől sem árthat... Majd elkezdjük maszírozni, bedörzsölni vele a fájós testrészünket, mintha csak svédbittert használnánk. És így, már el is jutottunk a szentelt kutykuruttyhoz…
Az Ige testté lett, és miköztünk lakózzék (Jn 1:14)... Eljött közénk az Úr Jézus Krisztus, és megmutatta nekünk az üdvösség útját. Emberi nyelven mondta el nekünk paracsolatait, magyarázatokkal és példázatokkal. Tanított, gyógyított és ördögöket űzött. És mi mindebből csak annyit értettünk meg, hogy szentelt kutykuruttyok után futkosunk? Azért tanít minket, hogy az Őbelé vetett bizalmunkat és hitünket szentelt kutykuruttyokra cseréljük?...
(Jn 1:14) Az Ige testté lett, és köztünk lakott. Mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttjének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal.
Meglehet, hogy Lourdes-ban, vagy másutt sok ember gyógyult meg a forrás vizétől, de vajon csak a test gyógyulásáért vannak ezek a források, vagy inkább az ember hitének erősítéséért és az üdvösségért (1Pét 1:8-9)?...
A szél ott fúj ahol akar (Jn 3:8)… Isten ott és úgy gyógyít, ahol és ahogyan akar. Ha úgy akarja, akkor szenteltvíz, vagy akár szentelt kutykurutty által is gyógyíthat, s ha úgy akarja, akkor semmire sincs szüksége a gyógyításhoz, még az ember hitére se (Jn 9:36-37), mert Istennek minden lehetséges. De az Ő akarata nem az, hogy szentelt kutykuruttyokba vessük hitünket, főleg nem úgy, hogy közben megfeledkezünk az Ő parancsolatairól...
(Jn 3:8) A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindaz, aki a Lélektől született.
(Jn 9:36-37) Az így felelt: „Ki az, Uram, hogy higgyek benne?” Jézus azt mondta neki: „Hiszen láttad őt: ő az, aki veled beszél.”
(1Pét 1:8-9) Őt, bár nem láttátok, szeretitek, s mivel most látatlanul hisztek benne, kimondhatatlan és megdicsőült örömmel örvendeztek majd, amikor eléritek hitetek célját: lelketek üdvösségét.
Tekintsünk a protestánsokra, akik egyébbként egyáltalán nem követendő példaképek... Vajon ők szentelt kutykuruttyokba vetik a hitüket, vagy az Úr Jézusba? És ha mi csak szentelt kutykuruttyokba vetjük hitünket, akkor előbbre valók vagyunk náluk? Ne feledjük, amit az Úr Jézus mondott a szamariai asszonynak és az apostoloknak Jakób kútjánál...
(Jn 4:10-15) Jézus ezt felelte neki: "Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt mondja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked." "Uram - mondta erre az asszony -, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vehetnél hát élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki ezt a kutat adta nekünk, s maga is ebből ivott a fiaival és állataival együtt?" Jézus azt mondta neki feleletül: "Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." Erre az asszony kérte: "Uram, adj nekem ilyen vizet, hogy ne szomjazzam többé, s ne kelljen ide járnom meríteni."
(Jn 4:20-24) Atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti meg azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben kell imádni." "Hidd el nekem, asszony - mondta Jézus -, elérkezik az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól ered. De elérkezik az óra, s már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat akar. Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk."
(Jn 4:31-34) Közben a tanítványok kérték: "Mester, egyél!" De ő azt felelte: "Van eledelem, csak nem tudtok róla." A tanítványok erre tanakodni kezdtek egymás közt: "Csak nem hozott neki valaki enni?" Jézus erre megmagyarázta: "Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott.
Miközben szentelt kutykuruttyokkal foglalatoskodunk, jusson eszükbe, hogy Isten olyan imádókat keres, akik lélekben és igazságban imádják Őt. Az ilyenek kegyhelyektől, szent hegyektől és kútaktól függetlenül imádják a mennyei Atyát, eltelve a Szentlélek éltető vizével. Az ilyenek kenyere az, hogy a mennyei Atya akaratát cselekszik, és ezáltal ők is gyógyító, buzógó és élő vízforrásá válnak mások számára...
Uram Jézus, kérünk Téged, add nekünk a Szentlelket, a megkülönböztetés adományát, az értelem és a bölcsesség ajándékát, hogy helyesen higgyünk és éljünk. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése