Nemrég láttam az Our happy time (2006) című koreai filmet, amely egy halálraítélt utolsó hónapjairól szól. Ezt a halálraítéltet egy apáca látogatta rendszeresen a börtönben. Az apáca által odakerül egy tanárnõ is, aki maga is szenved sérüléseitõl. A tanárnõ és a halálraítélt között egy különös kapcsolat jön létre, amely által egy csodálatos gyógyulási folyamat bontakozik ki. A halálraítélt megtér, elkezd járni a börtönlelkész hittanóráira és megkeresztelkedik. Az utolsó perceiben, a kivégzõosztag elõtt, a megtért bûnös boldogan tesz tanuságot Isten és embertársai szeretetérõl...
A koreai halálraítért gyilkosnak volt embere (Jn 5:7), volt pásztora, aki utánamenjen az eveszett báránynak (Mt 18:12; Lk 15:4), de itt, a keresztény Európa kellõs közepén élõ lelkeknek gyakran nincs. Itt a lelkek legtöbbször pásztor nélküli juhok, akik elhagyatva tévelyegnek...
Az épület megromlása
Manapság sokat hallani a hivatások megfogyatkozásáról, de arról senki sem akar beszélni, hogy miért is van ez a hivatáskrízis. Van egy adott helyzet, egy adott statisztika. Ha a helyzet romlik és a statisztikai adatok romlanak, akkor az érintettek mindig a külsõ hatásokat próbálják okolni. Ebben az esetben, vagy a hívek nem imádkoznak eleget a hivatásokért, vagy a szülõk nem nevelik hivatásra a gyerekeket, vagy a fiatalok nem elég bátrak, hogy a hívatást felvállalják... Mindenki hibás, csak éppen az nem, akinek be kellene fogadnia az új hivatásokat. Pedig hát, ha egy osztályban mindenki megbukik, akkor nyilvánvaló, hogy elsõsorban a tanárral, meg az osztályfőnökkel van a baj. Ha az éretségin csak 30-40%-os az átmenési arány, akkor nyilvánvaló, hogy elsõsorban a tanároknál és a tanűgyminisztériumnál van a hiba...
Az Egyház egy olyan épület, amely több lelki ház egysége (Mt 7:24; 1Pét 2:5). A Egyház egy olyan ház, amely sok összetapasztott, összeépült házbõl áll. Hogy ehhez az egyházhoz (egy házhoz, mint hivatások együtteséhez), egy újabb ház épüljön, tapadjon, odanőjön, annak vonzónak is kellene lennie. De mi van akkor, ha a egyház falai omladoznak, ha penészesek, gombások, azaz leprások (Lev 14:34) és bûzösek. Vajon az újonnan csatlakozni kívánó lelki ház vonzódást fog érezni, hogy csatlakozzon? Nem nagyon... A tisztánlátóbb, óvatosabb fiatal, oda se megy.A másik csatlakozik valahogy, de idõvel nem bírja az egészségtelen légkört, a leprát és a bûzt, és lemond hivatásáról. A harmadik behunyja szemét, befogja az orrát, száját és marad, de lassan az õ falai is megfertõzõdnek, megtelnek leprával és bûzzel. Így, a régi falak által, az újak is megromlanak (Lev 14:39)...
Az épület megtisztítása
Tudjuk gyakorlatból, hogy ha egy házba beleüt a gomba, akkor annak a megtisztítása nagy problémát jelent. Ez a probléma, Izrael népe körében, szigorú törvény alá esett...
(Lev 14: 36-48) Ezután a pap vizsgálja meg a házat, és ha a vizsgálat után a ház falán zöldes vagy rózsaszínes likacsokat vesz észre, amelyek üregessé teszik a falat, a pap menjen ki a házból az ajtón, és zárassa be hét napra. A hetedik napon menjen vissza, és ha a vizsgálat során megállapítja, hogy a baj elterjedt a ház falán, távolíttassa el a megfertőzött köveket, s dobják őket a városon kívül egy tisztátalan helyre. A ház egész belső falát vakartassa le, s a levakart vakolatot szórják egy tisztátalan helyre, a városon kívül. Vigyenek más köveket a régi helyre, s más vakolatot a fal bevakolására. Ha a kő eltávolítása után a baj újra elterjedt a ház kijavított helyén és vakolatán, a pap újra tekintse meg. Ha megállapítja, hogy a baj elterjedt, a házon fertőző lepra van, s így tisztátalanná vált. Le kell bontani, s köveit, gerendáit, vakolatát a városon kívül egy tisztátalan helyre kell vinni. Aki belép a házba, amíg az le van zárva, estig tisztátalanná válik. Aki aludt benne, mossa ki a ruháját. Aki evett benne, mossa ki a ruháját. De ha a pap a vizsgálat során megállapítja, hogy a baj a vakolás után nem újult ki a házon, nyilvánítsa a házat tisztának, mivel a baj elmúlt.
Láthatjuk, hogy a leprás ház megtisztítása csak egy módon volt lehetséges: a romlott részek lebontásával és eltávolításával. Teljesen le kell verni a leprás falakat. Ez lelki síkon is így mûködik. Az egyház romlott lelki falait le kell bontani és el kell távolítani. Sajnos, ez mindig fájdalommal jár... A külsõk csak annyit látnak, hogy ez vagy amaz elveszítette hivatását, kilépett, felfüggesztették vagy nyugdijba vonult. Ilyenkor azt mondogatják, hogy nem imádkoztunk értük eleget, nem figyelmeztették, óvták eleget, stb., de a valóság az, hogy van egyéni felelősség, van hierarchikus felelõsség, és a közösséget csakis a leprás falak eltávolításával lehet megvédeni (Lev 13:45-46)...
Az épület megújulása
Az épület megújulása csakis az Úr ajándéka lehet és mindig egy-egy rendkívüli szent által jön létre. Idõnként támaszt az Úr egy-egy nagy szentet, aki helyreállítja az igazságot és felépíti a lerombolt falakat. Az ilyen szent ember példát mutat a feddhetetlen, Istennek szentelt életével és igaz tanúságot tesz Isten szeretetérõl és igazságáról...
(Iz 58: 6-12) Ezt mondja Isten, az Úr: Törd össze a jogtalan bilincseket, és oldd meg az iga köteleit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat, törj össze minden igát! Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba. Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől! Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyorsan beheged. Előtted halad majd igazságod, és az Úr dicsősége lesz a hátvéded. Akkor, ha szólítod, az Úr válaszol, könyörgő szavadra így felel: Nézd, itt vagyok! Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet, ha odaadod az éhezőnek kenyeredet, és jóllakatod az elnyomottat, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod déli verőfényre változik. Maga az Úr vezérel szüntelen, s még a kietlen helyeken is felüdít. Erővel tölti el tagjaidat, olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, amelynek vize nem apad el soha. Újra felépíted az ősi romokat, és helyreállítod a régi nemzedékek építette alapfalakat. A rések betöltőjének neveznek majd, és a romba dőlt házak felépítőjének.
Pásztor nélkül...
Sokan mondják, hogy az egyház több, mint 2000 éve áll és állni is fog. De a szentírás szerint, az utolsó idõkben, a földön zarándokló egyháznak nehéz lesz a sorsa...
(Lk 17:22) Ezután a tanítványokhoz fordult: "Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, de nem fogjátok látni.
(Lk 18:8) Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?
(1Tim 4:1) A Lélek világosan állítja, hogy a végső időkben némelyek elpártolnak a hittől, megtévesztő szellemekre és sátáni tanításra hallgatnak.
(2Tim 3:1) Tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők következnek.
Habár az egyház helyzete a világban nagyon összetett - van ahol virágzik és van ahol a hit elhagyását tapasztaljuk - összességében aposztáziáról és a hivatások megfogyatkozásáról beszélhetünk. Vannak már helyek, ahol valamikor virágzó egyházmegyék voltak, de mára már nehéz egy templomot találni, ahol miséznek... Vannak már helyek, ahol alig van akár havonta is egy szentmise. Ezek a dolgok arra késztetenek bennünket, hogy elgondolkozzunk, miként õrizhetjük meg hitünket közösség nélül, pap és szentmise nélkül. Nyilvánvaló, hogy ilyen esetben, nagy hansúly kerül az egyéni felelõsségre, az egyéni istenkapcsolatra, az egyéni imára, az egyéni szentírás olvasásra és az egyéni állhatatosságra. Boldog ember az, aki ezekben az idõkben megmarad a hitben...
(Dán 12:11-12) Attól az időtől kezdve, amint megszűnik a mindennapi áldozat, és felállítják a vészt hozó undokságot, ezerkétszázkilencven nap lesz. Boldog, aki bízni tud, és megéri az ezerháromszázharmincötödik napot.
Az Egyháznak, Krisztus misztikus testének Feje a Jó Pásztor, maga az Úr Jézus... Õ megígérte, hogy velünk marad a világ végezetéig (Mt 28:20). Ha nem az Oltáriszentségben, akkor biztosan két vagy három ember általi összejövetelben és az imában...
(Mt 18,20) Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.
Ha az emberi pásztorok hiányozni is fognak, az isteni pásztor, a Jó Pásztor (Jn 10:11) mindig velünk marad. A nehézség abban áll, hogy bíznunk kell és oda kell figyeljünk az Õ hangjára (Jn 10:2). Aki meghallja a Jó Pásztor hangját és követi Õt, az biztonságban van. Te hallod a hangját?...
Nyugodtak lehetünk, mert semmi, de semmi, el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől...
(Róm 8:38-39) Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.
Ima: Uram Jézus Krisztus! Légy irgalmas hozzám, szabadíts meg bûnös életemtõl és adj nekem állhatatosságot, hogy mindvégig kitartsak melletted. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése