A lelki kiégés veszélye

Nem elég a megtérés, szolgálni is kell (Lk 11:23)...  Sok ember megtér, sõt el is kötelezõdik egy krisztusi közösségben, de nem lép tovább a szolgálatok felé. Nem arról van szó, hogy nem akar idõt szánni Isten szolgálatára, hanem inkább arról, hogy a megtért krisztushívőben nincs spiritusz és nem érez semmiféle sürgetést, hogy tegyen is valamit a közösségért meg az egyházért. Hiányzik belõle az a belsõ sürgetés... Ez a belsõ sürgetés nem más mint a Szentlélek tüze. Ez az a tûz az, ami hajt Isten országáért és a lelkek megmentéséért. 

(Jn 2:17) “Emészt a házadért való buzgalom”.  

Isten háza pedig az élõ kövekbõl, vagyis halhatatlan lelkekbõl áll ( 1Pét 2:5)...

A Szentlélek az, Aki adja ajándékait és adományait és elhív bizonyos szolgálatokra (1Kor 12:4). Ezek az ajándékok és adományok már benne vannak a bérmálás szentségében, mint egy elültetett magban, vagy mint egy becsomagolt ajándékban. Amikor eljön az ideje, a Szentlélek aktiválja, életre kelti ezt a magot és kibontja ezeket az ajándékokat. Mindezt tűzzel teszi (Luk 12:49), illetve, másképpen szemléltetve, éltetõ és öntözõ vízzel (Ez 47:1-7)...

A szolgálatot végző krisztuskövető hasonlatos egy kemencéhez, vagy a belsõégésü motorhoz. A benne égõ tűz hajtja, mûködteti, hogy hívatását teljesítse. De a kemence is, meg a motor is karbantartásra szorúl, mert ha nem, egy idõ után kiég, kikopik és szétesik... Hasonlóképpen, a szolgáló krisztushívõ lelke is, élete is, ha nincs karbantartva, egy idõ után kiég és szétesik. A lelki kiégést, más hasonlatokkal, lehet nevezni lelki kiszáradásnak is, lelki lefagyásnak, blokkolásnak is. Az ilyen lelki állapotot lehet szemléltetni kiégett kemencével, kiszáradt fával, kiszáradt kúttal vagy egy haldokló madárral...

 


A lelki kiégés okai

1. A folyamatos elutasítottság érzése

Ez lehet szubiektív érzés vagy obiektív valóság. Az ember, minden el nem fogadás által újabb és újabb sebet kap a szívében. Már az anyaméhben sérülhet az ember, ha nem fogadják el. Utána, megtapasztalhatja az elutasítottságot gyerekkorában szüleitõl, testvéreitõl, majd késõbb az iskolában vagy a munkahelyen a társaitól. A megtért krisztushívõ a krisztusi közösségtõl befogadó szeretetet vár és remél. Ezért aztán, a krisztusi közösségben megtapasztalt elutasítottság különösen fájdalmas… Azért fájdalmas, mert ez a korábbi elutasítottságokat tetõzi be és azt az érzést kelti, hogy talán nincs is már remény a befogadásra és elfogadásra ebben a világban. Felvetõdik az emberben az a szomorú kérdés, hogy ha Krisztus testében (1Kor 12:12-19) sem talál az ember elfogadottságot, akkor hol kereshetné?...

Az elutasítottság keserû kelyhét leginkább a prófétai küdetésre és szolgálatra meghívottak tapasztalják meg. A prófeta feladata megróni és figyelmeztetni az embereket, a krisztusi közösségeket és azok vezetõit az eltévelyedés veszélyére. Az a prófeta, amelyik ezekben a nehéz idõkben dícsér és jó dolgokat prófétál, az minimum gyanús… Ezért aztán a legtöbben szívbõl utálják az igaz prófétát. Elutasítják, üldözik és kitaszítják... Ezért mondja az Úr Jezús a prófétákról:

(Mt 10,41) Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz, az igaz ember jutalmában részesül.

2. A folyamatos konfliktusos állapot

Azáltal, hogy az ember megtér, nem mentesül a konfliktusoktól. Sõt, a keresztény testvérek között normális dolog, hogy konfliktusok legyenek. A konfliktusok okai különbözõek lehetnek: nézetek különbözõsége, bizonyos jogok gyakorlása vagy esetleg anyagi okok. Az elõljáró feladata, hogy az ilyen eseteket elbírálja. Õ kell hogy megmondja, kinek a nézete helyes, kinek a követelése jogos, vagy kinek, milyen anyagiak járnak. De sajnos, gyakori, hogy az elõljáró gyenge és nem végezi jól a kötelességét. Ezért aztán a konfliktusok gyakran elhúzódnak. Persze, olyan is van, hogy a konfliktust nehéz vagy szinte lehetetlen elbírálni vagy megoldani...

A konfliktusokban az emberek bántják egymást. A legsúlyosabb bántás, az élet kioltása után, talán a lelki megbántások. Ezeket hazug szavakkal, álnoksággal, megalázással, intrikákkal, gyalázással és rágalmakkal lehet okozni. A kegyelem állapotában lévõ ember rendelkezik bizonyos felvértezetséggel ezekkel szemben. Ennek ellenére, még így is behorpad a krisztushívõ "lelki mellvértje", mintha csak buzogánnyal vágták volna mellbe. Ez a fájdalom fizikai fájdalommal is jár a mellkas tájékán... A kérdés az, hogy mi történik egy felvértezetlen emberrel?... Gyakran összetörik a szíve és életre szóló sebeket kap a lelkébe. Van olyan, aki teljesen összetörik lelkileg és nem csak érzelmileg sérül, hanem értelmileg is, meg akaratilag is. Ezek következményei lesznek aztán a súlyos depressziók és pszihés zavarok, meg az alkoholizmus...

3. A túlzott és húzamos szolgálat

A túlzott és húzamos szolgálatnak több rossz hatása van. A szolgálat, a munka lassan droggá válik. Elsődleges cél és életelem lesz belõle. Az ember nem tud többé élni nélküle. Nem tud leállni és nem tudja megérteni a másik ember prioritásait. Lenézi azokat akik nem dolgoznak hozzá hasonló ütemben. Nem tudja megérteni mások gyengeségeit. Lassan aztán beáll egy krónikus, testi és szellemi fáradtság. Sokféle tünete lehet ennek: izomfájdalom, folytonos levertség, kálcium és magnézium hiány, gondolkodás-zavar, emlékezet-kiesés, álmatlanság, depresszió, szorongás, stb.

A túlzott, megállás nélküli munka elszakít a imától és elrontja az Istennel és emberrel való kapcsolatot. Ebben az állapotban az ember már nem tud visszatérni az imához, mert fizikai korlátai és problémái már nem adnak neki lehetõséget, hogy a szíve bensõ szobájára figyeljen. Minden figyelme a külsõ, testi-lelki problémáira és fáradtságára irányul. Az Úr Jézus is pihenést rendelt a tanítványainak...

(Mk 6:31) Ő pedig így szólt hozzájuk: Jöjjetek velem, csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé! Mert olyan sokan mentek hozzá, hogy még enni sem volt idejük.

4. Az imaélet és a közösség elhanyagolása

Az imaélet és a közösség nélküli szolgálat elõbb-utóbb kiégéshez vezet. Ez olyan, mint amikor a kútból túl gyorsan szippantjuk ki a vizet és az kiürül, mert nem tud utánatelni. A vizet megfelelõ ütemben kell merni, hogy legyen ideje annak visszatelni. Az ima és a közösségi élet segít részesedni a kiapadhatatlan forrásból, Jézus Krisztusból. Ezért problémás az ima nélküli szolgálat és az egyedül végzett szolgálat is. Nagyon nehéz egyedül megállni a szolgálatban, mert gyakran szükség van, hogy ketten vagy hárman együtt imádkozzanak és egy akaraton legyenek Krisztusban (Mt 18:19-20)...

5. Megalkuvás a bûnnel

Ez az egyik legnagyobb veszélye nem csak a szolgálatnak, hanem magának a keresztény életnek is. Az ember beenged bizonyos bûnöket életébe és megalkuszik azokkal. Ez azért lehetséges, mert jobban odahajol bizonyos dolgokhoz, jobban szeret valamit, jobban ragaszkodik a javakhoz, mint Istenhez és az igazsághoz. Az igazság, az élettel együtt, a legfõbb jó, amit Istentõl kapunk, mert az Isten lényege. Még a szeretet is csak az igazságban létezhet és az igazságon kívüli szeretet csak önámítás és képmutatás...

A szolgálatot végzõ krisztushívõ, az élet rögös útjain, a nehézségekben, a vágyai sodrásában megalkuszik a testi kivánságokkal, a pénz utáni sóvárgással, a hamis szeretettel, a siker, hírnév utáni vággyal, stb. Ezek a megalkuvások kioltják a Lelket ( 1Tessz 5:19), eltorzítják a krisztushívõ krisztusi alkatát és egyfajta karikaturává változtatják. Ekkor beáll a lelki kiégés és utána jön a közösségbõl való kikopás is. Az lelki emberek látva a szolgáló krisztushívõ igazságtalan, lélek nélküli cselekedeteit, kiábrándulnak belõle és elfordulnak tõle. Ebben a helyzetben, a kiégett lelkû krisztushívõ, csakis a hamis sáfárt befogadó barátokkal (Luk 16:4) marad...

A lelki kiégés következményei

A lelkileg kiégett krisztushívõ kiszolgáltatottá válik a gonosz szellemi erõk elõtt. Lelke védõfalainak repedései és omladékai már nem tudják feltartóztatni a gonosz támadásait és vereséget szenved. Mivel a szolgáló krisztushívõ, míg Isten országát építi, az ördög evilági erõit rombolja, ezért az ördög nagy haraggal vicsorít rá és számíthat az ördög bosszújára. Így aztán a lelki kiégés következményei súlyosak lehetnek, mind a lelkileg kiégett krisztushívõ életére, mind a krisztusi közösség, mind az egész Egyház életére. Ez a szolgáló krisztuskövető pozíciójának magasságától függ...

Ezek a következmények a következõk lehetnek:
1. Depresszió, pszihési zavarok, amely végül alkoholizmusban, erõszakosságban, tébolyodásban vagy akár öngyilkosságban is végzõdhetnek;
2. Paráznaság, házasságtörés, megszökés, kilépés egy törvénytelen szexuális kapcsolat miatt;
3. Fajtalankodás, pedofilia, amely súlyos botrányokba torkollik;
4. Pénzûgyi csalások, amelyek komoly törvényes bonyodalmakhoz vezetnek;
5. Hitszegés, hitehagyás, hívatás elveszítése, kilépés, amely súlyosan érintheti mind a krisztushívõ életét, mind a krisztusi közösség életét.

A lelki kiégés megelõzése

A lelki kiégést megelõzhetjük ha:

1. Kitartunk az imában és idõt szánunk a bensõ szobánkra: ez lehet elmélkedés, kötött ima vagy szabad ima, ami a bensõ szobánkban, vagyis a szívünkben és fizikai rejtekünkben való találkozás, a lényünk mélyén trónoló Istennel;

2. Kitartunk a Szentírás olvasásában: a Szentírás olvasása visszahozza Isten jelenlétét a szívünkbe, kiszorítva onnan a világi dolgokat és a munka leterhelõ zûrzavarát;

3. Kitartunk a krisztusi közösségben: bármennyire összetört és rosszul mûködõ is a közösség, a közös imában találkozunk Krisztussal és feltölthetjük olajjal lámpásainkat (Mt 25:8);

4. Ha rendszeresen lelkiismeret vizsgálatot tartunk és szentgyónást végzünk: ez megóv az eltévelyedésektõl, megvilágosítja életünket és meggyógyítja a szívünk sebeit;

5. Ha rendszeresen szentáldozáshoz járulunk és szentségimádást végzünk: ez megtölti szívünket isteni élettel, tûzzel és szeretettel;

6. Ha rendszeresen imát kérünk megbízható, imaszolgálatot végzõ testvérektõl: Isten gyakran mások által adja kegyelmeit és megbízható jelzéseket vagy visszajelzéseket csakis a testvérek által kaphatunk;

7. Ha törekedünk a békességre: habár a konfliktusok nem szűnnek meg, tekintsünk testvérünkre, mint egy jövõbeli, menyországbeli, üdvözült társunkra;

8. Ha minden testvért elfogadunk: tudomásul kell vennünk mindenki korlátait és csak annyit várjunk el tõle, amennyire képes, de személyétõl soha ne vonjuk meg szeretetünket;

9. Ha megmaradunk az igazságban: sokszor tökéletlen a szeretetünk, de ha igazságban maradunk, nem vétünk nagyot; akkor van nagy baj, ha elvetjük az igazságot és képmutató módon játszodjuk meg a szeretetet.

10. Ha mindig visszatérünk a szeretethez: törekednünk kell mindig visszatérni a szeretethez, mert amíg keressük az igazságot, gyakran megfeledkezünk a szeretetrõl, amely az igazságszoláltatás vágyát irgalmassággal elégíti ki;

11. Ha vigyázunk magunkra: mindig vigyázni kell a testi-lelki megerõtetés és a pihenés, egészség megõrzésének helyes arányaira;

12. Ha mindig Isten az elsõ: vigyáznunk kell, hogy az Úr maradjon mindig az életünk központjában, Õ üljön a trónon és az Õ helyére nem helyezzünk senkit és semmit.

Ha a szolgáló testvéren a lelki kiégés jeleit látjuk, segítsünk rajta. Segítsük õt figyelmeztetéssel, segítsük õt megfelelõ lelki és testi kezeléshez és vigasztalódáshoz. Fogadjuk õt be és legyünk neki kísérõ, õrzõ társai, hogy el ne vesszen...

Ima: Bocsásd meg Uram, hogy sokmindent tanultunk, de azokat nem cselekedjük meg. Ámen.

Hasonlók leszünk hozzá

(1Jn 3:1-2) Nézzétek, mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya, hogy Isten fiainak neveznek, és azok is vagyunk! Azért nem ismer minket a világ, mert őt sem ismeri. Szeretteim, most Isten fiai vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Tudjuk azonban, hogy amikor meg fog jelenni, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt, amint van.

Hasonlók leszünk Hozzá, azaz hasonlók leszünk a feltámadt Krisztushoz. De milyen a feltámadt Krisztus? Ezt az Õ jelenéseibõl tudjuk meg, mert feltámadása után minden jelenésében megnyilvánult, hogy láthassák Õt az apostolok, hogy higgyenek neki és tanúságot tegyenek róla... 

Vizsgáljuk meg, mit jelent az, hogy hasonlók leszünk Hozzá. Az a szó, hogy „leszünk”, azt jelenti, hogy akkor leszünk Hozzá hasonlók, amikor eljutottunk a teljes megváltásra, azaz testünk feltámadására, a megdicsõült állapotba...

1. A megdicsõült testünk romolhatatlan és halhatatlan lesz

(1Kor 15:50-55) Azt még hozzáfűzöm, testvérek, hogy a test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság a romolhatatlanságot. Nos, titkot közlök veletek: Nem halunk ugyan meg mindnyájan, de mindnyájan elváltozunk, hirtelenül, egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra. Amikor az megszólal, a halottak feltámadnak a romlatlanságra, mi pedig elváltozunk. Ennek a romlandó testnek fel kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot. Amikor a romlandó magára ölti a romlatlanságot, a halandó a halhatatlanságot, akkor teljesedik az Írás szava: A győzelem elnyelte a halált. Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?

2. A megdicsõült testünk anyagtól, tértõl és idõtõl független lesz

Az Úr Jézus több esetben bizonyitotta, hogy számára nincsenek zárt ajtók vagy falak. Megjelenik, majd eltünik, vagy látszólag, akár az arca is változik...

(Jn 20:19-20) Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: "Békesség nektek!" E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát.

(Luk 24:30-31) Amikor az asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta nekik. Ekkor megnyílt a szemük s felismerték. De eltűnt a szemük elől.

(ApCsel 1:9) Azután, hogy ezeket mondta, a szemük láttára fölemelkedett, és felhő takarta el szemük elől.

3. Az megdicsõült testben szabadok leszünk a bûntõl

(1Kor 15:55-57) Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod? A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De legyen hála Istennek, mert ő győzelemre segít minket, Jézus Krisztus, a mi Urunk által.
(Róm 8,2) Hiszen a lélek törvénye, ami a Krisztus Jézusban való élet folyománya, megszabadított téged a bűn és a halál törvényétől.

(Zsid 1:3) Mint dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget. A bűntől való megtisztítást elvégezve helyet foglalt az isteni Fölség jobbján.

(Jel 1:6) Ő szeret minket, vérével megváltott bűneinktől, s Atyjának, az Istennek országává és papjaivá tett bennünket. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké! Amen.

4. A megdicsõült testünk tappintható hús és csont lesz (+Lk 24:39)

(Jn 20:25-27) A tanítványok elmondták: "Láttuk az Urat!" De kételkedett: "Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem." Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: "Békesség nektek!" Aztán Tamáshoz fordult: "Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!"

5. A megdicsõült testünk képes az étel fogyasztására, de nincs szüksége rá

(Luk 24:36-43) Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük és köszöntötte őket: "Békesség nektek!" Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: "Miért ijedtetek meg, s miért támad kétely szívetekben? Nézzétek meg a kezem és a lábam! Én vagyok. Tapogassatok meg és lássatok! A szellemnek nincs húsa és csontja, de mint látjátok, nekem van." Ezután megmutatta nekik kezét és lábát. De örömükben még mindig nem mertek hinni és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: "Van itt valami ennivalótok?" Adtak neki egy darab sült halat. Fogta és a szemük láttára evett belőle.

(1Kor 6:13, Károli)  Az eledelek * a hasnak és a has az eledeleknek rendeltetett. Az Isten pedig mind ezt, mind amazokat eltörli. A test azonban nem a paráznaságnak + rendeltetett, hanem az Úrnak, és az Úr a testnek. (* Mát. 15,17. rész 15,44).

Az Úr Jézus egy csodálatos, örökké boldog életre hívott meg minket, amelyben romolhatatlan testünk-lelkünk nem lesz többé a halál leple alatt. Többé nem leszünk alávetve az anyag, a tér és az idõ terhének, hanem szabadon és boldogan mozghatunk, szerethetünk és örökkön-örökké dicsõíthetjük Istent. Ekkor majd szemlélhetjük az Õ dicsőségét, s a végtelen sorozatban felbukkanó, örökké tartó gyönyörüségeit...

Ima: Örök hála és dicsõség nagy művedért Uram, mert Te mindent újjá teremtesz. Ámen. 

Parancsait nem tartja meg

(1Ján 2:1-5a) Fiacskáim, ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek. De ha valaki vétkezett is, van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igaz. Ő az engesztelés a mi bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is. Abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk parancsait. Aki azt mondja: ,,Ismerem őt', de parancsait nem tartja meg, az hazug, és nincs benne igazság. Aki azonban megtartja az ő igéjét, abban Isten szeretete valóban tökéletes, és ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk.

Akkor lehetünk bíztosak, hogy szeretjük az Úr Jézust, ha megtartjuk parancsait. Ez fordítva is igaz: ha megtartjuk parancsait, akkor bíztosak lehetünk benne, hogy szeretjük Őt. Ez a bizonyosodásra alkalmas tükör nem János apostoltól százmazik, hanem magától az Úr Jézustól (Jn 14:15; 21). Szükségünk is van erre a megbizonyosodásra, mert vannak helyzetek, amikor elbizonytalanodunk, és már abban sem vagyunk bíztosak, hogy tényleg szeressük-e az Urat.

Amikor az utolsó vacsorán az Úr Jézus bejelentette, hogy az apostolok közül egy el fogja árulni Őt, akkor ezt az apostolok magukra vették. Mind azt kérdezték: Vajon én vagyok az? (Mt 26:22)... Amikor az Úr Jézus háromszor kérdezte meg Péter apostolt, hogy szereti-e Őt, akkor Péter apostol a harmadik kérdésnél elszomorodott és elbizonytalanodott... 

(Jn 21:17) Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?” S így válaszolt: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.”

De melyek ezek a parancsolatok? A Tízparancsolat? Igen, az is… A szeretet nagy parancsolata? Igen, az mindenképpen… A szetetet új parancsolata? Főleg... De az Úr Jézus parancsolatait kézzelfoghatóbban a Hegyi beszédben találjuk meg (Mt 5-7). Az evengéliumokban sok konkrét dolog van, amelyek szintetikusan bele vannak foglalva a szeretet nagy parancsolatába, de így, konkrétan, kiemelve, a Hegyi beszédben, nyilvánvalóbbak számunkra...

Vizsgájunk meg néhány ilyen parancsolatot:

1. Ne tartsunk haragot

(Mt 5:21-26). Láthatjuk a keresztény testvérek között, hogy egy-egy nézeteltérés, véleménykülönbség, vagy esetleg egy megróvás, feddés után, egy életre szóló neheztelés jön létre közöttük. Csak telnek az évek, évtizedek, és ezek a testvérek továbbra is eljárnak egymás mellett. Szépen mosolyognak egymásnak, köszönnek is, le is kezelnek ha kell, de mindkét fél tudja, hogy nincsenek rendben a dolgok. Nem tisztázzák őszintén a nézeteltérésüket, nem jutnak egyezségre, nem borítanak fátylat a múltra és nem kezdik el új lapokkal a kapcsolatukat. Végleg lemondnak egymásról, pedig hát szívből meg kellene bocsátani...

2. Ne törjünk házasságot

(Mt 5:27-32). Nálunk, katolikusokál, ez még valamennyire nyilvánvaló, mert az elváltak elvileg nem járulhatnak szentségekhez, de a protestánsoknál sok helyen még a lelkész is újraházasodik. Ugyanakkor, sajnos, gyakran látjuk közösségeinkben, hogy több éves közösségi élet és ima után, a keresztény testvér megjelenik egy törvénytelen párkapcsolattal. És nem elég, hogy törvénytelen kapcsolatban él, hanem még szentségekhez is járul. Sőt, van olyan is, aki visszaél a katolikus egyházi törvénykezéssel, és elintézi házassága érvénytelenítését, hogy újraházasodhasson...

3. Ne esküdjünk semmire

(Mt 5:33-37). A magyar katolikus házasságkötési szertartás része, hogy a házasságkötés után, ősi magyar szokás szerint, házassági hűséget kell esküdni a feszületre. Ha az ember megkérdezi, hogy ez nem mond-e ellen az Úr Jézus tanításának, akkor az a hivatalos válasz, hogy az említett igerészben “felelőtlen esküdözést” kell érteni. Csak az a probléma, hogy az igerészben nyilvanvalóan felelős esküről van szó. Azt is tiltja az Úr Jézus. Azt parancsolja, hogy ne esküdjünk se Istenre, se az égre, se a földre, se a szent dolgokra (Mt 5:34-35). Egyáltalán semmire se esküdjünk. Ezt a parancsolatot Jakab apostol is megismétli a levelében (Jak 5:12). A másik kérdés az, hogy a tágas Katolikus Egyházban, más nemzeteknél is vannak-e hasonló házasságkötési, ősi nemzeti eskük? Pl. van-e katolikus házassági eskű ősi francia, ősi olasz, ősi spanyol szokás szerint, és része-e ez náluk a hivatalos házassági szertartásnak? Egyáltalán hozzátartozik-e az eskü a házasság szentségének lényegéhez? Vagy vajon ez az eskü javít-e általában a házassági hűségen és az elválások statisztikáján?...

Sokmindenre esküsznek az emberek. Esküsznek a nemzeti zászlóra, a haza védelmére, az országelnöki, a miniszteri hivatalra, a házastársi hűségre, az igaz tanuvallomásra, stb. Persze, elfogadom ezeket úgy, ahogy vannak. Nekem is muszáj volt esküdnöm: a katonaságban az ország zászlójára és amikor házasodtam, a feszületre... A kényszer miatt, valószínűleg újra megtenném, mert a felsőbb hatalomnak engedelmeskedni kell. De elvileg nem értek egyet ezzel, és lehetőleg nem megyek többé olyan helyre, ahol esküdni kell, és ahol nem elég az igen-igen, nem-nem beszédem, vagy a "fogadom" ígéretem...

4. Ne viszonozzuk a rosszat rosszal

(Mt 5:38-42). Sokminden rosszat kaphatunk az életben, és sok rosszban részesülhetünk, amire aztán jóval kellene reagálnunk, de itt csak egyet említenék meg: szomorú dolog, amikor valaki azt gondolja, hogy erőszakkal szerezhet érvényt az evangéliumnak és a keresztény értékrendnek. Ez a keresztes háborúk drámája... A liberális felfogású tanárok meg szülők nem akarják a keresztet az iskolaosztály falára, és ezt egyesek úgy reagálják le, hogy tönkrezúzzák azoknak a liberálisoknak a parányi hitét és bizalmát is az oltártól, az oltár szolálatának tekintélyével. Pedig hát az Úr Jézus nem töri el a megrepedt nádszálat, és a pislákoló mécsest nem oltja ki (Iz 42:3). Az Úr Jézus azt parancsolta, hogy az egymás iránti szeretetünk legyen az ismertető jelünk (Jn 13:35), meg a jócselekedeteink (Mt 5:16), nem pedig a keresztes hadjárataink. Egy dolog a keresztény tanuságtétel és más dolog a hadakozás. Hogyan akarjuk az ilyen embereket megnyerni a hitnek, ha szétcsapunk köztük a tekintély súlyos pörölyével?...

5. Ne gyűlöljük ellenségeinket

(Mt 5: 43-48). A magyar közéletnek sajnálatos jellegzetessége lett a gyülölködés. Naponta halljuk, olvassuk, hogy gyűlölik a más nemzetiségű, fajtájú vagy felfogasú embereket, a liberálisokat, meg a szabadkőmüveseket, stb... Mára már ilyen zsargonok születtek, hogy: judemeráj, fletó, antimagyar, zsidesz, libernyák... A magukat kereszténynek valló emberek halálos ellenségüknek tekintik politikai ellenfelüket, az ellenzéket, a másképp gondolkodókat, másképpen érzőket. Belerondítanak ellenfelük becsületébe, életébe, emberi méltóságába. Az úgynevezett keresztény értékrend felhatalmazza őket, hogy másokat lehazaárulózzanak vagy bármilyen módon gyalázzanak. Pedig a keresztény embernek szeretnie és tisztelnie kellene ellenfelét is, ellenségét is. Amikor az Úr Jézust arcul ütötték, azt mondta: Ha rosszat tettem bizonyítsd be, de ha nem, miért ütsz engem (Jn 18:23)? Ha az ellenzék, az ellenfél, rosszat tett, bizonyítsa be a vádló, de a keresztény embernek akkor is szánakoznia kellene rajta, nem pedig hajrázni és örvendezni a szerencsétlen ember bukásán...

6. Ne tévesszük össze az alamizsnálkodást a karitatív akciókkal

(Mt 6:1-4). Az alamizsna az, amit az ember saját testétől és lelkétől szakít el, és adja titokban a szűkölködőnek. Annyira titokban adja, hogy senki, még a felesége sem, még a férje sem, még a családja sem tudja. Egyedül csak Isten látja, és Ő akkor majd megfizet érte. Sokan azt gondolják, hogy ha nagy tam-tammal véghezvittek egy karitatív akciót, akkor bizony nagy érdemet szereztek Isten előtt. Az Úr Jézus arra hívja fel a figyelmünket, hogy ne az emberek szeme láttára vigyük végbe jócselekedeteinket, mert akkor már elnyertük jutalmunkat az emberektől...

7. Az ima nem flashmob-ra és nem tüntetésre való

(Mt 6:5-6) Láttam, amint kivezényelték a diákokat, hogy imatüntetést végezzenek az iskolafinanszírozás csökkentése miatt. Majd ugyanazt láttam, amikor összehívták a híveket imatüntetésre egy püspöki palota visszaszolgáltatásának űgyében... Az ima Istennel való intim lelki találkozás és kapcsolat. Az imának a benső szobában kell történnie, vagy a templomban. Lelki értelemben is, meg fizikai értelemben is (Mt 6:6)... Ott találkozhat az ember a Mindenhatóval, ott töltekezhet fel lélekben, hogy aztán kimenjen a világba jót cselekedni és hitelesen tanuságot tenni. Ha így imádkozunk, bízhatunk, hogy az Úr meghallgat. Az Úr Jézust soha sem láttuk a nép előtt imádkozni. Mindig visszavonult a hegyre, vagy egy rejtekhelyre. Mi miért tennék másképp?...

8. A böjt nem hagyomány, nem diéta és nem fogyókúra

(Mt 6:16-18). Nagyon visszatetsző egyes keresztények nagyböjti cécója... Ekkor ilyen böjtös étel, akkor olyan böjtös étel, most feloldozás a halra, aztán feloldozás a kutyafülére... A sok böjt között többet tömik a hasukat, mint az év más időszakában, és az egész csak a hagyományról meg a magamutogatásról szól. Az ilyen "jó keresztény" minden nap elmondja, hogy milyen böjtös ételekkel traktálta magát, hogy mindenki lássa mennyire vallásos. Mások pedig kiforgatják a böjt értelmét, és dicsérik mint diétat, annak egészséges voltát, mintha a böjt azért lett volna kitalálva, hogy ők örökké éljenek a földön. Aztán sokan a böjtben jó fogyókúrát látnak, hogy tarthassák vonalaikat, mintha a böjt a hiúság eszköze lenne...

9. Ne gyűjtsünk vagyont

(Mt 6:24-34). Nem szolgálhatunk két úrnak. Nem szolgálhatjuk ugyanakkor az Úr Jézust is, meg a Mammont is, azaz a vagyont. Aki vagyonszerzésre adja a fejét, az automatikusan kiesik az Úr Jézus szolgálatából. Tűz és víz… Ezek a mágnesnek azon pólusai, amelyek taszítják egymást. A pénz utáni sovárgás minden baj gyökere (1Tim 6:10). Van olyan világi hívő, aki buzgó templombajáró, de a hétköznapokban olyan vállalkozó, aki bármire képes, hogy érvényesüljön, gazdagodjon, aki munkásait kisajtolja és sanyargatja. Aztán vannak olyan keresztény előljárók is, akik nagy vagyont harácsolnak össze: egyházadóból, templomi szolgáltatások által, gyertyaárulásból, borkereskedésből, vallásos turizmusból, az erdők kifosztásából és nem utolsó sorban az állami támogatásokból. A szegény emberek pedig dolgoznak, adóznak és nyomorognak...

10. Ne ítelkezzünk

(Mt 7:1-5). Ez egy nehéz fejezet az életünkben... Mi számít ítélkezésnek? Nem láthatom meg a másik ember hibáját? Nem beszélhetem azt meg valakivel? Nem dönthetem el a józan ész szerint, hogy mi helyes és mi nem helyes dolog? Akkor miért mondta az Úr Jézus, hogy “óvakodjatok a farizeusok kovászától” vagy azt, hogy "tetteikben ne kövessétek őket"?... 

 
(Mt 23:2-3) "Az írástudók és a farizeusok Mózes tanítói székében ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket…

Megítélem, esetleg bosszankodom, bánkodom testvérem helytelen magatartása miatt, de nem ítélem el, mint vétkest. Nem szabom meg, hogy mit is érdemelne az ilyen. A megítélés nem ítélkezés, és arra való, hogy megfontoljam a dolgokat és ne kövessem testvéremet tévedésében...

 
(1Kor 2:15) Noha a lelki ember mindent megítél, őt nem ítéli meg senki.

Hogy a tévedések megítélése ne válljon ítélkezéssé, törekedjünk különválasztani a bűnt a bűnöstől, távoztassuk el magunktól a fellobbanó haragot, a bosszankodást, és lehetőségeink szerint imádkozzunk tévedő testvérünkért...

Sokminden van még, de talán már ez is túl sok volt... 

Ha igazán szeretjük az Úr Jézust, akkor megtartjuk parancsolatait. Nem folyhat ugyanabból a forrásból édes víz is, meg keserű is (Jak 3:11). Ugyanakkor jusson eszünkbe, hogy ha netán vétkeztünk is, van szószólónk a mennyei Atyánál, az Úr Jézus, Aki meghalt értünk a kereszten. Ő a mi védőügyvédünk, mert Ő az Emberfia, aki képes megérteni a bűnös embert...

Hegyi borzongás

Ne aggódj

A betevő falatért.

Kedves veréb vagy

A lombok mögött,

Féltett bárány vagy

Farkasok között.

Hívogasd haza

Eltévedt társad.

Bővelkedni fogsz

Lelki táplálékban,

Hiányt sose szenvedsz

A Pásztor nyájában.

Ne törd magad

Kacatért, vagyonért.

Szírmaid virítnak

A a virágok fölött,

Tündöklő liliom vagy

Bogáncsok között.

Karold fel gyöngéden

A lekónyadt ágat.

Csillogni fogsz,

Ajándék köntösben,

Eltelve mosolyogsz

Gyönyörűségedben.

Ne fordulj el

Mikor kérnek tőled.

Ugyan mid van, 

Amit ne úgy kaptál volna,

Ha pedig kaptad,

Ne nyerészkedj rajta.

Vessél bőven,

Hogy arathass bőven.

Oda vessél többet,

Ahonnan nem kaphatsz,

Visszajön az százszor,

Bízakodva várhatsz.

Alamizsnádat

Fecsegés ne mérje.

Ne tudja a bal kezed,

Hol gyűjt a jobb kincset,

Miképpen munkálja

Az ígért dicsőséget.

Egyedül Ő lássa,

Aki parancsolta.

Vizsgálja a szíved,

Titkon figyel téged,

Légy kedves előtte,

Megfizet majd néked.

Fohászod legyen

Elrejtett leadó.

Térdeid nyomát

Senki meg ne lássa,

Szobádnak ajtaját

Tartsd jól kulcsra zárva.

Rövidre szabd imád,

Ne öntsd hosszú lére.

Jól tudja Ő

Mire van szükséged,

Balga kivánságtól

Megőrizi a szíved.

Boldogságod belül,

Féltve, rejtve őrizd.

Szelídséged legyen

Annak puha ágya,

Alázatod pedig 

Meleg takarója.

Örülj és vigadj,

Hogyha szidalmaznak.

Ne félj ha csúfolnak

Szíved kincseiért,

Ne félj ha rád rontnak

A hegyen beszélőért.

Ima: Segíts Uram kitartani, hogy hűségesen megtartsam parancsolataidat. Ámen.

Víz és vér által

(1Ján 5:1-6) Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született. És mindaz, aki szereti azt, aki szült, szereti azt is, aki tőle született. Arról ismerjük meg, hogy szeretjük Isten szülötteit, ha Istent szeretjük, és parancsait teljesítjük. Mert az az Isten szeretete, hogy parancsait megtartjuk; és az ő parancsai nem nehezek. Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot. Ez az a győzelem, amely legyőzi a világot: a mi hitünk. Ki más győzi le a világot, mint aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia? Ő az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek az, aki tanúskodik arról, hogy a Lélek igazság. Tehát hárman tanúskodnak: a Lélek, a víz és a vér, és ez a három egy.

Az embernek többször kell megszületnie

1. Megszületik, amikor megfogan az anyja méhében. Ekkor az emberek, a szülők, Isten munkatársai lesznek, amikor a testi nemzés aktusához, társul a lelki teremtés aktusa. Isten szakít az elődök lelkéből, hogy formáljon egy új személyt az Ő képére és hasonlatosságára, és megáldva azt, utjára engedje. Ez a mag hordozza a személyt, akiből majd lesz majd valaki…

2. Megszületik, amikor a világra jön, és amikor a szülei örömmel vehetik karjukba...

3. Megszületik, amikor megkeresztelik, és a víz és Szentlélek által, Krisztusban, visszaoltatik a Szentháromság életébe...

4. Megszületik, amikor felnőve tudatosan dönt Krisztus mellett, bűnbánatot tart és új életre támad a szentgyónásban, táplalkozik az Úr szent testével, az Oltátiszentséggel és elnyeri a Szentlélek keresztséget...

5. Megszületik, amikor másodszor tér meg, amikor már levetközi az evilági hiúságokat és kivánságokat, hogy csak Krisztust öltse magára...

6. Megszületik, amikor a halál által elér a nyugalom helyére, elnyerve az üdvösséget és az örök életet...

7. Megszületik, amikor feltámasztja Krisztus megdicsőült testben és elnyeri a teljes megváltást (Róm 8:23).

Szent János apostol az evilági születésről beszél ( a 3; 4; 5). A teremtett embernek le kell vetköznie a testi életet és Krisztusban lelki emberré kell válnia. A krisztuskövető ember élete egy folyamatos átváltozás. Az átváltozás útján az emberben ádáz küzdelem folyik a jó és a gonosz között, a testi és a lelki között. Szívünk és értelmünk a jót akarja, de a testünkben lakozó bűn a rosszat hozza ki belőlünk. Ezért a kettősségért kesergett Szent Pál is (Róm. 7:14-25)...

(Róm 7:22-24) Bensőmben gyönyörködöm Isten Törvényében, de tagjaimban egy másik törvényt érzékelek, amely harcol értelmem törvénye ellen, rabjává tesz a bűn tagjaimban lévő törvényének. Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra szánt testből?

Ebben a küzdelemben nem vagyunk magunkra hagyva. Az Ige testté lett, és azért lett testté, hogy megváltson minket, hogy egésszen megváltson minket. Mit jelent ez számunkra? Csak annyit, hogy 2000 évvel ezelőtt meghalt az Úr Jézus értünk a kereszten? Az akkor volt… De mi közünk nekünk ahhoz az eseményhez? Hogyan részesülünk mi ma, most, gyakorlatilag, abból a megváltó áldozatból? Hát a víz és vér által…

Tudjuk, hogy az emberi test nagy része vízből van. Tudjuk, hogy a vér hordozza a testet éltető lelket (MTörv 12:23). Ezek mind testi dolgok. Ez az emberi lélek kelyhe, cserépedénye, és a megszentelő Léleknek, az igazság Lelkének, a Szentléleknek a temploma (1Kor 6:19). A megtestesülés által, az Úr Jézus magára vette ezt a víz és vér templomot, és vele együtt az emberi természetet. Ez a templom lett az Ő isteni személyének és természetének hordozója (Mt 27:40). Egy személyben egyesült az isteni és az emberi természet. De nemcsak egyesült, hanem létrejött általa a tulajdonságok kicserélődése is. Isten megismerte az emberi természetet, hogy megistenitse az emberi természetet.

Isten ezen nagy műve elképzelhetetlenül nagy ajándék, amiért az angyali kórus méltán dicsőített Betlehem mellett, a pásztorok szeme láttára. Hatalmas ajándék az, hogy Isten olyan lett, mint egy közülünk, kivéve a bűnt, de még nagyobb ajándék az, hogy megdicsőült szent testéből, az Ősszentségből, a kegyelem forrásából, belénk árasztja isteni kegyelmét, hogy egyre inkább hasonlóvá tegyen minket Őhozzá, azaz megistenítsen minket. Nem leszünk soha istenek, de hasonlítani fogunk Hozzá...

(Zsid 4:15) Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együtt érezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt.

(Róm 8:29) Mert akiket eleve ismert, azokat eleve arra is rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia képmásához, s így ő elsőszülött legyen a sok testvér között.

Megdöbbenve olvastam valamikor a A szentségek életértéke: A kegyelmi élet kérügmája / Dörnyei István, Gergye Győző, Csőgl János könyvet és rácsodálkoztam, hogy mennyire nem ismerjük hitünket, a kegyelem müködését, mennyire nem tudjuk, hogy miként vált meg minket ma az Úr Jézus... Ezért nem vonzó a mai embernek a keresztény vallás, mert mai ember nem érti, hogy mi köze van hozzá. Meghalt Krisztus 2000 évvel ezelőtt a kereszten?... S akkor mi van?... Nekem mi közöm van ma hozzá?... Hogyan részesülök belőle?... Mi hasznom van nekem abból?... Ezért kellene többet beszélni a kegyelemről, a kegyelem forrásáról és a kegyelem áradásáról. Arról kellene beszélni, hogy mire jók az életben a szentségek és hogyan részesülhetünk Isten kegyelemből…

Krisztus, mivel szent testében hordozza az isteni és emberi természetet, ezért Ő a kegyelem forrása, vagyis az Ősszentség. Az Őssszentség minden szentség és kegyelem forrása (Jn 1:16). A megváltás megtörtént a kereszten egyszer s mindenkorra, és a kegyelem folyama kiáradt a világba, amikor a római katona kifakasztotta a lándzsával az Úr Jézus Krisztus oldalát. Ekkor víz és vér folyt ki az Úr Jézus oldalából. Az is mondják, hogy ez volt valójában az Egyház fogantatásának pillanata, amelynek intézményét az előző nap, az utolsó vacsorán alapította meg. Még azt is mondják, hogy az Úr Jézus, az utolsó vacsorán, az elsõ átváltoztatás alatt, már elõvételezte ezt a pillanatot, mert az Eucharisztiában benne van az egész mindenség (Kol 1:19-20), tehát a kereszthalála is...




Az Úr Jézus oldalából kifolyó víz és vér az, ami részesít bennünket ma a megváltásban. A Szent Fausztina nővér által kapott Krisztus ábrázoláson, a megdícsőült Krisztust láthatjuk, akinek az oldalából, víz és vér helyett, a kegyelem fehér és vörös sugarai áradnak ki az Egyházra és a világba. A víz és a vér a bünbánatot, vagyis a bűnöktõl való megtisztulást, és a megszentelődést, vagyis az isteni életre való átalakulást jelképezi... Ez gyakorlatilag az jelenti, hogy az ember, ebben az életben, egy folyamaton megy keresztül: az első, a segítő kegyelem, meghívja az embert a távolból a szemlélődõ hitre; a második, a megszentelő kegyelem, elvezeti őt Krisztus szeretetére és az élő hitre; a harmadik, a belülről tanító kegyelem, meggyőzi őt arról, hogy nem kompatibilis Isten szeretetével és bűnbánatra vezeti... Ebben a fázisban, mintegy bannerként bukkannak fel az ember lelki szemei előtt a saját bűnei (Róm 2:4). Ha lerekjuk ezeket a felismert bűnöket a szentgyónásban, akkor sikeresen előbbre léphetünk a lelki életben. Ez a folyamat évekig eltarthat, és ez mind a Krisztus oldalából kiáradó kegyelmi sugarak által történnek. Ez a tisztulás folyamata…

E tisztulási folyamat kegyelmi, örömteli időszaka egyszer csak elmúlik, és ezt a boldog időszakot egy nehezebb váltja fel: az átváltozás és az átformlódás időszaka. Nem elég megtisztulni bűneinktõl, hanem át is kell változni olyanná, mint Krisztus. A székely népmesékben gyakran fordul elő az a motívum, amikor a királyfít apró darabokra szacskálják, majd nyállal összeragasztják, és és az élet vizével feltámasztják. A királyfi ezáltal százszor szebb lesz. Velünk is ezt akarja cselekedni Isten. Gyakran összetöri szívünket, lelkünket, életünket, hogy aztán mi újjászületve, teljesen átadva Neki magunkat, kiteljesedjünk Benne és ezáltal százszor szebbé váljon a mi lelkünk...

Az emberek gyakran értetlenül állnak életük eseményei előtt, és nincs aki megmagyarázza nekik, hogy mi miért van. Nincsenek lelki vezetők, akik valóban értenék a lelki folyamatokat és valóban  fel tudnának másokat világosítani. Ezért sürgös, hogy mindig keressük a kegyelem forrását. A kegyelem forrása pedig ott van, ahol az Ősszentség van. Ahol a test, odagyűlnek a sasfiókák (Luk 17:37). És hol van az Ősszentség? Egy megkeresztelt felnőttnek ott van a gyóntatószékben, az Eucharisztiában, az imádkozó krisztusi közösségben, amely Krisztus teste (1Kor 12:12) és a Szentírásban, amely a megtestesült Ige szerelmes levele. Az ima és az erények gyakorlása, lelki hadgyakorlatok a lélek edzésére, de a valódi átalakulást csakis a kegyelem végezheti el bennünk, mert nem az érdemeinkért, hanem kegyelemből kaptuk a megváltást (Ef 2:8-9). Tehát reménységünk víz és vér által van, amely Krisztus oldalsebéből árad ránk…

Ima: Urunk Jézus, a Lélek, a víz és a vér, e három egy... Add Uram, hogy felfoghassuk nagy műveidet és részesedjünk kegyelmedből. Ámen.