Valami új

(2Kor 5:17-21) Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg. De ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki minket a kiengesztelődés szolgálatával megbízott. Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelődött a világgal, nem tartja számon vétkeinket, sőt ránk bízta a kiengesztelődés igéjét. Tehát Krisztus követségében járunk, maga az Isten int benneteket általunk. Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki az Istennel! Ő azt, aki bűnt nem ismert, "bűnné" tette értünk, hogy benne "Isten igazságossága" legyünk.

Az elmúlt dolgokért való zúgolódás

Az ember ha egy közösséghez tartozik, elkerülhetetlenül negatív tapasztalatokat fog szerezni... Ez érvényes a krisztusi közösségre is. Megtapasztalja a testvérek hibáit, tévedéseit, bűneit és aztán elkezd panaszkodni meg zúgolódni...

Egyszer egy vitorláshajó nagy viharba keveredett. A matrózok próbálták végezni a dolgukat a fedélzeten, de a helyzet nehéz volt és veszélyes. Egyszer csak az egyik matróz elveszti lélekjelenlétét és elkezd siránkozni meg kiabálni: Elsülyedünk! Elsülyedünk! Mindnyájan elveszünk!... Meghallva ezt a hajóskapitány, parancsot adott a legénységnek, hogy azonnal dobják ki a fedélzetrõl a siránkozót. Nincs szükség egy vészmadárra a fedélzeten... A legények nekiestek a siránkozó matróznak és addig dulakodtak, amíg meg nem ragadták kezét-lábát és átdobták a korláton. Miközben dulakodtak, az egyik legény észrevétlenül hurkot vetett a szerencsétlen matróz bokájára. Az üvöltő matróz a vízbe csobbant, majd rugkapálózva kiabált a hajó után. Egy kis idő után, a kapitány intésére, a matrózok húzni kezdték a kötelet és a kiabáló matrózt visszavonták a fedélzetre. A csuromvizesen remegõ matróz egy ideig hallgatva ült, majd lassan felállt és elkedte csendben végezni a dolgát...

Mi is ilyenek vagyunk. Amikor az Egyház hajója viharban hánykolódik, fennhangon siránkozunk és panaszkodunk, megfeledkezve arról, hogy valami új dolog következik. Arról is megfeledkezünk, amikor az állapotok miatt siránkozunk, hogy bizony lehetne rosszabb is... A pesszimista azt mondja, hogy ennél már rosszabb nem lehet. Az optimista meg rávágja: De igen!...

Hagyjuk az elmúlt dolgokért való panaszkodást és zúgolódást. Engedjük el azokat, mert valami új vár ránk. Engedjük el a sértéseket, az igazságtalanságokat, a megbántásokat, az itélkezéseket, stb. Figyeljünk arra, amit az Úr most fakaszt az életünk horizontján...

Az új dolgokra való odafigyelés

Gyakran annyira lekötnek az elmúlt dolgok sérelmei, hogy belesavanyodunk azokba és képtelenek vagyunk elfogadni azt az új dolgot, amit az Úr készített számunkra. Gyakran használják a tanításokban a "teli kéz" hasonlatát. Ha tele van a kezünk, akkor nem vagyunk képesek elfogadni ajándékokat, elfogadni azokat az új dolgokat, amellyel az Úr akar megajándékozni minket...

Az Úr valami újat hoz létre bennünk, velünk és folyamatosan valami új dologra akar vezetni. A mesében, a kacsalábon forgó kastélyban, mindig van egy legbelsõ szoba, ahová nem szabad belépni. Amikor végül bemegy oda a királyfi, megtalálja a kardot meg a páncélt, amelyekkel kiszabadíthatja a hetedhét ország legszebb királylányát. De az Úrnál, ebben a legbensõ szobában, rátalálunk egy titkos ajtóra, amely egy újabb szobába vezet, ahol megint találunk valamilyen kincset. És ott is lesz majd egy másik ajtó, amely továbbvezet, és ez így folytatódik örökkön-örökké... Egyesek szerint, Isten boldogító színe látása, egy folyamatos megújulás. Az ember mindig valami újat és újat, valami csodálatosat szemlélhet majd örökkön-örökké...

Engesztelõdjünk ki

A „valami új” lelki megtapasztalásának elõfeltétele a kiengesztelõdés... Engesztelõdjünk ki Istennel! De az Istennel való kiengesztelõdés csakis az Úr Krisztusban valósulhat meg. Ezért aztán az Istennel való kiengesztelõdés elõfeltétele az emberekkel való kiengesztelõdés is... Miért? Mert Õ ezt mondta. Ezért hát engedjük el az emberek minden adósságát és ne vonjuk vissza soha ezt az adósság elengedést. A Károli fajta szentírás fordítás oly találóan fejezi ki az emberek visszavonó magatartását. Isten ha valami ad, vagy ha valamit elenged, azt soha nem vonja vissza. Az Úr nem a visszavonás Istene...

(1Kor 3:3, Károli) Mert még testiek vagytok; mert a mikor írigykedés, versengés * és visszavonás van köztetek, vajjon nem testiek vagytok-é és nem ember szerint jártok-é?

(1Kor 14:33, Károli) Mert az Isten nem a visszavonásnak, hanem a békességnek Istene; miként a szentek minden gyülekezetében..

Ezek a dolgok a szívünkben és az elménkben dőlnek el. Tehetünk bármit, de amíg nem hozunk magunkban egy határozott döntést, hogy szívbõl megbocsájtunk mindenkinek, addig nem tudunk továbblépni. Nem tudunk szabadulni bűneinktõl és nem tudunk egy felsõbb tagozatú lelki tanitványság osztályába járni. A vizsgákat le kell tenni, mert elmaradt vizsgákkal nem lehet egy felsõbb tagozatra továbblépni...

(Mt 6:14-15) Ha megbocsátjátok az embereknek, amit vétettek ellenetek, mennyei Atyátok is megbocsát nektek. De ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.

(Mt 18:35) Így tesz mennyei Atyátok is veletek, ha mindegyitek meg nem bocsát szívből felebarátjának."

Mi számunkra a régi, és mi az a "valami új"?... Az énképem, az istenképem, a világképem, a gondolataim, a sebzetségem, a szívem?... Ezeknek megújulása csakis Jézus Krisztusban lehetséges, és csakis a kiengesztelõdésen, meg a kiengesztelődés szolgálatán (ami a szentgyónás) keresztül lehet megújulni...

Ima: Uram Jézus! Oly sokszor haragudtam, zúgolódtam, paszkodtam, itélkeztem. Segíts kérlek, hogy el tudjam engedni ezeket a régi dolgokat. Hiszem, hogy valami újat készítettél számomra. Ámen.