2012. július 16., hétfő

Pásztor nélküli juhok

(Mk 6:30-34) Az apostolok ismét összegyűltek Jézus körül, és mindnyájan beszámoltak, hogy mi mindent tettek és mit tanítottak. Ő ekkor azt mondta nekik: ,,Gyertek félre egy magányos helyre, és pihenjetek meg egy kicsit.' Olyan sokan jöttek-mentek ugyanis, hogy még enni sem volt idejük. Bárkába szálltak tehát, és félrevonultak egy elhagyatott helyre, egyedül. Sokan látták azonban őket, s észrevették, amikor elmentek. Minden városból futottak oda gyalog, és megelőzték őket. Amikor kiszállt, Jézus meglátta a hatalmas tömeget, és megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok [Ez 34,5], és sok mindenre kezdte őket tanítani.

Nemrég láttam az Our happy time (2006) című koreai filmet, amelyben egy halálraítélt utolsó hónapjairól van szó. Ezt a halálraítéltet egy apáca látogatta rendszeresen a börtönben. Az apáca által odakerül egy fiatal tanárnő is, aki maga is szenved lelki sérüléseitől. A tanárnő és a halálraítélt között egy különös lelki kapcsolat jön létre, amely által egy csodálatos gyógyulási folyamat bontakozik ki. A halálraítélt megtér, elkezd járni a börtönlelkész hittanóráira, és megkeresztelkedik. Az utolsó perceiben, a kivégzőosztag előtt, a megtért bűnös boldogan tesz tanúságot Isten és embertársai szeretetéről...

A koreai halálraítért gyilkosnak volt embere (Jn 5:7), volt pásztora, aki utánamenjen az elveszett báránynak (Mt 18:12; Lk 15:4), de itt, a keresztény Európa kellős közepén élő lelkeknek gyakran nincs. Itt a lelkek legtöbbször pásztor nélküli juhok, akik elhagyatva tévelyegnek...

((Mt 18:12) Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és azok közül egy elkóborol, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyeken, nem megy-e el és nem keresi-e meg az eltévedtet?

(Lk 15:4) Ha közületek valakinek száz juha van, és egyet elveszít közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e az elveszett után, amíg meg nem találja?

(Jn 5:7) A beteg azt felelte: „Uram, nincs emberem, aki, amikor felkavarodik a víz, bevigyen engem a tóba. Mire pedig én odaérek, más megy be előttem.

Az épület megromlása

Manapság sokat hallani a hivatások megfogyatkozásáról, de arról senki sem akar beszélni, hogy miért is van ez a hivatáskrízis. Van egy adott helyzet, egy adott statisztika... Ha a helyzet meg a statisztikai adatok romlanak, akkor az érintettek mindig a külső hatásokat okolják. Vagy a hívek nem imádkoztak eleget a hivatásokért, vagy a szülők nem nevelik jól a gyerekeket, vagy a fiatalok nem elég bátrak, hogy a hívatást felvállalják, stb. Mindenki hibás, csak éppen az nem, akinek be kellene fogadnia az új hivatásokat. De ha az iskolában, egy osztályban mindenki megbukik, akkor nyilvánvaló, hogy elsősorban a tanárral van a baj. Ha az éretségin csak 30-40%-os az átmenési arány, akkor nyilvánvaló, hogy elsősorban a tanároknál és a tanűgyminisztériumnál kell keresni a hibát...

Az Egyház olyan test, egy olyan épület, amely több lelki ház egysége (Mt 7:24; 1Kor 12:12, 1Pét 2:4-5). A Egyház egy olyan ház, amely sok összeépített, összetapadt lelki házból áll... 

(Mt 7:24) Mert mindenki, aki hallgatja e szavaimat és tettekre váltja azokat, hasonló az okos emberhez, aki a házát sziklára építette.

(1Kor 12:12) Ahogyan a test egy, bár sok tagja van, a testnek pedig minden tagja, bár sok, mégis egy test.

(1Pét 2:4-5) Ha hozzá, az eleven kőhöz járultok, melyet emberek ugyan elvetettek, de Isten kiválasztott és megtisztelt, eleven kövek módjára ti is lelki templommá, szent papsággá épültök, hogy Jézus Krisztus által Istennek kedves lelki áldozatokat mutassatok be.

Hogy ehhez az "egy házhoz" (mint hivatások együtteséhez), egy újabb ház épüljön, odatapadjon, odanőjön, annak vonzónak is kellene lennie... De mi van akkor, ha a ennek a háznak falai omladoznak, ha penészesek, gombások, vagyis leprások (Lev 14:34-36) és bűzösek... 

(Lev 14:34-36) „Ha majd bejuttok Kánaán földjére, amelyet én nektek fogok adni birtokul, és lepraszerű kiütés támad valamelyik házon, menjen el az, akié a ház és jelentse a papnak, s mondja: »Lepraszerű kiütést látok a házamon.« Erre az parancsolja meg, hogy hordjanak ki mindent a házból, mielőtt ő bemegy, hogy megnézze, leprás-e az, hogy tisztátalanná ne váljék mindaz, ami a házban van.

Vajon az újonnan csatlakozni kívánó lelki ház vonzódást fog érezni, hogy csatlakozzon az együtteshez? Hát, nem nagyon... A tisztánlátóbb és óvatosabb fiatal, oda se megy... A másik meg csatlakozik, de idővel nem bírja az egészségtelen légkört, a leprát és a bűzt, és lemond hivatásáról... A harmadik behunyja a szemét, befogja az orrát és a száját, ott marad, de lassan az ő falai is megfertőződnek, megtelnek leprával és bűzzel. Így a régi leprás falak által az újak is megromlanak (Lev 14:39-40)...

(Lev 14:39-40) A hetedik napon aztán menjen el ismét és nézze meg. Ha azt találja, hogy a kiütés terjedt, parancsolja meg, hogy szedjék ki azokat a köveket, amelyeken a kiütés van és dobálják valamilyen tisztátalan, a városon kívül levő helyre...

Az épület megtisztítása

Tudjuk gyakorlatból, hogy ha egy házba beleüt a gomba, akkor annak megtisztítása és kiírtása nagy probléma. Ez a probléma Izrael népe körében szigorú törvény alá esett...

(Lev 14:36-48) Ezután a pap vizsgálja meg a házat, és ha a vizsgálat után a ház falán zöldes vagy rózsaszínes likacsokat vesz észre, amelyek üregessé teszik a falat, a pap menjen ki a házból az ajtón, és zárassa be hét napra. A hetedik napon menjen vissza, és ha a vizsgálat során megállapítja, hogy a baj elterjedt a ház falán, távolíttassa el a megfertőzött köveket, s dobják őket a városon kívül egy tisztátalan helyre. A ház egész belső falát vakartassa le, s a levakart vakolatot szórják egy tisztátalan helyre, a városon kívül. Vigyenek más köveket a régi helyre, s más vakolatot a fal bevakolására. Ha a kő eltávolítása után a baj újra elterjedt a ház kijavított helyén és vakolatán, a pap újra tekintse meg. Ha megállapítja, hogy a baj elterjedt, a házon fertőző lepra van, s így tisztátalanná vált. Le kell bontani, s köveit, gerendáit, vakolatát a városon kívül egy tisztátalan helyre kell vinni. Aki belép a házba, amíg az le van zárva, estig tisztátalanná válik. Aki aludt benne, mossa ki a ruháját. Aki evett benne, mossa ki a ruháját. De ha a pap a vizsgálat során megállapítja, hogy a baj a vakolás után nem újult ki a házon, nyilvánítsa a házat tisztának, mivel a baj elmúlt.

Láthatjuk, hogy a leprás ház megtisztítása csak egy módon volt lehetséges: a megromlott részek lebontásával és eltávolításával. Teljesen le kell verni, le kell bontani a leprás falakat és épületrészeket...

Ez lelki síkon is így működik. Az Egyház romlott lelki falait is le kell bontani és el kell távolítani. Sajnos, ez mindig fájdalommal jár... A külsők csak annyit látnak, hogy ez, az vagy amaz elveszítette hivatását, kilépett, felfüggesztették, vagy hirtelen nyugdijba vonult. Ilyenkor azt mondogatják, hogy nem imádkoztunk értük eleget, nem figyelmeztették, nem óvták eleget, stb. De a valóság az, hogy van egyéni felelősség, van hierarchikus felelősség, és a közösséget csakis a leprás egyén eltávolításával lehet megóvni (Lev 13:45-46)...

(Lev 13:45-46) Mindaz pedig, akit a lepra tisztátalanná tett, megszaggatott ruhában s hajadon fővel járjon, száját fedje be kendővel, s kiáltsa ezt magáról: »Tisztátalan, tisztátalan!« Mindaddig, amíg leprás és tisztátalan, egyedül lakjon, a táboron kívül.

Az épület megújulása

Az épület megújulása mindig Isten ajándéka, csak az Ő kegyelme által lehetséges, és mindig egy-egy nagy szent által valósúl meg. Időnként támaszt az Úr egy nagy szentet, aki helyreállítja az igazságot, és felépíti a lerombolt falakat. Az ilyen szent ember példát mutat a feddhetetlen, Istennek szentelt életével, és igaz tanúságot tesz Isten szeretetéről és igazságáról...

(Iz 58: 6-12) Ezt mondja Isten, az Úr: Törd össze a jogtalan bilincseket, és oldd meg az iga köteleit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat, törj össze minden igát! Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba. Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől! Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyorsan beheged. Előtted halad majd igazságod, és az Úr dicsősége lesz a hátvéded. Akkor, ha szólítod, az Úr válaszol, könyörgő szavadra így felel: Nézd, itt vagyok! Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet, ha odaadod az éhezőnek kenyeredet, és jóllakatod az elnyomottat, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod déli verőfényre változik. Maga az Úr vezérel szüntelen, s még a kietlen helyeken is felüdít. Erővel tölti el tagjaidat, olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, amelynek vize nem apad el soha. Újra felépíted az ősi romokat, és helyreállítod a régi nemzedékek építette alapfalakat. A rések betöltőjének neveznek majd, és a romba dőlt házak felépítőjének.




Pásztor nélkül

Sokan mondják, hogy az Egyház több mint 2000 éve áll, és állni is fog... De a szentírás szerint, és a katekizmus szerint is (KEK 675), az utolsó időkben, a földön zarándokló, küzdő Egyház egy nagy megpróbáltatáson megy keresztül, és nehéz idők jönnek rá...

(Lk 17:22) Ezután a tanítványokhoz fordult: "Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, de nem fogjátok látni.

(Lk 18:8) Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?

(1Tim 4:1)  A Lélek világosan állítja, hogy a végső időkben némelyek elpártolnak a hittől, megtévesztő szellemekre és sátáni tanításra hallgatnak.

(2Tim 3:1) Tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők következnek.

KEK 675 Krisztus eljövetele előtt az Egyháznak át kell mennie egy utolsó próbatételen, mely sokak hitét meg fogja ingatni. Az üldözés, mely kíséri az Egyház földi zarándokútját, fölfedi a "gonoszság misztériumát" egy vallási megtévesztés formájában, mely az embereknek problémáik látszólagos megoldását kínálja föl cserében azért, hogy elpártolnak az igazságtól. A legnagyobb vallási megtévesztés az Antikrisztusé, azaz egy ál-messianizmusé, amelyben az ember önmagát dicsőíti Isten és az Ő testben eljött Messiása helyett.

Habár az Egyház helyzete a világban nagyon összetett - van, ahol virágzik és van, ahol a hit elhagyását tapasztaljuk - de összességében, aposztáziáról és a hivatások megfogyatkozásáról beszélhetünk. Vannak már helyek, ahol valamikor virágzó egyházmegyék voltak, de mára már nehéz egy templomot találni, ahol miséznek. Vannak már helyek, ahol alig van akár havonta is egy szentmise...

Ezek a dolgok arra késztetenek bennünket, hogy elgondolkozzunk, miként őrizhetjük meg a hitünket közösség nélül, pap és szentmise nélkül. Nyilvánvaló, hogy az ilyen esetben nagy hansúly kerül az egyéni felelősségre: az egyéni istenkapcsolatra és imára, az egyéni szentírás olvasásra és az egyéni állhatatosságra. Gondoljunk Remete Szent Pálra, aki egyedül, szentségek nélkül élt és halt meg a pusztában... Boldog ember, aki ezekben az időkben megáll a hitében...

(Dán 12:11-12) Attól az időtől kezdve, amint megszűnik a mindennapi áldozat, és felállítják a vészt hozó undokságot, ezerkétszázkilencven nap lesz. Boldog, aki bízni tud, és megéri az ezerháromszázharmincötödik napot.

Az Egyház fő pásztora, Krisztus misztikus testének Feje, maga a Jó Pásztor, az Úr Jézus Krisztus. Ő megígérte, hogy velünk marad a világ végezetéig (Mt 28:20). Ha nem az Oltáriszentségben, akkor biztosan két vagy három ember által, az összejövetelekben és az imában...
 
(Mt 18:20) Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.

(Mt 28:20) ...és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!

(Jn 4:23) De eljön az óra, és már itt is van, amikor az igazi imádók Lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát, mert az Atya ilyen imádókat keres magának.

Ha az emberi pásztorok hiányozni is fognak - mert a béresek mind elfutnak (Jn 10:12) - az isteni pásztor, a Jó Pásztor (Jn 10:11), mindig velünk marad. A nehézség abban áll, hogy bíznunk-e és odafigyeljünk-e az Ő hangjára (Jn 10:4)... Aki meghallja és ismeri a Jó Pásztor hangját, az követi Őt és biztonságban marad...

(Jn 10:4) Miután valamennyi sajátját kiengedi, előttük megy, a juhok pedig követik őt, mert ismerik a hangját.

(Jn 10:11-12) Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem a sajátjai, amikor látja, hogy jön a farkas, otthagyja a juhokat és elfut, a farkas pedig elragadja és szétszéleszti azokat.

Te hallod-e az Ő hangját? Nyugodtak lehetünk, mert semmi nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely az Úr Jézus Krisztusban van...
 
(Róm 8:38-39) Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.

Uram Jézus Krisztus, élő Isten Fia, könyörülj rajtunk! Légy irgalmas hozzánk, szabadíts meg bűneinktől, és adj nekünk állhatatosságot, hogy mindvégig kitartsunk. Ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése