2014. február 10., hétfő

Szellemi test

(1Kor 15:35-49) De – kérdezhetné valaki – hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jönnek majd elő? Ostoba! Amit elvetsz, nem hajt csírát, hacsak el nem rothad. Amit elvetsz, még nem növény, az csak azután fejlődik, hanem puszta mag, például búzaszem vagy más egyéb. Isten testet ad neki tetszése szerint, minden magnak neki megfelelő testet. Nem minden test egyforma, hanem más az emberé, más az állaté, más a madáré, más a halé. S van égi test meg földi test, de másként ragyog az égi, másként a földi. Más a Nap ragyogása, más a Hold fényessége, más a csillagok tündöklése, sőt az egyik csillag fénye is különbözik a másikétól. Ilyen a halottak feltámadása is. Romlásra vetik el – romlatlannak támad föl. Dicstelenül vetik el – dicsőségben támad föl. Erőtlenségben vetik el – erőben támad föl. Érzéki testet vetnek el – szellemi test támad föl. Ha van érzéki test, van szellemi is. Ahogy az Írás mondja: „Ádám, az első ember élő lénnyé lett”, az utolsó Ádám pedig éltető lélekké. De nem a szellemi az első, hanem az érzéki, aztán következik a szellemi. Az első ember földből való, földi; a második ember a mennyből való. Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, s amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is. Ezért ahogy a földi ember képét hordoztuk, a mennyeinek a képét is fogjuk hordozni.

A szellemi test az, amellyel mindnyájan, akik üdvözülünk, rendelkezni fogunk, amikor megdicsőülten feltámadunk, amikor az ember lelke újra egyesül testével. Ez a test már nem olyan lesz, mint a korábbi, érzéki és romlandó, hanem egy megdicsőült és romolhatatlan szellemi test lesz...

1. Az elmélkedés célja

Miért kellene erről elmélkedni? Hogy okosabbak legyünk? Nem… Aquinói Szent Tamás, A teológia összefoglalása című művében, így fogalmaz a három isteni erényről, a hit, a remény és a szeretet erényeiről: A hit az, hogy megismerjük az igazságot a Szentháromság istenségéről és Krisztus emberségéről. A remény az, hogy a megfelelő célra irányítsuk figyelmünket, ami nem más, mint az üdvösségünk és az örök élet. A szeretet pedig az, hogy igazságosságban éljük életünket, megtartva Isten parancsolatait, mert a parancsolatok megtartásában áll a szeretet (Jn 15:10; 1Ján 5:2-3). Tehát, ennek az elmélkedésnek célja a hit növelése, a remény erősítése és a szeretet tökéletesítése...

(Jn 15:10) Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében.

(1Ján 5:2-3) Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, ha szeretjük Istent, és teljesítjük a parancsait. Mert az az Isten iránti szeretet, hogy megtartjuk parancsait. Parancsai nem nehezek.

2. Az elmélkedés precizitása

Tekintettel a fogalmak bonyolultságára, meglehet, hogy az elmélkedés nem egésszen pontos... A cél az, hogy rámutassunk reményünkre, ami növeli a hitünket és tökéletesíti a szeretetünket, ami a Krisztusban való teljes megváltásunkban, a feltámadásunkban és megdicsőülésünkben áll. Szent Pál írja: “ne többet annál, ami meg van írva” (1Kor 4:6), és ne bölcselkedjünk erőnkön felül, hanem legyünk józanok...

(1Kor 4:6) Ezeket, testvérek, miattatok alkalmaztam magamra és Apollóra, hogy rajtunk tanuljátok meg: Ne többet annál, ami írva van!

(Róm 12:3) A nekem adott kegyelem segítségével azt mondom mindegyiteknek: Senki ne becsülje magát a kelleténél többre, hanem józanul gondolkodjatok, mindenki az Istentõl neki juttatott hit mértéke szerint.

3. A megdicsőüléshez vezető út

Aquinói Szent Tamás rendszeresen kifejt néhány alapigazságot, amelyeket, így lehetne öszefoglalni:

a). Az egész teremtett világ folyamatos mozgásban, alakulásban és fejlődésben van, és halad a végső beteljesedése felé (Róm 8:19). Törvényszerű, hogy a nagyobb és magasabbrendűbb dolgok mozgatják a kisebbeket és az alacsonyabb rendűeket...

(Róm 8:19-22) Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását. Hiszen a teremtett világ hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy egykor felszabadul majd a romlandóság szolgaságából Isten fiainak dicsőséges szabadságára. Tudjuk ugyanis, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és vajúdik mindmáig.

b). Isten minden mozgás és fejlődés alapja, elindítója és oka, ezért Ő mozdulatlan, változatlan, egységes és egyszerű. Őbenne nincs változás, még árnyéka se a változásnak (Jak 1:17)...

(Jak 1:17) Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, még árnyéka sem a változásnak.

c). Mi is ebben a világban élünk, mozgunk, alakulunk és fejlődünk, haladva a végcélunk felé, ami az Istenben való örök megnyugvás. Ott majd megnyugszunk tetteinkben...

(Zsid 4:8-10) Mert ha Józsue megszerezte volna nekik a nyugalmat, sohasem beszélt volna ezután más napról. Eszerint a szombati nyugalom Isten népe számára van fenntartva. Mert aki bement az ő nyugalmába, maga is elnyugodott tetteitől, mint Isten az övéitől.

d). A lelki világ és annak dolgai magasabb rendűek, mint az anyagi világ dolgai, tehát a lelkiek mozgatják a testieket, és nem fordítva. Az Úr, aki Lélek, még a napnak is parancsol...

(2Kir 20:11) Erre Izajás próféta segítségül hívta az Urat s az visszatérítette az árnyékot Ácház napóráján, azokon a fokokon, amelyeken már lement, hátrafelé, tíz fokkal.

e). Az ember szellemi lelke felismerhető módon az anyagi testének szellemi mása, vagyis, az anyagi testünk a szellemi lelekünk egyfajta anyagi formája. Az Úr Jézus megjelenésében, a tanítványok azt hitték, hogy szellemet látnak (Lk 24:37; 39)...

(Lk 24:37) Megrémültek és féltek, mert azt hitték, hogy szellemet látnak.

(Lk 24:39) Nézzétek meg a kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és lássátok, mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.”

f). Az ember szellemi lelke, Isten éltető ereje által, ami a vérben van (Lev 17:14; 27:11), folyamatosan magára szedi az anyagot, és cseréli azt a test fejlődésére, alakulására és formálódására...

(Lev 17:11) A test lelke ugyanis a vérben van, és én a vért arra rendeltem nektek, hogy engesztelést végezzetek vele lelketekért az oltáron és a vér a lélek által engesztelésre szolgáljon.

(Lev 17:14) Minden testnek a lelke ugyanis a vérben van.

g). Mivel az ember nemcsak lélek, hanem test és lélek, ezért szükséges, hogy a feltámadásban és a végső megnyugvásban, a lélek ismét egyesüljön a testtel (1Kor 15:42)...

(1Kor 15:42) Így van a halottak feltámadása is: romlandó testet vetnek el, és romolhatatlan test támad fel...

h). Aquinói Szent Tamás szerint, a feltámadásban kapott megdicsőült új test már nem lehet romlandó, mert ez a meghalás és feltámadás vég nélküli ciklusát idézné elő, ami értelmetlen dolog lenne. Isten pedig mindent értelmesen rendez el...

i). Az ember megdicsőülésének és romolhatatlan testben való feltámadásnak útja Krisztus feltámadása, mert Ő az út, az igazság és az élet (Jn 14:6), Ő a feltámadás és az élet ( Jn 11:25) és Ő az elsőszülött a halottak közül (Kol 1:18)...

(Jn 11:25) Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.

(Jn 14:6) „Én vagyok az út, az igazság és az élet – válaszolta Jézus. – Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.

(Kol 1:18) Ő a testnek, az egyháznak a feje;ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy az övé legyen az elsőség mindenben.

4. A megdicsőült test tulajdonságai

Aquinói Szent Tamás írta, hogy az emberenek kétféle halála és kétféle feltámadása van: 

- Van lelki halál, amikor az ember elszakad Istentől, és van a test halála, amikor az ember lelke elszakad a testétől. 

- Van a lelki feltámadás, amikor az ember kiengesztelődik Istennel és újra beleoltódik Isten életébe, és van a test feltámadása, amikor a test újra egyesül a lélekkel. 

Az Úr Jézus, Isten Fia, a második isteni személy, valóságosan magára öltötte emberi természetünket az emberi testtel és lélekkel együtt, hogy az hordozója legyen isteni természetének. De mivel Ő bűnt nem ismert, ezért Őrá csak a test halála és feltámadása vonatkozik. Habár Ő csak testileg halt meg és támadt fel, mégis, mivel valóságos Isten, minta-oka lett a mi lelki és testi feltámadásunknak...

A megdicsőült test tulajdonságait csakis az Úr Jézus Krisztus feltámadásában és feltámadása utáni megnyilvánulásaiban tudjuk megfigyelni. Az Ő jelenéseiben láthatjuk, hogy a megdicsőült testre nem vonatkoznak e világnak természeti törvényei. A megdicsőült testre nem hatnak az anyag törvényei, és független a tértől meg az időtől. 

Ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy a megdicsőült szellemi test magán viseli az anyagi testnek tulajdonságait. Egyik felől tappintható, mint az anyagi test, a másik felől pedig úgy mozog, mint a lélek. Isten valami újat hoz létre: egy olyan szellemi, romolhatatlan testet, amely tappintható, de ugyanakkor beléphet a mennybe is, és képes Isten szellemi világában élni, Istent látni, annélkül, hogy belehalna (Kiv 33:20; Iz 6:5)... 

(Kiv 33:20) Azután hozzáfűzte: „De arcomat nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.”

(Iz 6:5) Erre így szóltam: „Jaj nekem, végem van, mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között élek, mégis szememmel láttam a Királyt, a Seregek Urát.”

Az írások arra utalnak, hogy Isten valami újat hoz létre, és hogy az Úr Jézus Krisztusban új teremtmények vagyunk. Ezt nem csak a lelkünk Krisztusban való megújulására érthetjük, hanem a testünk megújulására is...

(Iz 43:19) Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülõben van; nem látjátok?

(2Kor 5:17) Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszûnt, valami új valósult meg.

(Gal 6:15) Mert sem a körülmetéltség nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem csak az új teremtmény.

A megdicsőült szellemi testről a következőket láthatjuk az Úr Jézusnál:

a). Képes megjelenni és eltünni, és képes az anyagon áthatolni...

(Jn 20:26) Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte õket: „Békesség nektek!”

Aquinói Szent Tamás szerint, a lelkiek az anyagiak fölött állnak, ezért a lelkieknek hatalmuk van az anyagiak fölött. Ezért aztán természetes dolog, hogy a szellemi test szubsztanciája, amelyet a Szentélek ereje tart össze, zavartalanul áthatol az anyagi dolgok elemei között, amelyeket testi erők fognak össze...

b). A szellemi test tappintható...

(Jn 20:27) Aztán Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívõ!”

A szellemi test tulajdonsága, hogy tappintható, képes érintkezni az anyaggal, de ugyanakkor képes belépni a mennybe is, Isten szent színe elé...

c). A szellemi test képes felismerhető vagy nem felismerhető formában megjelenni...

(Lk 24:31) Ekkor megnyílt a szemük s felismerték. De eltûnt a szemük elõl.

(Jn 21:7) Erre az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, így szólt Péterhez: „Az Úr az!

(Jn 21:12) Jézus hívta õket: „Gyertek, egyetek!” A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: „Ki vagy?” - hiszen tudták, hogy az Úr az.

Látható, hogy az Úr Jézust nem az ábrázatáról, hanem a beszédéből és a 
cselekedeteiből ismerik fel...

d). Habár nincs szüksége táplálékra, mégis képes elfogyasztani azt...

(Lk 24:43) Fogta és a szemük láttára evett belõle.

(Jn 21:5) Jézus megszólította õket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” „Nincs” - felelték.

(ApCsel 1:4) Egyszer, amikor együtt evett velük, megparancsolta nekik, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet, hanem várjanak az Atya ígéretére, „amelyrõl - úgymond - tõlem hallottatok…

Ennek a táplálkozásnak az volt a célja, hogy az Úr Jézus bebizonyítsa, hogy Ő nem csupán szellem, hanem valóságos testben támadt fel. Ugyanakkor, azt is meg akarta mutatni, hogy feltámadása után is közösséget vállal az anyagi, romlandó testben élő testvéreivel. Viszont ez a lenyelt táplálék nem szorult emésztésre, hanem a lélek magasabbrendűsége által.egyszerűen eltűnt, mert a szellemi testnek már nincs szüksége a gyomor működésére...

(1Kor 6:13) Az étel a gyomorért van, a gyomor az ételért, de Isten mindkettõt elpusztítja.

(1Kor 6:13, Károli) Az eledelek * a hasnak és a has az eledeleknek rendeltetett. Az Isten pedig mind ezt, mind amazokat eltörli.

e). Nem sebezhető, és a feltámadt Úr Jézus szent sebei nem gyógyulnak be...

(Jn 20:27) Aztán Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívõ!”

Az Úr Jézus megdicsőült testén ma is ott vannak az Ő szent sebei. Azok nem gyógyulnak be, de nem is ejthető rajta újabb seb. Lehetelen is lenne az, mert anyagi ostor, szeg vagy lándzsa hogyan tudna hatni a szellemi testre, az Ő szent testére? A lelkiek magasabb rendűek a testieknél, tehát a testiek nem tudnak hatni a magasabbrendű lelkiekre...

5. Hasonlók leszünk a feltámadt Krisztushoz

Mivel az Úr Jézus, az Ő halálával és feltámadásával, első lett testvérei között, ezért mindenki, aki hisz Őbenne és, aki Őbenne alszik el, az Őhozzá lesz hasonló majd a feltámadásban. Ő a mi feltámadásunk és megdicsőülésünk reménysége. Mi mindnyájan elváltozunk az Ő képmására, szellemi, megdicsőült testbe, amelyben képesek leszünk Istent látni és vele együtt élni...

(Fil 3:21) Õ azzal az erõvel, amellyel mindent hatalma alá vethet, átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi megdicsõült testéhez.

(Kol 1:18) Ő a testnek, az egyháznak a feje;ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy az övé legyen az elsőség mindenben.

(Kol 1:27) Velük akarta megismertetni az Isten, milyen fönséges gazdagságot rejt a pogányok számára ez a titok: Krisztus bennetek a megdicsõülés reménye.

(1Ján 3:2) Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van.

(1Kor 15:51-53) Nos, titkot közlök veletek: Nem halunk ugyan meg mindnyájan, de mindnyájan elváltozunk, hirtelenül, egy szempillantás alatt, a végsõ harsonaszóra. Amikor az megszólal, a halottak feltámadnak a romlatlanságra, mi pedig elváltozunk. Ennek a romlandó testnek fel kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot.

6. A csodás feltámadások nem eredményeznek megdicsőült testet

A szentírásban olvashatunk néhány csodás feltámadásról: Illés feltámasztotta a careftai asszony fiát, Elizeus feltámasztotta a szunemi asszony fiát; Elizeus csonjaitól feltámadt a sírjába beleejtett halott; az Úr Jézus feltámasztotta Jairus leányát, a naimi ifjút, Lázárt; Szent Péter feltámasztotta Tabitát; Szent Pál feltámasztotta Euthichuszt. De napjainkban is halhattunk halott feltámadásáról Afrikában...

(1Kir 17:20-22) Aztán az Úrhoz fordult: „Uram, én Istenem, hát csakugyan szerencsétlenségbe sodrod ezt az özvegyet, akinél lakom, s megölöd a fiát?” Majd háromszor a fiúra borult, és segítségül hívta az Urat: „Uram és Istenem, engedd, hogy visszatérjen a lélek ebbe a fiúba!” S az Úr meghallgatta Illés könyörgését, a lélek visszatért a fiúba, úgyhogy újra életre kelt.

(2Kir 4:34-35) Aztán fölment az ágyra és a fiúra borult, száját a szájára, szemét a szemére, kezét a kezére tette. S ahogy így ráborult, a fiú teste fölmelegedett. Akkor fölállt és le-föl járkált a szobában, majd újra fölment és hétszer ráborult. Végül tüsszentett a fiú és kinyitotta a szemét.

(2Kir 13:21) Egyszer, amikor éppen temettek egy embert, az emberek hirtelenül megpillantották a portyázó csapatot. Az embert bedobták Elizeus sírjába és elmentek. Mihelyt az ember hozzáért Elizeus csontjaihoz, életre kelt és talpra állt.

(Mk 5:41-42) Megfogta a kislány kezét, s így szólt hozzá: „Talita kum”, ami annyit jelent: „Kislány, parancsolom, kelj föl!” A kislány fölkelt, és elkezdett járkálni. Tizenkét éves lehetett. A nagy csodálkozástól azt se tudták, hová legyenek.

(Lk 7:14-15) Aztán odalépett a koporsóhoz, és amint megálltak, akik vitték, megérintette, s így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj föl!” A halott felült, és elkezdett beszélni. Ekkor átadta anyjának.

(Jn 11:43-44) E szavak után hangosan beszólt: „Lázár, jöjj ki!” S a halott kijött. Lába és keze be volt pólyázva, az arcát meg kendõ födte. Jézus szólt nekik: „Oldjátok fel, hogy tudjon járni.”

(ApCsel 9:40-41) Péter kiparancsolt mindenkit, majd térdre borult és imádkozott. Aztán a halotthoz fordult és felszólította: „Tabita, kelj fel!” Az kinyitotta a szemét, s amikor meglátta Pétert, felült. (Péter) kezét nyújtotta neki, fölsegítette, aztán behívta a szenteket, meg az özvegyeket, és megmutatta nekik, hogy él.

(ApCsel 20.9-10) Egy Eutichusz nevû ifjú az ablakban ült, s Pál hosszú beszéde alatt úgy elnyomta az álom, hogy álmában lezuhant a harmadik emeletrõl. Holtan szedték össze. Pál lement hozzá, ráborult, átölelte, s így szólt: „Ne aggódjatok, még benne van a lélek.”

Ezek nem olyan feltámadások, amely által az ember megdicsőült testet kap, hanem csak olyanok, amelyeknél a lélek visszatér ugyanabba a romlandó testbe. Ezek a lelkek visszaadattak ennek a mulandó életnek, feltámadtak, de újra meg kellett halniuk...

(Jn 12:10) Erre a fõpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik...

7. A megdicsőülésre utaló előképek az Egyházban

A szentek életében láthatjuk a megdicsőült test jegyeit. Ezek a következők: a stigmák, a bilokáció, a levitáció, az Oltáriszentséggel való kizárólagos táplálkozás, stb...

a). Szent Pál (Gal 6:17), Assziszi Szent Ferenc és Pietrecianai Szent Pió atya testükön viselték  az Úr Jézus stigmáit. Ezek a Lélek által keletkeztek, gyakran véreztek, nem gyógyultak be, fájtak, de nem károsították a szent ember testi egészségét. Az anyagi testen voltak ugyan, de nem voltak testi eredetűek...

(Gal 6:17) Ezután senki ne okozzon kellemetlenséget nekem, mert Jézus jegyeit viselem testemen.

b). Assziszi Szent Ferencnél, Páduai Szent Antalnál, Pietrelcinai Szent Pió atyánál, de más szenteknél is feljegyezték a bilokáció csodáját. Ugyanabban az időben két helyen is jelen volt a szent ember. Amint a Szentlélek több helyen jelen van (ApCsel 2:3) és mégis egy személy, úgy a Lélek megadja a lelki embernek is ezt a tulajdonságot...

(ApCsel 2:3) Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre.

c). Az Egyház több szent emberről is tud, akik évtízedeken keresztül csakis az Oltáriszentséggel éltek. Nem ettek és mégsem fogytak le, nem haltak éhen, hanem jó egészségben élték életüket, egésszen addig, amíg az Úr magához nem szólította őket. Ezek az emberek már csak isteni eledellel éltek, amint a szellemi testek fognak élni az eljövendő életben...

(Jel 22:2) Az utca közepén és a folyam két partján az élet fái álltak. Tizenkétszer hoznak gyümölcsöt, vagyis minden hónapban teremnek, a fa levelei meg a népek gyógyulására szolgálnak.

d). Több szent emberről is feljegyezték, hogy levitáltak, amikor ima közben a Lélek által extázisba estek. Volt olyan pap is, aki mise közben levitált és repült a hívek feje fölött...




8. A mi megdicsőülésünk

A mi feltámadásunk és megdicsőülésünk már itt, ebben az életben elkezdődik, és már itt részesedünk belőle azáltal, ha:

a). Hiszünk az Úr Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában.

b). Megismerjük Istent, a Szentháromságot, úgy ahogyan Isten kinyilatkoztatta magát nekünk Szent Fia által, és táplálkozunk a legszentebb Eucharisztiával.

c). Az Úr Jézus Krisztust követve, és egyre inkább egyesülünk az Ő Szent Szívével.

És végül, a reménységünk végső stációja a megdicsőülésben az, amikor elérjük a testünk megváltását is...

(Róm 8,23) De nemcsak az, hanem mi is, akik magunkban hordjuk a Lélek zsengéit: mi magunk is sóhajtozunk bensőnkben, és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását.

Uram Jézus, köszönöm, hogy ilyen nagy reménységre hívtál meg minket. Kérlek, segíts legyőzni a restséget és a félelmet a Szentlélek erejével. Ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése