A ház megtelt a kenet illatával

(Jn 12:1-11) Húsvét előtt hat nappal Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit Jézus föltámasztott halottaiból. Ott vacsorát készítettek neki. Márta felszolgált, Lázár azok között volt, akik vele ültek az asztalnál. Mária pedig fogott egy font igazi, drága nárduszolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölgette azt. A ház megtelt a kenet illatával. Erre tanítványai közül az egyik, az iskarióti Júdás, aki árulója lett, így szólt: ,,Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és adták oda a szegényeknek?’ Ezt pedig nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt, és nála lévén az erszény, az adományokat elsikkasztotta. Jézus ekkor így szólt: ,,Hagyj békét neki, hogy temetésem napjára megőrizze azt. Mert a szegények mindenkor lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.’ A zsidók közül sokan megtudták, hogy ott van, és odamentek, nemcsak Jézus miatt, hanem hogy Lázárt is lássák, akit föltámasztott halottaiból. A főpapok pedig azon tanakodtak, hogy Lázárt is megölik, mert a zsidók közül sokan mentek oda miatta, és hittek Jézusban.

Egyszer a munkahelyemen, amikor egy lazább napom volt, visszavonultam a kabinetbe és elimádkoztam egy koszorú rózsafűzért. Amikor lejöttem és bementem a szomszéd irodába, azt kérdezte az egyik kolleganőm, hogy honnan jövök, mert olyan érdekes illatom van. Nem tudta megmondani pontosan, hogy milyen illatot érez, de azt mondta, hogy valami olyan illat, amilyent temetéseken szokott érezni. Mint a koszorúk, virágok, gyertyák, vagy tömjén illata?... 

Gyakran lelkendeznek az imádságos asszonyok, amikor egy-egy máriás kegyhelyre zarándokolnak, vagy közösen imádkoznak, hogy különböző illatokat éreznek, pl. tömjén vagy rózsaillatot... 

Aztán volt olyan is, amikor egy hirhedt, helyi kártyavető jósasszony elhunyt hozzátartozója ravatalánál imádkoztak, és az imádkozók egy orrfacsaró dögszagot éreztek... 

Tehát a szent kenetnek jó az illata, míg a bűnösnek, a gonosznak, rohadt bűze van...

A szent kenet illata

Az eredeti bűn által elszakadt az ember Istentől, a kegyelem és az élet forrásától. Azon a napon meghalt úgy az első emberpár, mint az első emberpár összes jövőbeli leszármazottja. De Isten nem hagyja el az embert, hanem a megváltás műve által visszaoltja az embert az Ő isteni életébe. Ugy is fogalmaznak, hogy ez a visszaoltás az isteni életbe, a Szentháromság "háromszögének" a Fiú pontján történik meg... Az Úr Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia, a megtestesülés által, egyszerre valóságos Isten és valóságos ember. Ezért Ő a szőlőtő, amelybe mi szőlővesszők beleoltatunk, hogy miután Ő részesült emberségünkből, mi is részesüljünk az Ő istenségéből. Így a szőlőtőben lévő illatos kenet, az isteni kegyelem, belénk árad.  A keresztség által belé oltott szőlővesszőkbe éltető nedű árad. János evangéliuma tanusítja, hogy a keresztség szentsége által Krisztusba lettünk beleoltva...

(Jn 15:1-6) Én vagyok az igazi szõlõtõ, s Atyám a szõlõműves. Minden szõlõvesszõt, amely nem hoz gyümölcsöt, lemetsz rólam, azt pedig, amely terem, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok. Amint a szõlõvesszõ nem teremhet maga, csak ha a szõlõtõn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szõlõtõ, ti a szõlõvesszõk. Aki bennem marad, s én benne, az bõ termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szõlõvesszõt, ha elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég.

Az Úr Jézus Krisztus, mint Ősszentség, minden kegyelem forrása, és ez a forrás olyan, mint egy folyamatosan olajat fakasztó nemes olajfa...

(Jn 1:16) Mindannyian az õ teljességébõl részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.

(Zak 4:12) Ismét megszólaltam, és megkérdeztem tõle: "Mit jelent az olajfa két ága, amelybõl a két aranycsövön át olaj folyik?"

A Krisztusból áradó szent kenetnek, vagyis olajnak, finom illata van. Ez az illat az isteni kegyelem és a szentség illata. Mindenki, aki részesül Krisztus szent kenetéből, vagyis kegyelméből, részesül az Ő jó illatából is...

(Én 1:3) Keneteidnek illata kellemes, mint a kiöntött olaj, olyan a neved, azért szeretnek a lányok.

(2Kor 2:15) Mert Krisztus jó illata vagyunk mi az Istennek, azok közt, akik elkárhoznak.

Ugyanakkor, ezt az illatot lehet érteni átvitt értelemben is, mint lelki finomságot, nemességet, kedvességet, de ténylegesen is, mint fizikailag érezhető finom illatot, amelyet az Úr megengedi, hogy megtapasztaljuk, a mi lelkünk örömére...

A romlottság bűze

A bűn zsoldja a halál. A halálnak több formája van: van élő halott, aki halálos bűnben él; van testileg halott, akit eltemetnek; és van a második, az örök halálban halott, aki örökre elkárhozott...

(Róm 6:23) Mert a bûn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.

(1Tim 5:6) Aki ugyanis feslett életet él, eleven halott.

(Jel 3:1) A szárdeszi egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja az, akié az Isten hét lelke és a hét csillag: Tudok tetteidrõl. Tudom, hogy élõnek neveznek, de halott vagy.

(Jel 21:8) A gyávák, hitetlenek, gonoszok, gyilkosok, kicsapongók, csalók, bálványimádók és hazugok mind a lánggal égõ kénköves tóba kerülnek. Ez lesz a második halál.

Amint a testi halál után bekövetkezik a test bomlása, és annak útálatos bűze van, úgy a lélek romlásának és halálának is megvan a maga bűze. A Sátánt, aki a romlottságot és a kárhozatot jeleníti meg, az exorcisták vallomásai szerint rettenetes bűz kísér. A tanítványok tiszták voltak, de nem mindnyájan. Judásnak, aki elárúlta az Úr Jézust, akibe a Sátán belement, rohadás lett a sorsa és bűzlött...

(Jo 2:20) Aki észak felõl jön, azt elkergetem. Száraz és kietlen földre ûzöm, elõhadát a keleti tenger felé, utóhadát a nyugati tenger felé. Rossz illata felszáll, romlása érzik.

(2Kor 2:16) Ezeknek a halál illata a halálra, azoknak az élet illata az életre.

(Jn 13:10) De Jézus ezt felelte: "Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan."

(ApCsel 1:18) Telket szerzett azonban a gonoszság bérén, azután felakasztotta magát, kettérepedt és minden bele kiomlott.

A gonosz és bűnös megromlik, de az Úrnak van hatalma megőrizni szentjeit a romlástól. Ahogyan feltámasztotta Szent Fiát a halálból, úgy van hatalma megadni szentjeinek, hogy testük ne romoljon meg, hanem ép és illatos maradjon. Sok szent van, akiknek teste teljesen ép maradt, az arcukon még ma is az élet pirja ül, és gyakran finom illatot árasztanak...

(ApCsel 2:27) Mert nem hagyod a lelkem az alvilágban, nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet.

(ApCsel 13:35) Vagy ahogy egy más helyen mondja: Nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet.

Keressük Krisztus illatos kenetét

Rajtunk van a tisztátalanság és a vétek bűze?... Tisztuljunk meg! Hogyan? Hát elsősorban a szentgyónás által... Másodsorban az elégtétel és az engesztelés által. Harmadsorban az ima, böjt és alamizsna által. Negyedsorban a jócselekedetek által. Ha ezeket tesszük, akkor megtisztuluk és betelünk Krisztus jó illatával...

(1Kor 6:11) Néhányan bizony ilyenek voltatok, de megtisztultatok, szentek lettetek, és megigazultatok Urunk, Jézus Krisztus nevében, Istenünk Lelke által.

(2Kor 2:15) Mert Krisztus jó illata vagyunk mi az Istennek, azok közt, akik elkárhoznak.

Kérjük az Urat, hogy teljen be lelkünk háza Krisztus jó illatával, és utána az majd szétárad a családi házunkban is, meg környezetünkben is...

Ima: Uram Jézus Krisztus! Ments meg minket a romlottság és a tisztátalanság bűzétől. Segíts, hogy megtisztuljunk és beteljünk a Te jó illatoddal. Ámen.

Áldott vagy

(Dán 3:52-56) Áldott vagy, Urunk, atyáink Istene! Dicséretre méltó, dicsőséges és mindenekfölött magasztos mindörökké! Áldott a te dicsőséges szent neved, dicséretre méltó, és mindenekfölött magasztos mindörökké! Áldott vagy dicsőséged szent templomában, mindenekfölött dicséretre méltó és mindenekfölött dicsőséges mindörökké! Áldott vagy királyi trónodon, mindenekfölött dicséretes és mindenekfölött magasztos mindörökké! Áldott vagy, aki a mélységeket szemléled s a kerubok fölött trónolsz, dicséretre méltó és mindenekfölött magasztos mindörökké! Áldott vagy az ég erősségében, dicséretre méltó és dicsőséges mindörökké!

Van akinek bármilyen szépség csak ideig-óráig okoz örömet. Hamar sivárrá válik szemeiben az a szépség és mindig valami újat, valami rendkívülit keres. Más pedig minden apróságban örömét leli, nem ábrándul ki semmibõl és bármiben meglátja a szépet és a jót. Az elsõ mindig ki van ábrándulva és folyton panaszkodik, míg a második mindig örül és derüsen néz a világba...

A lét sivársága

A hitetlen ember hamar kiábrándul mindenbõl. A kiábrándulást pedig elégedetlenség, unalom és zúgolódás követi. Az ilyen ember másnapra megúnja a tegnapi ruháját, az új mobiltelefonját, a méregdrága autóját és nem utolsó sorban, a fiatal feleségét. Hit nélkül minden hamar szürke és sivár lesz...

A kishitû ember néha elmegy a templomba szentmisére, a plébániára, sõt még szentségimádásra is. Majd azt látja, hogy a templomban, a misén, a pap is emberi módon téved, a plébánia is tele van vétkekkel és a tabernákulum is csak egy szekrényke, amelyben valamiféle edények vannak. Ezek is mind olyan üressek és sivárak. Minden olyan sivárnak tûnik és az ilyen ember nem találja sehol az Istent. Az ilyen, ha tehetné, kimenne a világûrbe is, hogy bebizonyítsa magának: lám, ott sincs az Isten. Mennyire sivár az egész élet...

De miért sivár az élet? Az ember hitetlensége miatt. Mert a hitetlen ember sosem látja meg Istent ott, ahol Õ jelen van. Ha meglátná, akkor a sivárság egyszerre eltûnne és Isten jelenléte bearanyozna mindent. Isten jelenléte bearanyozná az új ruhát, az új mobil telefont, az új autót és áldást látna az ember benne. Akkor addig használná ezeket a dolgokat, amig el nem kopnának. Isten jelenléte széppé és kedvessé tenné szemében az õ feleségét, mert benne Isten áldását látná, akit Isten rendelt melléje, hogy boldogok legyenek. Ez a sivárság azért van, mert:

(Róm 3:23) Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik az Isten dicsőségét.

A hívõ embernek nem kopik el az evangélium, nem lesz sivár a templom, nem lesz kiábrádulás a plébánia és a tabernákulumban meglátja Krisztus világosságát...

Isten dicsõségének ragyogása

Isten dicsõsége betölti a mennyet és a földet. Isten dicsõsége ragyog akkor is ha mi nem látjuk meg. A nap akkor is süt, ha a felhõk eltakarják, vagy ha a vak nem is látja azt...

(Iz 6:3) És harsány hangon mondogatták egymásnak: "Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!"

(Hab 2:14) Mert az Úr dicsőségének ismerete betölti majd a földet, miként a víz a tengert.

(Hab 3:3) Közeledik az Isten Támán felől, és Fárán hegyéről a Szent. (Szünet.) Dicsősége elborítja az egeket, méltósága betölti a földet.

A hívõ embernek elõször a szeme nyílik meg. Elkezdi észrevenni Istent a természetben, majd az eseményekben és végül az emberekben. A szép emberben könnyü meglátni Istent, de nehezebb meglátni Krisztust egy nyomorék betegben...

Minél jobban kitágul az ember szíve a hitben és a szeretetben, annál inkább be tudja fogadni Isten végtelen dicsõségének kiáradását. A mesteréhez közelítõ tanítvány meglátja Isten dicsõségének szélességét, hosszúságát, magasságát és mélységét. Ez a dicsõség egy csodálatos szépség, ragyogó fényesség, boldogító igazság, ámulatba ejtõ bölcsesség, gyengéd irgalmasság, tengernyi szeretet és minden ami jó...

(Ef 3:18) Akkor majd fel tudjátok fogni az összes szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység...

Az a hívõ, aki meglátja Isten dicsõségét, csak az tudja igazán áldani és dicsérni Istent. A hitetlennek ez teljesen értelmetlen és érthetetlen dolog...

Sivár az életed? Keresd Istent a szentírásban, az imában, a templomban, a szentségimádásban, az emberekben, a természetben... Ha rátalálsz, akkor minden arannyozottá változik az életedben. Egykor minden aranyozott volt az életedben és mára meg minden kopár és sivár lett? Térj vissza a te Uradhoz, Istenedhez és szemléld az Õ dicsõségét. Akkor Õ majd megújítja látásodat és ismét bearannyozza életedet.

Áldás...

Ima: Uram, bocsásd meg, hogy amíg másokat tanítok, addig magamat elfeletem tanítani, hogy amíg másoknak világosságodat mutatom meg, addig én sötétségben és sivárságban járok. Újítsd meg életemet és ragyogtasd be azt dicsõségeddel. Ámen.

Valami új

(2Kor 5:17-21) Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg. De ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki minket a kiengesztelődés szolgálatával megbízott. Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelődött a világgal, nem tartja számon vétkeinket, sőt ránk bízta a kiengesztelődés igéjét. Tehát Krisztus követségében járunk, maga az Isten int benneteket általunk. Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki az Istennel! Ő azt, aki bűnt nem ismert, "bűnné" tette értünk, hogy benne "Isten igazságossága" legyünk.

Az elmúlt dolgokért való zúgolódás

Az ember ha egy közösséghez tartozik, elkerülhetetlenül negatív tapasztalatokat fog szerezni... Ez érvényes a krisztusi közösségre is. Megtapasztalja a testvérek hibáit, tévedéseit, bűneit és aztán elkezd panaszkodni meg zúgolódni...

Egyszer egy vitorláshajó nagy viharba keveredett. A matrózok próbálták végezni a dolgukat a fedélzeten, de a helyzet nehéz volt és veszélyes. Egyszer csak az egyik matróz elveszti lélekjelenlétét és elkezd siránkozni meg kiabálni: Elsülyedünk! Elsülyedünk! Mindnyájan elveszünk!... Meghallva ezt a hajóskapitány, parancsot adott a legénységnek, hogy azonnal dobják ki a fedélzetrõl a siránkozót. Nincs szükség egy vészmadárra a fedélzeten... A legények nekiestek a siránkozó matróznak és addig dulakodtak, amíg meg nem ragadták kezét-lábát és átdobták a korláton. Miközben dulakodtak, az egyik legény észrevétlenül hurkot vetett a szerencsétlen matróz bokájára. Az üvöltő matróz a vízbe csobbant, majd rugkapálózva kiabált a hajó után. Egy kis idő után, a kapitány intésére, a matrózok húzni kezdték a kötelet és a kiabáló matrózt visszavonták a fedélzetre. A csuromvizesen remegõ matróz egy ideig hallgatva ült, majd lassan felállt és elkedte csendben végezni a dolgát...

Mi is ilyenek vagyunk. Amikor az Egyház hajója viharban hánykolódik, fennhangon siránkozunk és panaszkodunk, megfeledkezve arról, hogy valami új dolog következik. Arról is megfeledkezünk, amikor az állapotok miatt siránkozunk, hogy bizony lehetne rosszabb is... A pesszimista azt mondja, hogy ennél már rosszabb nem lehet. Az optimista meg rávágja: De igen!...

Hagyjuk az elmúlt dolgokért való panaszkodást és zúgolódást. Engedjük el azokat, mert valami új vár ránk. Engedjük el a sértéseket, az igazságtalanságokat, a megbántásokat, az itélkezéseket, stb. Figyeljünk arra, amit az Úr most fakaszt az életünk horizontján...

Az új dolgokra való odafigyelés

Gyakran annyira lekötnek az elmúlt dolgok sérelmei, hogy belesavanyodunk azokba és képtelenek vagyunk elfogadni azt az új dolgot, amit az Úr készített számunkra. Gyakran használják a tanításokban a "teli kéz" hasonlatát. Ha tele van a kezünk, akkor nem vagyunk képesek elfogadni ajándékokat, elfogadni azokat az új dolgokat, amellyel az Úr akar megajándékozni minket...

Az Úr valami újat hoz létre bennünk, velünk és folyamatosan valami új dologra akar vezetni. A mesében, a kacsalábon forgó kastélyban, mindig van egy legbelsõ szoba, ahová nem szabad belépni. Amikor végül bemegy oda a királyfi, megtalálja a kardot meg a páncélt, amelyekkel kiszabadíthatja a hetedhét ország legszebb királylányát. De az Úrnál, ebben a legbensõ szobában, rátalálunk egy titkos ajtóra, amely egy újabb szobába vezet, ahol megint találunk valamilyen kincset. És ott is lesz majd egy másik ajtó, amely továbbvezet, és ez így folytatódik örökkön-örökké... Egyesek szerint, Isten boldogító színe látása, egy folyamatos megújulás. Az ember mindig valami újat és újat, valami csodálatosat szemlélhet majd örökkön-örökké...

Engesztelõdjünk ki

A „valami új” lelki megtapasztalásának elõfeltétele a kiengesztelõdés... Engesztelõdjünk ki Istennel! De az Istennel való kiengesztelõdés csakis az Úr Krisztusban valósulhat meg. Ezért aztán az Istennel való kiengesztelõdés elõfeltétele az emberekkel való kiengesztelõdés is... Miért? Mert Õ ezt mondta. Ezért hát engedjük el az emberek minden adósságát és ne vonjuk vissza soha ezt az adósság elengedést. A Károli fajta szentírás fordítás oly találóan fejezi ki az emberek visszavonó magatartását. Isten ha valami ad, vagy ha valamit elenged, azt soha nem vonja vissza. Az Úr nem a visszavonás Istene...

(1Kor 3:3, Károli) Mert még testiek vagytok; mert a mikor írigykedés, versengés * és visszavonás van köztetek, vajjon nem testiek vagytok-é és nem ember szerint jártok-é?

(1Kor 14:33, Károli) Mert az Isten nem a visszavonásnak, hanem a békességnek Istene; miként a szentek minden gyülekezetében..

Ezek a dolgok a szívünkben és az elménkben dőlnek el. Tehetünk bármit, de amíg nem hozunk magunkban egy határozott döntést, hogy szívbõl megbocsájtunk mindenkinek, addig nem tudunk továbblépni. Nem tudunk szabadulni bűneinktõl és nem tudunk egy felsõbb tagozatú lelki tanitványság osztályába járni. A vizsgákat le kell tenni, mert elmaradt vizsgákkal nem lehet egy felsõbb tagozatra továbblépni...

(Mt 6:14-15) Ha megbocsátjátok az embereknek, amit vétettek ellenetek, mennyei Atyátok is megbocsát nektek. De ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.

(Mt 18:35) Így tesz mennyei Atyátok is veletek, ha mindegyitek meg nem bocsát szívből felebarátjának."

Mi számunkra a régi, és mi az a "valami új"?... Az énképem, az istenképem, a világképem, a gondolataim, a sebzetségem, a szívem?... Ezeknek megújulása csakis Jézus Krisztusban lehetséges, és csakis a kiengesztelõdésen, meg a kiengesztelődés szolgálatán (ami a szentgyónás) keresztül lehet megújulni...

Ima: Uram Jézus! Oly sokszor haragudtam, zúgolódtam, paszkodtam, itélkeztem. Segíts kérlek, hogy el tudjam engedni ezeket a régi dolgokat. Hiszem, hogy valami újat készítettél számomra. Ámen.