Áldott vagy

(Dán 3:52-56) Áldott vagy, Urunk, atyáink Istene! Dicséretre méltó, dicsőséges és mindenekfölött magasztos mindörökké! Áldott a te dicsőséges szent neved, dicséretre méltó, és mindenekfölött magasztos mindörökké! Áldott vagy dicsőséged szent templomában, mindenekfölött dicséretre méltó és mindenekfölött dicsőséges mindörökké! Áldott vagy királyi trónodon, mindenekfölött dicséretes és mindenekfölött magasztos mindörökké! Áldott vagy, aki a mélységeket szemléled s a kerubok fölött trónolsz, dicséretre méltó és mindenekfölött magasztos mindörökké! Áldott vagy az ég erősségében, dicséretre méltó és dicsőséges mindörökké!

Van, akinek bármilyen szépség csak ideig-óráig okoz örömet... Hamar sivárrá válik szemében a szépség, és mindig valami újat, valami rendkívülit keres. Más ember pedig minden apróságban örömét leli, nem ábrándul ki semmiből, és bármiben meglátja a szépet és a jót. Az első mindig ki van ábrándulva, elégedetlenkedik és folyton panaszkodik, míg a második mindig örül, elégedett és derüsen néz a világba...

A lét sivársága

A hitetlen ember hamar kiábrándul mindenbõl. Kiábrándulását pedig elégedetlenség, unalom és zúgolódás követi. Az ilyen ember másnapra már megúnja a tegnapi ruháját, az új mobiltelefonját, a méregdrága autóját és nem utolsó sorban, a fiatal feleségét. Hit nélkül minden egyhamar szürkévé és sivárrá válik...

A kishitű ember néha elmegy a templomba, eljár a szentmisére, sőt még akár szentségimádásra is. Majd azt látja, hogy a templomban, a misén, a pap is téved, a plébánia is tele van vétkekkel, és a tabernákulum is csak egy szekrényke, amelyben valamiféle edények vannak. Ezek is mind olyan üressek és sivárak... Minden olyan sivárnak tűnik neki, és az ilyen ember sehol sem találja meg az Istent. Elégedetlen, és ha a tehetné, kimenne akár a világûlűrbe is, hogy bebizonyítsa magának: Lám, itt sincs az Isten. Mennyire sivár az élet...

De miért sivár az élet? Hát az ember hitetlensége miatt... Mert a hitetlen ember sosem látja meg Istent, ahol Ő jelen van. Ha meglátná, akkor ez a sivárság egyszerre csak eltűnne, és Isten jelenléte bearanyozna mindent. Isten jelenléte és szeretete bearanyozná az új ruhát, az új mobil telefont, az új autót, és áldást látna az ember bennük. Akkor addig használná ezeket a dolgokat, amíg el nem kopnának. Isten jelenléte széppé és kedvessé tenné szemében az ő feleségét, mert benne Isten áldását látná, akit Isten rendelt melléje, hogy együtt boldogok legyenek. És ez a sivárság mind azért van, mert az ember nélkülözi Isten dicsőségét (Róm 3:23)...

(Róm 3:23) Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik az Isten dicsőségét.

De a hívő embernek nem kopik el, nem válik szürkévé az evangélium, nem lesz sivár a templom, nem lesz kiábrádulás a plébánia és a tabernákulumban megérzi Krisztus jelenlétét és világosságát...

Isten dicsőségének ragyogása

Isten dicsősége betölti a mennyet és a földet...

Szent, szent, szent, Seregek Ura, Istene! Dicsőséged betölti a mennyet és a földet! Hozsánna a magasságban! / x3

Isten dicsősége akkor is ragyog, ha azt mi nem látjuk. A nap akkor is süt, ha a felhők eltakarják, vagy ha a vak ember nem látja...

(Iz 6:3) És harsány hangon mondogatták egymásnak: "Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!"

(Hab 2:14) Mert az Úr dicsőségének ismerete betölti majd a földet, miként a víz a tengert.

(Hab 3:3) Közeledik az Isten Támán felől, és Fárán hegyéről a Szent. (Szünet.) Dicsősége elborítja az egeket, méltósága betölti a földet.

A hívő embernek először a lelki szeme nyílik meg. Elkezdi meglátni Istent a természetben, az eseményekben, a Szentírásban, az Egyházban, és végül az emberekben... A szép emberben könnyű meglátni Istent, de nehezebb meglátni Krisztust egy nyomorék betegben.

Minél jobban kitágul az ember szíve a hitben és a szeretetben, annál inkább be tudja fogadni Isten végtelen dicsõségének kiáradását. A Mesteréhez közelítő tanítvány meglátja Isten dicsőségének szélességét, hosszúságát, magasságát és mélységét (Ef 3:18). Ez a dicsőség csodálatos szépség, ragyogó fényesség, boldogító igazság, ámulatba ejtő bölcsesség, gyengéd irgalmasság, tengernyi szeretet, és minden, minden, ami csak jó...

(Ef 3:18) Akkor majd fel tudjátok fogni az összes szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység...

(Jak 1:17) Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a fényességek Atyjától származik, akinél nincs változás, sem árnyéka a változandóságnak.

Csakis a hívő ember, aki megtapasztalja Isten dicsőségét, csak az tudja igazán áldani és dicsérni az Istent. A hitetlennek ez teljesen érthetetlen, és értelmetlen dolog...

Sivár az életed? Keresd Istent a Szentírásban, a bensőséges imában, az Egyházban, a templomban, a szentmisében, a szentségimádásban, az emberekben... Ha rátalálsz, akkor minden egyszerre bearannyozottá válik a te életedben...

Egykor minden jó volt az életedben, de mára minden kopár és sivár lett? Térj vissza Uradhoz, Istenedhez, és szemléld az Ő dicsőségét. Akkor Ő majd megújítja látásodat, és ismét bearannyozza életedet...

Áldás

Áldom a napot,
Mert érleli az almát,
Áldom a földet,
Megtermi a búzát,
Áldom a felhőt,
Öntözi a mezőt,
Áldom a szellőt,
Elűzi a nagy hőt.

Áldom az erdőt,
Mert levegőt hűsítő,
Áldom a rigót,
Jóreggelt fütyülő,
Áldom a patakot,
Nyugtat csobogása,
Áldom a pisztrangot,
Elbűvöl síklása.

Áldom a medvét,
Mert fenyvesek királya,
Áldom a szarvast,
Kecses a járása,
Áldom a tehenet,
Oly finom a teje,
Áldom a báránykát,
Reménységünk jele.

Áldom a házat,
Mert családnak otthona,
Áldom az embert,
Oly szép a mosolya,
Áldom a szemét,

Rámcsillan sugara,
Áldom a két kezét,
Naponta fárasztja.

Áldom a tanítót,
Mert formálja a lelket,
Áldom az orvost,
Gyógyítja a testet,
Áldom a papot,
Kitárja karját,
Áldom a templomot,
Istennek szent házát.

Áldom, aki áld,
De azt is, aki átkoz,
Mindenek felett,
Szívem Téged hordoz,
Te vagy az élet,
És egyedül méltó,
Minden szép és jó,
Mert Tetőled származó.

Uram Jézus, bocsásd meg, hogy amíg másokat tanítok, addig magamat elfelejtem tanítani, hogy amíg másoknak világosságod mutatom, addig én sötétségben járok. Újítsd meg életemet, és ragyogd be azt dicsőségeddel. Ámen.