Több kép található az interneten egy-egy szent vagy boldog emlékû emberrõl. Van olyan is, ahol a szülei között áll. Ha jól megfigyeljük a képet, az arcokat, akkor megfogalmazódhat bennünk a kérdés: Vajon, ha leszámitjuk Isten különleges kegyelmét, akkor az a szent különb volt az apjánál vagy az anyjánál?...
A szülõi örökség
A Szentírásban olvashatjuk, hogy Isten úgy tekint az emberiségre, mint egy fára és annak hajtásaira. Az új hajtás a régibõl nõ ki és annak örökségét, életét viszi tovább. Az Üdvözítõ hasonló egy olyan új és nemes hajtáshoz, amelyet Isten, különös módon oltott bele az emberiség családfájába.
(Iz 11:1) Vesszõ kél majd Izáj törzsökébõl, hajtás sarjad gyökerébõl.
(Iz 53:2) Úgy nõtt fel elõttünk, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földbõl.
Kettõs oltás történik: Isten beoltja magát az emberiség családfájába, Dávid házába, hogy aztán beleoltsa az emberiséget az isteni szõlõtõbe és ezáltal a Szentháromság életébe...
(Jn 15:5) Én vagyok a szõlõtõ, ti a szõlõvesszõk. Aki bennem marad, s én benne, az bõ termést hoz.
Az igaz emberek gyerekei, mint ezeknek hajtásai, elõdeik jó örökségét viszik tovább, míg a gonoszok gyerekei, a gonoszság rossz következményeit viszik tovább.
(Zsolt 128:3-4) Feleséged házad bensejében hasonlít a termõ szõlõtõhöz, s mint a hajtások az olajfát, gyermekeid úgy veszik körül asztalodat. Lám, ilyen áldásban részesül az ember, aki féli az Urat.
(Sir 40:15) A gonoszok sarjának nem sok a hajtása, mert az istentelen sziklába ereszti gyökerét.
A rossz szülõi örökség átkos hatása kiterjedhet 3 vagy 4 nemzedékre. Ez fõleg akkor nyilvánvaló, amikor az elsõ parancsolat ellen vétenek a családban (Kiv 20:2-6) és tudatosan a sátánhoz pártolnak. Ez komoly büntetést és sok szenvedést von maga után...
(Kiv 20:5) Ne borulj le ilyen képek elõtt és ne tiszteld õket, mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok. Azoknak a vétkét, akik gyûlölnek engem, megtorlom fiaikon, unokáikon és dédunokáikon.
(Kiv 34:7) Kegyelmét megtartja ezrek számára, megbocsátja a vétket, a hibát, a bûnt, de nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem az atyák vétkét számon kéri fiaiktól és unokáiktól harmad- és negyedízig.”
A büntetés és a szenvedés abban áll, hogy a sátánhoz pártolt ember (és utódai, harmad és negyedíziglen), nem részesülnek az Úr Jézus megváltó szent vérének teljes védelmében, mivel átadták magukat a sátánnak és így ki vannak szolgáltatva a gonosz gyötrésének. Az ilyen rossz örökséggel rendelkezõ emberek gyakran esnek kétségbe. Azt gondolják, hogy Isten nem szereti és elveti õket. Az ilyen embereket támogatni és buzdítani kell, hogy bízzanak Istenben. Nehéz sorsuk nem jelenti azt, hogy Isten nem szereti õket, hanem azt, hogy a törvénynek be kell teljesednie (Mt 5:18), mert az Úr Jézus nem azért jött, hogy a törvényt eltörölje, hanem, hogy beteljesítse. Isten szereti a bûnös embert és eljön majd a nap, amikor megszûnnek szenvedéseik, mert Isten letöröl minden könnyet és meggyógyít minden betegséget (Jel 21:4)...
Mindenki csak a saját cselekedeteiért felelõs
Izrael népe nagyon is tudatában volt a családfa áldásos vagy átkos örökségének... Ezt olyannyira komolyan gondolták, hogy már az egyéni felelõsség is kérdésessé vált. Miért küzdjek, kínlódjak – gondolták – ha a szüleim már mindent elrontottak. Sorsom meg van írva. Semmit sem tehetek. De az Úr kijelentette prófétája által, hogy minden embernek személyes felelõssége van és mindenkinek csakis a saját cselekedeteiért kell felelnie.
(Ez 18:2-22) Miért ismételgetitek Izrael földjén ezt a mondást: Az apák ették a savanyú szõlõt és a fiak foga vásik el tõle? Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr, az Isten -, nem ismételgetitek többé ezt a mondást Izraelben. Nézd, minden élet az enyém: az apa élete éppúgy az enyém, mint a fiú élete. Aki vétkezik, az hal meg! Aki igaz, megtartja a törvényt, s az igazsághoz szabja tetteit, nem eszik a hegyeken és nem emeli tekintetét Izrael házának bálványaira, nem vétkezik embertársa feleségével, nem közeledik tisztulása idején asszonyhoz, senkit sem nyom el, visszaadja az adósnak a zálogot, semmit sem vesz el erõszakkal, kenyerét megosztja az éhezõvel, felruházza a mezítelent, nem kölcsönöz uzsorakamatra és nem fogad el ráadást, tartózkodik a rossztól, igazságosan ítél az emberek között, a törvényeimhez igazodik és hûségesen megtartja parancsaimat, az ilyen ember igaz, és biztosan életben marad - mondja az Úr, az Isten. De ha erõszakos fiút nemz, aki vért ont és vétkes ezek közül (a bûnök közül) valamelyikben - jóllehet maga semmit sem követett el belõlük -, azaz eszik a hegyeken, meggyalázza embertársa feleségét, elnyomja a szegényt és a szûkölködõt, rablást követ el, nem adja vissza a zálogot, tekintetét a bálványokra emeli és iszonyatos dolgot mûvel, uzsorakamatra kölcsönöz és ráadást fogad el, ez a fiú nem marad életben. Mivel ezeket a szörnyû vétkeket elkövette, meg kell halnia és a vére rajta lesz. Ha ellenben olyan fiút nemz, aki látja apja minden vétkét, látja, de nem követi õket, nem eszik a hegyeken, nem emeli tekintetét Izrael házának bálványaira, nem vétkezik embertársa feleségével, nem nyom el senkit, nem tartja vissza a zálogot, nem követ el rablást, kenyerét megosztja az éhezõvel, felruházza a mezítelent, kezét visszatartja a rossztól, nem kölcsönöz uzsorakamatra, nem fogad el ráadást, az igazsághoz szabja tetteit, és a törvényeimhez igazodik, ez nem hal meg apja vétkei miatt, hanem biztosan életben marad. Apja meg, mivel erõszakos volt, rabolt, és azt tette népem körében, ami nem helyes, azért gonoszsága miatt meghal. Azt mondjátok: Miért nem viseli a fiú az apja vétkét? Azért, mert a fiú jog és igazság szerint járt el, megtartotta minden törvényemet és követte õket, azért életben marad. Aki vétkezett, az hal meg, a fiú nem viseli apja vétkét, és az apa nem viseli fia vétkét, az igaznak az igazsága, a bûnösnek meg a bûne számít. De ha a bûnös szakít minden bûnével, amelyet elkövetett, megtartja parancsaimat, a törvényhez és az igazsághoz igazodik, életben marad és nem hal meg. Nem emlékezem többé elkövetett gonoszságaira, az igazságért, amelyet tettekre váltott, élni fog.
Az életszentség nyomorúsága
Kibõl lesz a szent? A jó ág hajtásából vagy a rossz ág hajtásából? A szentek életébõl láthatjuk, hogy legtöbbször, a nagy szentek szülei is szent életûek voltak. Logikus, hogy a jó ágak hajtásai alkalmasabbak az életszentségre. De Istennek minden lehetséges. Õ azon könyörül, akin akar, és a kövekbõl is tud szenteket támasztani...
(Róm 9:15) Hiszen megmondta Mózesnek: „Azon könyörülök, akin könyörülök, annak irgalmazok, akinek irgalmazok.”
(Mt 3:9) Ne gondoljátok, hogy arra hivatkozhattok: Ábrahám az atyánk! Mondom nektek: ezekbõl a kövekbõl is tud az Isten Ábrahámnak fiakat támasztani.
Egy imaszolgálat alkalmával, egy asszony, azt kérte, imádkozzunk, hogy az Úr tartsa meg abban a lelki állapotban, amelyben van, mert azt õ azt nagyon jónak gondolja. Ekkor én elutasítottam õt és nem akartam ezért imádkozni. Azért nem imádkoztam érte, mert az asszony az önelégültség állapotában volt és az imánk ellenkezett volna Isten akaratával. Az önelégültség, a lelki megelégedettség, a bûnbánat hiánya, a lelki nyomorúság tudatának hiánya, nem más, mint a lelki élet és a lelki fejlõdés halála... Az életszentség útján járó ember egyre inkább tadatában van lelke nyomorúságos állapotának. Meglehet, hogy kívülrõl sokan nagy szentnek látják, de õmaga, belülrõl, egyre inkább érzi lelke nyomorúságát. Az életszentség bíztos jele az, amikor az ember egyre inkább bûnösnek és nyomorúnak érzi és tartja magát...
(Jer 20:18) Miért is jöttem ki méhébõl? Hogy csak nyomorúságot és bánatot lássak, és gyalázatban töltsem napjaimat?
(Sir 23:2) Ki forgatja a korbácsot az elmém felett, a bölcsesség fenyítõ botját a szívem felett, hogy ne részesüljenek hibáim kíméletben, és ne maradjanak bûneim büntetlen?
A szent embernek nincs oka a büszkeségre vagy a megelégedésre, mert minden percben átéli bûnösségét és lelkének nyomorúságát. Az ilyen ember várva-várja szabadulását ebbõl a nyomorúságos életbõl: „Elég volt, Uram, vedd el életemet, mert én sem vagyok jobb, mint atyáim.” Az ilyenek mind megszabadulnak e világ nyomorúságából és eljutnak fehér köntösbe Isten színe látására...
(Jel 7:9) Ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számolni. Minden nemzetbõl, törzsbõl, népbõl és nyelvbõl álltak a trón és a Bárány elõtt, fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaág.
(Jel. 7:14, Károli) És mondék néki: Uram, te tudod. És monda nékem: Ezek azok, a kik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az õ ruháikat, és * megfehérítették ruháikat a Bárány vérében.
Ima: Adj Uram õszinte bûnbánatot, hogy nyomorúságos állapotomat belátva, a Te érdemeid által megszabaduljak. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése