Aki hisz és megkeresztelkedik

(Mk 16:15-16) Aztán így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.

Azt gondolhatnánk, hogy ebben az igerészben, csak a keresztség szentségéről van szó. Elvisszük a csecsemőt a templomba, s ott megkereszteli a pap, ahogyan minket is egykor megkereszteltek, majd eszünk-iszunk és ünnepelünk, és megnyugszunk, hogy lerendeztünk egy dolgot az életünkben. Azonban később, a felnőtt keresztény megtapasztalja az ő életében, hogy ebben az igében nagyon sok Isten benső életébe beavató kegyelem van, amely elvezet minket a csecsemőkori keresztségtől a felnőttkori Szentlélek keresztségig...

Szüleink jóvoltából és a pap által, részesültünk a csecsemőkori keresztségben, és ők elkérték számunkra a szentségben Istentől a hit ajándékát. Ettől kezdve beleoltattunk szentségi módon, a kegyelem által, Isten szentháromságos életébe. Krisztusban, a Fiú pontján, részesei lettünk az isteni életnek, és ha Istennel élünk, akkor sok lelki ajándékot kapunk a Szentlélek által. Az első ilyen ajándék a szentgyónás, a kiengesztelődés szentsége, majd az elsőáldozás, a bérmálkozás, és azután a további lelki fejlődésünk. Ezek mind-mind újabb és újabb fokozatai a "hit és megkeresztelkedés" folyamatának. Ilyenkor több alkommal is megújítjuk a keresztségi fogadalmunkat...

Az iskolában külön tananyag a logika. Már az első órákon megtanítják az “ÉS” meg a “VAGY” logikai műveleteket. Aki hisz „ÉS” megkeresztelkedik = Igaz; aki pedig hisz „VAGY” megkeresztelkedik = Hamis. Néha annyira felháborító az emberek ignoranciája, felületessége, képmutatása, tunyasága, lelki restsége... Van, aki hisz, de megveti a keresztet és van, aki megkeresztelkedik, de nincs hite...

 

Vannak, akik látványosan, fennhéjázó módon nyilvánítják ki hitüket, de ez nem társúl hitből fakadó cselekedetekkel és a kereszt vállalásával...

(1Ján 3:18) Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.

(Jak 1:22-23) A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg. Ha ugyanis valaki csak hallgatja a tanítást, de nem követi, hasonlít ahhoz az emberhez, aki a természettõl kapott arcát tükörben nézegeti.

(Jak 2:26) Mert ahogy lélek nélkül halott a test, a hit is halott tettek nélkül.

Ha a hit nem társul hitből fakadó cselekedetekkel, ami valójában kereszségünk tanúsága Krisztusban, akkor az a hit halott...

Aztán sokan gyakorolják így-úgy vallásukat, olyan vasárnapi keresztény módra. Néha még szentségekhez is járulnak, de valójában nem hisznek...

(Mt 17:20 ) Ezt felelte: „Mert gyenge a hitetek. Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda! – odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen.

(Jn 16:8-9) Amikor eljön, meggyõzi a világot a bûnrõl, az igazságról és az ítéletrõl. A bûnrõl, amiért nem hittek bennem.

(ApCsel 28:24) Némelyek hittek szavainak, mások nem hittek.
 

Sajnos, gyakran lehetünk tanúi a hit és a cselekedetek közötti összhang hiányának:

- Nagy esemény történt a városban. A város egyik gazdag embere, aki egy ismert vállakozó, és az ő élettársa, aki egy mondén hölgy, aki hetente a bulvárlapok hasábjain tündököl botrányaival, megkereszteltette gyermekét. A keresztelő a helység legnevezetesebb templomában volt megtartva, hírességek, újságírók és a helyi televizió jelenlétében. A végén azt kérdezték a hívek: Hogy van az, hogy egy össze nem házasodott pár csecsemőjét íly módon megkeresztelik? Hát nem a szülők hiteles keresztény élete a garancia a csecsemőnek kiszolgálatott kereszségre? És akkor, hogy van az, hogy a szegény ember gyerekét, aki hasonló helyzetben van, nem keresztelik meg, holott inkább az van náluk, hogy nincs még elég pénzük rendezni a családi életüket? Vajon ilyenkor nem csúfoljuk meg a hitet is, meg a szegény embert is (Jak 2:6)?...

(Jak 2:6) Ti mégis lenézitek a szegényt. Hát nem a gazdagok zsarnokoskodnak fölöttetek és hurcolnak benneteket a bíróság elé?

- Egy másik városban, egy köztudottan törvénytelen életet élő, egész várost rettegésben tartó milliomos kereszteltette meg csecsemőjét, több magas pozíciójú, vele lepaktáló politikus társaságában. A keresztelés szertartása közben, az egyik keresztszülő, egy nagy köteg pénzt dobott a szenteltvízbe. Amikor a pap odaért a szertartással, látta a bankjegyeket a szenteltvízben, de úgy tett, mintha misem történt volna, és elvégezte a keresztelés szertartását, belemerítve a gyermeket. Vajon ez lenne a hitből fakadó cselekedet?...

      
Miről van szó ezekben az esetekben? A "hit és a megkeresztelkedik" együttes megnyilvánulásáról? Hát, kétlem... Ezeknek, habár van egyfajta igényük a vallás, a hagyomány és a tisztesség látszata iránt - mert hát kérik a keresztség szentségét - valójában nincs igaz hitük és hitből fakadó cselekedeteik...

Hogy jobban megértsük a fentieket, íme néhány keresztelkedésre utaló szentírási rész:

(Mt 3:13-16) Akkor Jézus Galileából elment Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék. János igyekezett visszatartani: „Nekem van szükségem a te keresztségedre – mondta –, s te jössz hozzám?” Jézus ezt mondta: „Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent megtegyünk, ami elő van írva.” Erre engedett neki. Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízből. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt és föléje ereszkedett.

(Mt 28:19) Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg õket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére…

(Mk 10:38) Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Készen vagytok rá, hogy igyatok a kehelybõl, amelybõl majd én iszom, vagy hogy a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedjetek?”

(Lk 12:50) Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Annyira szorongok, míg be nem teljesedik.

(ApCsel 2:38) „Térjetek meg - felelte Péter -, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bûnei bocsánatára. És megkapjátok a Szentlélek ajándékát.

(ApCsel 19:3-5) „Mire keresztelkedtetek?” - kérdezte ismét. Ezt válaszolták: „János keresztségére.” „János a bûnbánat keresztségével keresztelt - magyarázta Pál -, a népet meg arra biztatta, higgyenek abban, aki utána jön, azaz Jézusban.” Ezt hallva megkeresztelkedtek Jézus nevére.

(Róm 6:3) Vagy nem tudjátok, hogy akik Krisztus Jézusban megkeresztelkedtünk, az õ halálában keresztelkedtünk meg?

(1Kor 15:29) Különben mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük?

Akkor hát, hányféle keresztség van?...
 

1. Az Úr Jézus megkeresztelkedett Keresztelő János vízkeresztségével, ami a bűnbánat keresztsége (Mt 3:13-16). Habár Ő bűnt nem ismert (2Kor 5:21), mégis beállt a bűnös emberek sorába, hogy egy legyen közülünk, és így mindnyájunk adóslevelét felvigye a keresztfára (Kol 2:14)...

(Mt 3:13) Akkor Jézus Galileából elment Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék.

(2Kor 5:21) Ő azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazságossága legyünk őáltala.

(Kol 2:14) A követelményeivel ellenünk szóló adóslevelet eltörölte, az útból eltávolította és a keresztre szegezte.

Láthatjuk, hogy a bűnbánat keresztsége egy hitből fakadó cselekedet, beállás a bűnbánók és bűneiket megvallók sorába. Ezt a lépést a Szentlélek alászállása követi. Tehát a hit bűnbánatra és Istennel való kiengesztelődésre vezet. Bűnbánat nélkül nincs keresztség, és nincs Szentlélekben való részesedés...

2. Az Úr Jézus megkeresztelkedett az Ő kínszenvedése és kereszthalála által. Ezáltal, a Kálvárián, megnyította számunkra az utat a mennybe, és a templom kettéhasított kárpitján keresztül a szentélybe (Mt 27:51). Ezt az utat járják a szentek, akik hittel követik az Úr Jézus Krisztust (Mk 10:39). Tehát a hit és megkeresztelkedés Krisztus követésére és kereszthordozásra kell vezessen minket. Enélkül nincs Krisztus dicsőségében való részesedés (2Kor 3:10-11)...

(Mt 27:51) És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak.

(Mk 10:39) „Készen” – felelték. Jézus így folytatta: „A kehelyből, amelyből én iszom, ti is isztok, s a keresztséggel, amellyel engem megkeresztelnek, ti is megkeresztelkedtek.

(2Kor 3:10-11) Sőt, ami ott dicsőséges volt, ezen túláradó dicsőség miatt már nem is dicsőséges. Mert ha a mulandó dicsőséges, sokkal dicsőségesebb a maradandó.

3. Az Úr Jézus meghagyta az apostoloknak, és általuk az apostolutódoknak, vagyis a püspököknek és az összes presbiternek, hogy kereszteljenek meg minden nemzetet az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében (Mt 28:19). Ez az első és egyben a legfontosabb beavaltó szentség, amely mindenkit hitre és istengyermeki életre szűl bele az Egyházba, hogy részesüljön a Szentháromság isteni életében. Ez a szentség előzi meg az élő hit kegyelmét. A segítő kegyelem (Jn6:44) elvezet a keresztség szentségéhez, és a keresztségben megkapjuk az élő hit kegyelmét...

(Mt 28:19) Menjetek, és tegyetek tanítvánnyá minden népet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében...

(Jn 6:44) Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza; és én feltámasztom őt az utolsó napon.

4. Aztán ott van a Szentlélek keresztség Jézus Krisztus szent nevében, amely egy lelki csatornát pucoló tüzes láva, mindent elárasztó kristálytiszta vízesés, menyasszonyt felékesítő násznagy (Jel 21:2), ajándékokat hozó királyi nagykövet (Ef 4:8), vagy turbékoló és fejre letelepedő fehér galamb (Mt 3:16). Az élő hit által, a Szentlélek keresztség (ApCsel 19:2), szőlőmunkássá avatja a krisztuskövetőt (Mt 20:2)...

(Mt 3:16) Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt az ég, és látta, hogy Isten Lelke mint egy galamb aláereszkedik, és őreá száll. (v.ö. Mk 1:10)

(Mt 20:2) Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, kiküldte őket a szőlőbe.

(ApCsel 19:2) ...és így szólt hozzájuk: Kaptatok-e Szentlelket, amikor hívőkké lettetek? Ők így feleltek: Hiszen még azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek.

(Ef 4:8) Ezért mondja az Írás: Fölment a magasba, magával vitte a foglyokat, s osztott az embereknek ajándékokat.

(Jel 21:2) Láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet Istentől leszállni az égből. Szép volt, mint a vőlegényének felékesített menyasszony.

5. De ott van a Krisztus halálára és az elhunytak halálára való megkeresztelkedés (1Kor 15:29), mert a keresztségben meghalunk test szerint ennek a világnak, hogy új életre támadjunk lélek szerint Istennek. A keresztségben újjászületünk (Jn 3:5; 1Pét 1:23; Tit 3:5), és Krisztusban új teremtményekké válunk (2Kor 5:17; Gal 6:15)...

(Jn 3:5) Jézus azt válaszolta: „Bizony, bizony mondom neked: ha valaki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába.

(1Kor 15:29) Különben mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük?

(2Kor 5:17) Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg.

(Gal 6:15) Mert sem a körülmetéltség nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem csak az új teremtmény.

(Tit 3:4-5) Amikor azonban üdvözítő Istenünk kinyilvánította jóságát és emberszeretetét, megmentett minket. Nem azért, mert igazak voltak tetteink, hanem irgalmasságból, s a Szentlélekben való újjászületés és megújulás fürdőjében...

6. És végül ott van a vágykeresztség és a vérkeresztség, amelyek pótolhatják a vízkeresztséget...

(ApCsel 10:44-45) Péter még be sem fejezte a beszédet, s a Szentlélek már leszállt mindenkire, aki hallgatta a tanítást. A zsidókból lett keresztények, akik Péterrel érkeztek, ámulatba estek, hogy a Szentlélek ajándéka a pogányokra is kiárad.

(Mt 2:16) Akkor Heródes, látva, hogy a bölcsek kijátszották, nagy haragra lobbant, és embereit elküldve megölette az összes fiúgyermeket Betlehemben és annak egész környékén, kétévestől lefelé, annak az időnek megfelelően, amelyet megtudakolt a bölcsektől.

Akkor mit is jelent  számunkra az, hogy “aki hisz és megkeresztelkedik”? Azt, hogy a vízkeresztség szentsége nyomán, a hit által, folyamatosan megtérünk Istenhez, gyakran megmosakszunk Jézus Krisztus Szent Vérében a Szentlélek által (1Kor 6:11), és hordozzuk keresztünket. Így folyamatosan részesülünk a Szentlélek kegyelmében...

(1Kor 6:11) Bizony, ilyenek voltatok néhányan; de meg lettetek mosva, megszentelést nyertetek, és megigazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében, a mi Istenünk Lelke által.

Minden nap új hitre kell fakadnunk Isten kegyelme által, hogy nap mint nap megújítsuk keresztségünket a bűnbánattal, a hitvallással, a jócselekedetekkel és a kereszthordozással...

Uram Jézus, segíts nekünk, hogy ne vegyük hiába kegyelmedet, és ne valljunk szégyent a szentek közössége előtt. Ámen.