Ujjal mutogatás

(Iz 58.9-12) Ha eltávolítod körödbõl az igát, az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet, ha odaadod az éhezõnek kenyeredet, és jóllakatod az elnyomottat, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod déli verõfényre változik. Maga az Úr vezérel szüntelen, s még a kietlen helyeken is felüdít. Erõvel tölti el tagjaidat, olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, amelynek vize nem apad el soha. Újra felépíted az õsi romokat, és helyreállítod a régi nemzedékek építette alapfalakat. A rések betöltõjének neveznek majd, és a romba dõlt házak felépítõjének.

Egy anyuka sétál a kisfiával. A kisfiú kinyújtja karját és a kunkori kis mutatóujjával a messzeségbe mutat. Ujjongva felkiált:
- Anyukaaa!... Neee!...
Az anyuka oda se néz, hanem szigorúan rászól:
- Fiacskám! Hányszor mondtam már neked, hogy nem illik mutogatni?
A kisfiú ekkor duzzogni kezd:
- De hát akkor hogy mutassam meeeg?...
A gyermeknek az a fontos, hogy megmutassa amit lát. Az anyukának pedig az fontos, hogy a gyereke illendõen viselkedjen. A gyerek nem azért mutogat, hogy itélkezzen és az anyuka sem azért tiltja a mutogatást, hogy a gyerek ne mutasson rá mások tévedéseire...

Mások bűnei és a köztük való lavírozás

Ahogy megfoganunk anyánk méhében, vagy amint meglátjuk a napvilágot, már ki vagyunk téve a mások által elkövetett bűnök áradatának: 

- A szüleink el akarnak tetetni, mielõtt még megszülethetnénk, nem fogadnak el amikor megszületünk, nem fogadnak el olyannak amilyenek vagyunk, stb. 

- A tanítónk, tanárunk megvet, nem értékel, nem osztályoz méltányosan, stb. 

- A barátaink, osztálytársaink kicsúfolnak, kirekesztenek, meglopnak, megvernek, stb. - A kedvesünk megcsal, becsap, hûtlen lesz, stb… 

- A mukatárs, a fõnök igazságtalan, goromba, megrövidít, stb... 

- A házastárs megcsal, elhordja a pénzt, nem törõdik a családdal, stb... 

- A gyerekek hazudnak, nem tanulnak, nem segítenek a háztartásban, stb... 

Ezek mind fájdalmas áradatként zúdulnak ránk az élet folyamán. Hogyan bírjuk el, hogyan sikerül kezelni ezeket?...

Talán nincs is ember sérülés nélkül. Van aki ettõl sérül le, van aki attól. Van aki tudja mitõl sérült le és van aki nem... Van olyan sérülés, amelyrõl tudomásunk van és fáj, de van olyan sérülés, amelyre nem is emlékezünk, nem vagyunk tudatában, hanem csak a tudatalattiból hat ránk. Minden idegesség, nyugtalanság, ellenszenv, agresszivitás, félénkség, valamilyen sérülésnek a következménye... Olyankor egy sebünkre hágnak vagy ösztönösen védjük lelkünk bizonyos sebzett területeit.

Mások vágásai, döfései, kõdobásai hatására mi is kardot rántunk vagy követ ragadunk és bevetjük magunkat a küzdelembe. Csihi-puhi! Üssed-vágjad, nem anyád!... Bedobjuk magunkat teljes gõzzel a búnyóba… A végén olyan lesz az egész, mint egy nagy hógolyó csata, amelyben az egész iskola küzd a becsengetésig, a jeges, keményre gyúrt hogolyókkal, izzadtan, véresen, bekékült, bedagadt szemekkel. Mindenki nevet és senki sem sajnálja azt, akinek bedagadt a szeme egy jó találat által vagy kitörött a foga egy szerencsétlen esés miatt. Így van ez a bûnökkel meg a sértésekkel is… Amíg nem térünk meg és nem kezdünk el növekedni lélekben, nem igazán törõdünk, nem vesszük tudomásul a vétkeket. Kaptam is, adtam is… Ilyen az élet és kész. Nem akadunk fel mások bûnein és a megbocsájtás sem nagy probléma.

Azonban, amikor megtérünk, megtért emberek között vagyunk, akkor kiszállunk a hógolyózásból és elvárjuk, hogy bennünket se dobjanak meg. Fõleg olyanok ne dobjanak meg, akik állítólak nagyok a lelkiekben. De biza az élet nem ilyen… Gyakran azt tapasztaljuk, hogy miközben törekedünk a szelidségre, a szeretetre és az igazságosságra, addig azok, akikre felnéztünk, akikre alapoztunk a lelkiekben, azok dobnak, döfnek meg orvul… És el is találnak, mégpedig keményen: a szemünkön, a szájunkon, a szívünkön, vagy ott, ahol éppen a legjobban fáj.... Eltalálnak a kemény, jeges hógolyóval és véres nyomot hagynak. Ekkor felháborodunk és ellenállhatatlan késztetést érzünk, hogy visszavágjunk. Nem annyira az ütés fáj, mint inkább az igazságtalanság… Nézzünk oda! … Pont az teszi ezt velem, aki leginkább jó kellene legyen hozzám? Aki a lelkiekben példát kellene hogy mutasson? Pfujj!!! Ez megbocsájthatatlan… És ekkor jön az ítélkezés, a másik elítélése, az ujjal mutogatás …

 

Az ítélkezés és a megítélés

Van ítélkezés és van megítélés. A kettõ nem ugyanaz, de az emberek többsége a kettõt összekeveri. Az ítélkezés az, amikor valaki vétkezik és nem nézzük el neki, hanem megmondjuk, hogy mit érdemel... Nem bocsájtjuk meg tettét, elítéljük, számon kérjük, valamiképpen megtoroljuk, vagy egy késõbbi büntetést helyezünk kilátásba... Az ítélkezés felírja az adósságot az adóslevélre. Az ítélkezõ haragszik és nem bocsájt meg...

A megítélés (1Kor 2:15) a vétkezõ tettének empatikus szemlélése, vizsgálása, mérlegelése, a megkülönböztetés céljából vagy a magatartás súlyának és következményének felmérése céljából. A megítélõ nem haragszik, megbocsájtja a vétket, de óvakodik a bûnöstõl és vétkének hatásától. Ha valakit szeretünk és megbocsájtunk neki, az még nem jelenti azt, hogy lábtörlõje leszünk neki vagy esetleg boksz-zsákja... Azért ítéljük meg testvérünket, felebarátunkat, hogy tudjuk pontosan mi a problémája, milyen a természete, mire számíthatunk tõle, mit várhatunk el tõle és az szerint igazítjuk a vele való kapcsolatunkat. A megítélõ szereti felebarátját, de távolabbról, mert a vétkezõ bûneitõl, vagdalózásaitól, dobálásaitól óvakodnia kell...

Az ítélkezõ megvonja a szeretetet a vétkezõtõl, de a megítélõ nem. Az ítélkezõ ujjal mutogat a vétkezõre minden egyes alkalommal, amikor csak eszébe jut a fájdalma. A megítélõ csak elmondja az illetékeseknek a vétkezõ hiányosságait, de nem mutogat ujjal a vétkezõre.

Az Úr parancsa, hogy ne itélkezzünk. Az ítélkezés hat és visszahat. Amint mondani szokták: A tolvaj egyszer vétkezik és a megkárosított százszor...

(Mt 7:1-5) Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak majd nektek is visszamérni. Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre? Hogy mondhatod embertársadnak, hogy hadd vegyem ki a szemedbõl a szálkát, amikor a magad szemében gerenda van? Képmutató! Elõbb vedd ki a gerendát a saját szemedbõl, s akkor hozzáláthatsz ahhoz, hogy kivedd a szálkát embertársad szemébõl!

(Lk 6.37-38) Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor benneteket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”

Az ítélkezés hasonló a kõvel való dobáláshoz. Izraelben, a törvény szerint, ha valaki súlyosan vétkezett, akkor azt a zsidók megkövezték. Minél súlyosabban ítélkezünk valaki felett, minél nagyobb a másik kárhoztatása, minél nagyobb bûnöket róvunk neki fel, annál nagyobb a köveket dobunk rá. Az vessen követ másra, aki maga is bûntelen...

(Jn 8.7) De tovább faggatták, azért fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az elsõ követ, aki bûntelen közületek!”

Kigyógyulás az ujjal való mutogatásból

Az ujjal való mutogatásból való kigyógyulás a megbocsájtás útja. Azt mondják, hogy a megbocsájtás nem érzelem dolga, hanem az értelem és az akarati döntésének dolga. Ez nagyon szép így elméletben, de ha nem ismerjük a lelki sérülések, a lelki gyógyulások és a megbocsájtás folyamatát, akkor oda juthatunk, hogy százszor bocsájtunk meg akaratilag, de érzelmileg továbbra is gyûlölünk. Százszor tesszük le fájdalmunkat és ugyanannyiszor vesszük fel újra. A tapasztalat azt mutatja, hogy vannak olyan sérülések, amelyeket csak akkor tudunk szívbõl megbocsájtani, ha elõbb gyógyulást kérünk azokra az Úrtól. Ezért kell imádkozzunk, hogy az Úr gyógyítsa meg bennünk a sérüléseket, a fájdalmakat és akkor eljön érzelmileg is a megbocsájtás a szívünkbe. Csak így tudunk teljes szívbõl megbocsájtani ( Mt 18:35).

Van aki azt mondja, hogy a megbocsájtás elõfeltétele a vétkes bûnbánata és a bocsánatkérése. Hogyan bocsássak meg valakinek, ha be sem látja, hogy vétett ellenem és azt sem mondja nekem, hogy bük-makk? A megbocsájtásunknak nem kell, hogy elõfeltétele legyen az ellenünk vétõ bûnbánata és bocsánatkérése. Nagyon szép lenne ha azok meglennének, de ez legtöbbször nem fog megtörténni… Az igazi megbocsájtás az, amikor megbocsájtunk az ellenünk vétkezõnek az õ bûnbánata és bocsánatkérése nélkül... Ez azért van így, mert a vétkezõ ember nem csak ellenünk vétkezik, hanem Isten ellen is. Nem csak velünk kell kiengesztelõdnie, hanem Istennel is. Ezért engedjük el a vétkét, elõzzük meg az ellenünk vétkezõ velünk való kiengesztelõdését, mert az Istennel való kiengesztelõdését úgysem kerülheti ki...

Az ujjal mutogatásból való kigyógyulás szabadság. Felszabadul az ember a rossz szemlélésének rabságából, a keserûségbõl és a panaszkodásból. Felszabadul az ember azokból az ítéletekbõl, amelyet magára vont ítélkezéseivel és felszabadul azoktól a terhektõl amelyeket önmagára vont azáltal, hogy az ellene vétkezõnek mérte. Az ujjal mutogatásból való kigyógyulás felszabadít az ellenségeskedés szorongásából és megadja a lelki békét.

Hogyan is adhatná meg szívünk kívánságát az Úr, amíg tátogtatunk testvérünkre, felebarátunkra?

(Zsolt 50:19-21) Szád féktelenül szórta a gonoszságot, nyelved ontotta az álnokságot. Leültél és szidtad testvéreidet, anyád fiát gyalázattal illetted. Ezt mûvelted, és én hallgassak? Vélted, hogy hozzád hasonló vagyok?

Ha eddig ujjal mutogattunk, álljunk le, tartsunk lelkiismeret vizsgálatot és kezdjünk el másképp élni. Válasszuk a szabadságot és a békét...

Ima: Uram! Kérlek bocsásd meg balgaságomat! Bocsáss meg, hogy elhomályosodott a szemem és az értelmem, hogy azt gondoltam, másokat elítélhetek, miközben jómagam bûnt-bûnre halmozok. Ámen.

Szentlélekkel és tûzzel

(Mt 3:10-12) A fejsze már a fák gyökerén van: Kivágnak és tûzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt. Én csak vízzel keresztellek, hogy bûnbánatra indítsalak benneteket, de aki a nyomomba lép, az hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy a saruját hordozzam. Õ Szentlélekkel és tûzzel fog benneteket megkeresztelni. Szórólapátja már a kezében van. Kitakarítja szérûjét, a búzát csûrébe gyûjti, a pelyvát pedig olthatatlan tûzbe vetve elégeti.”

Amikor az Úr Jézus ördögöket ûzött ki, több esetben látható volt, hogy egy olyan erõ hatott azokra, amelynek képetelenek voltak ellenállni... Mi ez az erõ? Hogyan nyilvánul meg? Miként hat az ördögökre és miként hat a természetre?...

A Lélek ereje

Nézzük meg azokat az igerészeket, amelyek konkrét információkat adnak az ördögûzéssel kapcsolatosan...

(Mt 8:28-32) Amikor a túlsó parton Gadara környékére ért, két ördögtõl megszállt emberrel találkozott. A sírboltokból jöttek elõ. Annyira elvadultak voltak, hogy senki sem mert az úton járni. Így kiabáltak: „Mi közünk hozzád, Isten fia? Azért jöttél ide, hogy idõ elõtt gyötörj minket?” Messze tõlük nagy sertéskonda legelészett. Ezért az ördögök kérték: „Ha kiûzöl minket, küldj a sertéskondába!” „Menjetek!” - mondta nekik. Erre kimentek és megszállták a sertéseket, mire az egész konda lerohant a meredekrõl a tóba és vízbe fúlt. (v.ö. Lk 8:26-33).

Ez az igerész azt mutatja meg, hogy az ördögöknek semmi közük sincs Jézushoz, Isten egyszülött Fiához, aki a világ Világossága (Jn 8:12). Az ördög a sötétség, a hazugság atyja (Jn 8:44) és már el van kárhozva, csak még nem érkezett el az ítélet végrehajtásának ideje, amikor az örök gyötrõdésre vetik az olthatatlan tûzes tóba (Jel 20:14). Ezért könyörögnek az ördögök, hogy evilágban maradhassanak, hogy legalább a végsõ ítélet napjaig ne kelljen gyötrõdniük...

(Mt 12:27-29) Ha én Belzebul segítségével ûzöm ki a gonosz lelkeket, a fiaitok kinek a segítségével ûzik ki? Így õk lesznek bíráitok. De ha én Isten Lelkével ûzöm ki a gonosz lelkeket, akkor már elérkezett hozzátok az Isten országa. Hogy törhet be valaki az erõs ember házába, s hogy rabolhatja el vagyonát, hacsak elõbb meg nem kötözi? Akkor kifoszthatja házát.

Ez az igerész azt világítja meg, hogy Jézus a Szentlélek által ûzi ki a gonosz lelkeket, Aki olyan a gonosznak, mint az emésztõ tûz, de az igazaknak, akik befogadják Isten igazságát, szeretet és életet adó Lélek. A Szentlélek belekapcsol Krisztus testébe, Isten országába és a szentháromságos életbe. A Szentlélek végtelen erejû és hatalmú, és nincs olyan gonosz lélek, amely ellenállhatna neki. Megszorítja, megperzseli és eltaszítja a gonosz lelkeket, de az igaz lelkeket szeretettel átöleli, vigasztalja, táplálja és erõvel tölti el...

(Mk 3:14-15) Tizenkettõt rendelt, akiket apostoloknak nevezett, hogy vele legyenek, s hogy elküldje õket hirdetni az igét. Hatalmat adott nekik, hogy kiûzhessék az ördögöket.

Amint megígérte az Úr Jézus, hogy elküldi a Szentlelket, úgy meg is kéri Őt, hogy adja kenetét a választott emberekre, azaz nyugodjon meg rajtuk. Ezek a felkentek... Ilyenek voltak a próféták, az apostolok, a tanítványok, és ilyenek ma is azok, akik adományokat kapnak az Úrtól, hogy szolgáljanak az Úr szõlõsében...

(Mk 9:38-40) Ekkor János szólalt meg: „Mester, láttunk valakit, aki ördögöt ûzött a nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem tartozik közénk.” Jézus így válaszolt: „Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni. Aki nincs ellenünk, az velünk van.( v.ö Lk 9:49-50).

Ez az ember nem követte Jézust, sem az apostolokat és mégis, mivel hitt Jézus nevében, sikeresen ûzte ki az ördögöket. Ha valaki hisz Jézusban, akkor odaszegül melléje a Szentlélek az Õ erejével, még akkor is, ha az a személy nem Isten akarata szerint jár el. Az Úr az összhaszonra van tekintettel, amely által Isten országa terjed. A szolgáló ember életét majd ettõl függetlenül fogja megítélni...

(Mk 16:17-18) Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt ûznek, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak.”

Az élő hit az, ami megmozdulásra bírja a Szentlelket (Mt 17:20) és Jézus ígérete szerint támogatja az embert az ördögûzésben vagy egyébb csodás gyógyulásokban.

(ApCsel 10:38) Miképp kente fel az Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és hatalommal. S õ ahol csak járt, jót tett, meggyógyította az összes ördögtõl megszállottat, mert vele volt az Isten.

A Szentlélek, a harmadik isteni személy, hasonló a vízhez, a tûzhöz, a fejre öntött drága olajhoz, az ember fejére leszálló fehér galambhoz, az embert megérintő isteni ujjhoz, stb. Mindegyik hasonlat valamilyen tulajdonságát domborítja ki a Szentléleknek. A víz a Szentlélek életet adó tulajonságát mutatja, a tûz a Szentlélek megtisztító hatását, az olaj a Szentlélek erejét, a galamb a Szentlélek szelídségét és békéjét, az ujj pedig a Lélek érintését... A fenti szentírási rész arra világít rá, hogy Isten Fia a Szentlélek erejével gyógyított és ûzte ki az ördögöket.

A Lélek tüze

(Kiv 3:2) Itt megjelent neki az Isten angyala a tûz lángjában, egy égõ csipkebokorban. Mikor odanézett, látta, hogy a bokor ég, de nem ég el.

(MTörv 4:36) Az égbõl hallatta szavát, hogy tanítson; a földön hatalmas tüzet mutatott, és a lángok közül hallottad a szavait.

Mivel Isten lélek és szent, ezért az ősbűn átka alatt szenvedő természetes világban, mintegy tisztító és emésztõ tûz formájában jelenik meg Izrael népének. Ez azért van, mert Õ teljesen tiszta, tökéletes és e világ bûnössége és tisztátalansága nem közelíthet Hozzá...

(Kiv 19:18) Az egész Sínai-hegyet beborította a füst, mivel az Úr tűzben szállt le rá. A füst úgy szállt fel, mint az olvasztókemence füstje, s az egész hegy hevesen megrendült.

(Ez 1:27) Láttam: fénylett, mint az érc, s mintha tûz vette volna körül. Attól fölfelé, ami a derekának látszott, s attól lefelé, ami a derekának látszott, olyasmit láttam, mint a tûz, és körülötte fényességet.

(Ez 8:2-3) Ezt láttam: egy emberhez hasonló lény jelent meg. Attól lefelé, ami a derekának látszott, tûz volt, a derekától fölfelé meg fénylett valami, mint az érc.

Így látta Ezekiel lélekben az Urat. Maga a lénye hasonló a tûzhöz és a tûzes érchez. Ez a tûz az Úr szentségét, a tökéletes tisztaságát és minden tisztátalant megemésztõ hatalmát jelképezi...

(Ez 10:6-7) Akkor ezt a parancsot adta a fehér ruhába öltözött embernek: „Végy tüzet a kerubok közt levõ kerekek közül!”

Ez az igerész összefügg az alábbi (Mk 9:49) és (Lk 12:49) igerészekkel és a Szentlélek tûzének elterjedését jelképezi a földön...

(Iz 33:14) Rémület fogta el Sionban a bûnösöket, az istenteleneket félelem szállta meg: Ki lakhat közülünk együtt az emésztõ tûzzel, s melyikünk maradhat az örök lángokhoz közel?

A pokol tüze

Az Úr Lelkének tûze megemészti a tisztátalanokat és a bûnösöket, de az igazaknak élet és öröm. A pokol tüze egy misztérium... Egy hely, vagy egy állapot?... Valóságos tűz, vagy tűzhöz hasonlatos odakötözöttség egy kínhoz? A feltámadt elkárhozottakat már nem egy kiszárító és elhamvasztó tűz égeti, hanem a szellemi testet odakötő, kínokat okozó tűz...

(Mt 18:8) Ha kezed vagy lábad botrányt okoz, vágd le és dobd el! Jobb csonkán vagy sántán bemenned az életre, mint két kézzel, két lábbal az örök tûzre kerülnöd.

(Mt 25:41) Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elõl, ti átkozottak, az örök tûzre, amely a sátánnak és angyalainak készült.

(Lk 16:24-26) Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hûsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrõdöm ezekben a lángokban. Fiam - felelte Ábrahám -, emlékezzél csak vissza, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg hogy kijutott a rosszból. Most tehát neki itt vigasztalásban van része, a te osztályrészed pedig a gyötrelem. Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy akik innét át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki.

(Jn 15:6) Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szõlõvesszõt, ha elszárad. Összeszedik, tûzre vetik és elég.

(Jel 14:9-10) Egy harmadik angyal is megjelent, és nagy hangon így szólt: „Aki leborul a vadállat és képmása elõtt, és homlokán vagy karján viseli bélyegét, az inni fog az Isten haragjának borából, amelyet színtisztán töltött haragja kelyhébe. Kénköves tûzben fog gyötrõdni a szent angyalok és a Bárány színe elõtt.

(Jel 20:10) A sátánt, aki félrevezette õket, kénköves, tüzes tóba vetették - itt fog gyötrõdni a vadállattal és a hamis prófétával éjjel-nappal, örökkön-örökké.

(Jel 20:15) Aki nem volt beírva az élet könyvébe, azt a tüzes tóba vetették.

A Gyehenna tüze, a pokol, vagyis a kárhozat tüze, nem a Szentlélek tüze, hanem egy elkészített hely, amely nem csak hely, hanem állapot is... Az elkészített helyek (Jn 14:3) többféléek: lehet a nyugalom helye az igazaknak (Zsid 4:9-10), lehet a tisztítõtûz a már üdvözült tisztulandóknak, akik még egyfajta börtönben töltik ideigtartó büntetésüket (Mt 5:26), lehet az alvilág, az ítéletre váróknak és lehet a pokol tüze az elkárhozottaknak...

A Gyehenna dögkútat, szeméttelepet jelent, ahová a kárba veszett jószágokat, dolgokat dobták és égették el, nehogy megfertõzzék a várost. Régen a Gyehenna telepe folyamatosan égett és füstölgött. Hasonlóképpen, azok az emberek is, akik nem ismerik fel életük értelmét, akik nem fogadják el Istent, az Õ szeretetét és az ördöghöz pártolnak, azok kárba vesznek. Az ilyeneknek jobb lett volna, ha meg sem születtnek (Mt 14:21), mert akkor nem lenne örök gyötrõdésük. A pokol igazából a ördögnek készült, de azok is odakerülnek, akik nem fogadják el Isten megváltó szeretetét és az ördögöt követik. Ha az ember megszületett, ha Isten megteremtette az embert, akkor az embernek válaszolnia kell Isten szeretetére. Ha nem válaszol erre, akkor hiába született és kárba veszik, azaz elkárhozik...

A tisztító és erőt adó tűz

(Mk 9:49) Mindenkit tûzzel sóznak majd meg.

Ez a tûz, mint egy esõ hull az emberekre, hogy meggyúljanak és kiégjen belõlük minden tisztátalanság. Mindenkinek, aki megtér, át kell mennie ezen a tûzpróbán, hogy csak az életszentsége maradjon meg a lelkében. Ez összefügg azzal, amit Szent Pál fejt ki bõvebben a (1Kor 3:13-15)-ben.

(Lk 12:49) Azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!

Ez a Szentlélek tûze amely az evangélium által terjed a világban, hogy lángra lobbantson minél több lelket. Ez a láng a hit gyertyáit gyújtja lángra a lelkekben. Ez az a szövétnek, amelynek lángjára nagyon kell vigyázni, hogy ki ne aludjon (1Tessz 5:19)...

(ApCsel 2:3-4) Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különbözõ nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította õket.

A Szentlélek olyan, mint a tûz, amelyet sokfelé lehet osztani és mégis egy. A Szentlélek multilokációs. Bárhány részre is oszlik, mégis egy és ugyanazon isteni személy. A Szentlélek által a legkisebb ostyadarab is a teljes Jézus Krisztus élõ teste és vére. A Szentlélek által képesek a szentek megjelenni egyszerre több helyen is...

(1Kor 3:13-15) Az (Úr) napja ugyanis nyilvánvalóvá teszi, mivel tûzzel érkezik, és a tûz majd megmutatja, kinek mit ér a munkája. Akinek építménye megmarad, jutalomban részesül. De akinek mûve elhamvad, az kárt vall. Maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tûz által.

(Mt 12:36-37) Mondom nektek: az emberek az ítélet napján minden fölösleges szóról számot adnak, amit kiejtenek a szájukon. Szavaid alapján igazulsz meg, és szavaid alapján vonsz magadra ítéletet.

Minden emberi élet, minden emberi szó és cselekedet fel van írva, mintha DVD-re lenne rögzítve. Egyszer majd az Úr lángjaiban kell mindenkinek visszanéznie azokat. Az ember az ő életével lelke építményét építi. Kérdés, hogy az megáll-e ez az építmény, amikor az Úr, az Õ igazságának lángjaival megpróbálja. Akkor minden csalás, minden hamisság, minden képmutatás és minden egyébb bûn kiég az építménybõl és csak az marad meg, ami igaz. Ez ugyanaz, mint a Mal 3:3-ban megígért tisztulása a levitáknak... Ezt a tisztulás is a tisztító tûzzel van összefüggésben, mert az a lényege, hogy csak a megtisztultak mehetnek be az Úr szentélyébe, hogy ott szolgáljanak...

(Mal 3:3) Leül, mint az ezüstolvasztó és -tisztító mester. Megtisztítja Lévi fiait, megfinomítja őket, mint az aranyat és az ezüstöt, hogy méltóképpen mutassák be az áldozatot az Úrnak.

Isten egy, de három személy, vagyis Szentháromság. Isten lélek és az Õ lénye, természete és tulajdonságai csak szemléltethetõek, de teljesen fel nem foghatóak. A Szentlélek a harmadik isteni személy. Õ a szeretet, mely szeret minket, a világosság amely megvilágosít minket, tûz amely megpróbál és megtisztít minket, víz mely életre kelt és éltet, az erõ amely megtart és átalakít, a szelíd galamb amely tappintatosan ránkszáll és békét ad, az ujj amely megérint minket...

A Szentlélek, az Õ tûzével és erejével, elsöpri a gonoszokat... A gonoszok végsõ sorsa a pokol tûzben való örök gyötrelem, ami a második halál, vagyis a kárhozat. Ez nincs Istenben, mert ez egy Istentõl örökre elszakított állapot. Az istenszeretõknek pedig minden a javukra válik (Róm 8:28) és akik félik az Urat, azok megszabadulnak a második haláltól, ami az örök halál...

Ima: Uram Jézus! Add kérlek a bölcsesség és az istenfélelem ajándékát, hogy mindig meglássam, ami fontos az üdvösségemre nézve. Ámen.

Az Atyának akarata

(Jn 6:38-40, Károli) Mert azért szállottam le * a mennybõl, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak + akaratát, a ki elküldött engem. Az pedig az Atyának akarata, a ki elküldött engem, hogy a mit nékem adott, abból semmit el * ne veszítsek, hanem feltámaszszam azt az utolsó napon. Az pedig annak az akarata, a ki elküldött engem, hogy mindaz, a ki látja a Fiút és hisz * õ benne, örök élete legyen; és én feltámaszszam azt azt utolsó napon.

Az üdvözülés feltételei

Az üdvözülés első feltétele a hit (Mk 16:16)... Amikor hallunk Jézus Krisztusról, Isten egyszülött Fiáról, akkor hinnünk kell Benne. A hit csak akkor élő, ha tettek is követik azt. Az a hit, amelyet nem követ hitből fakadó cselekedet, az halott (Jak 2:26)...

(Mk 16:16) Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.

(Jak 2:26) Mert ahogy lélek nélkül halott a test, a hit is halott tettek nélkül.

Az üdvözülés második feltétele, a mennyei Atya akaratának megcselekvése. Ezeknek a cselekedeteknek hitből kell fakadniuk, a Szentlélek kegyelme által, az isteni bölcsesség vezetésével. A két feltétel szorossan összefügg egymással és egymást fokozzák...

A mennyei Atya akarata

A mennyei Atya akaratának megcselekvéséről szóló néhány igerész...

(Mt 6:9-10) Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a neved, jöjjön el az országod, legyen meg az akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.

(Mt 7:21) Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: - Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát.

(Mt 12:50) Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nõvérem és anyám.”

(Lk 12:47) Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap.

(Lk 22:42) „Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!”

(Jn 4:34) Jézus erre megmagyarázta: „Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott.

(Jn 6:38) Mert nem azért szálltam alá a mennybõl, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött.

Megfontolások:

- Isten országa abban valósul meg, hogy minél több ember hisz Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, eltelik Szentlélekkel és megcselekszi a mennyei Atya akaratát itt a földön;

 
- Csak azok jutnak be a mennyek országába, akik megcselekszik életükben a mennyei Atya akaratát;

- Aki megcselekszi Isten akaratát, az Isten egyszülött Fiának testvére, tehát akkor társörökös is (Róm 8:17);

- Aki nem cselekszi Isten akaratát életében, az bütetést kap: aki ismerte a mennyei Atya akaratát és úgy vétett, az nagyobb büntétést kap, és aki nem ismerte a mennyei Atya akaratát és úgy vétett, az kisebb büntetést kap (Lk 12:46-47);

- Az Atya akarata az, hogy Krisztussal együtt, szeretetből vegyük fel keresztünket és ürítsük ki a szenvedés kelyhét (Mt 8:34; Mt 20:22);

- A mennyei Atya akaratának teljesítése betölt a Szentlélek vigasztaló örömével, és kenyérként táplálja lelkünket, új lendületet adva hitéletünkben;

- Nem azért élünk itt a földön, hogy életünket megvalósítsuk, hanem azért, hogy teljesítsük az istentől rendelt hívatásunkat (Mt 10:39; Mt 16:25)...

Eggyé lenni

(Jn 17:21-23) Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek õk is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsõséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: én bennük, te bennem, hogy így õk is teljesen eggyé legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted õket, amint engem szerettél.

Emberek jönnek-mennek az utcán... Mindenki gondol valamire, akar valamit. Az emberek régóta fantáziálnak arról, hogy miként lehetne olvasni mások gondolataiban, miként lehetne irányítani mások gondolatait és akaratát. Ez a világuralomra vágyó diktátorok álma. De Isten folyamatosan ezt teszi, tappintatosan, annélkül, hogy észrevennénk. Ő olyan játszótárs, aki nem taszít félre a billentyüzettől, vagy a joystick-től... Amikor mi játszunk valakivel a számítógépen, nem tudjuk megállni, hogy félre ne taszítsuk a másikat és át ne vegyük a játék irányítását. Ha mi belebújhatnánk embertársunk bőrébe, hogy belülrõl lássuk őt, akkor nem tudnánk megállni, hogy bele ne szóljunk gondolataiba és döntéseibe. Ez akkor egy valóságos megszállottság lenne. A démonok is ezt teszik. Beférkőznek az ember belsejébe, de nem azért, hogy szeretettel tiszteletben tartsák, hanem azért, hogy megalázva az embert, emberségétől megfotszva uralják őt és a kárhozatba taszítsák...

Eggyé lenni csakis a Szentlélekben lehetséges. A Szentlélek által egy a Fiú az Atyával. Az Szentlélek által van az Atya a Fiúban és a Fiú az Atyában. A Szentlélek által van a Fiú és az Atya minden megkereszteltben, és a Szentlélek által lesznek az emberek eggyé, úgy, hogy mind ugyanazt akarják, mert mindenkit ugyanaz a Lélek jár át, tölt be és szerkeszt eggyé. Az egyik ember lelke nem tud belebújni a másik ember lelkébe, de a Szentlélek által eggyé tudnak lenni a krisztusi életben, a szent érzésben, értelemben és akaratban. A legfontosabb az egy akarat, vagyis az egyetértés, mert ez eredményezi az egységes cselekvést. Ezt a közös cselekvést áldja meg a mennyei Atya...

(Mt 18:1) Azt is mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól.

A mennyei Atya akarata, hogy egység legyen, hogy a krisztuskövetők ne legyenek megosztottak, hogy ne legyenek viszályok és ne legyenek pártoskodások. Amint Jézus megcselekedte az Atya akaratát, egységben lévén az Atyával, úgy mi is megcselekedhetjük az Atya akaratát, egységben testvéreinkkel lélekben, a Szentlélek által, és a Szentháromsággal Krisztusban, Krisztus egész misztikus testével (1Kor 6:19; 1Kor 12)...

Mit tegyünk, hogy az Atya akaratát teljesítsük?

Vizsgáljuk meg életünket. Megcselekedtük-e ezidáig a mennyei Atya akaratát, vagy inkább csak a saját fejünk után mentünk?...

Kritériumok:

1. Veszekedtünk-e testvéreinkkel? Volt-e tartós viszályban részünk?
2. Viteleztük-e ki saját akaratunkat "tűzön-vízen keresztül"? Vezette-e életünket a "Mindenáron!" vagy a „Nem, nem soha!“ jelszó?
3. Szakadtunk-e el testvéreinktől a saját akaratunk és önfejüségünk miatt?
4. Ragaszkodtunk-e mindenáron elképzelésünkhöz, tervünkhöz, beképzelt hivatásunkhoz?
5. Gázoltunk-e át másokon, mások véleményén vagy akaratán, hogy érvényesüljünk?
6. Léptünk-e át Jézus szavain, az Egyház hitigazságain, amikor döntéseinket meghoztuk, jól ismerve tanítását?
7. Megcselekedtük-e hűen Jézus szavait vagy inkább abban bíztunk, hogy sokat imádkozunk, misére járunk, szolgálunk a hivatalban, vagy különféle módon az Úr szőlősében?...

Tartsunk bűnbánatot, lássuk be önfejüségünket és kevélységünket... Próbáljunk meg egységbe kerülni testvéreinkkel. Ismerjük fel életünk azon területeit, ahol nem az Atya akarata szerint rendeztük dolgainkat:

1. Minden viszályt számoljunk fel az életünkben és éljünk békében, még akkor is, ha le kell mondanunk igazunkról;
2. Ne ragaszkodjunk tovább mindenáron véleményünkhöz és vegyük figyelembe, hogy lehetnek más szempontok is, amelyeket mi nem látunk, vagy nem értünk;
3. Hallgassunk meg másokat is, és tartsuk tiszteleben mások véleményét;
4. Olvassuk az evengéliumot és szabjuk életünköt Jézus tanításához: ne törjünk házasságot, ne tartsunk haragot, ne pereljünk, ne gyűjtsünk vagyont, ne forduljunk el attól aki kér, a kölcsönkérőnek adjuk kölcsön, az ellenséget segítsük és ne álljunk bosszút rajta, ne átkozódjunk, stb.
5. Imádkozzunk, virrasszunk és tegyük a jót: segítsünk a szegényen, az özvegyen és az árván...

Ima: Uram Jézus! Azt gondoltam, hogy elértem valamit a hitéletben és a Te követésedben, de most már látom bűneim sokasságát. Légy irgalmas nyomorult lekemhez és add, hogy valóban megcselekedjem a mennyei Atyám akaratát. Ámen.

Az igazság szabaddá tesz

(Jn 8:31-36) Jézus a benne hívõ zsidókhoz fordult: „Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.”  „Ábrahám utódai vagyunk - felelték -, s nem szolgáltunk soha senkinek. Miért mondod hát, hogy szabadok lesztek?” Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mindenki szolga, aki bûnt követ el. A szolga nem marad ott mindig a házban, a Fiú azonban mindvégig ott marad. Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, akkor valóban szabadok lesztek.

Volt olyan is, hogy egyesek politikai szlogenje lett ez az igerész: (Jn 8:32) Az igazság szabaddá tesz! Utcaszéleségnyi plakáton vitték az evangéliumi idézetet. De vajon, helyes dolog-e egy evangéliumi idézetet politikai szlogenként használni?... Egyébbként is, milyen igazságról van szó? Mitől, vagy kitől szabadít meg? Hogyan, és ki által szabadít meg? Vajon ezt jelenti az Úr Jézus igéje? Akkor vajon miért vonult vissza az Úr Jézus, amikor meg akarták tenni Őt királlyá (Jn 6:15)?...

A rabság többrétű értelme

Ha valaki, valamilyen súlyos bűncselekményt követ el, akkor börtönbe zárják. Ennek egy sor következménye van:

- Korlátozzák a mozgásszabadságában, nem járhat szabadon a világban, tehát bizonyos értelemben béna lesz, aki nem mozoghat szabadon, vagy leprás, akit kitaszítottak.

- Nem beszélgethet szabadon másokkal, tehát bizonyos értelemben néma lesz.

- Nem láthatja a világ szépségeit, tehát bizonyos értelemben vak lesz.

- Nem hallhatja a világ híreit, az emberek beszélgetéseit, csak korlátozottan, tehát bizonyos értelemben süket lesz.

- Nem találkozhat a kintlevőkkel, tehát a világ számára bizonyos értelemben halott lesz.

Tehát a rabság, ebben az értelemben, hasonlít a némasághoz, a vaksághoz, a süketséghez, a bénasághoz (Lk 13:16), a leprához, vagy akár a halálhoz. Amikor valaki börtönben raboskodik, némileg hasonló helyzetben van a fogyatékos, beteg, vagy akár halott emberrel. Ha pedig valaki szolgasorsban, azaz rabszolgasorban van, akkor az is egyfajta börtön, egy tágasabb börtön. Szabadságának korlátozása őt is szegényebbé, fogyatékosabbá, vagy akár halottá teszi...

Mindezeket egy szinttel feljebb lehet vinni az analógia által: a lelki szintre. Van lelki rabság is, ami lelki némaságot, lelki vakságot, lelki süketséget, lelki bénaságot, leki leprát, vagy végső soron lelki halált okozhat. Az Úr Jézus küldetése a teljes ember megváltása, így a testi gyógyulások és a halottak feltámasztása, prófétikusan, a lelki gyógyulásokat és szabadulásokat vetítették előre...

(Iz 35:4-6) Mondjátok a csüggedt szívûeknek: „Bátorság! Ne féljetek! Nézzétek, eljön Istenetek, eljön, hogy bosszút álljon és megfizessen. Maga az Isten jön el, hogy szabadulást hozzon nektek.” Akkor megnyílik a vakok szeme, s a süketek füle hallani fog. Ugrándozik majd a sánta, mint a szarvas, és a némák nyelve ujjongva ujjong. Mert vizek fakadnak a pusztában, folyóvizek a sivatagban.

(Mt 11:5) Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot.

A lelki rabság

Láthatjuk, hogy a börtön vagy a rabszolgasors, ami fizikai rabság, jelenthet bizonyos értelemben némaságot, vakságot, süketséget, bénaságot, leprát vagy akár halált. A lelki rabság, ehhez hasonlóan, jelenti a lelki problémákat, amelyeket a bűn okoz. Az Úr Jézus világosan kifejtette, hogy a lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit...

(Jn 6:63) A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit.

(Mt 10:28) Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani!

Tehát, amikor rabságról és szabadulásról beszélünk, akkor végső soron lelki rabságra és lelki szabadulásra kell gondolnunk. A rabság legmélyebb formája a lélek bűnök általi rabsága. Az ember bűnre hajló természete és a bűn az, ami rabságban tartja az embert, és ezek által az ősi ellenség, az ördög tartja fogságban. Ebből a rabságból kell az embernek kiszabadulnia...

(Lk 4:18-19) „Az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét."

A lelki rabság formái

- A lelki némaság: A hitetlenség miatt, az ember elfelejt Istenhez szólni, imádkozni vagy Istent a világban megvallani, róla beszélni és tanuságot tenni.

- A lelki vakság: A testi, világias gondolkodás miatt, az emberi szív és értelem nem képes meglátni, felfogni és megérteni Isten gondolatait, műveit, működését a világban, és nem képes bepillantani a szellemi világba.

- A lelki süketség: A testi, világias ember, képtelen meghallani Isten szavát, az evangéliumot, és számára képtelenség meghallgatani, felfogni a lelki dolgokat.

- A lelki bénaság: A bűnös ember szellemi lelke lassan elmeszesedik, lemerevedik, lebénul, képtelen lesz mozdulni és elindulni Isten akaratának megcselekvésére és a jócselekedetek végbevitelére.

- A lelki lepra: A bűnben senyvedő kérges lélek lassan megfertőződik a világ szennyétől, és a leprához hasonlóan, lelki betegség lesz úrrá rajta, ami lassan felemészti a lelkét.

- A lelki halál: A bűnben élő ember, egy idő után, a lelki halál állapotába kerül, amelyben átlép az élő halottak tartományába (1Tim 5:6)...

 

Ki szabadít meg a lelki rabságból?

Az igazság szabbaddá tesz! – mondta az a bizonyos szlogen. Tehát az "igazság" tesz szabaddá… De mi az igazság? - kérdezhetjük Pilátussal együtt (Jn 18:38). Erre maga az Úr Jézus válaszolt...

 
(Jn 14:6) „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet.

Tehát nem mi az igazság, hanem Ki az igazság... Ki tesz minket szabaddá? Az Úr Jézus Krisztus. Ő tesz minket szabaddá! Amikor az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, Jézusnak nevezte Mária magzatját, Aki a Szentlélektől fogantatott, ami azt jelenti, hogy Szabadító...

 
(Mt 1:21) Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert õ szabadítja meg népét bûneitõl.

Az az igazság, hogy Jézus Krisztus az igazság

Ő szabadít meg minket a bűn rabságából, azáltal, hogy hiszünk Benne és befogadjuk Őt az életünkbe. Ha hiszünk Jézus Krisztusban, megkeresztelkedünk és befogadjuk Őt a szívünkbe, lelkünkbe, akkor:

- Belekapcsolódunk lelkileg és jogilag, a Fiú által, a Szentháromság életébe.

- Szívünk döntései által, érzelmeink, értelmünk és akaratunk által, amelyek engedelmeskednek Jézus Krisztus szavainak, életünk átrendeződik Isten akarata szerint.

- A Szentlélek kiáradása által, bensőnk átalakul, és eggyé válik Krisztussal, hogy amint a Fiú az Atyában van és az Atya a Fiúban, úgy a Fiúban maradva (Jn 15:5), a Szentháromság egy Isten lakózzék bennünk (Jn 17:21).

Jézus Krisztusban kiárad bensőnkben a mennyei Atya szeretete a Szentlélek által, és ezáltal leromboltatik bennünk az ördög munkája, hatalma és befolyása. Isten szeretete és világossága kiszorítja belőlünk a sötétséget (1Ján 4:18), és meggyógyítja bennünk a lelki némaságot, vakságot, süketséget, bénaságot és leprát. Isten az igazság, Isten a szeretet (1Ján 4:16), Isten a világosság ( Jn 9:5) és Isten minden jónak a forrása. Ezek belénk áradnak Krisztusból, Aki az Ősszentség, minden szentség és kegyelem forrása (Jn 1:16). Mindez azért történhet meg, mert Krisztus emberré lett, hogy bennünket részesítsen isteni életéből. A bensőnk átistenesedése által megszabadulunk a bűn és az ördög rabságából. A bűn és az ördög rabságából való szabadulás pedig megtermi a Lélek gyümölcseit (Gal 5:23), amelyek ellentétei a test rossz gyümölcseinek (Gal 5:19-21)...

Hogyan szabadulhatunk meg a lelki rabságból?

1. Az első az élő hit. Hinnünk kell Isten egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban. Az a mennyei Atya akarata, hogy higgyünk az Ő Szent Fiában (1Ján 3:23).

2. A második a bűnbánat (Mt 3:2). Be kell lássuk, hogy bűnre hajló a mi természetünk. Be kell lássuk, hogy bűnösek vagyunk, hogy bűnben fogantunk (Zsolt 51:7), hogy bűnben élünk és az ördög befolyása alatt élünk. Ha valaki nem látja be, tagadja, hogy rabságban van, hogyan lehet őt kiszabadítani?...

3. A harmadik az isteni életbe visszaoltó és életet adó szentségekhez való járulás. Szentgyónást kell végezni és szentáldozáshoz kell járulni. Az első a kiengesztelődés szentsége (2Kor 5:18), és a második az örök élet kenyere (Jn 6:58).

4. Továbbá, folyamatosan mosakodnunk és tisztulnunk kell, a Szentlélek által, a kiengesztelődés szentségében. Tisztulnunk kell az Úr Jézus Szent Vére által a szentgyónásban. Minden feljött bűnt le kell rakni és el kell hagyni. Ez mind hozzátartozik az új teremtmény kialakulásához bensőnkben (2Kor 5:17; Gal 6:15). A megtisztult életben pedig ki kell tartani (Jud 1:21), mert ez a megszentelődés útja...

5. Keresni kell, és el kell nyerni a Szentlélek ajándékát a krisztusi közösségben (ApCsel 19:2). Ezt általában egy másik felkent testvér szolgálata által nyerjük el. Ha kérjük a Szentlelket egy imaszolgálat által, akkor megkaphatjuk a Szentlélek tüzét a szívünkbe, amely kitisztítja és átjárja lelkünk csatornáit (Zsid 4:12). Csak egy Szentlélekkel eltelt ember képes igazán szolgálni az Úr szőlősében (ApCsel 6:5).

6. Meg kell teremjük a Szentlélek jó gyümölcseit (Gal 5:23), amelyek leginkább a jócselekedetekben nyilvánulnak meg.

7. Folyamatosan virrasztani és imádkozni kell, nehogy ismét a bűn rabságába kerüljünk. Az ördög mindig keresi, hogy miként térhetne vissza lelkünk kamrájába, ahonnan ki lett szorítva a Szentlélek által. Ha megszomorítjuk a Szentlelket (Ef 4:30; 1Tessz 5:19) azáltal, hogy visszatérünk korábbi bűneinkhez, akkor Ő visszavonul, és a lelkünk üres kamráját visszafoglalja az ördög, hétszeres erővel. Akkor ez a rabság sokkal keményebb lesz az előbbinél (Mt 12:43-45)...

Ima: Uram Jézus Krisztus! Te vagy a Szabadító! Hiszek Tebenned és kérlek add nekem szent Lelkedet. Jöjj Szentlélek Úristen, jöjj igazság Lelke, gyújtsd lángra a szívemet. Ámen.