Víz és vér által

(1Ján 5:1-6) Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született. És mindaz, aki szereti azt, aki szült, szereti azt is, aki tőle született. Arról ismerjük meg, hogy szeretjük Isten szülötteit, ha Istent szeretjük, és parancsait teljesítjük. Mert az az Isten szeretete, hogy parancsait megtartjuk; és az ő parancsai nem nehezek. Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot. Ez az a győzelem, amely legyőzi a világot: a mi hitünk. Ki más győzi le a világot, mint aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia? Ő az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek az, aki tanúskodik arról, hogy a Lélek igazság. Tehát hárman tanúskodnak: a Lélek, a víz és a vér, és ez a három egy.

Az embernek többször kell megszületnie

1. Megszületik, amikor megfogan az anyja méhében. Ekkor az emberek, a szülők, Isten munkatársai lesznek, amikor a testi nemzés aktusához, társul a lelki teremtés aktusa. Isten szakít az elődök lelkéből, hogy formáljon egy új személyt az Ő képére és hasonlatosságára, és megáldva azt, utjára engedje. Ez a mag hordozza a személyt, akiből majd lesz majd valaki…

2. Megszületik, amikor a világra jön, és amikor a szülei örömmel vehetik karjukba...

3. Megszületik, amikor megkeresztelik, és a víz és Szentlélek által, Krisztusban, visszaoltatik a Szentháromság életébe...

4. Megszületik, amikor felnőve tudatosan dönt Krisztus mellett, bűnbánatot tart és új életre támad a szentgyónásban, táplalkozik az Úr szent testével, az Oltátiszentséggel és elnyeri a Szentlélek keresztséget...

5. Megszületik, amikor másodszor tér meg, amikor már levetközi az evilági hiúságokat és kivánságokat, hogy csak Krisztust öltse magára...

6. Megszületik, amikor a halál által elér a nyugalom helyére, elnyerve az üdvösséget és az örök életet...

7. Megszületik, amikor feltámasztja Krisztus megdicsőült testben és elnyeri a teljes megváltást (Róm 8:23).

Szent János apostol az evilági születésről beszél ( a 3; 4; 5). A teremtett embernek le kell vetköznie a testi életet és Krisztusban lelki emberré kell válnia. A krisztuskövető ember élete egy folyamatos átváltozás. Az átváltozás útján az emberben ádáz küzdelem folyik a jó és a gonosz között, a testi és a lelki között. Szívünk és értelmünk a jót akarja, de a testünkben lakozó bűn a rosszat hozza ki belőlünk. Ezért a kettősségért kesergett Szent Pál is (Róm. 7:14-25)...

(Róm 7:22-24) Bensőmben gyönyörködöm Isten Törvényében, de tagjaimban egy másik törvényt érzékelek, amely harcol értelmem törvénye ellen, rabjává tesz a bűn tagjaimban lévő törvényének. Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra szánt testből?

Ebben a küzdelemben nem vagyunk magunkra hagyva. Az Ige testté lett, és azért lett testté, hogy megváltson minket, hogy egésszen megváltson minket. Mit jelent ez számunkra? Csak annyit, hogy 2000 évvel ezelőtt meghalt az Úr Jézus értünk a kereszten? Az akkor volt… De mi közünk nekünk ahhoz az eseményhez? Hogyan részesülünk mi ma, most, gyakorlatilag, abból a megváltó áldozatból? Hát a víz és vér által…

Tudjuk, hogy az emberi test nagy része vízből van. Tudjuk, hogy a vér hordozza a testet éltető lelket (MTörv 12:23). Ezek mind testi dolgok. Ez az emberi lélek kelyhe, cserépedénye, és a megszentelő Léleknek, az igazság Lelkének, a Szentléleknek a temploma (1Kor 6:19). A megtestesülés által, az Úr Jézus magára vette ezt a víz és vér templomot, és vele együtt az emberi természetet. Ez a templom lett az Ő isteni személyének és természetének hordozója (Mt 27:40). Egy személyben egyesült az isteni és az emberi természet. De nemcsak egyesült, hanem létrejött általa a tulajdonságok kicserélődése is. Isten megismerte az emberi természetet, hogy megistenitse az emberi természetet.

Isten ezen nagy műve elképzelhetetlenül nagy ajándék, amiért az angyali kórus méltán dicsőített Betlehem mellett, a pásztorok szeme láttára. Hatalmas ajándék az, hogy Isten olyan lett, mint egy közülünk, kivéve a bűnt, de még nagyobb ajándék az, hogy megdicsőült szent testéből, az Ősszentségből, a kegyelem forrásából, belénk árasztja isteni kegyelmét, hogy egyre inkább hasonlóvá tegyen minket Őhozzá, azaz megistenítsen minket. Nem leszünk soha istenek, de hasonlítani fogunk Hozzá...

(Zsid 4:15) Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együtt érezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt.

(Róm 8:29) Mert akiket eleve ismert, azokat eleve arra is rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia képmásához, s így ő elsőszülött legyen a sok testvér között.

Megdöbbenve olvastam valamikor a A szentségek életértéke: A kegyelmi élet kérügmája / Dörnyei István, Gergye Győző, Csőgl János könyvet és rácsodálkoztam, hogy mennyire nem ismerjük hitünket, a kegyelem müködését, mennyire nem tudjuk, hogy miként vált meg minket ma az Úr Jézus... Ezért nem vonzó a mai embernek a keresztény vallás, mert mai ember nem érti, hogy mi köze van hozzá. Meghalt Krisztus 2000 évvel ezelőtt a kereszten?... S akkor mi van?... Nekem mi közöm van ma hozzá?... Hogyan részesülök belőle?... Mi hasznom van nekem abból?... Ezért kellene többet beszélni a kegyelemről, a kegyelem forrásáról és a kegyelem áradásáról. Arról kellene beszélni, hogy mire jók az életben a szentségek és hogyan részesülhetünk Isten kegyelemből…

Krisztus, mivel szent testében hordozza az isteni és emberi természetet, ezért Ő a kegyelem forrása, vagyis az Ősszentség. Az Őssszentség minden szentség és kegyelem forrása (Jn 1:16). A megváltás megtörtént a kereszten egyszer s mindenkorra, és a kegyelem folyama kiáradt a világba, amikor a római katona kifakasztotta a lándzsával az Úr Jézus Krisztus oldalát. Ekkor víz és vér folyt ki az Úr Jézus oldalából. Az is mondják, hogy ez volt valójában az Egyház fogantatásának pillanata, amelynek intézményét az előző nap, az utolsó vacsorán alapította meg. Még azt is mondják, hogy az Úr Jézus, az utolsó vacsorán, az elsõ átváltoztatás alatt, már elõvételezte ezt a pillanatot, mert az Eucharisztiában benne van az egész mindenség (Kol 1:19-20), tehát a kereszthalála is...




Az Úr Jézus oldalából kifolyó víz és vér az, ami részesít bennünket ma a megváltásban. A Szent Fausztina nővér által kapott Krisztus ábrázoláson, a megdícsőült Krisztust láthatjuk, akinek az oldalából, víz és vér helyett, a kegyelem fehér és vörös sugarai áradnak ki az Egyházra és a világba. A víz és a vér a bünbánatot, vagyis a bűnöktõl való megtisztulást, és a megszentelődést, vagyis az isteni életre való átalakulást jelképezi... Ez gyakorlatilag az jelenti, hogy az ember, ebben az életben, egy folyamaton megy keresztül: az első, a segítő kegyelem, meghívja az embert a távolból a szemlélődõ hitre; a második, a megszentelő kegyelem, elvezeti őt Krisztus szeretetére és az élő hitre; a harmadik, a belülről tanító kegyelem, meggyőzi őt arról, hogy nem kompatibilis Isten szeretetével és bűnbánatra vezeti... Ebben a fázisban, mintegy bannerként bukkannak fel az ember lelki szemei előtt a saját bűnei (Róm 2:4). Ha lerekjuk ezeket a felismert bűnöket a szentgyónásban, akkor sikeresen előbbre léphetünk a lelki életben. Ez a folyamat évekig eltarthat, és ez mind a Krisztus oldalából kiáradó kegyelmi sugarak által történnek. Ez a tisztulás folyamata…

E tisztulási folyamat kegyelmi, örömteli időszaka egyszer csak elmúlik, és ezt a boldog időszakot egy nehezebb váltja fel: az átváltozás és az átformlódás időszaka. Nem elég megtisztulni bűneinktõl, hanem át is kell változni olyanná, mint Krisztus. A székely népmesékben gyakran fordul elő az a motívum, amikor a királyfít apró darabokra szacskálják, majd nyállal összeragasztják, és és az élet vizével feltámasztják. A királyfi ezáltal százszor szebb lesz. Velünk is ezt akarja cselekedni Isten. Gyakran összetöri szívünket, lelkünket, életünket, hogy aztán mi újjászületve, teljesen átadva Neki magunkat, kiteljesedjünk Benne és ezáltal százszor szebbé váljon a mi lelkünk...

Az emberek gyakran értetlenül állnak életük eseményei előtt, és nincs aki megmagyarázza nekik, hogy mi miért van. Nincsenek lelki vezetők, akik valóban értenék a lelki folyamatokat és valóban  fel tudnának másokat világosítani. Ezért sürgös, hogy mindig keressük a kegyelem forrását. A kegyelem forrása pedig ott van, ahol az Ősszentség van. Ahol a test, odagyűlnek a sasfiókák (Luk 17:37). És hol van az Ősszentség? Egy megkeresztelt felnőttnek ott van a gyóntatószékben, az Eucharisztiában, az imádkozó krisztusi közösségben, amely Krisztus teste (1Kor 12:12) és a Szentírásban, amely a megtestesült Ige szerelmes levele. Az ima és az erények gyakorlása, lelki hadgyakorlatok a lélek edzésére, de a valódi átalakulást csakis a kegyelem végezheti el bennünk, mert nem az érdemeinkért, hanem kegyelemből kaptuk a megváltást (Ef 2:8-9). Tehát reménységünk víz és vér által van, amely Krisztus oldalsebéből árad ránk…

Ima: Urunk Jézus, a Lélek, a víz és a vér, e három egy... Add Uram, hogy felfoghassuk nagy műveidet és részesedjünk kegyelmedből. Ámen.