Parancsait nem tartja meg

(1Ján 2:1-5a) Fiacskáim, ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek. De ha valaki vétkezett is, van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igaz. Ő az engesztelés a mi bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is. Abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk parancsait. Aki azt mondja: ,,Ismerem őt', de parancsait nem tartja meg, az hazug, és nincs benne igazság. Aki azonban megtartja az ő igéjét, abban Isten szeretete valóban tökéletes, és ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk.

Akkor lehetünk bíztosak, hogy szeretjük az Úr Jézust, ha megtartjuk parancsait. Ez fordítva is igaz: ha megtartjuk parancsait, akkor bíztosak lehetünk benne, hogy szeretjük Őt. Ez a bizonyosodásra alkalmas tükör nem János apostoltól százmazik, hanem magától az Úr Jézustól (Jn 14:15; 21). Szükségünk is van erre a megbizonyosodásra, mert vannak helyzetek, amikor elbizonytalanodunk, és már abban sem vagyunk bíztosak, hogy tényleg szeressük-e az Urat.

Amikor az utolsó vacsorán az Úr Jézus bejelentette, hogy az apostolok közül egy el fogja árulni Őt, akkor ezt az apostolok magukra vették. Mind azt kérdezték: Vajon én vagyok az? (Mt 26:22)... Amikor az Úr Jézus háromszor kérdezte meg Péter apostolt, hogy szereti-e Őt, akkor Péter apostol a harmadik kérdésnél elszomorodott és elbizonytalanodott... 

(Jn 21:17) Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?” S így válaszolt: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.”

De melyek ezek a parancsolatok? A Tízparancsolat? Igen, az is… A szeretet nagy parancsolata? Igen, az mindenképpen… A szetetet új parancsolata? Főleg... De az Úr Jézus parancsolatait kézzelfoghatóbban a Hegyi beszédben találjuk meg (Mt 5-7). Az evengéliumokban sok konkrét dolog van, amelyek szintetikusan bele vannak foglalva a szeretet nagy parancsolatába, de így, konkrétan, kiemelve, a Hegyi beszédben, nyilvánvalóbbak számunkra...

Vizsgájunk meg néhány ilyen parancsolatot:

1. Ne tartsunk haragot

(Mt 5:21-26). Láthatjuk a keresztény testvérek között, hogy egy-egy nézeteltérés, véleménykülönbség, vagy esetleg egy megróvás, feddés után, egy életre szóló neheztelés jön létre közöttük. Csak telnek az évek, évtizedek, és ezek a testvérek továbbra is eljárnak egymás mellett. Szépen mosolyognak egymásnak, köszönnek is, le is kezelnek ha kell, de mindkét fél tudja, hogy nincsenek rendben a dolgok. Nem tisztázzák őszintén a nézeteltérésüket, nem jutnak egyezségre, nem borítanak fátylat a múltra és nem kezdik el új lapokkal a kapcsolatukat. Végleg lemondnak egymásról, pedig hát szívből meg kellene bocsátani...

2. Ne törjünk házasságot

(Mt 5:27-32). Nálunk, katolikusokál, ez még valamennyire nyilvánvaló, mert az elváltak elvileg nem járulhatnak szentségekhez, de a protestánsoknál sok helyen még a lelkész is újraházasodik. Ugyanakkor, sajnos, gyakran látjuk közösségeinkben, hogy több éves közösségi élet és ima után, a keresztény testvér megjelenik egy törvénytelen párkapcsolattal. És nem elég, hogy törvénytelen kapcsolatban él, hanem még szentségekhez is járul. Sőt, van olyan is, aki visszaél a katolikus egyházi törvénykezéssel, és elintézi házassága érvénytelenítését, hogy újraházasodhasson...

3. Ne esküdjünk semmire

(Mt 5:33-37). A magyar katolikus házasságkötési szertartás része, hogy a házasságkötés után, ősi magyar szokás szerint, házassági hűséget kell esküdni a feszületre. Ha az ember megkérdezi, hogy ez nem mond-e ellen az Úr Jézus tanításának, akkor az a hivatalos válasz, hogy az említett igerészben “felelőtlen esküdözést” kell érteni. Csak az a probléma, hogy az igerészben nyilvanvalóan felelős esküről van szó. Azt is tiltja az Úr Jézus. Azt parancsolja, hogy ne esküdjünk se Istenre, se az égre, se a földre, se a szent dolgokra (Mt 5:34-35). Egyáltalán semmire se esküdjünk. Ezt a parancsolatot Jakab apostol is megismétli a levelében (Jak 5:12). A másik kérdés az, hogy a tágas Katolikus Egyházban, más nemzeteknél is vannak-e hasonló házasságkötési, ősi nemzeti eskük? Pl. van-e katolikus házassági eskű ősi francia, ősi olasz, ősi spanyol szokás szerint, és része-e ez náluk a hivatalos házassági szertartásnak? Egyáltalán hozzátartozik-e az eskü a házasság szentségének lényegéhez? Vagy vajon ez az eskü javít-e általában a házassági hűségen és az elválások statisztikáján?...

Sokmindenre esküsznek az emberek. Esküsznek a nemzeti zászlóra, a haza védelmére, az országelnöki, a miniszteri hivatalra, a házastársi hűségre, az igaz tanuvallomásra, stb. Persze, elfogadom ezeket úgy, ahogy vannak. Nekem is muszáj volt esküdnöm: a katonaságban az ország zászlójára és amikor házasodtam, a feszületre... A kényszer miatt, valószínűleg újra megtenném, mert a felsőbb hatalomnak engedelmeskedni kell. De elvileg nem értek egyet ezzel, és lehetőleg nem megyek többé olyan helyre, ahol esküdni kell, és ahol nem elég az igen-igen, nem-nem beszédem, vagy a "fogadom" ígéretem...

4. Ne viszonozzuk a rosszat rosszal

(Mt 5:38-42). Sokminden rosszat kaphatunk az életben, és sok rosszban részesülhetünk, amire aztán jóval kellene reagálnunk, de itt csak egyet említenék meg: szomorú dolog, amikor valaki azt gondolja, hogy erőszakkal szerezhet érvényt az evangéliumnak és a keresztény értékrendnek. Ez a keresztes háborúk drámája... A liberális felfogású tanárok meg szülők nem akarják a keresztet az iskolaosztály falára, és ezt egyesek úgy reagálják le, hogy tönkrezúzzák azoknak a liberálisoknak a parányi hitét és bizalmát is az oltártól, az oltár szolálatának tekintélyével. Pedig hát az Úr Jézus nem töri el a megrepedt nádszálat, és a pislákoló mécsest nem oltja ki (Iz 42:3). Az Úr Jézus azt parancsolta, hogy az egymás iránti szeretetünk legyen az ismertető jelünk (Jn 13:35), meg a jócselekedeteink (Mt 5:16), nem pedig a keresztes hadjárataink. Egy dolog a keresztény tanuságtétel és más dolog a hadakozás. Hogyan akarjuk az ilyen embereket megnyerni a hitnek, ha szétcsapunk köztük a tekintély súlyos pörölyével?...

5. Ne gyűlöljük ellenségeinket

(Mt 5: 43-48). A magyar közéletnek sajnálatos jellegzetessége lett a gyülölködés. Naponta halljuk, olvassuk, hogy gyűlölik a más nemzetiségű, fajtájú vagy felfogasú embereket, a liberálisokat, meg a szabadkőmüveseket, stb... Mára már ilyen zsargonok születtek, hogy: judemeráj, fletó, antimagyar, zsidesz, libernyák... A magukat kereszténynek valló emberek halálos ellenségüknek tekintik politikai ellenfelüket, az ellenzéket, a másképp gondolkodókat, másképpen érzőket. Belerondítanak ellenfelük becsületébe, életébe, emberi méltóságába. Az úgynevezett keresztény értékrend felhatalmazza őket, hogy másokat lehazaárulózzanak vagy bármilyen módon gyalázzanak. Pedig a keresztény embernek szeretnie és tisztelnie kellene ellenfelét is, ellenségét is. Amikor az Úr Jézust arcul ütötték, azt mondta: Ha rosszat tettem bizonyítsd be, de ha nem, miért ütsz engem (Jn 18:23)? Ha az ellenzék, az ellenfél, rosszat tett, bizonyítsa be a vádló, de a keresztény embernek akkor is szánakoznia kellene rajta, nem pedig hajrázni és örvendezni a szerencsétlen ember bukásán...

6. Ne tévesszük össze az alamizsnálkodást a karitatív akciókkal

(Mt 6:1-4). Az alamizsna az, amit az ember saját testétől és lelkétől szakít el, és adja titokban a szűkölködőnek. Annyira titokban adja, hogy senki, még a felesége sem, még a férje sem, még a családja sem tudja. Egyedül csak Isten látja, és Ő akkor majd megfizet érte. Sokan azt gondolják, hogy ha nagy tam-tammal véghezvittek egy karitatív akciót, akkor bizony nagy érdemet szereztek Isten előtt. Az Úr Jézus arra hívja fel a figyelmünket, hogy ne az emberek szeme láttára vigyük végbe jócselekedeteinket, mert akkor már elnyertük jutalmunkat az emberektől...

7. Az ima nem flashmob-ra és nem tüntetésre való

(Mt 6:5-6) Láttam, amint kivezényelték a diákokat, hogy imatüntetést végezzenek az iskolafinanszírozás csökkentése miatt. Majd ugyanazt láttam, amikor összehívták a híveket imatüntetésre egy püspöki palota visszaszolgáltatásának űgyében... Az ima Istennel való intim lelki találkozás és kapcsolat. Az imának a benső szobában kell történnie, vagy a templomban. Lelki értelemben is, meg fizikai értelemben is (Mt 6:6)... Ott találkozhat az ember a Mindenhatóval, ott töltekezhet fel lélekben, hogy aztán kimenjen a világba jót cselekedni és hitelesen tanuságot tenni. Ha így imádkozunk, bízhatunk, hogy az Úr meghallgat. Az Úr Jézust soha sem láttuk a nép előtt imádkozni. Mindig visszavonult a hegyre, vagy egy rejtekhelyre. Mi miért tennék másképp?...

8. A böjt nem hagyomány, nem diéta és nem fogyókúra

(Mt 6:16-18). Nagyon visszatetsző egyes keresztények nagyböjti cécója... Ekkor ilyen böjtös étel, akkor olyan böjtös étel, most feloldozás a halra, aztán feloldozás a kutyafülére... A sok böjt között többet tömik a hasukat, mint az év más időszakában, és az egész csak a hagyományról meg a magamutogatásról szól. Az ilyen "jó keresztény" minden nap elmondja, hogy milyen böjtös ételekkel traktálta magát, hogy mindenki lássa mennyire vallásos. Mások pedig kiforgatják a böjt értelmét, és dicsérik mint diétat, annak egészséges voltát, mintha a böjt azért lett volna kitalálva, hogy ők örökké éljenek a földön. Aztán sokan a böjtben jó fogyókúrát látnak, hogy tarthassák vonalaikat, mintha a böjt a hiúság eszköze lenne...

9. Ne gyűjtsünk vagyont

(Mt 6:24-34). Nem szolgálhatunk két úrnak. Nem szolgálhatjuk ugyanakkor az Úr Jézust is, meg a Mammont is, azaz a vagyont. Aki vagyonszerzésre adja a fejét, az automatikusan kiesik az Úr Jézus szolgálatából. Tűz és víz… Ezek a mágnesnek azon pólusai, amelyek taszítják egymást. A pénz utáni sovárgás minden baj gyökere (1Tim 6:10). Van olyan világi hívő, aki buzgó templombajáró, de a hétköznapokban olyan vállalkozó, aki bármire képes, hogy érvényesüljön, gazdagodjon, aki munkásait kisajtolja és sanyargatja. Aztán vannak olyan keresztény előljárók is, akik nagy vagyont harácsolnak össze: egyházadóból, templomi szolgáltatások által, gyertyaárulásból, borkereskedésből, vallásos turizmusból, az erdők kifosztásából és nem utolsó sorban az állami támogatásokból. A szegény emberek pedig dolgoznak, adóznak és nyomorognak...

10. Ne ítelkezzünk

(Mt 7:1-5). Ez egy nehéz fejezet az életünkben... Mi számít ítélkezésnek? Nem láthatom meg a másik ember hibáját? Nem beszélhetem azt meg valakivel? Nem dönthetem el a józan ész szerint, hogy mi helyes és mi nem helyes dolog? Akkor miért mondta az Úr Jézus, hogy “óvakodjatok a farizeusok kovászától” vagy azt, hogy "tetteikben ne kövessétek őket"?... 

 
(Mt 23:2-3) "Az írástudók és a farizeusok Mózes tanítói székében ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket…

Megítélem, esetleg bosszankodom, bánkodom testvérem helytelen magatartása miatt, de nem ítélem el, mint vétkest. Nem szabom meg, hogy mit is érdemelne az ilyen. A megítélés nem ítélkezés, és arra való, hogy megfontoljam a dolgokat és ne kövessem testvéremet tévedésében...

 
(1Kor 2:15) Noha a lelki ember mindent megítél, őt nem ítéli meg senki.

Hogy a tévedések megítélése ne válljon ítélkezéssé, törekedjünk különválasztani a bűnt a bűnöstől, távoztassuk el magunktól a fellobbanó haragot, a bosszankodást, és lehetőségeink szerint imádkozzunk tévedő testvérünkért...

Sokminden van még, de talán már ez is túl sok volt... 

Ha igazán szeretjük az Úr Jézust, akkor megtartjuk parancsolatait. Nem folyhat ugyanabból a forrásból édes víz is, meg keserű is (Jak 3:11). Ugyanakkor jusson eszünkbe, hogy ha netán vétkeztünk is, van szószólónk a mennyei Atyánál, az Úr Jézus, Aki meghalt értünk a kereszten. Ő a mi védőügyvédünk, mert Ő az Emberfia, aki képes megérteni a bűnös embert...

Hegyi borzongás

Ne aggódj

A betevő falatért.

Kedves veréb vagy

A lombok mögött,

Féltett bárány vagy

Farkasok között.

Hívogasd haza

Eltévedt társad.

Bővelkedni fogsz

Lelki táplálékban,

Hiányt sose szenvedsz

A Pásztor nyájában.

Ne törd magad

Kacatért, vagyonért.

Szírmaid virítnak

A a virágok fölött,

Tündöklő liliom vagy

Bogáncsok között.

Karold fel gyöngéden

A lekónyadt ágat.

Csillogni fogsz,

Ajándék köntösben,

Eltelve mosolyogsz

Gyönyörűségedben.

Ne fordulj el

Mikor kérnek tőled.

Ugyan mid van, 

Amit ne úgy kaptál volna,

Ha pedig kaptad,

Ne nyerészkedj rajta.

Vessél bőven,

Hogy arathass bőven.

Oda vessél többet,

Ahonnan nem kaphatsz,

Visszajön az százszor,

Bízakodva várhatsz.

Alamizsnádat

Fecsegés ne mérje.

Ne tudja a bal kezed,

Hol gyűjt a jobb kincset,

Miképpen munkálja

Az ígért dicsőséget.

Egyedül Ő lássa,

Aki parancsolta.

Vizsgálja a szíved,

Titkon figyel téged,

Légy kedves előtte,

Megfizet majd néked.

Fohászod legyen

Elrejtett leadó.

Térdeid nyomát

Senki meg ne lássa,

Szobádnak ajtaját

Tartsd jól kulcsra zárva.

Rövidre szabd imád,

Ne öntsd hosszú lére.

Jól tudja Ő

Mire van szükséged,

Balga kivánságtól

Megőrizi a szíved.

Boldogságod belül,

Féltve, rejtve őrizd.

Szelídséged legyen

Annak puha ágya,

Alázatod pedig 

Meleg takarója.

Örülj és vigadj,

Hogyha szidalmaznak.

Ne félj ha csúfolnak

Szíved kincseiért,

Ne félj ha rád rontnak

A hegyen beszélőért.

Ima: Segíts Uram kitartani, hogy hűségesen megtartsam parancsolataidat. Ámen.