Én vagyok az élet kenyere

(Jn 6:35-39) Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. De megmondtam nektek: láttatok ugyan engem, és mégsem hisztek. Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el; mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem. Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon. 

Hisszük és valljuk, hogy az Úr Jézus velünk maradt a kenyér és a bor színe alatt az Eucharisztiában. De miért éppen a kenyér és a bor színe alatt? Hiszen sok nép van a világon, akik nem esznek kenyeret ma sem, vagy nem ismerték sokáig a bort. Az ázsiaiak inkább rizset fogyasztanak és az afrikaiak sem kimondottan szeretik a kenyeret...

A kenyér és a bor az őskorban

A egyházi tudósok mindig is vallották, hogy az emberiség története Ádámmal kezdődött, úgy kb. 6000 évvel ezelőtt. A különböző számítások picit eltérőek, de csak 4-22 év a diferencia a világ kezdetének meghatározásában. Tehát az emberiség története kb. K.e. 4000 körül kezdődött... Ez valójában nem mond ellen semmiféle mai tudománynak, hiszen csak azután beszélhetünk valóságos emberről, amiután Isten belelehelte az emberbe az élet leheletét (Ter 2:7). Tehát azelőtt is lehettek emberformájú teremtmények, de azok nem rendelkeztek Isten képére és hasonlatosságára teremtett halhatatlan lélekkel, amelyet Isten lehelt volna beléjük (Ter 1:26)...

Ugyanakkor, olvashatjuk a szentírásban, hogy az ősbűn előtt az emberek magokat ettek, míg az állatok füveket és zöldelő lombokat..

(Ter 1:29-30) Azután ezt mondta Isten: „Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. A mező vadjainak, az ég madarainak s mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden zöld növényt táplálékul adok.”

Tehát, ezek szerint, az ember eledele kezdettől fogva leginkább a búza volt, ami akkoriban magától termett. Az ember csak leszedte a kalászokat és megette a búzamagokat, amint az Úr Jézus tanítványai is tették, amikor a vetések közt jártak egy szombatnapon (Lk 6:1). 

A mai történészek még a Bábel tornyáig sem tudnak visszanyúlni tudományosan, de a "termékeny félhodat" megemlítik. Ez a termékeny félhold Kánaán földjétől, fel Szirián és Jordánián keresztül a mai Irakig terjedt. Itt nagyon sokáig magától hozott a búza 200-szoros termést. Mivel ide tehető az Éden kertjének keleti része, ezért feltételezhető, hogy az ősi időkben csak le kellett szedni a magától termő búzát...

Aztán a búzát megtörték vagy megőrölték egyszerű kőküpükben, kézi kőmalmokban és kovásztalan kenyeret készítettek belőle. A búzaőrlő kőszerszámok, amelyeket találtak, nem olyan nagyon régiek, csak kb. 4500-5000 évvel ezelőttiek. A kövek korát nem lehet pontosan meghatározni... 

Habár az ember állatot is tartott (Ter 4:2), mégis, a húsfogyasztás csak a vízözön után vált általánossá (Ter 9:3-4), mivel a növények egy ideig ritkán voltak. A vízözön teljesen elmosta a növényzetet és ki kellett alakulnia az új gazdálkodási formának. Ekkor, egy ideig, csak állatok húsával lehetett megélni...

A bor készítése is már akkortól ismert volt, amint Noé történetében láthatjuk. A szőlő levéből hamar must lett és a mustból hamar bor lett... Olyannyira itták a bort, hogy bizony Noé meg is részegedett tőle (Ter 9:20-21)...

Tehát a kenyér és a bor az ember legősibb tápláléka...

Az manna és a élet kenyere

Amint a folyó is egy kis forrásból ered, úgy az üdvösség is az Ábrahámnak adott igéretekből származik (Ter 28:14). A mi Istenünk Ábrahám, Izsák és Jákób Istene. Jákób pedig Izráel, akiből az Úr nagy népet támasztott magának Gósen földjén, Egyiptomban. Az egyiptomi rabságból hozta ki az Úr Izráelt Mózes vezetésével, nagy csodák és jelek közepette és a pusztában, égből hulló mannával táplálta őket 40 esztendeig...

A zsidók mindig megemlékeztek az egyiptomi kivonulás nagy csodáira, a pászka ünnepére, a 40 éves pusztai vándorlásra és a Jordánon való átkelésre... Amikor eljött az ideje, hogy az Úr Jézus nyiltan beszéljen a zsidókhoz (Jn 6-7), akkor kijelentette előttük a legnagyobb misztériumot: A mannát már haszontalannak nevezte és kijelentette, hogy Ő maga az igazi élő kenyér, Aki a mennyből szállott alá...

(Jn 6:48-51) Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak. Ez a mennyből alászállott kenyér, hogy aki ebből eszik, ne haljon meg. Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért.

Ez a kijelentés akkor mindenkit sokkolt. A zsidók felháborodtak, a tanítványok egy része megbontrákozott és visszavonult. Az Úr Jézus még az apostolokat is próbára tette, de Péter apostol megvallotta, hogy nincs ahová menniük, mert az Úré az örök élet igéi...

(Jn 6:66-68) Ettől fogva a tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és már nem jártak vele. Jézus azért így szólt a tizenkettőhöz: »Talán ti is el akartok menni?« Simon Péter azt felelte: »Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi a tieid.

Az Úr Jézus nagy szeretetének jele

Az Úr Jézus nagy szeretetének három fő jele van: a bethlehemi jászol, a kereszt a Golgotán és az Eucharisztia.

A betlehemi jászolban, a mindenható Isten tehetetlen kisdeddé lett értünk, hogy a mi testvérünk legyen. A golgotai kereszten kínhalált szenvedett értünk, hogy megváltson minket a kárhozattól. Az Eucharisztiában pedig nekünk hagyta szent testét tálplálékúl, a világ végezetéig, hogy életünk legyen és bőségben legyen (Jn 10:10).

Az Eucharisztia az ősi, anyagi táplálékok színe alatt jön létre a konszekrációban, a pap szavai által és kezei között. Ezek az ősi táplálékok a kovásztalan kenyér és a szőlőbor. Más anyag nem elfogadható. Érvényes eucharisztia csak ezekből jöhet létre...

Az élet kenyere és a papság

Az Eucharisztia és a papság elválaszthatalanok. Mindkettő Nagycsütörtök este lett alapítva az utolsó vacsorán. Ez az Úr Jézus müködésének legbensőségesebb mozzanata. A Megtestesülés, a Megváltás, a Feltámadás, a Pünkösd, mind hatalmas tettei az Úrnak, amelyek előtt leborulunk, de Nagycsütörtökön elgyönyörödik a szívünk attól a bensőséges és magasztos jóságtól, amellyel megajándékozta az Úr Jézus az embert. Ésszel fel nem fogható... A bűnös ember kezei között változik át a kenyér és a bor az Úr feltámadt és megdicsőült testévé... Az Úr, az Ő szent testével táplál minket, az Eucharisztiában, ami azonos az Ősszentséggel, vagyis az Ő megfeszített és fektámadt testtével... Az Eucharisztiábn benne van az Úr Jézus egész földi élete, az egész üdvtörténet, sőt az egész teremtett világ. Mindez azért van, mert minden Őáltala lett, minden Őbenne foglaltatik össze és minden Őbenne engeszteltetik ki a mennyei Atyával...

(Kol 1:14-20) Benne nyertük el a megváltást, bűneink bocsánatát. Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte. Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Mindent általa és érte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben. Úgy tetszett (az Atyának), hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy Ő a kereszten vérével békességet szerzett. 

Ima: Uram Jézus, Te vagy az Élet kenyere, Te vagy a mi lelkünk tápláléka, Te vagy a mi lépesmézünk és gyönyörüségünk. Áldott légy mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.