Nem a test, hanem a lélek szerint

(Róm 8:1-17) Nincs semmi elmarasztaló ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban élnek. Hiszen a lélek törvénye, ami a Krisztus Jézusban való élet folyománya, megszabadított téged a bûn és a halál törvényétõl. Amire ugyanis a törvény nem volt képes, mert a test miatt erõtlenné vált, azt Isten véghezvitte: elküldte tulajdon fiát a bûn miatt a bûn testének hasonlóságában, hogy elítélje a testben levõ bûnt, és hogy a törvény beteljesedjék rajtunk, akik már nem a test, hanem a lélek szerint élünk. A testi ember bizony testiekre vágyik, a lelki ember ellenben lelkiekre törekszik. De a test kívánsága a halálba vezet, a lélek vágyódása ellenben élet és béke. A test vágya ellene mond Istennek, nem veti alá magát Isten törvényének, sõt nem is képes rá. Ezért aki test szerint él, nem nyerheti el Isten tetszését. De ti nem test, hanem lélek szerint éltek, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akikben nem lakik Krisztus Lelke, azok nem az övéi. Ha Krisztus bennetek van, jóllehet a test a bûn miatt halott, a lélek a megigazulás következtében él. Ha pedig bennetek lakik annak Lelke, aki feltámasztotta Jézust a halálból, õ, aki Krisztus (Jézust) feltámasztotta a halottak közül, halandó testeteket is életre kelti bennetek lakó Lelke által. Így tehát, testvérek, nem vagyunk a testnek lekötelezve, hogy a test szerint éljünk. Mert ha test szerint éltek, biztosan meghaltok, de ha lélekkel megölitek a test szerinti tetteket, élni fogtok. Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.  Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét nyertétek el, általa kiáltjuk: Abba, Atya! A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekei, akkor örökösei is: Istennek örökösei, Krisztusnak társörökösei. Elõbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsõüljünk.

Olofsson Placid bencés atya, akit 2003-ban a Hit Pajzsa dijjal tüntették ki, az egyik elõadásában kb. így magyarázta az ember testi és a lelki életét: Amikor az ember megszületik, akkor elkezdõdik a biológiai élete. Amikor megkeresztelik, akkor megszületik benne az õ lelki, kegyelmi élete. Az emberben, a földi élete során, a biológiai élet és a lelki, kegyelmi élet, párhúzamosan haladnak egymás mellett. A halál pillanatában a biológiai élet véget ér, de a lelki élet tovább halad Istenhez, az örök boldogságba...

A testi élet

Az ember nem csak hús-vér testbõl és gondolatokból áll, ahogyan azt az ateista materialisták állítják, nem is csak hús-vér testbõl és Isten éltetõ erejébõl (Ter 2:7), ahogyan az adventisták állítják, hanem hús-vér testbõl és szellemi-lélekbõl. Az ember hús-vér teste és szellemi-lelke nem alkotnak valamiféle kettõsséget az emberben, nem két különálló dolog, hanem szétválaszthatatlan egységet alkotnak. Az élõ ember hasonlatos a vizes szivacshoz. Se nem szivacs, se nem víz, hanem vizes szivacs. A halott ember olyan, mint a száraz szivacs. A víz elpárolgott belõle. A vizes szivacsban, a víz teljesen felveszi a szivacs alakját. Ugyanúgy, az ember szellemi-lelke is hasonló az ember testi ábrázathoz. Amikor az ember meghal, akkor a szellemi-lelke különválik a testtõl, ezért aztán természetes módon visszakívánkozik a testbe, amellyel összetartozik. Ezért a feltámadás egy természetes szükséglet, amely bele van "kódolva" az ember lelkébe.

A test szó alatt, hajlamosak vagyunk, minden esteben hús-vér testét érteni. A test szó azonban sokkal többet foglal magába... A test szó azt jelenti, hogy valami teremtett, véges, korlátozott autonómiájú és ami egy mozgatót ígényel. Ebben az értelemben az ember szellemi-lelke is csak egy test. Sõt, az angyalok is, akik tiszta szellemi teremtmények, csak testek, “égi testek”.  Csak az nem test, akinek élete van önmagában és nincs szüksége egy elsõdleges mozgatóra. Ebben az értelemben, csak egyedül Isten nem test. Az Úr Jézus, amikor megvallja, hogy az Atya megadta neki, hogy élete legyen önmagában, amint az Atyának élete van önmagában,  kinyilatkoztatja Istenségét:

(Jn 5:26) Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában…
(Ter 6:3) Ekkor az Úr így szólt: „Nem marad éltetõ lelkem az emberben örökké, mivel test. Életkora csak 120 év legyen.”
(Iz 31:3) Egyiptom ember és nem isten, lova csak test és nem lélek.

Az ember hús-vér testét és szellemi-lelkét egyaránt Isten Lelke élteti. Az embernek van biológiai élete és van lelki élete. Minkettõt Isten tartja fenn, gondviselõ erejével és segíti kegyelmével.  Azonban, az ember szellemi-lelke, valami nagyobbra van hívatva mintsem, hogy önmagának és az evilági, anyagi dolgoknak éljen..Az ember szellemi-lelke arra van rendelve, hogy elteljen Isten Lelkével és egyesüljön Vele. Ezt nevezzük Isten kegyelmének. Isten Lelke átjárja az ember szellemi-lelkét, betölti, megvilágosítja, élteti, erõsíti, felmelegíti szeretetével, felruházza különbözõ képességekkel, ajándékokkal és a jóra serkenti.

Az ember embertõl születik, vagyis test a testbõl. Ádámot Isten teremtette az Õ képére és hasonlatosságára, de Ádám már Séthet a saját képmására nemzette ( Ter 1:26; Ter 5:3). Mivel az õsbûn által, a test Ádám elszakadt Istentõl, az éltetõ Lélektõl és meghalt, ezért csakis halott lelkû utódokat tudott nemzeni, test szerint. Mivel minden test testbõl születik, ezért minden ember lelkileg halottnak születik és szûkölködik Isten dicsõségében.

Jn 3:6 Ami a testbõl születik, az test, ami a Lélekbõl születik, az lélek.
Róm 3:23 Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik az Isten dicsõségét.
 
De Isten már az õsbûn után megígérte, hogy nem hagyja az embert a test halálában, hanem megváltja és újra egyesíti önmagával. Ezt az igéretét Ábrahámmal kezdte megvalósítani és utódaival folytatta. Majd késõbb, Mózes által átadta a Törvényt Izraelnek. A Törvény nem más, mint a Lélek karakterének evilági kicüvekelése a test számára a világban. De lényegében, a Lélek karaktere a szeretet. A Törvény abban állt, hogy a test saját erejébõl próbálta követni a Lélek karakterét, a törvény cüvekei nyomán. De a test sohasem tudta a saját erejébõl magára ölteni a Lélek karakterét, ezért aztán mindenki vétkezett, mert senki sem tudta betartani a Törvényt. A test és a Törvény olyanok, mint amikor két, ugyanazon pólusú mágnesvéget akarunk összeilleszeni. Csakis erõvel lehet azokat egymáshoz illeszteni, de amint elengedjük, azonnal eltávolodnak egymástól.

A Törvény, ami teljességében a Lélek karaktere, vagyis a szeretet, nem szûnik meg soha, hanem Krisztus által beteljesedik. Krisztus megváltó mûve által, az Újszövetségben, az ember szíve megváltozik a kegyelem által és alkalmassá válik a Törvény beteljesítésére. Ezért mondja az Úr Jézus, hogy nem azért jött, hogy a törvényt megszüntesse, hanem hogy betöltse ( Mt 5:17). Ezért jövendölte meg már Jeremiás próféta, hogy a törvény nem kõtáblákra lesz vésve, hanem emberi szívek hústáblájára (Jer 31:33). A megváltás által, Isten életének részesei lettünk. A Lélek által, a törvény most már a szûvünkbe van írva... A Lélek által megváltozik a szûvünk polaritása és odatapad a törvényhez, ami a Lélek karaktere, vagyis a szeretet...
(Mt 5:17) Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni.
(Jer 31:33) Ez lesz az a szövetség, amelyet majd Izrael házával kötök, ha elérkeznek azok a napok - mondja az Úr: Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom. Én Istenük leszek, õk meg az én népem lesznek.
(Gal 3:3) Ennyire értelmetlenek vagytok, hogy amit lélekben kezdtetek, most testben akarjátok bevégezni?
(Gal 6:8) Aki tehát test szerint vet, testébõl is arat majd romlást. Aki ellenben a lélek szerint vet, lelkébõl arat örök életet.

 
A lelki élet

Isten elküldte Szent Fiát, Jézus Krisztust, hogy megváltson bennünket. A Megváltás megtörtént a kereszten, egyszer s mindenkorra, 2000 évvel ezelõtt. Mindenki, aki hisz és megkeresztelkedik, részesül a megváltásban, beleoltatik Isten szentháromságos életébe és részesül Isten Lelkébõl. Aki megkeresztelkedik víz és a Szentlélek által, az újjászületik lélekben és a Lélek szerint él:
(Jn 3:3-8) Jézus azt felelte neki: „Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát.” Nikodémus megkérdezte: „Hogy születhet valaki, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy újra szülessék?” Erre Jézus azt mondta: „Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízbõl és (Szent)lélekbõl születik, az nem megy be az Isten országába. Ami a testbõl születik, az test, ami a Lélekbõl születik, az lélek. Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek. A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekbõl született.”

Csakis az üdvözülhet, aki lélek szerint él (Jn 6:63) vagy legalábbis vágyik erre, amint a jobb lator tette ( Lk 23:40-43). Nem a saját bûnös teste szerint, nem a saját bûnös szellemi-lelke szerint, hanem Isten szent és éltetõ Lelke szerint. Az él a Lélek szerint, aki a lélek cselekedeteit cselekszi és nem a test cselekedeteit. Az ilyen ember megfeszíti önmagát, megfékezi bûnös vágyait ebben a világban, amint Krisztust is megfeszítették a Golgotán (Gal 5:24). A lélek cselekedetei életszentségre és örök életre vezetnek. A test cselekedetei bûnre meg kárhozatra vezetnek (Gal 5:19-21).

(Jn 6:63) A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet...
(Gal 5:19-21) A test cselekedetei nyilvánvalók: kicsapongás, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Mint már elõbb mondtam, most ismét kijelentem: Akik ilyeneket mûvelnek, nem öröklik Isten országát.
(Gal 5:22-24) A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hûség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezek ellen nincs törvény. Akik Krisztus Jézushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt. 
(Kol 3:1-6) Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve az Istenben. Amikor majd Krisztus, a mi életünk megjelenik, vele együtt ti is megjelentek dicsőségesen. Öljétek meg tagjaitokban azt, ami földies: az erkölcstelenséget, a tisztátalanságot, az érzéki vágyakat, a bűnös kívánságokat és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás. Ezek miatt sújtja Isten haragja a hitetlenség fiait.

A test és a lélek egymás ellen tusakodnak ebben az életben. A test mindaz, ami az ember bûnös természetébõl fakad. A lélek Istentõl származik és Istenhez emel fel. Ez két különbözõ út… Az elsõ a halálba, a kárhozatba vezet, a második pedig felfele ível, az örök életbe. A leki ember elhagyja a bûnt, megfékezi a testet és ellenáll a kisértéseknek. A testi ember lerombolja az életszentséget, csapodár és nem tud ellenállni a kisértésnek. A test szolgaságban tart, a bûn szolgaságában, de a lélek szabadságra vezet Krisztusban, az istengyermeki szabadságra ( Jn 8:32). Mi a szabad asszony gyermekei vagyunk, vagyis az Egyházé (Gal 4:31). Ha lélek szerint élünk, akkor a mi szellemi-lelkünk Istenhez emelkedik és nem jut a testtel az ítéletre.

(Mt 26:41) Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban erõtlen.”
(Gal 4:29-31) De ahogy akkor a test szerint született üldözte a lélek szerint valót, úgy van most is. De mit mond az Írás? „Ûzd el a szolgálót és fiát, mert a szolgáló fia nem örököl a szabad asszony fiával.” Mi tehát, testvérek, nem a szolgáló fiai vagyunk, hanem a szabad asszonyéi.
(Gal 5 :16-17) Kérlek tehát benneteket, hogy lélek szerint éljetek, s akkor majd nem teljesítitek a test kívánságait. A test ugyanis a lélek ellen tusakodik, a lélek meg a test ellen. Ellentétben állnak egymással, s így nem azt teszitek, amit szeretnétek.
(1Pét 2 :11) Szeretteim, kérlek benneteket, hogy mint idegenek és zarándokok, tartózkodjatok a testi kívánságoktól, mert ezek a lélek ellen törnek.
(1Pét 3 :18) Mert Krisztus is meghalt egyszer a bûnökért, az Igaz a bûnösökért, hogy az Istenhez vezessen minket. A test szerint ugyan megölték, de a lélek szerint életre kelt.
(1Pét 4:6) Mert azért hirdették az evangéliumot a halottaknak is, hogy ha mint emberek testben ítélet alá estek is, lélekben éljenek az Isten által.

A lelki élet útja gyakorlatban, Szent Benedek útja: “Ora et labora” , azaz “Imádkozzál és dolgozzál"... Az elsõ, a legfontosabb és a legszükségesebb: az Úr imádata. De mivel a föld átok alatt áll (Ter 3:17), ezért dolgozni kell a megélhetésért (2 Thessz 3:10). Ez az átok azonban áldássá lett számunkra, mert amíg dolgozunk, nincs idõnk vétkezni a bûnös természetünkkel... Ha felajánljuk Istennek a becsületes, mindennnapi munkánkat, akkor a munkánk is imádság lehet. Így az egész életünk lelkivé és Istent dicsõítõvé válhat.

Megváltottság és bûnhõdés

Paradox helyzetnek tûnik, hogy ugyanakkor megváltottak vagyunk és mégis bûnhõdünk. Meg vagyunk váltva, Isten gyermekei lettünk, de a bûnre hajló természetünk megmarad ebben az életben. Isten megbocsájtotta bûneinket, de mégis, a személyes bûneinknek, vagy õseink bûneinek következménye ott maradnak életünkben. Miért?... Mert a testi életünkre kihat a bûn következménye, de lelki életünk Krisztusban nyer kifutást az örök haza felé. Ezért ott van az életünkben a szenvedés, a betegség és a nyomorúság, test szerint, de ugyanakkor ott van a lekünk öröme és boldogsága a lélek szerint. Így teljesedik be minden í betû vagy veszõ a Törvénybõl (Mt 5:18).

(Kiv 20:5) Ne borulj le ilyen képek elõtt és ne tiszteld õket, mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok. Azoknak a vétkét, akik gyûlölnek engem, megtorlom fiaikon, unokáikon és dédunokáikon.
(Kiv 34:7) Kegyelmét megtartja ezrek számára, megbocsátja a vétket, a hibát, a bûnt, de nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem az atyák vétkét számon kéri fiaiktól és unokáiktól harmad- és negyedízig.
(Jer 31:29-30) Azokban a napokban nem mondják többé: Az apák ették az éretlen szõlõt, és fiaik foga vásott el tõle. Mert ki-ki a maga gonoszságáért hal meg; csak annak vásik el a foga, aki az éretlen szõlõt eszi.
(Jer 32:18) Te irgalmas vagy ezrek iránt, de az apák gonoszságáért még fiaik ölébe is fizetsz. Nagy és fölséges Isten vagy; a Seregek Urának hívnak.

Hogyan éljünk?

Hát a Lélek szerint… De mit jelentsen ez konkrétan?...  Hát elõször is óvakodjunk a test cselekedeteitõl:

(Gal 5:19-21) A test cselekedetei nyilvánvalók: kicsapongás, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Mint már elõbb mondtam, most ismét kijelentem: Akik ilyeneket mûvelnek, nem öröklik Isten országát.

Általános szabály lehet az, hogy ne azt nézzük, hogy mit nem szabad tenni, hanem azt, hogy mit kell tenni. Ne azt nézzük, hogy mi tilos, hanem azt, hogy mi a jó és a hasznos ( 1 Kor 10:23). Nem az ördögöt és a kárhozatot firtatjuk, hanem Krisztusra és a keresztre tekintünk, Aki a mi üdvösségünk ( Jn 3:14-15). Nem a gonosszal való csatározásokkal kell töltenünk idõnket, hanem Krisztus oltalama alá kell futunk és Õ majd megvéd bennünket. Így a dolgok leegyszerûsödnek... Krisztus szent vérének oltalma alá kell futnunk és minden nap õt kell szemlélnünk, imádnunk. A munkánkat is, a pihenésünket fel kell ajánljuk Krisztusnak és így mindent Benne élünk meg. Ha ezt tesszük, akkor hamar letisztul az életünk és valóban krisztusivá válik.

 

Kerülni kell a testieket, a bûnre vezetõ dolgokat. Ilyenek a rossz filmek, az érzékies zenék, a kívánatos képek, a rendetlen olvasmányok, az gátlástalan internetezés, a szociális hálózatok helytelen használata, a rossz társaságok, a mulatozások, a haszontalan sportok, testépítések, a divat, stb. Óvakodjunk a bálványimádástól, ami a babonaságban, az okkultizmusban, az ezoteriában, a jóslásokban, az anyagiasságban, a pénzimádásban, az önmegvalósításban, vagy más ördögi dolgokban áll. Óvakodjunk a haragtól, az indulatosságtól, a bosszútól, a viszálykodástól, a versengésektõl, a nagyravágyástól, a karrierizmustól, a megszólásoktól, az ítélkezésektõl, a rágalmaktól, stb. Nagyon óvakodjunk a szentségtöréstõl, a káromlástól, a szent dolgok iránti tiszteletlenségtõl és az átkozódástól. 

Kérjük minden nap Isten Lelkét, a Szentlélek Úristent, hogy halmozzon el ajándékaival és teremjük meg a Lélek gyümölcseit ( Gal 5:22). Legyünk tökéletesek, amint a mennyei Atyánk is tökéletes (Mt 5:48)!

Ima: Uram Jézus Krisztus, csak Terád akarunk tekinteni. Mindent Tebenned akarunk tenni. Akár élünk, akár halunk, Tieid akarunk lenni. Ámen.