(Jn 6:35-39) Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. De megmondtam nektek: láttatok ugyan engem, és mégsem hisztek. Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el; mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem. Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon.
Hisszük és valljuk, hogy az Úr Jézus velünk maradt, és valóságosan jelen van a kenyér és a bor színe alatt az Eucharisztiában...
De miért éppen kenyér és bor színe alatt? Hiszen sok nép van a világon, akik nem esznek kenyeret ma sem, vagy sokáig nem ismerték a bort. Az ázsiaiak inkább rizst fogyasztanak, és az afrikaiak sem kimondottan szeretik a kenyeret...
A kenyér és a bor az őskorban
A egyházi tudósok mindig is vallották, hogy az emberiség története kb. K.e. 4000 körül kezdődött Ádámmal. A különböző bibliai idővonal számítások picit eltérőek, de csak 4-45 év a diferencia van az emberiség kezdetének bibliai meghatározásában. Tehát az emberiség története kb. K.e. 4000 körül kezdődött, ezért az advent négy hete az Üdvözítő várásának négy évezredét jelképezi.
Úgy gondolom, hogy ez nem mond ellen semmilyen világi tudománynak, hiszen csak azután beszélhetünk valóságos emberről, miután Isten belelehelte az emberbe az élet leheletét (Ter 2:7). Tehát meglehet, hogy azelőtt is voltak emberformájú teremtmények, különféle "ősemberek", de azok nem rendelkeztek Isten képére és hasonlatosságára teremtett halhatatlan lélekkel...
Ugyanakkor, olvashatjuk a szentírásban, hogy kezdetben úgy rendelte Isten, hogy az emberek magokat és magot rejtő gyümölcsöt egyenek...
(Ter 1:29-30) Azután ezt mondta Isten: „Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. A mező vadjainak, az ég madarainak s mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden zöld növényt táplálékul adok.”
Tehát világos, hogy az ember eledele, kezdettől fogva, leginkább a búza volt, ami akkoriban magától termett. Az ember csak leszedte a kalászokat és megette a búzamagokat, ahogyan az Úr Jézus és a tanítványok is tették, amikor a vetések között jártak egy szombatnapon (Lk 6:1)...
A történészek még a Bábel tornyáig sem tudnak visszanyúlni tudományosan, de a "termékeny félhodat" megemlítik. Ez a termékeny félhold Kánaán földjétől, fel Szirián és Jordánián keresztül, le a mai Irakig és Iránig terjedt. Itt, nagyon sokáig, magától hozott a búza igen bő termést. Mivel ide tehető az Éden kertjének keleti oldala, ezért feltételezhető, hogy az ősi időkben csak le kellett szedni a magától termő búzát. Aztán a búzát megtörték vagy megőrölték egyszerű kőküpükben, kézi kőmalmokban és kovásztalan kenyeret készítettek belőle. A búzaőrlő kőszerszámok, amelyeket találtak, nem több tízezer évesek, hanem csak kb. 4500-5000 évvel ezelőttiek. De a kövek korát nem is lehet pontosan meghatározni...
Habár az ember állatot is tartott (Ter 4:2), mégis, a húsfogyasztás csak a vízözön után vált általánossá (Ter 9:3-4), mivel akkor a növények egy ideig csak ritkán voltak. A vízözön teljesen elmosta a növényzetet és ki kellett alakulnia az új gazdálkodási formának. Ekkor, egy ideig, csak az állatok húsával lehetett megélni.
A bor készítése is ismert volt már akkor, amint Noé történetéből is láthatjuk. A szőlő levéből hamar must lett, és a mustból meg bor. Olyannyira itták a bort, hogy bizony Noé meg is részegedett tőle (Ter 9:20-21).
Tehát a kovásztalan kenyér és a szőlőbor az ember legősibb tápláléka. Ez a kezdetekre való visszaemlékezés benne van Mózes áldozati oltárépítésében is, mert olyan kövekből kellett áldozati oltárt építeni, amelyeket vas nem érintett (Kiv 20:25, MTörv 27:5). Ez azért van, mert a vas a gonosz által jött a világba (v.ö. Énok k. apokrif), és nem fertőzheti meg az oltárt...
Az manna és a élet kenyere
Amint a folyó is egy kis forrásból ered, úgy az üdvösség is az Ábrahámnak adott igéretekből származik (Ter 28:14). A mi Istenünk Ábrahám, Izsák és Jákób Istene. Jákób pedig Izráel, akiből az Úr nagy népet támasztott magának Gósen földjén, Egyiptomban. Az egyiptomi rabságból hozta ki az Úr Izráelt Mózes vezetésével, nagy csodák és jelek közepette, és a pusztában égből hulló mannával táplálta őket 40 esztendeig...
A zsidók mindig emlékeztek az egyiptomi kivonulás nagy csodáira, a kovásztalan kenyér ünnepére, a 40 éves pusztai vándorlásra és a Jordán folyón való átkelésre. Amikor eljött az ideje, hogy az Úr Jézus nyiltan beszéljen a zsidókhoz (Jn 6-7), akkor kijelentette előttük a legnagyobb misztériumot: a manna haszontalan volt, de Ő maga az igazi élő kenyér, mely a mennyből szállott alá...
(Jn 6:48-51) Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak. Ez a mennyből alászállott kenyér, hogy aki ebből eszik, ne haljon meg. Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért.
Ez a kijelentés akkor mindenkit sokkolt. A zsidók felháborodtak, a tanítványok egy része megbontrákozott és visszavonult. Az Úr Jézus még az apostolokat is próbára tette, de Péter apostol megvallotta, hogy nincs ahová menniük, mert Nála vannak az örök élet igéi...
(Jn 6:66-68) Ettől fogva a tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és már nem jártak vele. Jézus azért így szólt a tizenkettőhöz: »Talán ti is el akartok menni?« Simon Péter azt felelte: »Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi a tieid.
Az Úr Jézus nagy szeretetének jelei
Az Úr Jézus nagy szeretetének három fő jele van: a bethlehemi jászol, a szent kereszt a Golgotán és az Eucharisztia.
A betlehemi jászolban, a mindenható Isten tehetetlen kisdeddé lett értünk, hogy a mi testvérünk legyen.
A golgotai kereszten kínhalált szenvedett értünk, hogy megváltson minket a halálból.
Az Eucharisztiában pedig nekünk adta önmagát, az Ő szent testét és vérét, hogy tálplálékunk legyen a világ végezetéig, hogy nekünk életünk legyen és bőségben legyen (Jn 10:10). Az Eucharisztia az ősi emberi táplálékok színe alatt jön létre a konszekrációban a pap szavai által és kezei között. Ezek az ősi táplálékok a kovásztalan kenyér és a természetes szőlőbor. Más anyagok nem elfogadhatóak a latin ritusban...
Az élet kenyere és a papság
Az Eucharisztia és az újszövetség papsága, az egyházirend, elválaszthatalanok. Mindkettő nagycsütörtök este lett alapítva az utolsó vacsorán. Ez az Úr Jézus müködésének legbensőségesebb mozzanata. A Megtestesülés, a Megváltás, a Feltámadás, a Pünkösd, mind hatalmas művei az Úrnak, amelyek előtt leborulunk. De nagycsütörtökön elgyönyörödik a szívünk attól a bensőséges és magasztos jóságtól, ahogyan megajándékozta az Úr Jézus az emberiséget. Ez egyszerűen ésszel fel nem fogható... A bűnös ember kezei között átváltozik a kenyér és a bor, és az Úr Jézus feltámadt és megdicsőült szent testévé lényegül át...
Az Úr Jézus önmagával, az Ő szent testével és vérével táplál minket az Eucharisztiában, ami azonos az Ősszentséggel, vagyis az Ő megfeszített, feltámadt és megdicsőült szent testével. Az Eucharisztiában benne van az Úr Jézus egész földi élete, az egész üdvtörténet, sőt az egész teremtett világ, ami volt és ami lesz. Mindez azért van, mert minden Őáltala lett, Ővele lett megváltva, és Őbenne foglaltatik össze, hogy kiengeszteltelje a mindenséget a mennyei Atyával...
(Kol 1:14-20) Benne nyertük el a megváltást, bűneink bocsánatát. Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte. Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Mindent általa és érte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben. Úgy tetszett (az Atyának), hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy Ő a kereszten vérével békességet szerzett.
Ima: Uram Jézus, Te vagy az Élet kenyere, Te vagy a mi lelkünk tápláléka, Te vagy a mi lépesmézünk és gyönyörüségünk. Áldott légy mindenkor és örökkön örökké. Ámen.