Meztelenséged szégyene

(Jel 3:17-18) Mert azt mondod: „Gazdag vagyok, és igen sok kincsem van, nem szorulok rá semmire”, és nem tudod, hogy nyomorult és szánalmas vagy, szegény, vak és meztelen, tanácsolom neked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált színaranyat, hogy meggazdagodj; ölts fehér ruhát, hogy ne legyen látható meztelenséged szégyene; s végy gyógyírt, hogy bekend a szemed, és láss.

A meztelenség õsi szimbólum a Szentírásban, amely megjelenik az elsõ könyvtõl az utolsóig. Már a Biblia elsõ lapjain találkozunk vele, hogy aztán még markánsabban láthatssuk Noé esetében, amikor az megrészegedve, meztelenül aludt a sátrában. Késõbb, a meztelenség fogalma egyre inkább lelki értelmet kap, ahogyan azt a Jelenések könyvében láthatjuk:

(Ter 3:10) Az így válaszolt: „Hallottam szavadat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok, ezért elrejtőztem.”
(Ter 9:20-21) Noé aztán, mint földművelő ember, elkezdett szőlőt ültetni. Ivott a borból, lerészegedett, és meztelenül feküdt a sátrában.
(Jel 16:15) Íme, úgy jövök, mint a tolvaj! Boldog az, aki virraszt, és őrzi ruháját, hogy meztelenül ne járjon, és ne lássák a szégyenét!

Mivel Ádám minden ember testi atyja, Noé pedig az új világ, a Vízözön utáni világ atyja, ezért ezek a képek prófétikus jellegûek, amelyek kihatnak az egész emberiségre. Úgy gondolom, hogy a meztelenség fogalmának megértéséhez, ki kell elõbb ellemezni Noé esetének szimbólumait:

1. A sátor: Noé sátra az ember evilági, testi életét szimbolizálja. Minden ember teste és földi élete hasonlatos egy sátorhoz, amelyben az ember eltölti evilági „hiábavaló napjait” ( Préd 9:9):

(2 Kor 5:1-3) Tudjuk ugyanis, hogy ha ez a mi földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk hajlékot, nem kézzel alkotott, örök házat az égben. Azért is sóhajtozunk ebben a testben, mert vágyakozunk felölteni rá égi hajlékunkat, hogy ha le is kell vetkőznünk, mezítelennek ne bizonyuljunk.

2. Az alvás: Lelki szemponból, az alvás, az evilági dolgokba való belefeledkezést, az elvilágiasodást és az isteni dolgoktól való elidegenedést szimbolizálja:

(1 Tessz 5:6-8) Ne aludjunk hát, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok. Az alvók éjjel alszanak, a mulatozók éjjel részegeskednek. Mi azonban, akik a nappaléi vagyunk, legyünk józanok s öltsük fel a hitnek és a szeretetnek páncélját, sisak gyanánt meg az üdvösség reményét.
(Mt 26:40) Ezután odament a tanítványokhoz, és alva találta őket. Azt mondta Péternek: „Így hát nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem?”

3. A meztelenség: Lelki szemponból, a meztelenség, az õsbûn által eltorzított, megszeplõsitett szellemi testre utal. Az õsbûn elõtt, az õsszentség állapotában élõ ember, nem szégyelte testi-szellemi meztelenségét ( Ter 2:25). A bûnös ember rejtõzködik Isten és embertársai elõl ( Ter 3:8), egyfajta lelki elfordulással és titkos, gonosz gondolataival... Az új ember ( 2 Kor 5:17) betekarja meztelenségét Krisztusban, a kegyelem ruházatával...

(Ter 2:25) Az ember és a felesége mezítelenek voltak mindketten, de nem szégyellték magukat.
(Kol 3:12) Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet.

4. A részegség: Lelki szemponból, a részegség az isteni bölcsesség, a józanság, a lelki erõ elvesztését és a bûnös lelkiállapotot jelenti:

(Zsolt 107:27) Imbolyogtak, tántorogtak, mint a részegek, bölcsességük egészen odalett.
(Iz 24:20) Tántorog a föld, mint a részeg, düledezik, akár egy kunyhó. Ránehezedik a vétke, elesik, nem is kel föl többé.

A szimbólumok megértése után gondolom nyilvánvaló, hogy mit jelent virrasztani és vigyázni a lelki ruháinkra. A bûn megrészegít és a sötétségre vezet… A részegség és a sötétség álmot hoz az ember szemére… Az álom öntudatlansága a ruhák elvesztéséhez vezet…  Mindezek pedig szégyenbe és megcsúfoltatásba viszik az embert…

Szerintem a fenti figyelmeztetések leginkább az mai napokra szólnak... Ugyanis manapság, pont azok, akiknek a hitet kellene õrizniük és továbbadniuk, azok részegek és alszanak részegségükben. Arra használják fel teológiai tudományukat, vallási képzettségüket, egyházi hatalmukat, hogy megmagyarázzák a megmagyarázhatatlant, amire egy kisgyerek is egybõl rávágja, hogy “meztelen a király”. Ezek elámítják és elhitetik a bizonytalanokat, a lélekben gyengéket, ingatagokat, beadva nekik, hogy a súlyos, sõt az égbekiáltó bûnök is elfogadhatóak Isten színe elõtt, mert az idõk változtak…

Ezek Péter apostol szavai szerint álmodozók, viharvert fellegek ( 2 Pét 2:17), akik nagy veszedelemre mennek:

A hamis tanítók sorsa

(2 Pét 2:1-19) Akadtak azonban a nép között hamis próféták is, amint közöttetek is lesznek tévtanítók, akik kárhozatos eretnekségeket terjesztenek, megváltó Urunkat megtagadják és gyors pusztulást zúdítanak magukra. Számosan szegődnek társukul a kicsapongásban, és miattuk becsmérlik majd az igaz utat. Kapzsiságukban hízelgő szavakkal ki is fosztanak majd titeket. De régóta készen áll már számukra az ítélet: kárhoztatásuk nem alszik el. Hiszen a vétkes angyaloknak sem kegyelmezett Isten, hanem sötét alvilági mélységekbe taszította őket, hogy őrizetben maradjanak az ítéletig. Nem kegyelmezett a régmúlt világnak sem, hanem csak Noét, az igazság hírnökét mentette meg hetedmagával, amikor az istentelenek világára zúdította a vízözönt. A szodomaiak és gomorraiak városát is elhamvasztotta és végpusztulással büntette, intő például azok számára, akik a jövőben gonoszat tesznek. De az igaz Lótot, akit a zabolátlan kicsapongók életmódja meggyötört, kimentette. Az igaz ugyanis közöttük lakott, látta és hallotta őket, és jámbor lelkét napról napra gyötörték gaztetteik. Bizony ki tudja ragadni az Úr az istenfélőket a kísértésből, a gonoszakat viszont kínok közt tartja meg az ítélet napjára, elsősorban azokat, akik tisztátalan testi vágyba merülve élnek és a felsőbbséget megvetik. Vakmerők és önhittek ők, akik nem átallják a magasztos lényeket káromolni, noha az erőben és hatalomban kiválóbb angyalok nem hoznak ellenük az Úr előtt kárhoztató ítéletet. Ezek azonban, akárcsak a természettől elfogásra és levágásra szánt állatok, azt káromolják, amit nem ismernek. El is pusztulnak majd, éppúgy mint azok, és ezzel megkapják gonoszságuk jutalmát. Élvezetnek tartják a mindennapos mulatozást: gyönyörökben szétfolyó piszok- és szennyfoltok, akik azzal szórakoznak, hogy tévútra vezessenek titeket akkor is, amikor veletek lakmároznak. Szemük házasságtörő vággyal teli, és éhes a bűnre. Az ingatag lelkeket megtévesztik. Szívük kapzsiságra szokott. Az átok fiai ők! Elhagyták az egyenes utat és eltévedtek. Bószor fiának, Bálámnak útját járják, aki igazságtalan bérre áhítozott, de meglakolt vétkéért. A néma igavonó állat ugyanis emberi hangot hallatott és rosszallta a próféta istentelen viselkedését. Elapadt források ők, vihartól hajszolt fellegek, akikre a sötét alvilág vár. Hívsággal teli szavakat hangoztatva buja testi kívánságokra ingerlik azokat, akik csak a minap szabadultak ki a tévelygők közül. Szabadságot ígérnek nekik, maguk meg a romlottság rabjai.

(Jud 1:4-8) Mert bizonyos emberek befurakodtak közétek, akiknek az ítéletük már rég megíratott; ezek az istentelenek Istenünk kegyelmét kicsapongásra fordítják, az egyetlen Urat, Urunkat, Jézus Krisztust pedig megtagadják. Emlékezetetekbe szeretném idézni, bár egyszer s mindenkorra tudtok mindent, hogy az Úr Egyiptomból kiszabadította a népet, de később azokat, akik nem hittek, elpusztította. Az angyalokat is, akik nem becsülték meg méltóságukat, elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincsekben, sötétségben tartja. Ugyanígy Szodoma és Gomorra, valamint a szomszédos városok, amelyek hozzájuk hasonlóan kicsapongó életet éltek, és természetellenes gyönyöröket hajhásztak, intő példák a számunkra: az örök tűz lett a büntetésük. Ennek ellenére ezek az álmodozók is ugyanúgy megfertőzik a testet, megvetik az (isteni) fölséget, káromolják az (égi) hatalmasságokat...

Hiszem, hogy a mai nehéz idõkben helyes út:

- a hallgatás;
- a napi szentmise;
- a napi Rózsafûzér imádság.

- Van aki felvette a harcot a mai heterodox tévtanokkal szemben. Ez szerintem ma kontraproduktív, mert az ellen az egyház ellen harcolnia, amely nekünk anyánk. A harc csak tovább mélyíti a szakadékot. Ezzel szemben a „nepomuki hallgatás”, amely által óvjuk az Úrnõt ( 2 Ján 1:1) talán hatékonyabb;

- A napi szentáldozás táplál, megrõsít, megvilágosít és éberen tart, hogy bele ne aludjunk lelkileg a mindennapok dolgaiba;
- A napi Rózsafûzér imádság elvezet a pusztába a Szûzanyához. Ha vele vagyunk a pusztában, akkor nem érhet el a gonosz áradata:

(Jel 12:6; 15-18)

... az asszony pedig elmenekült a pusztába, ahol Istentől előkészített helye volt, hogy ott táplálják ezerkétszázhatvan napig.
... A kígyó pedig a szájából folyónyi vizet árasztott az asszony után, hogy elsodortassa az árral. De segített a föld az asszonynak: megnyitotta a föld a száját, és elnyelte a folyót, amelyet a sárkány árasztott a szájából. Megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan Jézus bizonyságtétele, és odaállt a tenger fövenyére.

Protestáns vagy? Akkor is ajánlom, hogy tanuld meg a Rózsafûzér imádságot… Hiszed, hogy Sola Scriptura?... Jól van, akkor olvasd el a (Lk 1:42-44)-et:

Lk 1:42-44 Nagy szóval felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek.

A Szentírás kanonikus könyve szerint ez azt jelenti, hogy Mária az Úr anyja, vagyis Isten anyja. Vajon nem segíthet nekünk hathatósan az Istennek Anyja?...  Hiszem, hogy Mária segít nekünk megmaradni a hitben, a józanságban, az éberségben és a krisztusi fehér ruházat megõrzésében, hogy nehogy kilátszodjék meztelenségünk szégyene.

A fent említett út persze nem teljes... Szükséges a napi szentírásolvasás, kellenek a jócselekedetek a Hegyi beszéd receptje szerint ( Mt 5) és mindenekelõtt törekedni kell a szeretetre.

Ima: Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse. Ámen.