Azt gondolhatnánk, hogy itt csak a keresztség szentségérõl van szó... Elvigyük a csecsemõt a templomba, megkereszteli a pap, ahogyan minket is megkereszteltek, majd egyet eszünk-iszunk és megnyugszunk, hogy lerendeztünk egy problémát... Azonban a felnõtt keresztény megtapasztalja életében, hogy ebben az igében, egy sor Isten bensõ életébe beavató, bevezetõ kegyelemrõl van szó, a csecsemõkori keresztség szentségétõl, a felnõttkori Szentlélek keresztségig.
Szüleink által részesültünk a csecsemõkori keresztségben, akik elkérték benne számunkra is a hit ajándékát. Ettõl kezdve beleoltattunk szentségi módon Isten szentháromságos életébe, Krisztus által, a Fiú pontján és ha Istennel éltünk, akkor azóta sok lelki ajándékot kapunk lelkünkbe a Szentlélek által. Az elsõ szentgyónás, az elsõáldozás, a bérmálkozás és a további lelki fejlõdésünk, mind-mind, újabb és újabb fokozatai voltak a "hit és megkeresztelkedés"-nek. Ilyenkor, nem egyszer, megújítottuk a keresztségi fogadalmat is...
Szüleink által részesültünk a csecsemõkori keresztségben, akik elkérték benne számunkra is a hit ajándékát. Ettõl kezdve beleoltattunk szentségi módon Isten szentháromságos életébe, Krisztus által, a Fiú pontján és ha Istennel éltünk, akkor azóta sok lelki ajándékot kapunk lelkünkbe a Szentlélek által. Az elsõ szentgyónás, az elsõáldozás, a bérmálkozás és a további lelki fejlõdésünk, mind-mind, újabb és újabb fokozatai voltak a "hit és megkeresztelkedés"-nek. Ilyenkor, nem egyszer, megújítottuk a keresztségi fogadalmat is...
Ma már az iskolában is külön tananyag a logika, a matematika keretén belül. Az elsõ órákon megtanítják az “és” meg a “vagy” logikai mûveleteket.
Aki - hisz „és” megkeresztelkedik = igaz;Aki - csak hisz „vagy” csak megkeresztelkedik = hamis.
Gyakran felháborít egyes emberek ignoranciája, felületessége, képmutatása, kényelmessége, lelki tunyasága és restsége:
1. Vannak akik látványosan, fennhéjázó módon nyilvánítják ki hitüket, de ez nem társúl hitbõl fakadó cselekedetekkel és a kereszt vállalásával:(1Jn 3:18) Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.
(Jak 1.22-23) A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg. Ha ugyanis valaki csak hallgatja a tanítást, de nem követi, hasonlít ahhoz az emberhez, aki a természettõl kapott arcát tükörben nézegeti.
(Jak 2:26) Mert ahogy lélek nélkül halott a test, a hit is halott tettek nélkül.
Ha a hit nem társul, hitbõl fakadó tettekkel, ami valójában a megkeresztelkedés Krisztusban, akkor az a hit halott.
2 Másfelõl, sokan gyakorolják így-úgy vallásukat, néha még szentségekhez is járulnak, de valójában nem hisznek:
(Jn 16:8-9) Amikor eljön, meggyõzi a világot a bûnrõl, az igazságról és az ítéletrõl. A bûnrõl, amiért nem hittek bennem.
(ApCsel 28:24) Némelyek hittek szavainak, mások nem hittek.
Sajnos, hogy a hit és a tett közötti összhang hiányának vannak igen rossz példái is:
- Nagy esemény volt egy kisvárosban… A város egyik leggazdagabb fiatalembere, aki ismert vállakozó és élettársa, egy mondén hölgyike, aki hetente a fõváros bulvárlapjainak hasábjain tündököl botrányaival, megkereszteltette gyermekét. A keresztelõ a helység legnevezetesebb templomában volt megtartva, hirességek, újságírók és a helyi televizió jelenlétében. A végén azt kérdezték az emberek: Hogy van az, hogy egy ilyen, össze se házasodott pár csecsemõjét megkeresztelik?... Hát nem a szülõk hiteles keresztény élete a garancia a csecsemõnek kiszolgálatott kereszségre? És hogy van az, hogy más, szegény ember gyerekét, aki hasonló helyzetben van, nem keresztelik meg, holott csak az van, hogy nincs még elég pénzük családot alapítani? Vajon ilyenkor nem ûzünk csúfot a keresztség szentségébõl és a szegény emberbõl?...- Egy másik városban, egy nyilvánosan törvénytelen életet élõ, egy egész várost rettegésben tartó, milliomos maffiózó kereszteltette meg csecsemõjét, több magas pozíciójú, vele paktáló elõljáró társaságában. A keresztelés közben, az egyik keresztszûlõ egy marok bakjegyet dobott a keresztelõ vízbe. Amikor a pap odaért a szertartással, látta a bankjegyeket a keresztelõ vízben, de úgy tett, mintha semmi sem történt volna és elvégezte a keresztelést. Vajon ez a krisztusi lelkület?...
Mirõl van itt szó?... Hitrõl és megkeresztelkedésrõl?... Közel sem… Habár ott van egyfajta igény a vallás, a hagyomány és a tisztesség látszata iránt - mert hát kérték a keresztség szentségét - valójában szó sincs hitrõl és hitbõl fakadó megkeresztelkedésrõl.
Olvassuk el az alábbi, megkeresztelkedésre utaló szentírási részeket:
(Mt 3:13-16) Akkor Jézus Galileából elment Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék. János igyekezett visszatartani: „Nekem van szükségem a te keresztségedre – mondta –, s te jössz hozzám?” Jézus ezt mondta: „Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent megtegyünk, ami elő van írva.” Erre engedett neki. Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízből. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt és föléje ereszkedett.
(Mk 10:38) Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Készen vagytok rá, hogy igyatok a kehelybõl, amelybõl majd én iszom, vagy hogy a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedjetek?”
(Mt 28:19) Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg õket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére…
(Lk 12:50) Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Annyira szorongok, míg be nem teljesedik.
(ApCsel 2:38) „Térjetek meg - felelte Péter -, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bûnei bocsánatára. És megkapjátok a Szentlélek ajándékát.
(ApCsel 19:3-5) „Mire keresztelkedtetek?” - kérdezte ismét. Ezt válaszolták: „János keresztségére.” „János a bûnbánat keresztségével keresztelt - magyarázta Pál -, a népet meg arra biztatta, higgyenek abban, aki utána jön, azaz Jézusban.” Ezt hallva megkeresztelkedtek Jézus nevére.
(Róm 6:3) Vagy nem tudjátok, hogy akik Krisztus Jézusban megkeresztelkedtünk, az õ halálában keresztelkedtünk meg?
(1Kor 15:29) Különben mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük?
Hányféle keresztség van?...
1. Az Úr Jézus megkeresztelkedett Keresztelõ János vízkeresztségével, ami a bûnbánat keresztsége ( Mt 3:13-16). Habár Õ bûnt nem ismert ( 2 Kor 5:21), mégis beállt a bûnös emberek sorába, hogy egy legyen közülünk és így mindnyájunk adóslevelét felvigye a keresztre ( Kol 2:14). Láthatjuk, hogy a bûnbánat keresztsége egy hitbõl fakadó, aktív cselekedet, beállás a bûnbánók és bûneiket megvallók sorába. Ezt a lépést a Szentlélek alászállása követi. Tehát a hit bûnbánatra és kiengesztelõdésre kell vezessen. Enélkül nincs keresztség és nincs Szentlélekben való részesedés.2. Az Úr Jézus megkeresztelkedett az Õ kínszenvedése és kereszthalála által. Ezáltal megnyította számunkra az utat a Kálváriára és a kettéhasított templomkárpiton keresztül a szentélybe ( Mt 27:51). Ezt az utat járják a szentek, akik hittel követik Krisztust. Tehát a hit krisztuskövetésre és kereszthordozásra kell vezessen. Enélkül nincs keresztség és nincs Krisztus dicsõségében való részesedés ( 2 Kor 3:10).
3. Az Úr Jézus meghagyta az apostoloknak és rajtuk keresztül az apostolutódoknak, a püspököknek és az összes felhatalmazott presbiternek, hogy kereszteljenek meg
4. Aztán ott van a Szentlélek keresztség Jézus Krisztus szent nevében, ami egy lelki csatornát pucoló tûzes folyam, mindent elárasztó kristálytiszta vízesés, menyasszonyi ékszerekkel felékesítõ násznagy ( Jel 21:2), ajándékokat hozó királyi nagykövet ( Ef 4:8) vagy turbékolva, fejre telepedõ fehér galamb ( Mt 3:16; Mk 1:10). A hit által, a Szentlélek keresztége, szõlõmunkássá teszi a hivõt ( Mt 20:2).
5. És végül, ott van a Krisztus halálára és az elhunytak halálára való megkeresztelkedés ( 1 Kor 15:29), mivel a keresztségben meghalunk test szerint ennek a világnak, hogy egy új életre támadjunk lélekben. A keresztségben újjászületünk ( Jn 3:5; 1 Pét 1:23; Tit 3:5) és új teremtményekké válunk Krisztusban ( 2 Kor 5:17; Gal 6:15).
Mit jelent akkor az, hogy “aki hisz és megkeresztelkedik”? Talán azt, hogy folyamatosan megtérünk hitbõl Istenhez és naponta megmosakszunk Jézus Krisztus szent vérében. Minden nap új hitre fakadunk, hogy naponta megújítsuk keresztségünket bûnbánattal, hitvallással, jócselekedetekkel és kereszthordozással...
Ima: Uram segíts nekünk, hogy ne vegyük hiában kegyelmedet és ne valljunk szégyent a szentek elõtt. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése