Én vagyok az út, az igazság és az élet

(Jn 14:6) Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam. 

A gyermek általában egy éves vagy másfél éves korára megtanul járni. Ettől kezdve, amíg csak él, az ember mozog, és a talpa a földet tapossa. Ha a gyermek, illetve a későbbi felnőtt, a sárba vagy a homokba lépik, akkor egy ideig látható lesz a lába nyoma a földön. Na most képzeljük el, hogy milyen lenne, ha minden ember lába nyoma, amely általában láthatatlan, egy bizonyos színű nyomot hagyna bárhol, amerre csak eljár. Íly módon, egy életen keresztül, rengeteg lábnyoma maradna mindenhol, ahol csak járt... 

Van ahol az ember sokat jár, és ott teljesen befödi a földet a lába nyoma, de van ahol csak egyszer járt, és csak egyetlen sor lábnyom maradt utána. Ez az ember fizikai útja az ő életében... Van, hogy ezek a lábnyomok az iskolába vezetnek; van, hogy a munkahelyre, vagy a templomba vezetnek; van, hogy a kocsmába vezetnek; és aztán van úgy, hogy egy szerencsejáték barlangba, vagy bordélyházba vezetnek... Bizony vannak lelki útak, amelyket fizikai útak határoznak meg... 

Milyen volt eddig a mi útunk? Tiszta volt-e, vagy megbotránkoztatott a lábunk (Mt 18:8)? Békés volt-e, vagy tele volt ellenségeskedéssel? Kiengesztelődve váltunk-e el életnk útján az eddigi útitársainktól (Mt 5:25), vagy haraggal?...

(Mt 5:25) Békülj meg ellenfeleddel idejében, amíg együtt vagy vele az úton, hogy át ne adjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a szolgának, és börtönbe ne kerülj! 

(Mt 18:8) Ha a kezed vagy lábad megbotránkoztat téged, vágd le, és vesd el magadtól: jobb neked, ha csonkán vagy sántán mégy be az életre, mint ha két kezeddel vagy két lábaddal együtt vettetsz az örök tűzre.

Az ember igazságkeresése igencsak lármás... Az igazságkeresést gyakran veszekedés, perlekedés, pereskedés, önbiráskodás, vagy netán bírói ítélet határozza meg... Aztán sokaknak az az igazság, amit a legtöbben gondolnak, állítanak, szavaznak vagy lájkolnak. Igen, a demokrácia ámításai közepette, az igazság sokaknak az, amire a legtöbben szavaznak... De az az igazság, hogy az igazság akkor is igazság marad, ha azt csak egy ember állítja. Sőt, az igazság akkor is igazság marad, ha azt senki sem állítja (Jn 5:34)... Ez azért van, mert az igazság nem egy valami, hanem egy Valaki. Egyszer az egyik testvér azt mondta nekem egy vitánk során: Tudod, az az igazság, hogy Jézus Krisztus az Igazság...

(Jn 5:34) Nekem azonban nincs szükségem emberek tanúságtételére, csak azért mondom ezeket, hogy üdvözüljetek.

Mivel az ember Isten helyébe lépett (Ter 3:5), és önmagát teszi meg az igazság mércéjévé, ezért az őáltala igazságnak mondott valami csak addig igazság, amíg az az ő érzelmeinek és érdekeinek megfelel. Ahogyan ezek változnak, úgy változtatja meg az úgynevezett igazságot is... Ezért a hitetlen ember igazsága olyan, mint egy iránytű nélküli hajó, amelyet össze-vissza kormányoznak a felhős ég alatt, de a kormányosnak fogalma sincs, hogy merre halad a hajó. De az Úr Jézus eljött a világba, hogy tanúságot tegyen az igazságról (Jn 16:8, 18:37-38)...

(Ter 3:5) Isten jól tudja, hogy azon a napon, amelyen esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és rossznak tudói!”

(Jn 16:8) És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet.

(Jn 18:37-38) Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra.” Pilátus ezt mondta: „Mi az igazság?”  

Az idős emberek sokat bölcselkednek a fiatalok előtt a nagybetüs ÉLET-ről: Fiam, aztán az életben így van, meg úgy van, meg amúgy van... És gyakran sok hiábavalóságot mondanak. Sőt, gyakran rossz tanácsot is adnak... Az élet sokkal több, mint az önmegvalósítás, a siker, a karrier, a gazdagság, a szerelem és a boldog házasság, az egészség vagy a hosszú élet... Az élet misztérium... Nem tudjuk honnan van, hogyan lett, csak azt tudjuk hogy van. Tudjuk, hogy vagyunk a földön, de nem emlékszünk arra, hogy hogyan születtünk meg. Ha nem mondanák el nekünk elődeink, hogy kik vagyunk, mikor születtünk, azt se tudnánk, hogyan jöttünk a világra... Az élet misztériumát a kinyilatoztatás fedte fel előttünk, amit a mennyei Atya adott át nekünk az Ő Szent Fia által, Akinek élete van önmagában, amint az Atyának is élete van önmagában (Jn 5:26)...

(Jn 5:26) Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában...

Tehát az élet elsődleges forrása a mennyei Atya... A mennyei Atya öröktől fogva szülte a Fiút, és megadta egyszülött Fiának, a második isteni személynek, hogy élete legyen önmagában. A bennük és köztük lévő Élet egy önajándékozó szeretet, és mivel Istenről van szó, ezért ez a szeretet a harmadik isteni személy, Aki a Szentlélek. Isten, Aki egy, de három személy, a Szentháromság egy Isten... Ezért az Élet maga a Szentháromság. De mivel az Úr Jézus Krisztus által, a Szentháromság Fiú ponján kapcsolódtunk vissza a Szentháromság isteni életébe, a megváltás műve által, a keresztség szentségében, ezért nekünk, megváltottaknak, az Úr Jézus Krisztus maga az Élet...

Isten szeretetből teremtett minket, és szeretetből adta nekünk az életet. Az eredeti bűn által elszakadtunk az örök élettől, de Isten nem hagyott minket a halálban, hanem megváltott minket Szent Fia által, és az örök élet részeseivé tett minket...

(Jn 3:16) Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.

Hát akkor hogyan mondhatja valaki, hogy minden vallás jó és, hogy minden vallás egy út Istenhez? Hogyan mondhatja egy keresztény ember, hogy a pogányokat nem kell evangelizálni és megkeresztelni? Hiszen senki sem láthatja meg Isten országát víz és Szentlélek nélkül... Ha pedig nem láthatja meg Isten országát, akkor hogyan juthatna el Istenhez? Márpedig csakis az Úr Jézus keresztel meg minket Szentlélekkel (Mt 3:11)...

(Mt 3:11) Én vízzel keresztellek titeket a megtérésre, de aki utánam jön, erősebb nálam: a saruit sem vagyok méltó hordozni. Ő Szentlélekkel és tűzzel keresztel majd meg titeket.

(Jn 3:5) Erre Jézus azt mondta: „Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és Szentlélekből születik, az nem megy be az Isten országába."

(Jn 14:6) Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam. 

Isten tulajdonságai azonosak az Ő lényegével... Ezért az Úr Jézus nem azt mondja, hogy én majd megmutatom nektek az utat, én elmondom nektek az igazságot és én elvezetlek titeket az életre, hanem azt mondja, hogy Ő maga az út, Ő maga az igazság és Ő maga az élet. Tehát, ha mi azonosulunk az Úr Jézussal, vagyis meghalunk és eltemetkezünk az Úr Jézus Krisztusban, hogy Őbenne új életre támadjunk fel, ahogyan Szent Pál megírta (Kol 2:12), akkor az Úr Jézust követve a jó úton járunk, az Úr Jézust követve megtaláljuk az igazságot, ami szabaddá tesz minket (Jn 8:31-32) és az Úr Jézust követve eljutunk az örök életre, ahol az örök boldogság vár ránk...

(Jn 8:31-32) Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult: „Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.”

(Kol 2:12) Benne temetkeztetek el a keresztségben, és benne támadtatok fel, annak az Istennek az erejébe vetett hit által, aki Őt a halálból feltámasztotta.

Uram Jézus, te vagy az út, az igazság és az élet. Te általad jutunk el a mennyei Atyához, az örök boldogságba. Micsoda biztonság és öröm ez számunkra! Áldott legyen Szent Neved örökkön örökké. Ámen.