Víz és vér által

(1Jn 5:1-6) Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született. És mindaz, aki szereti azt, aki szült, szereti azt is, aki tőle született. Arról ismerjük meg, hogy szeretjük Isten szülötteit, ha Istent szeretjük, és parancsait teljesítjük. Mert az az Isten szeretete, hogy parancsait megtartjuk; és az ő parancsai nem nehezek. Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot. Ez az a győzelem, amely legyőzi a világot: a mi hitünk. Ki más győzi le a világot, mint aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia? Ő az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek az, aki tanúskodik arról, hogy a Lélek igazság.

Az embernek többször kell megszületnie

1. Megszületik, amikor az ember megfogan az anyja méhében. Ekkor az emberek, a szülõk, Isten munkatársai, amikor a testi nemzés aktusához, társul a lelki teremtés aktusa... Isten szakít az elõdök lelkébõl, hogy formálja azt az Õ képére és hasonlatosságára és megáldva azt, utjára engedje... Ez teremtett mag hordozza a személyt, akibõl majd lesz egy valaki…

2. Megszületik akkor, amikor az ember a világra jön és amikor a szülei örömmel vehetik karjukba...

3. Megszületik akkor, amikor az embert megkeresztelik és a víz meg Szentlélek által, Krisztusban visszaoltatik a Szentháromság életébe;

4. Megszületik az ember akkor, amikor felnõttként, tudatosan dönt Krisztus mellett, bűnbánatot tart, feltámad a szentgyónásban és amikor elnyeri a Szentlélek keresztséget;

5. Megszületik az ember akkor, amikor másodszor tér meg, amikor levetközi az evilági hiúságokat és kivánságokat, hogy Krisztust öltse magára;

6. Megszületik az ember akkor, amikor a halál által elér a nyugalom helyére, elnyerve az üdvösséget és megszületve az örök életre;

7. Megszületik az ember akkor, amikor feltámasztja õt Krisztus megdicsõült testben és elnyeri a teljes megváltást (Róm 8:23).

Szent Pál a 3., 4. és 5. születésrõl beszél... A teremtett embernek le kell vetkõznie a testi életet és Krisztusban lelki emberré kell válnia. A krisztuskövetõ ember élete egy folyamatos átváltozás. Az átváltozás útján az emberben ádáz küzdelem folyik a jó és a gonosz között, a testi és a lelki között. Szívünk és értelmünk a jót akarja, de a testünkben lakozó bûn a rosszat hozza ki belõlünk. Ezért a kettõsségért kesergett Szent Pál is... (Róm. 7:14-25)

Ebben a küzdelemben nem vagyunk magunkra hagyva. Az Ige azért lett testté, hogy megváltson minket, hogy egésszen megváltson minket. Mit jelent ez számunkra? Csak annyit, hogy 2000 évvel ezelõtt meghalt az Úr Jézus értünk a kereszten? Az akkor volt… Mi közünk nekünk ahhoz az eseményhez? Hogyan részesülünk mi ma, gyakorlatilag, abból a megváltó áldozatból? Víz és vér által…

Tudjuk, hogy az emberi test nagy része vízbõl van. Tudjuk, hogy a vér hordozza a testet éltetõ lelket (MTörv 12:23). Ezek mind testi dolgok. Ez az emberi lélek kelyhe és a megszentelõ Lélek, az igazság Lelkének temploma (1Kor 6:19). A megtestesülés által, az Úr Jézus magára vette ezt, a víz és vér templomot és vele együtt az emberi természetet. Ez a templom lett az Õ isteni személyének és természetének hordozója (Mt 27:40). Egy személyben egyesült az isteni és az emberi természet. De nemcsak egyesült, hanem létrejött általa a tulajdonságok kicserélõdése is. Isten megismerte az emberi természetet, hogy megistenitse az emberi természetet. Mindkét dolog elképzelhetetlenül nagy ajándék, amiért az angyali kórus méltán dicsõített Betlehem mellett, a pásztorok szeme láttára. Hatalmas ajándék az, hogy Isten olyan lett, mint egy közülünk, kivéve a bûnt, de még nagyobb ajándék az, hogy testébõl, a kegyelem forrásából, belénk árasztja isteni kegyelmét, hogy egyre inkább hasonlóvá tegyen minket Õhozzá, azaz megistenítsen minket. Nem leszünk soha istenek, de hasonlítani fogunk Hozzá...

Megdöbbenve olvastam valamikor a A szentségek életértéke : A kegyelmi élet kérügmája / Dörnyei István, Gergye Győző, Csőgl János könyvet és rácsodálkoztam, hogy mennyire nem ismerjük hitünket, mennyire nem tudjuk, hogy miként vált meg minket ma az Úr Jézus... Ezért nem vonzó a mai embernek a keresztény vallás. A mai ember nem érti, hogy mi köze van hozzá. Meghalt Krisztus 2000 évvel ezelõtt a kereszten? S akkor? Nekem mi közöm van Hozzá ma?... Hogyan részesülök abból?... Mi hasznom van nekem abból?... Ezért kellene többet beszélni a kegyelemrõl, a kegyelem forrásáról és a kegyelem áradásáról. Arról kellene beszélni, hogy mire jók az életben a szentségek és hogyan részesülhetünk Isten kegyelembõl…

Krisztus, mivel testében hordozza az isteni és emberi természetet, Õ a kegyelem forrása, vagyis az Õsszentség. Az Õssszentség minden szentség és kegyelem forrása (Jn 1:16). A megváltás megtörtént a kereszten egyszer s mindenkorra, és a kegyelem folyama kiáradt a világba, amikor a római katona kifakasztotta a lándzsával az Úr Krisztus oldalát. Ekkor víz és vér folyt ki az Úr Jézus oldalából. Az is mondják, hogy ez volt az Egyház fogantatásának pillanata, amelynek intézményét az elõzõ nap, az utolsó vacsorán rakott le. Mások még azt is mondják, hogy az Úr Jézus, az utolsó vacsorán, az elsõ átváltoztatás által, már elõvételezte ezt a pillanatot, mert az Eucharisztiában benne van az egész mindenség, tehát a kereszt is...




Az Úr Jézus oldalából kifolyó víz és vér az, ami részesít bennünket ma a megváltásban. A Szent Fausztina által kapott Krisztus ábrázoláson, a megdícsõült Krisztust láthatjuk, akinek az oldalából, víz és vér helyett, a kegyelem fehér és vörös sugarai áradnak ki az Egyházra. A víz és a vér a bünbánatot, vagyis a bûnöktõl való megtisztulást és a megszentelõdést, vagyis az isteni életre való átalakulást jelképezi... Ez gyakorlatilag az jelenti, hogy az ember egy folyamaton megy keresztül: az elsõ kegyelem meghívja az embert a távolból a szemlélõdõ hitre; a második kegyelem elvezeti õt Krisztus szeretetére, az élõ hitre; a harmadik kegyelem meggyõzi õt arról, hogy nem kompatibilis Isten szeretetével és bûnbánatra vezeti... Ebben a fázisban, mintegy bannerként bukkannak fel az ember lelki szemei elõtt a saját bûnei. Ha lerekjuk ezeket a felismert bünöket a szentgyónásban, akkor sikeresen elõbbre léphetünk a lelki életben. Ez a folyamat évekig eltarthat és ez mind a Krisztus oldalából kiáradó kegyelmi sugarak által történnek. Ez a tisztulás folyamata…

A tisztulási folyamat kegyelmi idõszaka egyszer elmúlik és ezt a boldog idõszakot egy nehezebb idõszak váltja fel: az átváltozás és az átformlódás idõszaka. Nem elég megtisztulni büneinktõl, hanem át is kell változni olyanná, amilyen Krisztus. A székely népmesékben gyakran fordul elõ az a motívum, amikor a királyfít apró darabokra szacskálják, majd nyállal összeragasztják és és az élet vizével feltámasztják. A királyfi ezáltal százszor szebb lesz. Velünk is ezt akarja cselekedni Isten. Gyakran összetöri szívünket, lelkünket, életünket, hogy aztán mi teljesen átadva magunkat Neki, kiteljesedjünk Benne és ezáltal százszor szebbé váljon a mi lelkünk...

Az emberek gyakran értetlenül állnak életük eseményei elõtt és nincs aki megmagyarázza nekik, hogy mi miért van... Nincsenek lelki vezetõk, akik valóban értenék a lelki folyamatokat és valóban  fel tudnának másokat világosítani. Ezért sürgös, hogy mindig keressük a kegyelem forrását. A kegyelem forrása pedig ott van, ahol az Õsszentség. Ahol a test, odagyûlnek a sasfiókák is (Luk 17:37). És hol van az Õsszentség? Egy megkeresztelt felnõttnek ott van a gyóntatószékben, az Eucharisztiában, az imádkozó krisztusi közösségben, amely Krisztus teste (1Kor 12:12) és a Szentírásban, amely a megtestesült Ige szerelmes levele. Az ima és az erények gyakorlása, lelki hadgyakorlatok a lélek edzésére, de a valódi átalakulást csakis a kegyelem sugarai végezhetik el bennünk, mert nem az érdemeinkért, hanem kegyelembõl kaptuk a megváltást... Tehát a reménységünk víz és vér által van, amely Krisztus oldalsebéből árad ránk…

Ima: Víz, vér és Lélek... E három egy... Add Uram Jézus, hogy felfoghassuk műveidet és részesedjünk kegyelmedből. Ámen.