2014. február 10., hétfő

Szellemi test

(1Kor 15:35-49) De – kérdezhetné valaki – hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jönnek majd elő? Ostoba! Amit elvetsz, nem hajt csírát, hacsak el nem rothad. Amit elvetsz, még nem növény, az csak azután fejlődik, hanem puszta mag, például búzaszem vagy más egyéb. Isten testet ad neki tetszése szerint, minden magnak neki megfelelő testet. Nem minden test egyforma, hanem más az emberé, más az állaté, más a madáré, más a halé. S van égi test meg földi test, de másként ragyog az égi, másként a földi. Más a Nap ragyogása, más a Hold fényessége, más a csillagok tündöklése, sőt az egyik csillag fénye is különbözik a másikétól. Ilyen a halottak feltámadása is. Romlásra vetik el – romlatlannak támad föl. Dicstelenül vetik el – dicsőségben támad föl. Erőtlenségben vetik el – erőben támad föl. Érzéki testet vetnek el – szellemi test támad föl. Ha van érzéki test, van szellemi is. Ahogy az Írás mondja: „Ádám, az első ember élő lénnyé lett”, az utolsó Ádám pedig éltető lélekké. De nem a szellemi az első, hanem az érzéki, aztán következik a szellemi. Az első ember földből való, földi; a második ember a mennyből való. Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, s amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is. Ezért ahogy a földi ember képét hordoztuk, a mennyeinek a képét is fogjuk hordozni.

Az elmélkedés célja

A szellemi test az, amellyel rendelkezni fogunk, amikor mindnyájan feltámadunk, amikor az ember lelke ismét egyesül a testével. Ez a test már nem olyan, mint a korábbi, hanem egy megdicsõült, szellemi test...

Miért kellene errõl elmélkedni? Milyen célból? Kiváncsiságból? Hogy okosabbak legyünk?... Nem… Aquinói Szent Tamás, A teológia összefoglalása mûvében, így fogalmaz a három fõ isteni erényrõl (hit,  remény, szeretet): A hit az, hogy megismerjük az igazságot a Szentháromság istenségérõl és Krisztus emberségérõl. A remény az, hogy a megfelelõ célra irányítjuk a figyelmünket, ami nem más, mint az üdvösségünk és az örök élet. A szeretet az, hogy igazságosságban éljük életünket, megtartva Isten parancsolatait, mert a parancsolatok megtartásában áll a szeretet (Jn 15:10; 1Jn 5:2-3). Tehát, ennek az elmélkedésnek, a remény erõsítése ad értelmet...

A pontosságra való törekvés

Tekintettel a fogalmazások bonyolultságára, fogadjuk el, hogy ez az elmélkedés nem lesz egésszen pontos. A lényeg az, hogy rámutassunk reménységünkre, ami a Krisztusban való feltámadásban és megdicsõülésben áll. Szent Pál azt mondja, hogy “ne többet annál, ami meg van írva” és ne bölcselkedjünk erõnkön felül, hanem legyünk józanok...

(1Kor 4:6) Ezeket, testvérek, miattatok alkalmaztam magamra és Apollóra, hogy rajtunk tanuljátok meg: Ne többet annál, ami írva van!

(Róm 12:3) A nekem adott kegyelem segítségével azt mondom mindegyiteknek: Senki ne becsülje magát a kelleténél többre, hanem józanul gondolkodjatok, mindenki az Istentõl neki juttatott hit mértéke szerint.

A megdicsõüléshez vezetõ út felvázolása

Szent Tamás, az  õ munkájában, rendszeresen kifejt néhány alapigazságot, amelyeket kb, így lehetne öszefoglalni:

1. A teremtett világ folyamatos mozgásban, fejlõdésben és megvalósulásban van. Törvényszerû, hogy a nagyobb, magasabbrendübb dolgok mozgatják a kisebbeket és az alacsonyabb rendûeket.

2. Isten minden mozgás, fejlõdés fundamentuma és oka, ezért Õ teljesen mozdulatlan, változatlan, egységes és egyszerû.

3. Mi magunk is ebben a világban mozgunk és fejlõdünk a végcél felé, ami az Istenben való örök megnyugvás.

4. A lelki világ és annak dolgai magasabbrendüek, mint az anyagi világ dolgai, tehát a lelkiek mozgatják a testieket, nem forditva.

5. Az emberi lélek, felismerhetõen az anyagi testének szellemi mása, azaz, az anyagi teste az õ szellemi-lelkének anyagi ábrázata.

6. Az emberi lélek, Isten éltetõ ereje által, folyamatosan magára szedi az anyagot teste fejlõdésére, formázására;

7. Mivel az ember nem csak lélek, hanem test és lélek, szükséges, hogy a végsõ megnyugvásban, a lélek ismét egyesüljön testével.

8. Az újra visszakapott test nem lehet romlandó, mert ez a meghalás és feltámadás vég nélküli ciklusát idézné elõ.

9. Az ember megdicsõülésének, romolhatatlan testben való feltámadásnak útja, Krisztus feltámadása, mert Õ az út, az igazság és az élet (Jn 14:6) és mert Õ maga a feltámadás és az élet ( Jn 11:25).

A megdicsõült test tulajdonságai

Aquinói Szent Tamás azt mondja, hogy az emberenek kétféle halála és feltámadása lehet: Van lelki halál, amikor az ember elszakad Istentõl és van test halála, amikor az ember lelke elszakad a testétõl. Aztán van a lelki feltámadás, amikor az ember kiengesztelõdik Istennel és újra beleoltódik Istenbe, és van a test feltámadása, amikor a test újra egyesül a lélekkel. Az Úr Jézus, mint második isteni személy, valóságosan magára öltötte az emberi természetünket, emberi testtel és lélekkel, de mivel Õ bûnt nem ismert, ezért Õrá csak a test halála és feltámadása vonatkozik. Õ habár csak testileg halt meg és támadt fel, mégis, mivel Õ valóságos Isten, minta-oka lett a mi lelki és testi feltámadásunknak egyaránt...

A megdicsõült test tulajdonságait csakis az Úr Jézus feltámadása utáni megnyilvánulásaiban tudjuk megfigyelni. Az Ő megjelenéseiben láthatjuk, hogy a megdicsõült testre nem vonatkoznak ennek a világnak természeti törvényei. A megdicsõült testre nem vonatkoznak az anyag törvényei és független a tértõl meg az idõtõl. Ugyanakkor láthatjuk, hogy a megdicsõült szellemi test magán viseli az anyagi testnek is, meg a léleknek is a tulajdonságait. Egyik felõl tappintható, mint egy anyagi test, míg másik felõl úgy mozog, mint a lélek. Számunkra, úgy tûnik, mintha Isten valami újat hozott volna létre: egy olyan szellemi, romolhatatlan testet, amely tappintható, de amely beléphet a mennybe és képes Isten szellemi létterében élni és Istent meglátni, annélkül, hogy meghalna (Kiv 33:20; Iz 6:5). Az írások utalnak arra, hogy Isten valami újat hoz létre és hogy Krisztusban új teremtmények leszünk. Ezt szerintem nem csak a lélek Krisztusban való megújulására érthetjük, hanem a test megújulására is...

(Iz 43:19) Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülõben van; nem látjátok?

(2Kor 5:17) Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszûnt, valami új valósult meg.

(Gal 6:15) Mert sem a körülmetéltség nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem csak az új teremtmény.

A megdicsõült, szellemi testrõl a következõket láthatjuk az Úr Jézusnál:

1. Képes megjelenni és eltünni, képes az anyagon áthatolni:

(Jn 20:26) Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte õket: „Békesség nektek!”

Tamás szerint, a lelkiek az anyagiak fölött állnak, ezért a lelkieknek hatalmuk van az anyagiak fölött. Ezért aztán természetes, hogy a szellemi test elemei, amelyet a Lélek ereje fog össze, zavartalanul áthatolnak az anyagi dolgok elemei között, amelyeket az testi erõk fognak össze.

2. Tappintható:

(Jn 20:27) Aztán Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívõ!”

Ez a szellemi test új tulajdonsága, hogy képes érintkezni az anyagival, de ugyanakkor képes belépni a mennybe is, Isten szine elé.

3. Képes felismerhetõ vagy nem felismerhetõ ábrázattal megjelenni:

(Lk 24:31) Ekkor megnyílt a szemük s felismerték. De eltûnt a szemük elõl.

(Jn 21:7) Erre az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, így szólt Péterhez: „Az Úr az!

(Jn 21:12) Jézus hívta õket: „Gyertek, egyetek!” A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: „Ki vagy?” - hiszen tudták, hogy az Úr az.

Látni, hogy az Urat nem az ábrázatáról, hanem cselekedeteibõl és beszédébõl ismerik fel.

4. Habár nincs szüksége táplálékra, képes azt elfogyasztani...

(Lk 24:43) Fogta és a szemük láttára evett belõle.

(Jn 21:5) Jézus megszólította õket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” „Nincs” - felelték.

(ApCsel 1:4) Egyszer, amikor együtt evett velük, megparancsolta nekik, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet, hanem várjanak az Atya ígéretére, „amelyrõl - úgymond - tõlem hallottatok…

Ennek a táplálkozásnak az volt a célja, hogy az Úr bebizonyítsa, hogy nem csak szellem, hanem valóságos test is. Ugyanakkor, azt is meg akarta mutatni, hogy feltámadása után is közösséget vállal az anyagi, romlandó testben élõ testvéreivel. Viszont ez a lenyelt táplálék nem szorul emésztésre, hanem a lélek magasabbrendüsége által, gondolom egyszerûen eltűnik, mert a szellemi testnek más nincs szüksége gyomormûködésre...

(1Kor 6:13) Az étel a gyomorért van, a gyomor az ételért, de Isten mindkettõt elpusztítja.

(1Kor 6:13) Az eledelek * a hasnak és a has az eledeleknek rendeltetett. Az Isten pedig mind ezt, mind amazokat eltörli ( Károli).

5. Nem sebezhetõ és sebei nem kell, hogy begyógyuljanak:

(Jn 20:27) Aztán Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívõ!”

Az Úr Jézus megdicsõült teste hordozza az Õ öt szent sebét. Azok nem gyógyulnak be és nem is ejthetõ rajta újabb seb. Lehetelen is lenne, mert anyagi ostor, kard vagy lándzsa, hogyan tudna hatni a szellemi testre. Amint Aquinói Szent Tamás kimutatta, a lelkiek magasabbrendűek a testieknél, tehát a testiek  nem tudnak hatni a magasabbrendû lelkiekre...

Hasonlóak leszünk a feltámadt Krisztushoz

Mivel az Úr Jézus, az Õ halálával és feltámadásával, elsõ lett a testvérei között, ezért mindenki aki Benne hisz, él és alszik el, az Õhozzá lesz hasonló a feltámadásban... Õ a mi feltámadásunk és megdicsõülésünk reménye. Mi mindnyájan elváltozunk az Õ képmására, szellemi, megdicsõült testbe, amelyben képesek leszünk Istent látni és vele együtt élni.

(Fil 3:21) Õ azzal az erõvel, amellyel mindent hatalma alá vethet, átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi megdicsõült testéhez.

(Kol 1:27) Velük akarta megismertetni az Isten, milyen fönséges gazdagságot rejt a pogányok számára ez a titok: Krisztus bennetek a megdicsõülés reménye.

(1Jn 3:2) Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van.

(1Kor 15:51-53) Nos, titkot közlök veletek: Nem halunk ugyan meg mindnyájan, de mindnyájan elváltozunk, hirtelenül, egy szempillantás alatt, a végsõ harsonaszóra. Amikor az megszólal, a halottak feltámadnak a romlatlanságra, mi pedig elváltozunk. Ennek a romlandó testnek fel kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot.

A csodás feltámadások nem eredményeznek megdicsõült testet

A Szentírásban olvashatunk néhány csodás feltámadásról: Elizeus feltámasztotta a szunemi asszony fiát; Elizeus csonjaitól feltámadt a halott; az Úr Jézus feltámasztotta Jairus leányát, a naimi ifjút, Lázárt; Péter feltámasztotta Tabithát; és Pál feltámasztotta Euthichuszt:

(2Kir 4:34-35) Aztán fölment az ágyra és a fiúra borult, száját a szájára, szemét a szemére, kezét a kezére tette. S ahogy így ráborult, a fiú teste fölmelegedett. Akkor fölállt és le-föl járkált a szobában, majd újra fölment és hétszer ráborult. Végül tüsszentett a fiú és kinyitotta a szemét.

(2Kir 13:21) Egyszer, amikor éppen temettek egy embert, az emberek hirtelenül megpillantották a portyázó csapatot. Az embert bedobták Elizeus sírjába és elmentek. Mihelyt az ember hozzáért Elizeus csontjaihoz, életre kelt és talpra állt.

(Mk 5:41-42) Megfogta a kislány kezét, s így szólt hozzá: „Talita kum”, ami annyit jelent: „Kislány, parancsolom, kelj föl!” A kislány fölkelt, és elkezdett járkálni. Tizenkét éves lehetett. A nagy csodálkozástól azt se tudták, hová legyenek.

(Lk 7:14-15) Aztán odalépett a koporsóhoz, és amint megálltak, akik vitték, megérintette, s így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj föl!” A halott felült, és elkezdett beszélni. Ekkor átadta anyjának.

(Jn 11:43-44) E szavak után hangosan beszólt: „Lázár, jöjj ki!” S a halott kijött. Lába és keze be volt pólyázva, az arcát meg kendõ födte. Jézus szólt nekik: „Oldjátok fel, hogy tudjon járni.”

(ApCsel 9:40-41) Péter kiparancsolt mindenkit, majd térdre borult és imádkozott. Aztán a halotthoz fordult és felszólította: „Tabita, kelj fel!” Az kinyitotta a szemét, s amikor meglátta Pétert, felült. (Péter) kezét nyújtotta neki, fölsegítette, aztán behívta a szenteket, meg az özvegyeket, és megmutatta nekik, hogy él.

(ApCsel 20.9-10) Egy Eutichusz nevû ifjú az ablakban ült, s Pál hosszú beszéde alatt úgy elnyomta az álom, hogy álmában lezuhant a harmadik emeletrõl. Holtan szedték össze. Pál lement hozzá, ráborult, átölelte, s így szólt: „Ne aggódjatok, még benne van a lélek.”

Ezek nem olyan feltámadások, amely által az ember megdicsõült testet kap, hanem csak olyanok, amelyeknél a lélek visszatért ugyanabba a romlandó testbe. Ezek a lelkek visszaadattak ennek a mulandó életnek. Ezek az emberek feltámadtak, de újra meg kellett halniuk...

(Jn 12:10) Erre a fõpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik...

A megdicsõülésre utaló elõképek az Egyházban

A szentek életében megpillanhatjuk a megdicsõült test jegyeit. Ezek a következõek: a stigmák, a bilokáció és az Oltáriszentséggel való kizárólagos táplálkozás.

1. Szent Pál, Assziszi Szent Ferenc és Szent Pio atya birtokolták hitelesen az Úr Jézus stigmáit. Ezek a Lélek által keletkeztek, folyamatosan véreztek, nem gyógyultak be, fájtak, de nem károsították a szent testi egészségét. Az anyagi testen voltak ugyan, de nem voltak testi eredetüek.

(Gal 6:17) Ezután senki ne okozzon kellemetlenséget nekem, mert Jézus jegyeit viselem testemen.

2. Páduai Szent Antalnál, Szent Pio atyánál, de más szenteknél is feljegyezték a bilokáció csodáját. Ugyanabban az idõben két helyen is jelen volt a szent ember. Amint a Szentlélek több helyen jelen van (ApCsel 2:3), mégis egy személy, úgy a Lélek megadja a lelki embernek is ugyanezt a tulajdonságot.

3. Az Egyház több szent emberrõl tud akik évtízedeken keresztül csakis az Oltáriszentséggel éltek. Nem ettek és mégsem fogytak le, nem haltak éhen, hanem jó egészségben élték életüket, egésszen addig amíg az Úr magához nem szólította õket. Ezek az emberek már csak isteni eledellel éltek, mint a szellemi testek az eljövendõ életben:

(Jel 22:2) Az utca közepén és a folyam két partján az élet fái álltak. Tizenkétszer hoznak gyümölcsöt, vagyis minden hónapban teremnek, a fa levelei meg a népek gyógyulására szolgálnak.


A mi megdicsõülésünk

A mi feltámadásunk és megdicsõülésünk már itt, ebben az életben elkezdõdik és már itt részesedünk belõle azáltal, hogy:

1. Hiszünk Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában;

2. Megismerjük Istent, a Szentháromságot, úgy ahogy Isten kinyilatkoztatta magát nekünk Szent Fia által és táplálkozunk az Eucharisztiával;

3. Krisztust követve, egyre inkább Istennel egyesülve.

Ima: Uram Jézus, köszönöm, hogy ilyen nagy reménységre hívtál minket meg. Kérlek segíts minket legyõzni a restséget és a félelmet a Szentlélek erejével. Ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése