Jézus szegénysége

(Mt 5:3) Boldogok a lélekben szegények: övék a mennyek országa.

Az Úr Jézus valóságos Isten és valóságos ember. Mint sok más hitigazságot, a szegénység témáját is hasznos e két természet szerint vizsgálni.

Az Úr Jézus szegénysége az Õ emberi természete szerint

1. Az Úr Jézus szegénysége az Õ megtestesülésében

Az Úr Jézus, az idõk teljességében, megtestesült e világban, beleszületve Izrael népébe (Lk 2:32), azon belül Dávid házába, vagyis József házába és az õ menyasszonya, Mária méhébe. Emmanuel! - azaz - Velünk az Isten! - ( Mt 1:23). Ezt igazolják a Máté evangéliumában és a Lukács evangéliumában lejegyzett nemzetségi táblázatok ( Mt 1:1-17; Lk 3:23-38).

Fel kell fogjuk szívünk mélyén, hogy Jézus Krisztus nem egy fogalom, nem egy princípium, hanem valóságos személy, Aki beleszületett a történelembe és Akinek születése új idõszámítást hozott a világba.

Isten Fia, az örök Ige, a második isteni személy, nem pompával, nem gazdagsággal és nem világraszóló ünnepséggel jött el a világba, hanem csendben, kirekesztetve, szegénységbe és csakis a legkisebbek szeme láttára. Nem volt hely számára Bethlehemben, csak egy városon kívüli istálló-barlangban. Eljövetelét nem hozták tudomására a jeruzsálemi királynak és a fõpapoknak, hanem csak a szegény és egyszerû pásztoroknak ( Lk 2:1-20).

(Lk 2:6-14) Amikor ott voltak, eljött az ideje, hogy szüljön, és megszülte elsőszülött fiát. Pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson. Azon a vidéken pásztorok tanyáztak, és őrizték nyájukat az éjszakában. Egyszer csak ott termett mellettük az Úr angyala, és az Úr fényessége körülragyogta őket. Nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal ezt mondta nekik: »Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve. «Ekkor azonnal mennyei sereg sokasága vette körül az angyalt, és dicsérte Istent: »Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú emberekben!«  

2. Jézus szegénysége az Õ rejtett életében

Az Úr Jézust menekíteni kellett Egyiptomba Heródes gyilkos szándéka elõl, majd Heródes halála után, a Szent Család Názáretbe tért vissza, tartva Arkelausztól, Heródes fiától (Mt 2:13-23). Az Úr Jézus tûrelmesen, egyszerûen és szerényen élte rejtett életét, mindaddig amíg színre nem lépett a Jordán partjánál.

(Mt 13:55) Nem az ács fia ez? Anyját nem Máriának hívják, és a testvérei nem Jakab, József, Simon és Júdás?

(Mk 6:3) Nem az ács ez, Mária fia, Jakab és József és Júdás és Simon testvére?

3. Az Úr Jézus szegénysége az Õ szolgálatában

Az Úr Jézus úgy látott neki küldetésének, hogy nem rendelkezett semmilyen anyagi javakkal. Az egy szál ruháján és saruján kívül, semmije sem volt. Mindvégig, csakis az isteni gondviselésre hagyatkozott és ugyanezt hagyta meg tanítványainak is.

(Mt 8:20) Jézus azt felelte neki: »A rókáknak odújuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét.«

(Mt 10:9-10) Ne legyen se aranyatok, se ezüstötök, sem rézpénz az övetekben, sem úti tarisznyátok, se két ingetek, se sarutok, se bototok! Méltó ugyanis a munkás az eledelére.

Sok ember indittatást érzett, hogy támogassa az Úr Jézust küdetése ideje alatt. Ilyenek voltak Lukács, Mária, Márta, Johanna, Zsuzsanna és még sokan mások...

(Lk 8:3) Johanna, Kúzának, Heródes intézőjének felesége, Zsuzsanna és sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla.

Olvashatjuk az evangéliumokban az isteni gondviselés titokzatos formáit, mint például az angyalok szolgálata a pusztai kisértés után (Mt 4:11; Mk 1:13), a szamár és csikója elõkészítése a Jeruzsálemben való bevonulás elõtt (Mt 21:2; Lk 19:31) vagy az utolsó vacsora termének elõkészítése a tanítványokkal (Mt 26:18; Lk 22:10). Nem tudjuk hogyan történtek mindezek, hanem egyszerre csak ott voltak... 

Az Úr Jézus szegénysége az Õ isteni természete szerint

 

Ha csodálatosnak tûnik számunkra az Úr Jézus szegénysége az Õ emberi természete szerint, akkor még csodálatos az Õ szegénysége az Õ isteni természete szerint. Az Úr Jézus kiüresítette önmagát isteni gazdagságából, hogy velünk, szegény és nyomorúlt bûnösökkel közösséget vállaljon és megváltson minket.

(Fil 2:5-8) Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt, aki, bár Isten alakjában létezett, nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak,
amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez, külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember. Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig.

Misztérium számunkra a megváltás eseménye, amikor az Úr Jézus önként felmenve értünk a keresztre, mindentõl megfosztatott: megfosztották tanítványaitól, akik elszaladtak; megfosztották ruháitól, amelyeket szétosztottak; megfosztották az égtõl és a földtõl, keresztre függesztve Őt.  Az ég és föld között, a kereszten függve, nem volt már sem az népe között, sem az angyali seregek között, hanem csupán a latrok között... Mintha a mennyei Atya és a Szentlélek is megfosztották volna Õt jelenlétük biztonságától, édes bátorításától... Nem maradt más, csak a vaksötét magány, a könyörtelen ellenség és a kereszt...

(Mt 27:26) ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?

A teremtett világ soha nem hallott még ilyen megrendítõ szavakat!... Az egyetlen Igaz, aki soha, semmi rosszat sem tett, aki az Atyától szállott alá közénk, az Atyától elhagyatva felkiált az égre!... Hát létezik ennél nagyobb szegénység?...

A szegénység se nem cél, se nem erény

A mi Istenünk nem egy szegény Isten, nem egy fukar Isten és azt sem akarja, hogy mazokisták legyünk. Minden emberbe, egésszen pici korától, bele van kódolva az egészséges vágy, hogy nagy legyen, szép legyen és gazdag legyen... Ezek olyan természetes vágyak, amelyek önmagukban nem rosszak, de mivel az ördög megrontotta ezt a világot, ezért ezek az értékek is megromlottak. Emiatt nekünk a nagyságot, a szépséget és a gazdagságot, nem e világban kell keresnünk, hanem a lelkiekben, a mennyek országában és az eljövendõ örök életben. Az evilági nagyság, hatalmaskodás, az evilági szépség, hiúság  és az evilági gazdagság, kizsákmányolás.

(Mt 6:19-21) Ne gyűjtsetek kincset a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol tolvajok betörnek és lopnak. Gyűjtsetek kincset a mennyben, ahol se moly, se rozsda nem emészt, tolvajok nem törnek be és nem lopnak. Ahol a kincsed, ott a szíved is.

(Lk 12:33) Adjátok el, amitek van, adjátok oda a rászorulóknak. Készítsetek magatoknak kimeríthetetlen erszényt, elfogyhatatlan kincset a mennyben, ahol nem fér hozzá tolvaj, és nem rágja szét a moly.

(1 Jn 2:16) Minden, ami a világon van: a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától származik, hanem a világtól.

Az Úr Jézus megígérte tanítványainak, hogy amiért Õérte és az Isten országáért mindent elhagytak, nagy lesz a jutalmuk a mennyben.

(Lk 18:28-30) Ekkor Péter megszólalt: »Íme, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged.« Ő azt mondta nekik: »Bizony, mondom nektek: Senki sem hagyja el házát vagy feleségét, vagy testvéreit vagy szüleit, vagy gyermekeit az Isten országáért anélkül, hogy ne kapna ezen a világon sokkal többet, az eljövendő világban pedig az örök életet.«

(Mt 5:12) Örüljetek és ujjongjatok: nagy lesz jutalmatok a mennyben. Hiszen így üldözték előttetek a prófétákat is.

Az Úr Jézus szegénységét, kifosztottságát és szenvedéseit, amelyeket miértünk, megváltottakért vállalt, dicsõség, hatalom és a mennyei bõség követte a feltámadás után. Ebben a dicsõségben, hatalomban és bõségben részesíti a feltámadt Úr Jézus az Õ követõit is. Ez a mi reménységünk!

(Iz 53:12) Ezért osztályrészül adok neki sokakat, és hatalmasokkal osztozik a zsákmányon, amiért halálra adta életét, és a bűnösök közé számították; pedig ő sokak vétkét viselte, és a bűnösökért közbenjár.

Ima: Uram Jézus, kérlek segíts nyitva tartani lelki szemeim, hogy bele ne aludjak a világi gondokba és el ne szenderüljek lélekben, mulandó gazdagságot hajszolva. Ámen.