Szentelt kutykurutty

Manapság, ha egy férfi megtér és vallásos közösségbe kezd járni, akkor egyből kisebbségbe kerül. Hamar felfedezi, hogy az imádságos férfiak aránya alig éri el a hívek öszlétszámának 5-10 %-át. Persze, tisztelet a kivétel, lehetnek elvétve férfiközösségek is... Erre azt mondta valamikor a püspökünk, hogy: A mai egyház elnõiesedett… Tényleg?...

A helyzet az, hogy a sok lúd disznót gyõz és az elnõiesedett vallásos közösségben elkezd mindenféle vallásos írott anyag és praktika keringeni. Volt már áldott szõlõ, vatikáni kenyér, háromnapos sötétség, kisregény méretű vagy szappanopera hosszúságú helyi prófécia, stb… Mindezeknek a megtévesztõ zagyvalékoknak az lenne az állítólagos céljuk, hogy megmentsenek bennünket, ezért hát nevezzük ezeket szent zagyvalékoknak. A legfrissebb ilyen szent zagyvalékot, úgy tûnik, hogy a nagyfalusi események, meg az ottani "szentelt kút" képezik. És így, már el is jutottunk a szenteltvízhez, meg a másfajta "szentelt vízhez"...

A szenteltvíz egyházunkban nagyon fontos szerepet játszik. A felszentelt papság hozza létre az áldás által ezt a szentelményt, az egyház rendekezései szerint és rajta van az Egyház imádságos ereje. Használják kereszteléskor, templomszenteléskor, házszenteléskor, ételszenteléskor, gyertyaszenteléskor, keresztvetéskor, stb… A szenteltvíz az a szentelmény, amely elõsegít, elõkészít bennünket a szentség befogadására és távol tartja a gonosz, démoni erõket, testi-lelki épségünk érdekében. A szenteltvizet elsõsorban a papság használja, de nemcsak… Húsvétkor, bárki vihet haza szenteltvizet, hogy otthon tartsa és rendeltetésszerûen használja. Ez kb. abból állna, hogy imádságkor keresztet vetünk vele és imádságos hittel illetjük vele személyünket, lakásunkat, hogy távol tarsuk a gonosz szellemeket...

No, de amint bizonyos "szent asszonyok" társaságába kerülünk, egyhamar eljutunk Nagyfaluba, vagy Szõkefalvára vagy akár a hiteles Lourdes-ba. Mindenhonnan hozunk egy-egy palack "szentelt vizet", amelyeket aztán szépen berakunk a kamrába. Elvégre mindenhol azt hirdetik, hogy vegyétek, vigyétek, igyátok... Aztán visszazökkenünk a korábbi, szürke hétköznapjainkba és csak akkor jutnak eszünkbe "szentelt vizes" palackjaink, amikor rendezgetünk a kamrába vagy esetleg elkezd valahol, valamelyik testrészünk fájni. Ekkor hamar elõkapjuk szentelt vizes palackunkat és kurtyantunk egyet belõle. Elvégre, ha kívül megszentel, akkor belõl sem árthat... Majd elkezdjük maszírozni, bedörzsölni vele a fájós testrészünket, mintha csak svédbittert használnánk. És így, már el is jutottunk a szentelt kutykuruttyhoz…

Az Ige testté lett és miköztünk lakózzék. Eljött az Úr Jézus Krisztus és megmutatta nekünk az üdvösség útját. Emberi nyelven elmondta paracsolatait, magyarázatokkal és példázatokkal. Tanított, gyógyitott és ördögöket ûzött. És mi mindebbõl csak ennyit értettünk meg? Azért tanított Õ minket, hogy az Őbelé vetett hitünket szentelt kutykuruttyokra cseréljük?... 

Meglehet, hogy egykor Lourdes-ban sok ember gyógyult meg a forrás vizétõl, de vajon az csakis a test gyógyulásáért volt az, vagy inkább az emberek hitért és üdvözüléséért? A szél ott fúj ahol akar (Jn 3:8)… Isten ott és úgy gyógyít, ahogyan akar. Ha akarja, szenteltvíz által gyógyít, s ha akarja, semmit sem használ a gyógyításhoz, még az ember hitét sem… Istennek minden lehetséges! De Õ nem akarja, hogy szentelt kutykuruttyokba vessük hitünket, fõleg nem úgy, hogy közben az Õ parancsolatairól megfeledkezünk...

Tekintsünk a protestánsokra… Vajon õk szentelt kutykuruttyokba vetik hitüket, vagy az Úrba?... Avagy, ha mi szentelt kutykuruttyokba vetjük hitünket, elõbbre valók vagyunk õnáluk? Ne feledjük amit az Úr Jézus mondott a szamariai asszonynak Jakób kútjánál:

(Jn 4:10-15) Jézus ezt felelte neki: "Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt mondja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked." "Uram - mondta erre az asszony -, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vehetnél hát élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki ezt a kutat adta nekünk, s maga is ebből ivott a fiaival és állataival együtt?" Jézus azt mondta neki feleletül: "Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." Erre az asszony kérte: "Uram, adj nekem ilyen vizet, hogy ne szomjazzam többé, s ne kelljen ide járnom meríteni."

(Jn 4:20-24) Atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti meg azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben kell imádni." "Hidd el nekem, asszony - mondta Jézus -, elérkezik az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól ered. De elérkezik az óra, s már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat akar. Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk."

(Jn 4:31-34) Közben a tanítványok kérték: "Mester, egyél!" De ő azt felelte: "Van eledelem, csak nem tudtok róla." A tanítványok erre tanakodni kezdtek egymás közt: "Csak nem hozott neki valaki enni?" Jézus erre megmagyarázta: "Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott.

Miközben szentelt kutykuruttyok után szaladgálunk, jusson eszükbe, hogy Isten olyan imádókat keres, akik lélekben és igazságban imádják Õt. Az ilyenek helytõl, hegytől, dombtól, "szent kútaktól" függetlenül, imádják az Urat, eltelve a Szentlélek élő vizével. Az õ kenyerük a mennyei Atya akaratának megcselekvése és ezáltal, õk gyógyító, buzógó, élõ vízforrásá válnak mások számára...

Ima: Uram Jézus, kérünk, add nekünk a megkülönböztetés és a bölcsesség ajándékát. Ámen.