Én vagyok a jó pásztor

(Jn 10:11-15) Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, az látva, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát, és én életemet adom a juhokért.

Az Úr Jézus kezdettől fogva azonosult a pásztorokkal és a nyájjal... Már a születésekor is, a dicsőitő angyali kórus a pásztoroknak jelent meg, akik a nyájat őrizték. Nem Herodesnek, nem a papoknak, nem a farizeusoknak és az írástudóknak, nem a szanhedrinnek jelentek meg, hanem a legegyszerűbbeknek, a szabad ég alatt pihenő pásztoroknak (Lk 2:8-15)...

(Lk 2:8-15) Pásztorok tanyáztak a vidéken, kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek. De az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek, és az lesz majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában. Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.” Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal: „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakarat embereinek!” Mihelyt az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk a valóra vált beszédet, amit az Úr tudtunkra adott!”

Az Úr Jézus nemcsak a pásztorokkal azonosult, hanem a nyájjal is, sőt a nyáj legkisebb bárányával is... Ő az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit (Jn 1:29), Aki olyan, mint leölésre elkülönített bárány. Amit eggyel a legkisebbek közül tesz valaki, azt Ővele teszi (Mt 25:40)...

(Iz 53:7) Amikor megkínozták, alázatos maradt, nem nyitotta ki száját. Mint a bárány, melyet leölésre visznek, és mint a juh, mely elnémul nyírói előtt, nem nyitotta ki száját.

(Mt 25:40) Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.

(Jn 1:29) Másnap, amikor látta, hogy Jézus feléje tart, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit.

Az Úr Jézus, a pásztor és a nyáj képével, az Egyházat, vagyis az Ő misztikus testét szemlélteti...

(Jn 10:16) Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra, és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.

Az elveszett bűnös ember példázatában is a jó pásztorról beszél, aki otthagyja a kilencvenkilenc juhot, hogy az egy elveszett után menjen...

(Lk 15:4-6) Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat.

Tehát ugyanaz, ha Krisztus misztikus testéről meg a tagokról beszélünk, vagy az igazi szőlőtőről meg a szőlővesszőkről, vagy a jó pásztorról és a nyájról. Mind az Úr Jézust és az Egyházat jelképezik. A funkciók és a szimbólisztika elvileg ugyanaz. Krisztus a Jó Pásztor, Aki őrzi a nyájat, Krisztus az igazi Szőlőtő, Aki táplálja a szőlővesszőket és Krisztus a misztikus Test Feje, Aki összetartja és élteti a tagokat...

Amint az Úr Jézus átadta Péternek és a többi apostolnak az oldó-kötő hatalmat (Mt 16:19; 18:18), úgy átadta nekik a pásztori feladatot is (Jn 21:25-17)...

(Mt 16:19 Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, kötve lesz az a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, oldva lesz az a mennyekben is.

(Mt 18:18) Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, amit pedig feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is.

(Jn 21:15-17) Miután ettek, így szólt Jézus Simon Péterhez: Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek? Ő pedig így felelt: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged! Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én bárányaimat! Másodszor is megkérdezte: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? Ő ismét így válaszolt: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus erre ezt mondta neki: Őrizd az én juhaimat! Harmadszor is szólt hozzá: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: Szeretsz-e engem? Ezért ezt mondta neki: Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én juhaimat!

Tehát, ebben a igében, három felelősségi színt jelenik meg: 

- Van, aki őrzi a juhokat; 

- Vannak a juhok, akik vezetik a bárányokat;  

- Vannak az őrzött és legeltetett juhok és bárányok.

A Péternek adott megbízatásában, valójában az Egyház felépítése jelenik meg: van a pápa, aki őrzi a juhokat, akik a főpapok és a papság. A papság, a Jó Pásztor példáját követve, legelteti a bárányokat, vagyis a híveket. Vannak a bárányok, vagyis a hívek, akik követik a pásztorokat, akik maguk is szolgálnak a Lélek ajándékaival és adományaival a kisebbek felé...

Amint az Isten jónak teremtette a világot, de az eredeti bűn miatt az megromlott, úgy az Úr Jézus is jónak alapította az Egyházat, de az idő elteltével jöttek a bajok. Az Úr Jézus kezdettől fogva megmondta, hogy a botrányok elkerülhetetlül megtörténnek (Lk 17:1-2), olyannyira, hogy még a hit megmaradása is kérdéses lesz (Lk 18:8). Sőt, még az Úr napjának emlékezete is eltünhet (Lk 17:22)...

(Lk 17:1-2) Azután így szólt tanítványaihoz: Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak, de jaj annak, aki okozza azokat. Jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék, mint hogy megbotránkoztasson egyet is e kicsinyek közül. 

(Lk 17:22) Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, és nem fogjátok látni.

(Lk 18:8) Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?

Tehát elkerülhetetlen, hogy egyes pásztorok meg ne romoljanak, és botrányokat ne okozzanak... Nagy Szent Gergely pápa, a Lelkipásztorok törvénykönyvében, úgy fejti ki ezt, hogy jobb lenne a botrányt okozó papnak, ha a világi hivatásban maradt volna, és a mindennapi robot malomkövét nyakába akasztva, húzta volna az igát. Itt a malomkő a világi munka robotját jelképezi, a tenger pedig a világot...

1. A Jó Pásztor panasza

Már az ószövetségben is igen keményen szól az Úr a próféta szava által a gonosz pásztorok ellen...

(Ez 34:2-10) Emberfia! Prófétálj Izráel pásztorairól! Prófétálj, és mondd meg a pásztoroknak: Így szól az én Uram, az ÚR: Jaj Izráel pásztorainak, akik magukat legeltették! Hát nem a nyájat kell legeltetniük a pásztoroknak? A tejet megittátok, a gyapjúval ruházkodtatok, a kövéret levágtátok, de a nyájat nem legeltettétek! A gyengét nem erősítettétek, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be, az eltévedtet nem tereltétek vissza, és az elveszettet nem kerestétek meg, hanem erőszakosan és kegyetlenül uralkodtatok rajtuk. Szétszóródtak, mint akiknek nincs pásztoruk, mindenféle mezei vad eledele lettek, úgy szétszóródtak. Ott bolyongott nyájam minden hegyen és minden magas halmon; szétszóródott nyájam az egész föld színén, és nincs aki utána eredjen, nincs aki megkeresse. Ezért ti, pásztorok, halljátok meg az ÚR igéjét: Életemre mondom – így szól az én URam, az ÚR –: Mivel préda lett a nyájam, mindenféle mezei vad eledele lett a nyájam, mint amelynek nincs pásztora, pásztoraim nem eredtek a nyájam után, hanem önmagukat legeltették a pásztorok, nem a nyájamat legeltették, ezért ti, pásztorok, halljátok meg az ÚR igéjét! Így szól az én URam, az ÚR: Én most a pásztorok ellen fordulok, és számon kérem tőlük a nyájamat. Gondoskodom róla, hogy ne ők legeltessék a nyájat, magukat sem fogják többé legeltetni a pásztorok. Kiragadom szájukból juhaimat, és többé nem esznek belőlük.

Az Úr a Jó Pásztor, Aki számonkéri a pásztorok munkáját és magatartását. Számonkéri a visszaéléseket, a hűtlenségeket és a hanyagságokat. Számonkéri a nyáj kizsákmányolását, elhanyagolását, kifosztását és szétszélesztését. Az Úr nem hagyja elveszni nyáját, hanem számonkéri azt a pásztoroktól, akik csak béreseknek bizonyultak. Sőt, Őmaga megy a nyáj után, hogy kiszabadítsa és visszahozza elveszett juhait...

2. A Jó Pásztor uralma

Az Úr Jézus maga megy az elveszett nyáj után, mint Jó Pásztor, hogy hűen gondozza azt, és beteljesítse az Ő uralmát...

(Ez 34:11-22) Mert így szól az én Uram, az ÚR: Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat. Ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak, amikor ott áll juhai között, amelyek szét voltak szóródva, úgy viselem gondját juhaimnak. Kiszabadítom őket mindenünnen, ahová csak szétszóródtak egy felhős, borús napon. Kivezetem őket a népek közül, és összegyűjtöm az országokból, azután beviszem őket a saját földjükre; Izráel hegyein, a völgyekben és az ország minden lakóhelyén fogom legeltetni őket. Jó legelőn fogom legeltetni őket, és Izráel magas hegyein fognak majd tanyázni. Jó tanyájuk lesz, ott heverésznek, és kövér legelőn legelésznek Izráel hegyein. Én legeltetem juhaimat, és én keresek nekik pihenőhelyet – így szól az én Uram, az ÚR. Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell. De köztetek is igazságot teszek, juhaim – így szól az én Uram, az ÚR –, bárány és bárány között, kosok és bakok között. Nem elég nektek, hogy a legjobb legelőn legeltek? Miért tapossátok össze lábatokkal a többi legelőt? Tiszta vizet isztok. Miért zavarjátok föl lábatokkal, amit otthagytok? Azt legeljék az én juhaim, amit a lábatok összetaposott, és azt igyák, amit a lábatok fölzavart? Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Majd én igazságot teszek kövér bárány és sovány bárány között. Oldalatokkal és vállatokkal taszigáljátok, és szarvatokkal öklelitek félre a gyöngéket, míg csak ki nem szorítjátok őket. De én megszabadítom juhaimat, és nem esnek többé zsákmányul, mert igazságot teszek bárány és bárány között!

A Jó Pásztor megmenti a nyájat, és igazságot tesz a juhok és bárányok között. A hivatallal nem lehet visszaélni... Nem azért kap valaki pápai, bíborosi, püspöki és papi hatalmat, hogy azzal visszaéljen. Nem azért részesül valaki az igehirdetés küldetésével, hogy zavaros teológiával össze-vissza tapossa az ige legelőjét, és zavarossá tegye annak tiszta vizét. Nem azért kap valaki lelki küldetést, hogy anyagiakba élje bele magát (2Tim 2:4-5)... Minden visszaélést, gonoszságot és hanyag munkát számonkér majd a Jó Pásztor a béresektől...

(1Kor 3:11-15) Mert a lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, más alapot senki sem rakhat. Ha pedig valaki az alapra aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, szalmát épít, mindegyiknek a munkája nyilvánvaló lesz; ugyanis az a nap megmutatja, mivel az tűzben fog megnyilvánulni, s a tűz majd kipróbálja, hogy kinek-kinek milyen a munkája. Az, akinek megmarad a munkája, amelyet ráépített, jutalmat nyer. Az, akinek munkája elég, kárt vall; ő maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által.

(2Tim 2:4-5) Aki harcol, nem bonyolódik bele az élet mindennapi dolgaiba, különben nem vívja ki vezére elismerését. A versenyző is csak akkor nyeri el a babérkoszorút, ha szabályszerűen küzd.

A Jó Pásztor megkeresi az elveszett juhot, vállára veszi, visszahozza, bekeni sebeit és bekötözi azokat. Ő gyógyítgatja, táplálja és hízlalja a legyengültet. A kövéret jól tartja, a gyengét pedig oltalmazza, hogy megerősödjön. A veszedelem idején nem fut el, mint a béresek, mert Ő egyszer s mindenkorra életét adta a nyájáért. A béresek pedig elfutnak, mert ők csak béresek... Ha a pásztorok megromlottak is, és gonoszak lettek, a Jó Pásztor akkor is képes új pásztorokat támasztani. A Jó Pásztor minden egyes juhot és bárányt név szerint ismer, és a nyáj is ismeri az Ő hangját. Ezért van az, hogy a kicsinyek nem hallgatnak az idegen és gonosz béres hangjára. A gonosz béres külsőre olyan, mint a bárány, de belül farkas, mely ragadozó, és úgy beszél, mint a sárkány...

(Mt 7:15) Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik báránybőrbe bújva jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok.

(Jel 13:11) És láttam, hogy a földből feljön egy másik fenevad; két szarva volt, mint a Báránynak, de úgy beszélt, mint a sárkány.

A mi Urunk Jézus Krisztus egy csodálatosan Jó Pásztor, Akinek minden lehetséges... Ő azt mondja nekünk: Ne félj, te kicsiny nyáj...

(Lk 12:32) Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!

Hála és dicsőség neked Uram Jézus, hogy Te vagy a Jó Pásztor és, hogy bízva bízhatunk Benned mindenkor. Ámen.