Mezopotámia a történészek szerint is az emberiség bölcsője volt és a vízözön előtti úgynevezett "világ". Akkoriban, az Éden kertjéből fakadó folyónak négy ága volt. Ezekből kettõt ma is megtalálunk a térképen...
(Ter 2:14) A harmadik folyó neve: Tigris, ez Asszurtól keletre folyik. A negyedik folyó az Eufrátesz.
Ez a két folyó a mai Irak területén található.
Az ősbűn esete után, Isten kiutasította az embert az Éden kertjéből, és keletre űzte őket. Megtiltotta nekik, hogy visszatérjenek az élet fájához...
(Ter 3:24) Amikor az embert elűzte, az Éden kertjéből keletre odaállította a kerubokat és a fenyegető tüzes kardot, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.
Káin is keletre bujdosott el, miután Ábelt megölte, addig menekülve kelet felé, ameddig csak föld volt a lába alatt...
(Ter 4:16) Kain azonban elbujdosott az Úr színe elől, és Nod földjén, Édentől keletre telepedett le.
Tehát a bűn átka alá esett emberiség fő terjeszkedési iránya kelet volt, vagyis Perzsia iránya, és tovább, egésszen távolkeletig. Ezért aztán mondható, hogy a kelet és általában Ázsia a mai népek őshona...
A bábeli zűrzavar után, amikor a nyelvek összezavarodtak (Ter 11:9), az emberek minden irányba szétszélednek nyelvek és törzsek szerint. Ezekből a népekből aztán két hatalom emelkedett ki: Egyiptom és Asszíria. Asszíria az ígéret földjétől keletre, és Egyiptom az ígéret földjétől nyugatra helyezkedett. Asszíria a kardot és a hatalmat testesítette meg, míg Egyiptom a bálványokat és a gazdagságot. Asszíria a történelmi birodalmak aranyfeje volt (Dán 2:32). Utána következtek a többi birodalmak: a perzsa, a méd, a görög, a kárthágói, meg a római... Egyiptom viszont különös volt és egyedülálló. Egyiptom nagyságának egyetlen egy volt a rendeltetése: hogy isteni és hatalmas legyen a népek előtt, és így aztán, az élõ Isten, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, megmutathassa rajta csodálatos erejét és hatalmát. A fizikából tudjuk, hogy bármekkora is legyen egy erő, nem vesszük észre, amíg nem látjuk annak hatását. A hatás megnyilvánulásához ellenálló erőre van szükség...
(Róm 9:17) Az Írás is ezt mondja a fáraónak: "Azért támasztottalak, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és nevem híre elterjedjen szerte a világon."
Tehát, ha ma ellátogatunk Egyiptomba és látjuk a piramisokat, a fáráók templomait és sírjait, akkor jusson eszünkbe, hogy azok azért lettek, hogy Isten megmutathassa rajtuk csodálatos erejét és hatalmát a csapások által...
Üdvösségtörténetünk azzal kezdődött, hogy Isten kiválasztott egy embert, akit Ábrahámnak nevezett (Ter 17:5). Ábrahám a hívők atyja, az ígéretek és az áldások birtokosa. Ábrahám is megjárta Egyiptomot és őt is Egyiptomból hozta ki az Úr (Ter 12:20). Később Jákób, az ő unokája is Egyiptomba költözött, hogy József csodálatos sorsa által megmeneküljenek az éhinségtől. Jákób, azaz Izrael, és az ő házanépe, letelepedtek Egyiptomban, Gósen földjére, és ott nagy néppé lettek. A későbbi fáráó félni kezdett az izraelitáktól, ezért rabságba hajtotta őket és magzatjaikat írtotta, hogy ne szaporodhassanak, nehogy elhatalmasodjanak. Végül az Úr Mózest választotta ki és küldte el, hogy kivezesse Izrael népét Egyiptomból.
Izrael csodálatos szabadulása Egyiptomból, a Vörös tengeren való átkelés és a pusztai vándorlás, lelki síkon, mind-mind rólunk szólnak… Az egyiptomi rabság, számunkra a bűn rabsága. Az Egyiptomból való szabadulás, az ember egyéni megtérése Isten segítő kegyelme által. A pusztai vándorlás pedig a hívő ember zarándok élete az igéret földje felé, ami a mennyország.
Az Úr Jézus is Egyiptomból jött ki, de nem mintha rabságban lett volna, hanem azért, hogy átölelje az egész emberi létet, az ősbűntől, a bűn következményéig, vagyis a halálig. Ő mindenben olyan lett mint mi, kivéve a bűnt (Zsid 4:15). A Bethlehemben megtestesült Ige előbb Egyiptomba ment, hogy ott felölelje az ember ősbűnben való rabságát, Istentől való távoliságát, majd a Jordán folyóhoz ment felvenni János keresztségét, hogy magára vállalja az ember bűnös állapotát. Csak ezután kezdte el működését a Szentlélek kenetével, hirdetve Isten országának örömhírét (Mk 1:15). Az egyiptomi távolság, a bethlehemi közelség, a pokoli mélység és a golgotai magaslat…
Az Úr Jézus is Egyiptomból jött ki, de nem mintha rabságban lett volna, hanem azért, hogy átölelje az egész emberi létet, az ősbűntől, a bűn következményéig, vagyis a halálig. Ő mindenben olyan lett mint mi, kivéve a bűnt (Zsid 4:15). A Bethlehemben megtestesült Ige előbb Egyiptomba ment, hogy ott felölelje az ember ősbűnben való rabságát, Istentől való távoliságát, majd a Jordán folyóhoz ment felvenni János keresztségét, hogy magára vállalja az ember bűnös állapotát. Csak ezután kezdte el működését a Szentlélek kenetével, hirdetve Isten országának örömhírét (Mk 1:15). Az egyiptomi távolság, a bethlehemi közelség, a pokoli mélység és a golgotai magaslat…
Ezeket követte a dicsőséges, harmadnapi feltámadás. Egyiptomból hozta ki Isten az Ő Szent Fiát, hogy megválthassa a teljes embert, az ő létének szélességében, hosszúságában, magasságában és ménységében. E hatalmas dolgok felfogása a szentek hite...
(Ef 3:18) Akkor majd fel tudjátok fogni az összes szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység…
Miben áll a te egyéni Egyiptomod?... Hozott-e már ki téged Isten csodás módon Egyiptomból? Hálás vagy-e az Úrnak, hogy kiszabadított a bûn rabságából és a megtérés útjára vezetett? Esetleg kivánkozol-e vissza a te Egyiptomodba, a húsos fazekak mellé (Kiv 16:3)?... Feledkeztél-e meg Isten kegyelmérõl és jótetteiről?...
Isten gyermeke vagy (1Jn 3:1). Egyiptomból hívott ki téged is Isten, hogy kövesd az Ő Szent Fiát. Még hosszú pusztai vándorút vár rád ebben az életben, amely alatt mennyei kenyérrel kell táplálkoznod (Jn 6:33). Tarts ki, mert közel életed célja, az örök üdvösség (1Pét 1:9)...
Ima: Uram Jézus! Te vagy az én Szabadítóm. Add, hogy soha ne kivánkozzak vissza Egyiptomba a húsosfazekak mellé, nehogy méltatlan legyek Hozzád. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése