Jézus szegénysége

(Mt 5:3) Boldogok a lélekben szegények: övék a mennyek országa.

Az Úr Jézus valóságos Isten és valóságos ember. Mint sok más hitigazságot, a szegénység témáját is hasznos e két természet szerint vizsgálni...

A. Az Úr Jézus szegénysége az Ő emberi természete szerint

1. Az Úr Jézus szegénysége a megtestesülésében

Az idők teljességében, az Ige testté lett, az Isten Fia megtestesült e világban, beleszületve Izrael népébe (Lk 2:29-32), Dávid házába, vagyis konkrétan József házába, az ő menyasszonyának, Máriának méhébe... És beteljesedett a próféta szava: Neve Emmanuel! - vagyis - Velünk az Isten (Mt 1:23). Ezt igazolják a Máté evangéliumában és a Lukács evangéliumában lejegyzett nemzetségi táblázatok (Mt 1:1-17; Lk 3:23-38), hogy Isten Fia belépett az emberiség történetébe...

(Mt 1:23) Íme, a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.

(Lk 2:29-32) „Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül népednek, Izraelnek.”

Fel kell fognunk szívünk mélyén, hogy az Úr Jézus Krisztus nem egy fogalom, nem egy princípium, hanem valóságos történelmi személy, Aki beleszületett a történelmünkbe, és Akinek születése új időszámítást hozott a világba (K.e. és K.u.)...

Isten Fia, az örök Ige, a második isteni személy, nem pompával, nem gazdagsággal és nem világraszóló ünnepséggel jött el a világba, hanem csendben, kirekesztetve, szegénységbe és csakis a legkisebbek szeme láttára. Nem volt hely számára Bethlehemben, csak egy városon kívüli istálló barlangban. Eljövetelét nem hozták tudomására a jeruzsálemi királynak meg a fõpapoknak, hanem csak a szegény és egyszerű pásztoroknak (Lk 2:6-14)...

(Lk 2:6-14) Amikor ott voltak, eljött az ideje, hogy szüljön, és megszülte elsőszülött fiát. Pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson. Azon a vidéken pásztorok tanyáztak, és őrizték nyájukat az éjszakában. Egyszer csak ott termett mellettük az Úr angyala, és az Úr fényessége körülragyogta őket. Nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal ezt mondta nekik: »Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve. «Ekkor azonnal mennyei sereg sokasága vette körül az angyalt, és dicsérte Istent: »Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú emberekben!«  

2. Az Úr Jézus szegénysége a rejtett életében

Az Úr Jézust menekíteni kellett Egyiptomba Heródes gyilkos szándéka elõl, majd Heródes halála után, a Szent Család Názáretbe tért vissza, tartva Arkelausztól, Heródes fiától (Mt 2:13-23). Az Úr Jézus türelmesen, egyszerűen és szerényen élte rejtett életét mindaddig, amíg színre nem lépett a Jordán partjánál...

(Mt 13:55) Nem az ács fia ez? Anyját nem Máriának hívják, és a testvérei nem Jakab, József, Simon és Júdás?

(Mk 6:3) Nem az ács ez, Mária fia, Jakab és József és Júdás és Simon testvére?

3. Az Úr Jézus szegénysége az Ő szolgálatában

Az Úr Jézus úgy látott neki küldetésének, hogy nem rendelkezett semmilyen anyagi javakkal. Az egy szál ruháján és saruján kívül semmije sem volt (Mt 8:20)... Mindvégig, csakis az isteni gondviselésre hagyatkozott, és ugyanezt hagyta meg tanítványainak is (Mt 10:9-20)...

(Mt 8:20) Jézus azt felelte neki: »A rókáknak odújuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét.«

(Mt 10:9-10) Ne legyen se aranyatok, se ezüstötök, sem rézpénz az övetekben, sem úti tarisznyátok, se két ingetek, se sarutok, se bototok! Méltó ugyanis a munkás az eledelére.

Sok ember érzett indittatást szívében, hogy támogassa az Úr Jézust az Ő küdetése során. Ilyenek voltak Lázár, Mária, Márta, Johanna, Zsuzsanna és sokan mások...

(Lk 8:3) Johanna, Kúzának, Heródes intézőjének felesége, Zsuzsanna és sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla.

Olvashatunk az evangéliumokban az isteni gondviselés titokzatos formáiról, mint például az angyalok szolgálata a pusztai kisértés idején (Mt 4:11; Mk 1:13), a szamár és csikója előkészítése a Jeruzsálemben való bevonulás előtt (Mt 21:2; Lk 19:31), vagy az utolsó vacsora termének előkészítése a tanítványokkal (Mt 26:18; Lk 22:10). Nem tudjuk hogyan történtek mindezek, de egyszer csak ott voltak... 

(Mt 4:11) Akkor elhagyá őt az ördög; és íme angyalok jövének, és szolgálának neki.

(Mt 21:2) Menjetek a szemközti faluba! Találtok ott egy megkötött szamarat a csikajával. Oldjátok el, és vezessétek ide!

(Mk 1:13) Negyven napig kinn maradt a pusztában, közben megkísértette a sátán. Vadállatokkal volt együtt, de angyalok szolgáltak neki.

(Lk 22:10) „Menjetek a városba – felelte –, ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. Menjetek utána abba a házba, ahová megy...

B. Az Úr Jézus szegénysége az Ő isteni természete szerint

 

Ha csodálatosnak tűnik számunkra az Úr Jézus szegénysége az Ő emberi természete szerint, akkor még csodálatos a szegénysége az Ő isteni természete szerint. Az Úr Jézus kiüresítette önmagát isteni dicsőségéből és gazdagságából, hogy velünk, szegény és nyomorúlt bűnösökkel vállaljon közösséget és megváltson minket...

(Fil 2:5-8) Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt, aki, bár Isten alakjában létezett, nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak,
amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez, külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember. Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig.

Misztérium számunkra a megváltás eseményeinek mélysége, amikor az Úr Jézus önként felment értünk a keresztre, és mindentől meg lett fosztva: megfosztották tanítványaitól, akik elszaladtak; megfosztották ruháitól, amelyeket szétosztottak; megfosztották az égtől és a földtől, keresztre függesztve Őt... 

Az Úr Jézus, az ég és föld között, a kereszten függve, már nem volt már sem az népe között, sem az angyali seregek között, hanem csak a latrok között... Mintha a mennyei Atya és a Szentlélek is megfosztották volna Őt jelenlétük biztonságától, édes érzésétől és bátorításától... Nem maradt Neki semmi más, csak a vaksötét magány, a könyörtelen ellenség és a kereszt fájdalma...

(Mt 27:26) ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?

A teremtett világ még soha nem hallott ilyen megrendítõ szavakat... Az Igaz, a Szent, Aki soha, semmi rosszat sem tett, aki az Atyától szállott alá közénk, az Atyától elhagyatva kiáltott fel az égre... Hát létezik ennél nagyobb szegénység?...

A szegénység nem cél, és nem is erény

A mi Istenünk nem egy szegény Isten, nem egy fukar Isten és azt sem akarja, hogy mazokisták legyünk... Minden emberbe, egésszen pici korától fogva, bele van kódolva egy egészséges vágy, hogy nagy legyen, szép legyen és gazdag legyen... Ezek olyan természetes vágyak, amelyek önmagukban nem rosszak. De mivel az ördög megrontotta ezt a világot, ezért ezek az értékek is megromlottak. Emiatt nekünk a nagyságot, a szépséget és a gazdagságot, nem ebben a világban kell keresnünk, hanem a lelkiekben, a mennyek országában és az eljövendő örök életben. Az evilági nagyság és hatalmaskodás, az evilági szépség és hiúság, a gazdagság és a bőség, csupa  kizsákmányolás...

(Mt 6:19-21) Ne gyűjtsetek kincset a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol tolvajok betörnek és lopnak. Gyűjtsetek kincset a mennyben, ahol se moly, se rozsda nem emészt, tolvajok nem törnek be és nem lopnak. Ahol a kincsed, ott a szíved is.

(Lk 12:33) Adjátok el, amitek van, adjátok oda a rászorulóknak. Készítsetek magatoknak kimeríthetetlen erszényt, elfogyhatatlan kincset a mennyben, ahol nem fér hozzá tolvaj, és nem rágja szét a moly.

(1Ján 2:16) Minden, ami a világon van: a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától származik, hanem a világtól.

Az Úr Jézus megígérte tanítványainak, hogy mivel Őérte és Isten országáért mindent elhagytak, azért nagy lesz a jutalmuk a mennyek országában...

(Lk 18:28-30) Ekkor Péter megszólalt: »Íme, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged.« Ő azt mondta nekik: »Bizony, mondom nektek: Senki sem hagyja el házát vagy feleségét, vagy testvéreit vagy szüleit, vagy gyermekeit az Isten országáért anélkül, hogy ne kapna ezen a világon sokkal többet, az eljövendő világban pedig az örök életet.«

(Mt 5:12) Örüljetek és ujjongjatok: nagy lesz jutalmatok a mennyben. Hiszen így üldözték előttetek a prófétákat is.

Az Úr Jézus szegénységét, kifosztottságát és szenvedéseit, amelyeket miértünk vállalt,  dicsőség, hatalom és a mennyei bőség követte a feltámadás után, amikor visszatért a mennyei Atyához. Ebben a dicsőségben, hatalomban és bőségben részesíti a feltámadt Úr Jézus az Ő követőit országában. Ez a mi reménységünk...

(Iz 53:12) Ezért osztályrészül adok neki sokakat, és hatalmasokkal osztozik a zsákmányon, amiért halálra adta életét, és a bűnösök közé számították; pedig ő sokak vétkét viselte, és a bűnösökért közbenjár.

(Lk 19:16-19) Jött az első, és azt mondta: »Uram, a mínád tíz mínát hozott.« Erre azt mondta neki: »Jól van, jó szolgám, mivel a kevésben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett.« Jött a második is, és így szólt: »Uram, a mínád öt mínát nyert.« Ennek is azt mondta: »Uralkodj öt város felett.«

(Jel 3:21) Aki győz, annak megadom, hogy velem üljön trónomon, mint ahogy én is győztem, és Atyámmal ülök az ő trónján.

Uram Jézus, segíts nyitva tartani lelki szemeimet, hogy bele ne aludjak a világi dolgokba, el ne szenderüljek lélekben, és nehogy mulandó gazdagságot hajszoljak. Ámen.