Isten cselekedett régen, amikor megteremtette a világot (Ter 1) és cselekszik ma is, amikor megváltja, megújítja és üdvözíti a teremtett világot. Isten mindent jónak teremtett (Ter 1:10), de megadta teremtményeinek a lehetõséget a jó és rossz közötti választásra (Ter 2:17). A bukott angyalok a rosszat választották és ugyanakkor, rosszra csábították az elsõ emberpárt is: Ádámot és Évát. Ezzel megrontották Isten kertjét, az Édent (Ter 3:24) és az egész emberiséget... Az ember, ha valaki megronja kertjét rossz magokkal elhintésével, akkor egyszrûen kiírtja azt és újraülteti. Isten azonban nem ilyen. Noé idejében, amikor Isten „megbánta, hogy embert teremtett a földre” (Ter 6:6), nem kiírtotta az emberiség kertjét, hanem csak visszanyeste. Isten nem ember, hogy cselekedeteitben tévedjen és megbánja azokat. Ha meg is romlott az Éden kerje és benne az ember, Isten nem kiírtja, hanem magához öleli, megváltja, megújítja és üdvözíti. Végül pedig átmenti egy új kertbe (Iz 66:22)…
(Jn 3,16) Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.
Lám, Isten újat cselekszik... Hatalmas dolgot, ami nem volt és nem is lessz többé soha. Magára öltötte emberi természetünket, hogy örökre egyesítsen minket Önmagával. Ezért nem arra kell figyelnünk, hogy mit rontottak el õseink, hanem arra, hogy mit nyújt nekünk Isten ma...
Az elsõ Ádám és Éva gyengék és engedetlenek voltak. De kaptunk helyettük új Ádámot és Évát, akik engedelmesek voltak és akik megcselekedték a mennyei Atya akaratát (1Kor 15:45). Az új Éva, Mária, igent mondott Isten tervére (Lk 1:38) és közremükött az Ige megtestesülésében. Az új Ádám, az Úr Jézus, engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig (Fil 2:8). A kereszten, a római katona kifakasztotta lándzsával az Õsszentség forrását (Jn 19:33), amely végtelen folyammá duzzadt. Az Úr Jézus megígérte a Vigasztalót, az Igazság lelkét, a Szentlelket, Akit elküldött (Jn 14:16), hogy részesítsen minket a kegyelem kifogyhatatlan forrásából. Ez a folyam ûdití fel a lelkek kiasszott pusztáit, változtatja virágzó kertekké (Ez 47:1-12). A Szentlélek az, Aki bennünket, a testi Ádám leszármazottjait, lelki újászületésre vezet (Jn 3:5-6), hogy az új Ádám, Jézus hasonmásai legyünk és Vele együtt az új ország örökösei (Róm 8:17)...
Isten országa nem jön el látható módon, mert az bennünk és közöttünk van (Lk 17:21). Isten új cselekedetei láthatatlanok és azok a megtért, megújult, emberi lelkekben, csendben történnek. Ezek a cselekedetek mély, átformáló hatásúak, amely által a tisztátalan lélek tiszta lesz, a házasságtörõ hûséges lesz, a csaló igaz lesz, a buja önmegtartóztató lesz, a fukar nagylelkû lesz, stb. Ez csak akkor látszik meg, amikor egy régi ismerõs, látva a megújúlt embert, csodálkozva felkiált: Hogyan lehetséges ez? Hisz ez az ember hétmérföldes gazember volt…
Igen. Tekintetünk, befele, a szívünk mélyére kell irányuljon, de ugyanakkor a messzeségbe is, arra az emelkedõre, amelyet meg kell másszunk, a kettéhasadt kárpít felé (Mt 27:51) és azon túl…
Ne nézzünk se jobbra, se balra (MTörv 28:14), se visszafele (Lk 9:62), hanem figyeljünk a szívünkre, a mindennapi teendõre és a végcélra (1Pét 1:9), az üdvösségünkre. Sokat bántottuk és bántjuk ma is a jó Istent bûneinkkel, de bár egy csokor virággal kedveskedünk-e az Úrnak az Ő oltáránál? Ami volt, az elmúlt… Hajítsuk magunk mögé ami volt és feszüljünk neki az elõttünk lévõ pályának (Fil 3:13), amint Szent Pál is megírta. Cselekedjünk mi is valami újat és munkálkodjunk Isten országáért, amint Mesterünk is folyamatosan újat cselekszik és munkálkodik a mennyei Atya akarata szerint (Jn 5:17)...
Ima: Uram, adj nekem látó szemet s halló fület, hogy lássam és halljam, amit ma cselekszel. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése