Parancsait nem tartja meg

(1Jn 2,1-5a) Fiacskáim, ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek. De ha valaki vétkezett is, van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igaz. Ő az engesztelés a mi bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is. Abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk parancsait. Aki azt mondja: ,,Ismerem őt', de parancsait nem tartja meg, az hazug, és nincs benne igazság. Aki azonban megtartja az ő igéjét, abban Isten szeretete valóban tökéletes, és ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk.

Akkor lehetünk bizonyosak, hogy szeretjük az Úr Jézust, ha megtartjuk parancsait és fordítva: ha megtartjuk parancsait, akkor szeretjük Őt. Ezt a megkülönböztetésre és megbizonyosodásra alakalmas törvényszerüséget nem János apostol adta, hanem maga az Úr Jézus (Jn 14:15; 21). Szükségünk is van erre a megbizonyosodásra, mert vannak helyzetek, amikor elbizonytalanodunk és már abban sem vagyunk bizonyosak, hogy tényleg szeressük-e az Urat...

Amikor az utolsó vacsorán az Úr Jézus bejelentette, hogy az apostolok közül egy el fogja Õt árulni, akkor ezt minden apostol magára vette. Mindegyik azt kérdezte: Vajon én vagyok az? (Mt 26:22)... Amikor az Úr Jézus háromszor kérdezte meg Péter apostolt, hogy szereti-e, akkor Péter apostol a harmadik kérdésnél elszomorodott és el is bizonytalanodott... 

(Jn 21:17) Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek. ...

De melyek ezek a parancsok? A Tizparancsolat? Igen, az is… A szeretet nagy parancsolata? Igen, az mindenképpen… A szetetet új parancsolata? Főleg... De az Úr Jézus parancsait legkézzelfoghatóbban a Hegyi beszédében elhangzottak megtartásában látom. Az evengéliumban sok konkrét dolog van, amely szintetikusan bele van foglalva a szeretet nagy parancsolatába. De így, konkrétan, kiemelve a Hegyi beszédben, nyilvánvalóbbak.

 Vizsgájunk meg néhány ilyen parancsot:

1. Ne tarts haragot

(Mt 5:21-26). Azt látjuk a keresztény testvérek között, hogy egy-egy nézeteltérés miatt, véleménykülönbség miatt, vagy esetleg egy megróvás, megfeddés miatt, egy életre szóló szakadás jön létre. Csak telnek az évek, évtizedek és ezek a testvérek csak úgy eljárnak egymás mellett. Szépen mosolyognak egymásnak, köszönnek is, le is kezelnek ha kell, de mindkét fél tudja, hogy nincsenek rendben a dolgok... Nem tisztázzák őszintén a nézeteltérésüket, nem borítanak fátylat a múltra és nem kezdik új lapokkal kapcsolatukat. Végleg lemondnak egymásról, pedig hát szívbõl meg kellene bocsátaniuk egymásnak...

2. Ne törj házasságot

(Mt 5:27-32). Nálunk, katolikusokál, ez ma még valamennyire nyilvánvaló, mert az elváltak elvileg nem járulhatnak szentségekhez, de a protestánsoknál sok helyen még a lelkész is újraházasodik. Ugyanakkor, sajnos, gyakran látjuk közösségeinkben, hogy több éves ima és közösségi élet után, a keresztény testvér megjelenik a közösség előtt egy törvénytelen párkapcsolattal. És nem elég, hogy törvénytelen kapcsolatban él, hanem még a papot is félrevezetve, szentségekhez járul. De van ahol nem is kell hogy félrevezesse... Sõt, az a gyanúm, hogy van olyan, aki visszaél a katolikus egyházi törvénykezéssel és elintézi házassága érvénytelenítését, hogy újraházasodhasson...

3. Ne esküdj semmire

(Mt 5:33-37). A magyar katolikus esketési liturgia része, hogy a házasságkötés után, õsi magyar szokás szerint meg kell esküdni a házassági hûséget a feszületre. Ha az ember megkérdezi, hogy ez nem mond-e ellen az Úr Jézus tanításának, akkor az a hivatalos válasz, hogy az említett igerészben “felelõtlen esküdözést” kell érteni. Csak az a probléma, hogy az igerészben felelõs eskürõl van szó. Azt tiltja az Úr Jézus. Azt parancsolja, hogy ne esküdjünk se Istenre, se az égre, se a földre, se szent dolgokra (Mt 5:34-35). Egyáltalán semmire se esküdjünk... Ezt a parancsolatot Jakab apostol is megismétli (Jak 5:12). A másik kérdés az, hogy a Katolikus Egyházban, más nemzeteknek is vannak hasonló házassági, nemzeti esküjeik? Pl. van-e eskû õsi francia, ősi olasz, ősi spanyol, stb. szokás szerint és része-e ez náluk hivatalosan a házassági liturgiának? Vagy vajon ez az eskű javít az elválások statisztikáján?... Sok mindenre esküsznek az emberek. Esküsznek a nemzeti zászlóra, a hazára, az országelnöki, a miniszteri hivatalra, stb. Nem bírálom ezeket, hanem elfogadom úgy, ahogy vannak... Nekem is muszáj volt esküdnöm: a katonaságban az ország zászlójára, s amikor házasodtam a feszületre... A kényszer miatt valószínüleg újra megtenném, mert a felsõbb hatalmaknak engedelmeskedni kell, de a belsõ fórumon nem értek egyet ezzel és lehetõleg többé nem megyek olyan helyre, ahol esküdni kell és ahol nem elég az én igen-igen beszédem...

4. Ne viszonozd a rosszat rosszal

(Mt 5:38-42). Sok minden rosszat kaphatunk, rosszban részesülhetünk, amire jóval kellene reagálnunk, de csak egyet említenék meg: szomorú, amikor valaki azt gondolja, hogy erõszakkal szerezhet érvényt az evangéliumnak és a keresztény értékekenek. Ez a keresztes háborúk drámája... A liberális tanárok meg szülõk nem akarják a keresztet az iskolaosztály falára és ezt egyesek úgy reagálják le, hogy tönkrezúzzák azoknak a liberálisoknak a parányi hitét is az oltártól, az oltár tekintélyével. Pedig az Úr Jézus nem töri el a megrepedt nádszálat és a pislákoló mécsest nem oltja ki (Iz 42:3). Az Úr Jézus azt parancsolta, hogy az egymás iránti szeretetünk legyen ismertetõ jelünk (Jn 13:35), meg a mi jócselekedeteink (Mt 5:16), nem pedig a keresztes háborúink. Hogyan akarjuk az ilyen embereket megnyerni a hitnek, ha szétcsapunk köztük a tekintély súlyos pörölyével?...

5. Ne gyűlöld ellenségedet 

(Mt 5: 43-48)... A magyar közélet sajnálatos jellegzetessége lett a gyülölködés... Naponta halljuk, olvassuk, hogy gyûlölik a zsidókat, a cigányokat, a liberálisokat, a szabadkõmüveseket, a románokat, a tótokat, stb... Mára már ilyen zsargonok születtek, mint: judemeráj, fletó, antimagyar, zsidesz, libernyák, stb. A keresztény emberek halálos ellenségüknek tekintik politikai ellenfelüket, az ellenzéket, a másképp gondolkodókat, másképp érzõket... Belerondítanak ellenfelük becsületébe, életébe és emberi méltóságába. Az úgynevezett keresztény értékrend felhatalmazza õket, hogy másokat lezsidózzanak, lehazaárulózzanak vagy bármilyen módon gyalázzanak. Pedig a keresztény embernek szeretnie és tisztelnie kellene ellenfelét is, ellenségét is. Amikor az Úr Jézust arcul csapták, akkor azt mondta: ha rosszat tettem bizonyítsd be, de ha nem, miért ütsz engem? (Jn 18:23). Ha az ellenzék, az ellenfél rosszat tett, bizonyítsa be a vádló és a bíróság ítélje el, de a keresztény embernek akkor is szánakoznia kellene rajta, nem pedig hajrázni és örvendezni a szerencsétlen ember bukásán...

6. Ne tévesszd össze az alamizsnálkodást a karitatív akciókkal

(Mt 6:1-4)... Az alamizsna az, amit az ember saját testétõl és lelkétõl szakít el értéket és adja titokban a szûkölködõnek. Annyira titokban adja, hogy senki, még a felesége sem, még a férje sem, még a családja sem tudja azt. Egyedül csak Isten látja és Õ akkor majd megfizet érte. Sokan azt gondolják, hogy ha nagy tam-tammal véghezvittek egy karitatív akciót, akkor bizony nagy érdemet szereztek Isten elõtt. Az Úr Jézus arra hívja fel figyelmünket, hogy ne az emberek szeme láttára vigyük végbe jócselekedeteinket, mert akkor máris elnyertük jutalmunkat az emberektõl...

7. Az ima nem flashmob-ra való és nem tüntetési eszköz

(Mt 6:5-6). Legelõször Magyarországon láttam, amint kivezényelték a diákokat, hogy imatüntetést végezzenek az iskolafinanszirozás csökkentése miatt. Majd láttam ugyanazt, amikor Nagyváradon hívták össze a híveket imatüntetésre a püspöki palota visszaszolgáltatása érdekében. Az ima Istennel való intim lelki találkozás és lelki kapcsolat. Az imának a bensõ szobában kell történnie lelki értelemben is, meg fizikai értelemben is (Mt 6:6). Itt találkozhat az ember a Mindenhatóval, itt töltekezhet fel, hogy aztán kimenjen a világba jót cselekedni és hitelesen tanuságot tenni. Ha így imádkozunk, bízhatunk benne, hogy az Úr meghallgat. Az Úr Jézust nem láttuk soha a nép elõtt imádkozni. Mindig visszavonult a hegyre vagy egy rejtekhelyre. Mi miért tennék másképp?...

8. A böjt nem hagyomány, nem diéta és nem fogyókúra

(Mt 6:16-18). Nagyon visszatetsző egyes keresztények nagyböjti cécója... Ekkor ilyen böjtös étel, akkor olyan böjtös étel, most feloldozás a halra, aztán feloldozás a kutya fülére... A sok böjt között többet tömik a hasukat, mint az év más idõszakában és az egész csakis a hagyományról meg a magamutogatásról szól. Az ilyen "jó keresztény" minden nap elmondja, hogy milyen böjtös ételekkel tömte meg magát, hogy mindenki lássa, hogy mennyire vallásos. Mások pedig kiforgatják a böjt értelmét és dicsérik a diéta egészséges voltát, mintha a böjt azért lett volna kitalálva, hogy õk örökké éljenek a földön. Aztán sokan a böjtben jó fogyókúrát látnak, hogy tarthassák vonalaikat, mintha a böjt a hiúság eszköze lenne...

9. Ne gyűjts vagyont

(Mt 6:24-34). Nem szolgálhatunk két úrnak. Nem szolgálhatjuk ugyanakkor az Úr Jézust is, meg a Mammont is, azaz a vagyont is... Aki vagyonszerzésre adja a fejét, az automatikusan kiesik az Úr Jézus szolgálatából. Tûz és víz… Ezek a mágnes okyan pólusai, amelyek taszítják egymást. A pénz utáni sovárgás minden baj gyökere (1Tim 6:10). Van olyan világi hívõ, aki buzgó templombajáró, de a hétköznapokban olyan vállalkozó, aki bármire képes, hogy érvényesüljön, gazdagodjon, aki munkásait kisajtolja és sanyargatja. Aztán ott vannak az egyes keresztény elõljárók (tisztelet a kivétel), akik hatalmas vagyonokat harácsolnak össze: az egyházadóból, a templomi szolgáltatások által, a gyertyaárulásból, a borkereskedésbõl, a vallásos turizmusból, az erdõk kifosztásából és nem utolsó sorban az állami támogatásokból. Persze mindezt egyetlen fillér adófizetés nélkül. És nem elég, hogy nem fizetnek adót, hanem még a tisztességes adófizetõ polgárok pénzébõl is bõségesen részesülnek. A szegény emberek pedig dolgoznak és nyomorognak...

10. Ne ítelkezz

(Mt 7:1-5). Ez egy nagyon nehéz fejezet az életünkben... Mi számít ítélkezésnek? Nem láthatom meg mások hibáit? Nem dönthetem el a józan ész szerint, hogy azok nem helyesek? Akkor miért mondta az Úr Jézus, hogy “óvakodjatok a farizeusok kovászától” vagy azt, hogy: 

 
(Mt 23:2-3) "Az írástudók és a farizeusok Mózes tanítói székében ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket…

Megítélem, esetleg bosszankodom, bánkodom testvérem helytelen magatartása miatt, de nem ítélem el, mint vétkest. Nem szabom meg, hogy mit érdemelne... Ez a megítélés arra való, hogy ne kövessem testvéremet tévedéseiben.

 
(1Kor 2,15) Noha a lelki ember mindent megítél, őt nem ítéli meg senki.

Hogy a tévedések megítélése ne válljon itélkezéssé, törekedjünk különválasztani a bûnt a bûnöstõl, távoztassuk el magunktól a fellobbant haragot, a bosszankodást és lehetõségeink szerint imádkozzunk tévedõ testvérünkért.

Sok minden van még, de ennyi is túl sok a megemlítésre... Ha igazán szeretjük az Úr Jézust, akkor megtartjuk parancsait. Nem folyhat ugyanabból a forrásból édes is, meg keserű is (Jak 3:11). Ugyanakkor jusson eszünkbe, hogy ha netán vétkezünk is, van szószólónk a mennyei Atyánál, az Úr Jézus, Aki meghalt értünk a kereszten. Õ a mi védõügyvédünk, mert Õ az Emberfia, aki képes megérteni a bûnös embert.

Ima: Segíts Uram kitartani, hogy hûségesen megtartsam parancsaidat. Ámen.