2012. október 11., csütörtök

Szegény és nélkülöző

(MTörv 24:14-22) Szegény és nélkülöző munkás bérét, akár testvéreid közül való, akár azok közül az idegenek közül, akik országodban, városaidban élnek, ne tartsd vissza. Még aznap, mielőtt a nap lenyugodna fölötte, add meg a bérét. Mert szegény, és türelmetlenül várja. Különben az Urat hívja ellened, s bűn nehezedik rád. Az apák ne lakoljanak halállal a gyermekek miatt, s a gyermekek sem az apák miatt. Mindenki csak a maga bűnéért lakoljon halállal. Az idegent és az árvát ne csorbítsd jogában, és az özvegy ruháját ne vedd el zálogba. Emlékezz, magad is rabszolga voltál Egyiptom földjén, s az Úr, a te Istened kiszabadított onnan. Ezért parancsolom meg neked, hogy így tégy. Ha aratsz földeden s kint felejtesz ott egy kévét, ne menj vissza érte; legyen az idegené, az árváé és az özvegyé, hogy az Úr, a te Istened megáldja kezednek minden munkáját. Ha olajfáidat megszeded, utána ne keresgélj rajtuk. Maradjon az idegennek, az árvának és az özvegynek. Ha szőlődben szüretelsz, utána ne keresgélj szemeket. Maradjon az idegennek, az árvának és az özvegynek. Emlékezz, magad is rabszolga voltál Egyiptom földjén. Ezért parancsolom meg neked, hogy így tégy.

A hitét gyakorló keresztény ember lassan eljut arra a pontra, amikor megkérdezi önmagától, hogy miből is látszik meg az ő hite, az ő krisztuskövetése, és mi igaz az ő életében... Az ember, Isten kegyeleméből, eljut a hitre, megtér az Úrhoz, bűnbánatot tart, megtisztul a szentgyónásban, és megszabadul bűnös szokásaitól és cselekedeteitől. Elkezd imádkozni és szentmisére járni. Csatlakozik egy krisztusi közösséghez is, és aktív vallásos életet kezd élni... Majd megtapasztalja a Szentlélek kegyelmeit, ajándékait és adományait... És aztán?... Tovább?...

A keresztény ember ismertető jele

Amíg a megtért keresztény átmegy a fennebb leírt átalakuláson, van neki egy sor külső ismertető jele: keresztet visel a nyakában, sűrűn vet keresztet, rózsafűzért visel a csuklóján, az autóban, szentképeket, igekártyákat rak ki a lakásába, autójába, irodájába, vallásos rádiót vagy dicsőítő zenét hallgat, vallásos filmeket néz, lelki könyveket gyűjt és olvas, minden lelki találkozón részt vesz, és meglehet, hogy még a Szentlélek adományait, karizmáit is használja...

Ezek mind nagyon jó dolgok, mert ezek a tanúságtétel eszközei. Ugyanakkor szükségesek is, mert ezek a lelki növekedés fokozatai és az épülés eszközei. A kegytárgyak, az ájtatosságok, a lelki anyagok és gyakorlatok, közösségi tevékenységek, a karizmák, a személyes tanúságtételek, stb., mind, mind az Isten iránti tisztelet, ragaszkodás és szeretet megnyilvánulásának formái és szükségesek a lelki épüléshez. De vajon, ezek az igazi, hiteles ismertető jelei a keresztény embernek és az ő életének?... Vajon ez az, amire végső soron, el akar vezetni minket az Úr Jézus?... 

Mit mondott az Úr Jézus? Miről ismerje fel a világ a keresztény embert, az Ő tanítványait és követőjét?... A keresztény ember ismertető jele a felebaráti szeretet és a jócselekedetek...

(Mt 5:16) Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!

(Jn 13:35) Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt."

A lelki fejlődés legmagasabb iskolája és szintje a felebaráti és testvéri szeretet gyakorlása, ami a jótettekben és az emberszeretetben válik nyilvánvalóvá. Ez a krisztusi tanítványság lényege... 

A felebaráti szeretet az istenszeretet után következik, annak következménye és abból táplálkozik. Együtt alkotják az Úr nagy parancsolatát (Mt 22:37-39). De hogyan szeretheti valaki Istent, ha nem szereti felebarátját?...

(1Ján 4:20) Ha valaki azt állítja, hogy: "Szeretem az Istent", de testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát.


Sokminden van, ami a keresztény élethez és a keresztény vallásossághoz tartozik, de a legfontosabb az istenszeretet és a felebaráti szeretet gyakorlása. Minekünk a legfontosabbra kell koncentrálnunk, de a többi dolgot sem szabad elhanyagolnunk...
 
(Mát. 23:23) Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok a mik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hívséget: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.

Tehát végül, Krisztus tanítványának fő ismertető jele a felebaráti szeretet, a testvéri szeretet, és annak gyakorlása, ami a jócselekedetek által nyilvánul meg. Az a felebaráti vagy tesvéri szeretet, amely nem nyilvánul meg jótettekben, az csak ábrándozás és önámítás...

(1Ján 3:18) Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.

(Róm 12:9) Szeressetek tettetés nélkül, irtózzatok a rossztól, ragaszkodjatok a
 jóhoz.

(Jn 15:12) Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket

A felebaráti szeretet formái

A felebaráti szeretet igazságban és irgalmasságban nyilvánul meg. Az igazság megelőzi az irgalmasságot, és az igazságtalanul gyakorolt irgalmasság is csak igazságtalanság, vagyis bűn. Még a szegénynek se lehet kedvezni igazságtalanul...

(Kiv 23:3) A perben a szegényhez se légy részrehajló.

(1Ján 5:17) Minden igazságtalanság bűn, de van olyan bűn is, amely nem egyenlő a halállal.

A felebaráti szeretet az igazságban

Szeretet az igazságban: mindig igazat szólni, senkit meg ne csalni, a szegényebb és kisebb igazát el ne csűrni-csavarni, ne rágalmazni, más becsületében kárt ne tenni, más ember feleségét el ne kívánni,  más tulajdonát el ne venni, stb. Mindezek, a felebaráti szeretet megnyilvánulásai az igazságban, és ezeket megtalálhatjuk kibontva a Tízparancsolat és a lelkitükör pontjaiban...

A felebaráti szeretet az irgalmasságban

Az irgalmasság testi cselekedetei:

1. az éhezőknek ételt adni,
2. a szomjazóknak italt adni,
3. a szegényeket ruházni,
4. az utasoknak szállást adni,
5. a betegeket és
6. a börtönben levőket látogatni,
7. a halottakat eltemetni.

Az irgalmasság lelki cselekedetei:

1. a bűnösöket meginteni,
2. a tudatlanokat tanítani,
3. a kételkedőknek jó tanácsot adni,
4. a szomorúakat vigasztalni,
5. a bántalmakat békével tűrni,
6. az ellenünk vétkezőknek megbocsátani,
7. az élőkért és holtakért imádkozni.

A krisztuskövető élet kudarca

A krisztuskövetőknek, tömören, kettős feladatuk van: az evangélium hírdetése és a szegényekről való gondoskodás...

(Gal 2:9-10) Amikor Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintettek, fölismerték az osztályrészemül jutott kegyelmet, az egyetértés jeléül kezüket nyújtották nekem és Barnabásnak: Mi apostolkodjunk a pogányok, ők meg a körülmetéltek körében. Csak legyen gondunk a szegényekre, ennek viszont igyekeztem is eleget tenni.

A mai keresztény élet kudarca a szegényekről való megfeledkezés és lemondás. 
Az olyan apostolkodás, amely anyagiassággal és a szegények iránti megvetéssel társul, a lehető legszomorúbb látvány... 

Ma, amikor krízisek sokfélesége egész országokat és népeket sújtanak, egyes keresztény egyházak előljárói, apostolutódai, elképesztő vagyonokat halmoznak fel és elképesztő luxusban élnek. Elég csak nézni a híreket, olvasni az újságokat, hogy hetente lássuk, miként és milyen eszközökkel gazdagítják magukat: Gyertya és kegytárgy kereskedelem; esketési, keresztelési és temetkezési dijjak; az alárendeltektől, alkalmazottaktól kikényszerített plusz befizetések; a borkereskedelem és a vallási turizmus; a földek, erdők és ingatlanok utáni hasznok; a szállódákból, bérbeadásokból származó jövedelmek; és nem utolsó sorban a tetemes állami támogatások, amelyek mind a dolgozó, adófizető állampolgárok adóiból folynak be a számláikra. És mindeközben ők nem fizetnek semmi adót a nyerészkedéseik után. Pedig hát a szolga, aki Istenért harcol, nem szabadna világi dolgokba bocsátkoznia...

(2Tim 2:4) Aki Istenért harcol, nem bocsátkozik világi dolgokba, mert annak akar tetszeni, akihez szegődött.

Nem az a baj, hogy egyesek anyagi bőségben élnek, nem az a baj, hogy az egyház támogatva van államilag, vagy más formákban... Az a baj, hogy miközben az evangéliumot hirdetik, mértéktelenül harácsolnak, és a szegény embert számba se veszik. Nemcsak, hogy nem veszik számba, hanem sokszor még ki is fosztják...

Gyakran kerül a hírekbe, hogy maffiózó eszközökkel, testi-lelki kényszerrel fosztják ki testvéreiket, alárendeltjeiket, alkalmazottjaikat, vagyis a szegényeket és a nélkülözőket. Persze, nem lehet általánosítani... Van sok igaz szolga is, aki megéli az evangéliumi szegénységet és jócselekedeteket visz végbe... De a rossz kovászok megrontják azt jót is, ami még van, és a mai szekularizált világ csak a rossz példákat látja. A rossz kovász, a gonoszság kovásza, károsan keleszti meg az egész közösséget (Mt 16:6; 1Kor 5:6; Gal 5:9)...

(Mt 16:6) Jézus így szólt hozzájuk: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és a szaddúceusok kovászától!”

(1Kor 5:6) Dicsekvéstek nem helyes. Nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti?

(Gal 5:9) Egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti.

Az Egyház nem emberi építmény, hanem isteni. Jézus Krisztus alapította, az Övé, Ő annak Feje és gondozója. Ezért aztán az egyes keresztény előljárók kudarca nem vezet az Egyház kudarcához. A hitben hajótöröttek (1Tim 1:18-19) nem sülyeszthetik el az Egyház hajóját (1Pét 3:20-21), de sajnos sokakat megbotránkoztatnak. Lehetetlen, hogy ne történjenek botránkozások, de jaj azoknak, akik által történnek ezek a botrányok (Mt 18:7; Lk 17:1)...

(Mt 18:7) Jaj a világnak a botrányok miatt! Mert szükséges ugyan, hogy botrányok legyenek, de jaj annak az embernek, aki által a botrány történik.

(Lk 17:1) Azután így szólt tanítványaihoz: „Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak, de jaj annak, aki okozza azokat."

(1Tim 1:18-19) Ezt a parancsot kötöm a lelkedre, Timóteus fiam, hivatkozva a rád vonatkozó, egykori jövendölésekre, hogy azokban bízva harcold a jó harcot, s tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetettek, s így hajótörést szenvedtek a hitben.

(1Pét 3:20-21) ...amikor Isten Noé korában türelmesen várt, míg a bárka föl nem épült. Ebben csak kevés, mégpedig nyolc lélek menekült meg a víz által. Titeket is megszabadít most az így jelképezett keresztség, nem mint a testi szenny levetése, hanem mint az Istenhez tiszta lélekért intézett könyörgés Jézus Krisztus föltámadása által.




A szegények és a nélkülözők iránti szeretet

A szegények és a nélkülözők iránti szeretet áldottá teszi a földet, az önzés és a harácsolás pedig átkozottá... Gyermekkoromban, bárhol jártam, szabadon szakíthattam egy gyümöcsfáról. Ma pedig, ha felveszed az almát a szomszéd fája alól, akkor megszólít, hogy miért veszed el. Akkor, ha kölykökként almát loptunk, nem megszidtak, hanem visszahívtak és még adtak egy marékkal. Ma meg feljelentek a rendőrségen, hogy loptál. Akkor a vándor ember megetethette a lovát bárki legelőjén. Ma meg ha rálépsz a szomszéd birtokára, beperel...

Az Úr azt akarja, hogy a szegény és a nélkülözõ találjon valamit a földön és csipegethessen a gazdagok nyomában. Mindig lesznek gazdagok és szegények. Mindig lesznek áldottabbak és kevésbé áldottak. Mindig lesznek tehetségesek és ügyefogyottak. Nem tudjuk a világot megváltoztatni, de az Úr azt akarja, hogy juttassunk a szegénynek és a nélkülözõnek is...

(Lev 19:9-10) Amikor földed terményeit aratod, ne arasd le egész a föld színéig és ne szedd össze az elmaradt kalászokat; szőlődben se szedd össze az elmaradt gerezdeket, s a lehullott szemeket: hadd szedjék össze a szegények és a jövevények – én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.

Konkrét segítési formák

- Adjunk a kéregetőnek, de ne babonásan a lelki zsarolónak, aki Isten nevével zsarol. Az igazán szükséget szenvedő szegényt fel lehet ismerni. Ne azt nézzük, hogy mire költi az adományt, mert bármire is költi,
 az az ő testi szükséglete.

- Adjunk kölcsön, amikor kölcsön kérnek, lehetőségeink szerint, még akkor is ha nagy valószínüséggel nem adják vissza.

- Adjunk alamizsnát élelmiszer, ruha és pénz formájában, de okosan és célzottan.

- Adjunk bőségesen gyümölcs és zöldség termésünkből másoknak, mert Isten adta nekünk azokat.

- Hagyjuk hogy a szegények is csipegethessenek mezőinkből, termésünkből a tisztesség határán belül.

- Tegyünk ki minden feleleges de használható dolgot a kuka mellé, külön becsomagolva.

- Legyünk elnézők, türelmesek és megbocsájtók, amikor a szegények (az igazi szegények!) átlépik birtokaink határait. Stb.

(Péld 19:17) Aki megszánja a szegényt, az Úrnak ad kölcsön, és õ megfizeti a jótéteményét.

Aki akar szeretni, az szeretni is fog, és aki akar segíteni a szegényen és nélkülözőn, az meg is fogja találni 
módját és arányait, hogy miként segítsen...

Add Uram Jézus szereteted, hogy soha ne fogyjon ki belőlünk az irgalmasság és a felebaráti szeretet. Ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése