Nyugalmat találtok

(Mt 11:29) Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.

Nyugtalan a világ és egyre inkább forrong. Háborús hírek jönnek Afrikából, Ázsiából, sõt most már Európából is. Nemzet nemzet ellen támad és ország ország ellen. Nyugat Afrikát az Ebola járvány sújtja és az egész világ aggódik, hogy nehogy elterjedjen. Kelet Afrika éhezik és Irakban meg Szíriában az úgynevezett ISIS iszlám állam erõszakhulláma elõl százezrek menekülnek. Japán még ki sem heverte a fukushimai tszunamit és máris egy vulkánkitöréssel küszködik.

Úgy néz ki, hogy itt az idõ és eljött az õsz ( Mt 24:7; 32). A gazdasági krízis az embereket összezavarta: rendelet rendelet hátára és törvény törvény hátára  Itt egy kicsit, ott egy kicsit (Iz 28:10)... A szabályozások mára már átláthatatlanok és követhetetlenek. Az egyszerû kisember gyakran feladja és inkább "bedobja a törülközõt"... Nem érti a sok követelményt, a bürokráciát, a sok programot meg menûsort. A gyengébbek összeroppannak és depresszióba esnek, de még az erõsek is stresszben élnek. Nincs nyugalom...

A krisztuskövetõ ember, a Krisztus kegyelmébõl kapott erõvel ( Jn 1:16), minden nap felveszi keresztjét (Mt 10:38) és újrakezedi a harcot a kisértésekkel és a megpróbáltatásokkal szemben ( Ef 6:12), hogy Szent Pállal együtt mondhassa:
A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam és a hitet megtartottam ( 2 Tim 4:7). 

Közben, sokan azt gondolják, hogy ha Jézust követik, akkor már itt, ebben a világban, beteljesedik rajtuk szó szeint a fenti ige ( Mt 11:29) és háboríthatatlan lesz lelkük nyugalma.  Az ilyenek hamar megtapasztalják, hogy a nyugalom e vilgban nem tart sokáig. A megtérés után,és az Úrral töltött elsõ, szerelmi idõszak után, az Úr egyre inkább "ráengedi" követõjére a lelki küzdelem zivatarát. A lelki ember egyszer csak azt érzi, hogy mindenhonnan szorogatva van, fenyegetett a helyzete és az egész élete kétségek között vergõdik. Szent Pál így ír errõl:
(2 Kor 4:8-10) Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben.

vagy:
(2 Kor 2:4) Hiszen szívemnek nagy szorongattatásából és aggodalmából írtam nektek sok könnyhullatás közepette, nem azért, hogy szomorúságot okozzak nektek, hanem hogy megismerjétek, milyen szeretettel vagyok elsősorban irántatok.

Hogy van akkor ez?... Szent Ágoston azt mondja, hogy: ... magadnak teremtettél minket, s nyugtalan a szívünk, míg csak el nem pihen benned. De mikor pihenhetünk meg Jézusban?... Hiszen Õ maga mondta, hogy addig kell munkálkodni, amíg nappal van és nem lehet pihenni miközben a mennyei Atya munkálkodik ( Jn 5:17; 9:4). Amíg e világban élünk, folyamatosan küszködnünk kell a beteljesedésünk felé, hogy Krisztus példájára mi is kilehelhessük halálunkkor, hogy: Beteljesedett! ( Jn 19:30).

Nyugalom akkor lesz, amikor már ott bent vagyunk a szent falak mögött, ahová senki sem juthat el a maga tehetségébõl, hogy senki se dicsekedhessék ( Ef 2:9). Ez az a hely, amelyet Jézus készített számunkra ( Jn 14:3). Ez a krisztuskövetõ ember szombatja, a nyugalom helye, ahol az ember végleg megnyugszik, beteljesedve Isten boldogító örökkévalóságában ( Zsid 4:9-10).

Ima: Uram Jézus, te vagy a mi életünk és sorsunk. Add meg nekünk kegyelmedet, hogy semmi el nem szakíthasson Tõled, a te szeretetedtõl és nyugalmadtól. Ámen.