A vőlegény

(Mt 9:15) Jézus ezt mondta nekik: „Gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? De jönnek olyan napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak.

Isten terve kezdettõl fogva az volt, hogy feleségül veszi az Õ népét (Iz 62:1-5). Nem az van, hogy a házasság szemlélteti Istennek az Õ népével való kapcsolatát, hanem a házasság alapszik Krisztus és az Egyház viszonyán ( Ef 5:32). Ezért az Eucharisztia Isten és az ember legszentebb kapcsolata és a házasság alapja.

Ahogyan senki sem állhat a võlegény és a menyasszony közé, úgy Isten és ember között is teljesen bensõséges, intim a kapcsolat. Isten egy és mégis  rengeteg menyasszonynak a võlegénye. A alábbi igerészben, az “országot” vonatkoztassuk önmagunkra, a mi lelkünkre:

(Iz 62:3-5) A dicsőség koronája leszel az Úr kezében, királyi fejdísz Istened kezében. Nem hívnak többé elhagyottnak, sem országodat magányosnak, hanem így neveznek: „én gyönyörűségem”, és országodat: „menyasszony”, mert az Úr örömét találja benned, s országod újra férjhez megy. Mert amint a vőlegény feleségül veszi a leányt, úgy fog frigyre lépni veled fölépítőd; és amint a vőlegény örül a menyasszonynak, úgy leli örömét benned Istened.

Az udvarlás

A bûn rabságában az ember olyannyira elhagyatott volt, hogy már segitséget is képtelen volt kérni. A bûn mocsarába rekedt ember már vágyódni sem tudott önmagától Isten és a megváltás után. Az ember helyzete reménytelen volt... Isten azonban, az Õ végtelen jóságában és szeretetében, segitségére kelt az elveszett embernek és egy mély vágyat, egy tikkasztó szomjúságot támasztott a szívében Isten igéje után. Ez a vágy, ez a szomj, a Szentlélek segítõ kegyelme által ( Jn 6:65), elindítja a bûnös embert az istenkeresés útján. Hajtja, ûzi, akár a szerelmes legényt a leány után... Így kezdõdik el egyfajta udvarlás, de megfordított, új formában: a nõ, a leány jár a férfi után...

(Jer 31:22) Meddig kalandozol ide-oda, te elpártolt leány? Hiszen az Úr új dolgot teremtett a földön: a nő jár a férfi után.
(Ám 8:11)  Íme, jönnek napok – mondja az Úr –, és éhséget bocsátok a földre, éhséget, de nem kenyérre, szomjúságot, de nem vízre, hanem az Úr igéjének hallására.

Ez az udvarlás a szamariai asszony történetében válik teljesen nyilvánvalóvá, ahol Jézus, a Võlegény, élõ vízzel oltja a bûnös szamariai asszony szomját:

(Jn 4:13-14) Jézus így válaszolt neki: „Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.

Az eljegyzés

Az udvarlást követi a komoly szándék és az egymásnak való elígérkezés. Az elígérkezést jegygyûrû felhúzásával fejezik ki, pecsételik meg. Az eljegyzéssel, a fiatalok lefoglalják maguknak egymást, de ez a lefoglalás még nem teljes, hanem csak egy köztes állapot. A fiatalok már hûséget igérnek egymásnak, de még nincs végérvényesen megpecsételve a kapcsolatuk. A jegyesség még felbontható...

Isten, az idõk teljességében, elhatározta, hogy eljön és eljegyezi az embert. A Fiú eljött, hogy teljesítse az Atya akaratát  ( Zsid 10:9) és megváltsa az embert. Felhúzta ujjára a jegygyûrût, amikor megtestesült Mária méhében és magára vette az emberi természetünket ( Fil 2:6). Isten Fia visszavonhatatlanul a Võlegényünk lett.

(Jn 1:14) Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.
(Zsid 2:17) Ezért mindenben hasonlónak kellett lennie testvéreihez, hogy irgalmas és hűséges főpap legyen Isten előtt, hogy kiengesztelje a nép bűneit.

Isten nem ember, hogy meggondolja magát és visszadobja a jegygyûrût. Az ember azonban gyakran állhatatlan... Minden hívõ egy menyasszony és Jézus minden krisztuskövetõnek jegygyûrût húz az ujjára. A kérdés az, hogy ki marad mindvégig hûséges a Krisztussal való jegyességhez. Aki mindvégig kitart az üdvözül ( Mt 10:22; Mt 24:13, Mk 13:13). Hisszük, hogy ha kitartunk, elnyerjük a teljes megváltást a feltámadáskor, az Istennel kötött házasságban. Aki nem tart ki és hûtlenné válik, az úgy jár, mint amikor a király katonái ujjastól vágják le a gyûrût a hûtlen intézõ kezérõl.

A menyegzõ

Még a legegyszerûbb ember is elõbb-utóbb rájön, hogy mindenkinek akkor jön el a világ vége, amikor meghal. Hasonlóképpen, mindenkinek akkor lesz az Istennel való menyegzõje, amikor meghal. Halálunk és különítéletünk után, az Úr Jézus, az Õ emberi természete szerint, az Õ jobbján vezet be mindnyájunkat egyenként a menyországba, mint legkedvesebb hitvesét. Az Úr Jézus poligámiája az egyetlen poligámia, amelyik nem kelt feszültségeket és féltékenységeket. Az Úr Jézus, az Õ isteni természetet szerint, minden menyasszonyának egyformán oda tudja ajándékozni Önmagát és képes az Õ jobbjára emelni az egész, Lélek által egy testté összeszerkesztett menyasszonysereget., a Menyasszonyt...

(Mt 25:10) Amíg azok elmentek vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Az ajtót bezárták.
(Jel 21:2) És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve.

A Võlegény az Eucharisztiában

Az Eucharisztia nem csak szimbólum és nem csak megemlékezés, hanem mély misztérium és valós isteni jelenlét. Az Eucharisztia Krisztus valóságosan feltámadt, élõ teste és vére, a kenyér és a bor színe alatt. Ebben a legméltóságosabb szentségben benne van az egész mindenség: a múlt, a jelen és a jövõ; a régiek, a mostaniak és mindazok, akik még meg sem születtek (Kol 1:17-20). Az Eucharisztiában benne van az idõk szinpada és annak közepén a Golgota a megfeszített Megváltóval a kereszten. Az Eucharisztia a Võlegény, Aki folyamatosan magához öleli az embert, mint szerelmes menyasszonyát, hogy az Atya kebelére vigye. Senki sem juthat az Atyához, csakis a Võlegény által ( Jn 14:6) és senki sem ismeri meg az Atyát, csakis az, akinek Õ kinyilatkoztatja ( Mt 11:27). A menyasszony nem az Atya menye, hanem az Atya gyermeke, mert ez a házasság egy természetfölötti, szent, testvéri és istengyermeki házasság.

Ima: Jézusom, segíts mindig hûséges maradni Hozzád és a szent jegyességhez. Ámen.