Mezopotámia a történészek szerint is az emberiség bölcsője volt, és a vízözön előtti úgynevezett "világ". Akkoriban, az Éden kertjéből fakadó folyónak négy ága volt. Ezekből kettőt ma is megtalálunk a térképen: az Eufráteszt és a Tigrist, amelyet még úgy neveznek, hogy Hidekkel, vagy Dekkel...
(Ter 2:14) A harmadik folyó neve: Tigris, ez Asszurtól keletre folyik. A negyedik folyó az Eufrátesz.
Ez a két folyó a mai Irak területén található...
Az eredeti bűn esete után, Isten kiutasította az embert az Éden kertjéből, és Édentől keletre űzte őket. Megtiltotta nekik, hogy visszatérjenek az élet fájához...
(Ter 3:24) Amikor az embert elűzte, az Éden kertjéből keletre odaállította a kerubokat és a fenyegető tüzes kardot, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.
Káin is keletre bujdosott el, miután Ábelt megölte, és addig menekült kelet felé, ameddig csak föld volt a lába alatt...
(Ter 4:16) Kain azonban elbujdosott az Úr színe elől, és Nod földjén, Édentől keletre telepedett le.
Tehát mondható, hogy a bűn átka alá eső emberiség fő terjeszkedési iránya mindig kelet volt, vagyis Mezopotámia, Perzsia és így tovább, egésszen a távolkeletig. Ezért aztán mondható, hogy a kelet, és általában a történelmi Ázsia, a mai népek őshona.
A Bábeli zűrzavar után, amikor a nyelvek összezavarodtak (Ter 11:9), az emberek minden irányba szétszélednek nyelvek és törzsek szerint...
(Ter 11:9) Ezért nevezik azt a helyet Bábelnek, mert az Úr ott zavarta össze az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette el őket az Úr a föld egész színére.
Ezekből a népekből aztán két hatalom emelkedett ki: Asszíria és Egyiptom. Asszíria az ígéret földjétől keletre, és Egyiptom az ígéret földjétől nyugatra helyezkedett el. Asszíria a kardot és a hatalmat testesítette meg, míg Egyiptom a bálványok isteneit és a gazdagságot. Asszíria a szentírásban a birodalmak aranyfeje volt (Dán 2:37-38) és Egyiptom a hamis istenek otthona (Kiv 12:12)...
(Dán 2:37-38) Te vagy a királyok királya; s az ég Istene országot, erőt, hatalmat és dicsőséget adott neked. Mindent, ahol emberek fiai és mezei vadak és égi madarak laknak, a te kezedbe adott, és mindent a te hatalmad alá vetett; te vagy tehát az arany fő.
(Kiv 1:12) Átvonulok ugyanis azon az éjszakán Egyiptom földjén, megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, embert és állatot egyaránt. Ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött: én, az Úr.
Asszíria után következtek a későbbi történelmi birodalmak: a perzsa, a méd, a görög, meg a római birodalom, az álombeli szobor további testrészei (Dán 2)...
Egyiptom viszont különös volt és egyedülálló... Egyiptom nagyságának egyetlen rendeltetése volt: hogy istenei és gazdagsága által hatalmas legyen a népek előtt, és így, az Úr, az élő Isten, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, megmutathassa rajta csodálatos erejét és hatalmát. Mert hát a fizikából tudjuk, hogy bármekkora is legyen egy erő, nem vesszük észre, amíg nem látjuk meg annak hatását. A hatás megnyilvánulásához viszont ellenálló erőre van szükség...
(Róm 9:17) Az Írás is ezt mondja a fáraónak: "Azért támasztottalak, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és nevem híre elterjedjen szerte a világon."
Ha ma ellátogatunk Egyiptomba, és látjuk azokat a nagy piramisokat, a fáráók templomait és sírjait, akkor jusson eszünkbe, hogy azok azért lettek megalkotva, hogy Isten megmutathassa rajtuk erejét és hatalmát, csodái és nagy csapásai által...
(Kiv 3:20) Ki fogom tehát nyújtani a kezem, és megverem Egyiptomot azokkal a csodáimmal, amelyet közöttük véghez vinni szándékozom, azok miatt aztán majd elbocsát titeket.
Üdvösségtörténetünk azzal kezdődött, hogy Isten kiválasztott egy embert, Ábrámot, akit majd Ábrahámnak nevezett (Ter 17:5). Ábrahám minden hívő atyja, az ígéretek és az áldások birtokosa. Ábrahám is megjárta Egyiptomot, és őt is Egyiptomból hozta ki az Úr (Ter 12:20)...
Üdvösségtörténetünk azzal kezdődött, hogy Isten kiválasztott egy embert, Ábrámot, akit majd Ábrahámnak nevezett (Ter 17:5). Ábrahám minden hívő atyja, az ígéretek és az áldások birtokosa. Ábrahám is megjárta Egyiptomot, és őt is Egyiptomból hozta ki az Úr (Ter 12:20)...
(Ter 12:20) Aztán a fáraó embereket rendelt Ábrám mellé, s azok elkísérték őt, a feleségét és mindenét, amije volt.
(Ter 27:5) Ne is legyen többé Ábrám a neved, hanem Ábrahámnak hívjanak, mert sok nemzet atyjává rendeltelek!
Később Jákób és fiai is Egyiptomba költöztek, hogy József csodálatos sorsa által megmeneküljenek az éhinségtől. Jákób, azaz Izrael, és házanépe, letelepedtek Egyiptomban, Gósen földjére, és ott nagy néppé lettek. A későbbi fáráó félni kezdett az izraelitáktól, mert igencsak megszaporodtak. Ezért hát rabságba hajtotta őket, és fiúmagzatjaikat írtotta, hogy ne szaporodhassanak, nehogy elhatalmasodjanak...
(Kiv 1:8-11) Közben Egyiptomnak új királya támadt, aki nem ismerte Józsefet. Ez azt mondta népének: „Íme, Izrael fiainak népe túl számos és túl hatalmas számunkra. Gyertek, nyomjuk el okosan, hogy ne sokasodjék tovább. Nehogy ellenségeinkhez szegődjön, ha háború támad ellenünk, ne harcoljon ellenünk, és ki se vonuljon erről a földről!” Munkafelügyelőket rendelt tehát föléjük, hogy nehéz munkával sanyargassák őket.
Végül az Úr Mózest választotta ki és küldte el Midián pusztájából, hogy kivezesse Izrael népét Egyiptomból...
(Kiv 3:10) Ezért menj, elküldelek a fáraóhoz, hogy népemet, Izrael fiait kivezesd Egyiptomból.
Izrael csodálatos szabadulása Egyiptomból, a Vörös tengeren való átkelés és a pusztai vándorlás, lelki síkon mind rólunk szólnak:
- Az egyiptomi rabság, számunkra a bűn rabsága;
- Az Egyiptomból való szabadulás, az ember egyéni megtérése Isten segítő kegyelme által;
- A pusztai vándorlás, a hívő ember zarándok élete az igéret földje felé, ami a mennyország;
- A Jordán folyón való átkelés és az ígéret földjére való belépés pedig az ember halála és az üdvösség elérése...
Az Úr Jézus is Egyiptomból jött ki, de nem mintha fizikai fogságban vagy a bűn rabságában lett volna, hanem azért, hogy így átölelje az egész emberi létet, az eredeti bűntől, a bűn következményéig, vagyis a halálig. Ő mindenben olyan lett mint mi, kivéve a bűnt (Zsid 4:15)...
(Zsid 4:15) Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tud részvéttel lenni gyöngeségeink iránt, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, de bűnt nem követett el.
A megtestesült Ige előbb Egyiptomba ment, hogy ott felkarolja az ember ősi bűnben való rabságát, Istentől való távoliságát, majd a Jordán folyóhoz ment felvenni János keresztségét, hogy magára vállalja az ember bűnös állapotát. Csak ezután kezdte el működését a Szentlélek kenetével és erejével (Jn 1:4), hirdetve Isten országának örömhírét (Mk 1:15). Az egyiptomi távolság és a bethlehemi közelség, azok az alvilági mélység és a golgotai magaslat…
(Mk 1:15) Azt mondta: „Betelt az idő, és elközelgett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban.
(Jn 1:4) Ő, mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, ezt mondta neki: Megtaláltuk a Messiást – ami azt jelenti: Felkent.
Ezeket követte az Úr Jézus három éves szolgálata, kereszthalála és dicsőséges, harmadnapi feltámadása. Egyiptomból hozta ki Isten az Ő Szent Fiát, hogy megválthassa az embert, az Ő megváltó művének és létének teljes szélességében, hosszúságában, magasságában és mélységében. Eme nagy dolgok felfogása, az maga a szentek hite (Júd 1:3)...
(Ef 3:18) Akkor majd fel tudjátok fogni az összes szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység…
(Júd 1:3) Szeretteim, mivel őszinte törekvésem, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek, szükségesnek tartottam ebben az írásban kérni titeket, hogy harcoljatok a hitért, amelyet egyszer s mindenkorra átadtak a szenteknek.
És miben áll a te Egyiptomod?... Hozott-e már ki téged is Isten csodálatos módon Egyiptomból? Hálás vagy-e az Úrnak, hogy kiszabadított téged a bűn rabságából, és a megtérés útjára vezetett? Esetleg kivánkozol-e vissza a te Egyiptomodba, a húsos fazekak mellé (Kiv 16:3)?... Feledkeztél-e meg Isten kegyelméről és jótetteiről?...
És miben áll a te Egyiptomod?... Hozott-e már ki téged is Isten csodálatos módon Egyiptomból? Hálás vagy-e az Úrnak, hogy kiszabadított téged a bűn rabságából, és a megtérés útjára vezetett? Esetleg kivánkozol-e vissza a te Egyiptomodba, a húsos fazekak mellé (Kiv 16:3)?... Feledkeztél-e meg Isten kegyelméről és jótetteiről?...
(Kiv 16:3) Azt mondták nekik Izrael fiai: „Bárcsak meghaltunk volna az Úr keze által Egyiptom földjén, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ettünk kenyeret! Miért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy éhen veszítsétek ezt az egész sokaságot?”
(MTörv 8:14) ...fel ne fuvalkodjék a szíved, és ne feledkezz meg az Úrról, a te Istenedről, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.
Isten gyermeke vagy (1Ján 3:1). Egyiptomból hívott ki téged is Isten, hogy kövesd az Ő Szent Fiát, az Úr Jézus Krisztust. Még hosszú pusztai vándorlás vár rád ebben az életben, amely alatt mennyei kenyérrel kell táplálkoznod (Jn 6:33). Tarts ki mindvégig, mert közel van életed célja, az örök üdvösség (1Pét 1:9)...
Isten gyermeke vagy (1Ján 3:1). Egyiptomból hívott ki téged is Isten, hogy kövesd az Ő Szent Fiát, az Úr Jézus Krisztust. Még hosszú pusztai vándorlás vár rád ebben az életben, amely alatt mennyei kenyérrel kell táplálkoznod (Jn 6:33). Tarts ki mindvégig, mert közel van életed célja, az örök üdvösség (1Pét 1:9)...
(Jn 6:33) Mert az Isten kenyere az, amely a mennyből szállott le, és életet ad a világnak.
(1Ján 3:1) Nézzétek, mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten fiainak hívnak és azok is vagyunk.
(1Pét 1:8-9) Őt, bár nem láttátok, szeretitek, s mivel most látatlanul hisztek benne, kimondhatatlan és megdicsőült örömmel örvendeztek majd, amikor eléritek hitetek célját: lelketek üdvösségét.
Uram Jézus! Te vagy az én Szabadítóm. Add, hogy soha ne kivánkozzak vissza Egyiptomba a húsosfazekak mellé, nehogy méltatlan legyek Hozzád. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése