Átmenni a tű fokán

(Mk 10:17-30) Amikor kiment az útra, odafutott hozzá valaki, térdreesett előtte és megkérdezte: ,,Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?' Jézus erre azt mondta neki: ,,Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, hamisan ne tanúskodj, ne csalj, tiszteld apádat és anyádat!' [Kiv 20,12-16; MTörv 5,16-20] Az illető azt felelte neki: ,,Mester! Ezeket mind megtartottam ifjúságom óta.' Akkor Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és azt mondta neki: ,,Egynek vagy még híjával: menj, add el, amid van, s add a szegényeknek, akkor kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, kövess engem!' Erre a szóra az elkomorult és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus pedig körültekintett és azt mondta tanítványainak: ,,Milyen nehezen jutnak Isten országába azok, akiknek nagy vagyonuk van!' A tanítványok csodálkoztak szavain. Jézus pedig újra megszólalt, és ezt mondta nekik: ,,Fiaim! Bizony, nagyon nehéz az Isten országába jutni azoknak, akik a vagyonban bíznak! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni Isten országába.' Azok erre még jobban csodálkoztak, és egymást kérdezgették: ,,Akkor hát ki üdvözülhet?' Jézus azonban rájuk tekintett és így szólt: ,,Az embereknek lehetetlen ez, de Istennek nem; mert Istennek minden lehetséges' [Ter 18,14; Jób 42,2]. Ekkor megszólalt Péter: ,,Íme, mi mindent elhagytunk és követtünk téged!' Jézus azt felelte: ,,Bizony, mondom nektek: mindaz, aki elhagyta házát vagy testvéreit, nővéreit vagy apját, anyját, a gyermekeit, vagy földjeit értem és az evangéliumért, százannyit kap már most, ebben a világban: házakat, testvéreket, nővéreket, anyákat, gyermekeket és földeket, bár üldözések között; az eljövendő világban pedig az örök életet.

Vannak, akik az üdvösséget elérhetetlennek gondolják, mert tulságosan aggályosak, és folyton önmagukat vádolják és vannak, akik azt hiszik, hogy mindenki üdvözülhet, mert Istent valami jóságos, szenilis nagytatának gondolják, akinek az a dolga, hogy az emberek bűneit és gyarlóságait mindig elnézze. 

De hát akkor mi az igazság? "Akkor hát ki üdvözülhet?" - kérdezték az apostolok is...

Mi az üdvösség?

Az üdvösség az az állapot, amelyre minden ember meghívást kapott (1Tim 2:4), ahol az örök élet és örök boldogság vár ránk, Isten szent színe előtt, a mennyországban. Az üdvözültek már mentesek a bűntől és a kárhozat veszélyétől. Ők már révbe jutottak, a nyugalom és az örök béke honába (Zsid 4:9-10). Az üdvösség a keresztény ember hitének célja, és földi életének értelme, de az tulajdonképpen minden ember reménye is...

(1Tim 2:3-4) Ez jó és kedves a mi Üdvözítő Istenünk előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére.

(1Pét 1:9) ...mert eléritek hitetek célját: lelketek üdvösségét. 

(Zsid 4:9-10) Eszerint a szombati nyugalom Isten népe számára van fenntartva. Mert aki bement az ő nyugalmába, maga is elnyugodott tetteitől, mint Isten az övéitől.

Könnyű eljutni az üdvösségre?

Nem... Az üdvösségre való eljutás nem könnyű dolog. Az Úr Jézus azt mondja, hogy olyan nehéz bejutni az üdvösségre, mint amilyen nehéz átmenni a tű fokán. Szűk az út, és keskeny az ösvény az üdvösségre, és kevesen vannak, akik megtalálják. Péter apostol szerint, még az igazak is alig üdvözülnek, hát akkor a hitetlenek...

(Mt 7:13-14) A szűk kapun menjetek be! Tágas a kapu és széles az út, amely a romlásba visz – sokan bemennek rajta. Szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet – kevesen vannak, akik megtalálják.

(Mt 19:24)  Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába. (v.ö. Mk 10:25, Lk 18:25)

(1Pét 4:18) Ha az igaz is alig menekül meg, hol lesz maradása az istentelennek és a bűnösnek?

A tű foka a családban

Szükséges, hogy az ember egy családba és egy nemzetbe szülessen bele, mert ez az élet rendje, és mert szüksége van az embernek befogadó és támogató szeretetre. De ugyanakkor, ez a befogadó és támogató környezet, életének börtöne is lehet, mert ez a világ bűnben fetreng és velejéig romlott... 

A gyereket, a családja és a nemzete, saját szokásaihoz és hagyományaihoz akarja láncolni, amelyek gyakran bűnnel fertőzött emberi tanítások. Az Úr Jézus ezekből is ki akar minket szabadítani. Ezért a krisztuskövető embernek a családja és a nemzete fölé kell emelkednie lelkileg, és tekintetét csakis az Úr Jézusra kell szegeznie. Ez nem jelenti azt, hogy a családjától, vagy a nemzetétől el kellene szakadnia, idegenednie, vagy azokat meg kellene tagadnia, hanem azt, hogy a családot és a nemzetet nem helyezheti az Úr Jézus elé. 

A család és a nemzet szeretete nem előzheti meg az Úr Jézus Krisztus iránti szeretetet, az Ő parancsolatait, sőt még egyenrangúak sem lehetnek (Mt 10:35-37, Lk 14:26). Az Úr Jézus mindenek fölött lévő szeretetet és ragaszkodást kíván tőlünk, mert Ő Isten Fia, a Megváltó, és az Ő keresztáldozata mindenek fölött való. Ez viszont automatikusan konfliktusokhoz vezet a családban, mert a hitetlen családtag nem érti meg a hívő rokon szempontjait (Mik 7:5-6, Lk 12:52)...

(Mik 7:5-6) Ne bízzatok társatokban, ne reménykedjetek barátotokban! Ne nyisd meg a szádat az előtt sem, aki a kebleden pihen! Mert a fiú szidalmazza az apját, a lány anyja ellen támad, az új asszony meg anyósa ellen, ellensége az embernek saját háza népe. 

(Mt 10:35-37) Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával. Az embernek a tulajdon családja lesz az ellensége. Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám.

(Lk 12:52) Ezentúl ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás közt: három kettő ellen, és kettő három ellen.

(Lk 14:26) Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli apját és anyját, feleségét és gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom.

Ez az elszakadás a családtól és a nemzettől, miközben sehová sem távózunk el, hanem csak a magatartásunk változik meg, nagy nehézségekkel járhat. A családban értetlenség, elégedetlenség és féltékenység keletkezik, a közösségben meg elhidegülés és kitaszíttatás vár a krisztuskövetőre, mert az emberek nem értik meg és nem fogadják el, hogy az ő szívében már csak az Úr Jézus és az Ő igéi vannak az első helyen. Ezt a szorongattatást úgy éli meg a krisztuskövető, mint egy szűk járaton való átpréselődést, mely sok szorongatással, aggódással és lelki fájdalommal jár...

A tű foka a munkahelyen

Van aki azt gondolja, hogy bármilyen foglalkozás tisztességes és, hogy bármilyen szakmát lehet választani. Ha az ember dolgozik, akkor nem lop, és akkor már becsületes, tisztességes ember is... De az igazság az, hogy bizonyos foglalkozások vagy méltatlanok, vagy halmozottan kiteszik az embert a bűnöknek. Ilyen pl: a kereskedés, ahol az emberből egyhamar lelketlen csaló, árú és pénzszámoló automata lehet; ilyen az ügyvédi szakma, ahol az ember egyhamar hazudózó és csaló lesz, latrok, rablók és gyilkosok cinkosa; ilyen lehet pl. a bíró, aki de előbb-utóbb hamis ítéletet hoz, pedig jól tudja, hogy ő a nagy és igazságos Bírót kell képviselje a földön;  ilyen a bankári szakma, ahol az emberek pénzét becsületesen kellene kezelni, de egyhamar spekulációkra adják a fejüket, hogy ravasz módon kifosszák az embereket; de ott vannak a brókerek, a menedzserek, a színészek és énekesek, meg a politikusok… Persze, minden szakmával vissza lehet élni, de van ami jobban kiteszi az embert a kisértésnek. De ott van pl. a hóhér szakmája, aki törvényesen öl ugyan, de mégsincs se jó lelkiismerete, se megbecsülése, mivelhogy embert öl... Ahogy mondani szokták: A hóhér lánya a legszebb a városban, mégsem akarja senki feleségül venni... 

Az ember, az ő életben, a munkahelyen és a szakmájában meg kell küzdenie a becsületéért és az igaz útért. Az igaz embert a munkatársai bolondnak nézik, háta mögött kinevetik, csúfolják és kitaszítják a klikkből és a társaságból (Lk 6:22), mert ő szálka a szemükben, és akadályozza őket becstelenségeikben (Ám 8:5, Iz 28:15). Ez gyakran anyagi hátrányokkal jár, és az igaz ember emiatt szükséget is szenvedhet Krisztusért, mert Isten parancsolatai szerint akar élni. Az ilyenek nagy jutalmat kapnak Istentől, amikor eljön a utolsó ítélet...

(Ám 8:5) Azt mondjátok: "Mikor múlik már el az újhold, hogy eladhassuk a búzánkat? A szombat, hogy árulhassuk gabonánkat? Csökkentjük a mértéket, növeljük a sékelt, meghamisítjuk a mérleget…

(Bölcs 2:13-19) Dicsekszik, hogy ismeri az Istent, és az Úr gyermekének mondja magát.Vádol bennünket, amiért így gondolkodunk, még ránézni sem jó. Mert az életmódja elüt másokétól, és szokatlanok az útjai. Hamis pénznek néz bennünket, és mint szemetet, kerüli az útjainkat. Az igazak végső sorsát meg boldognak hirdeti, és pöffeszkedve atyjának nevezi az Istent. Lássuk hát, igazak-e a beszédei. Figyeljük meg, mi végre jut! Mert ha az igaz az Isten gyermeke, akkor az Isten pártjára kel, és kiszabadítja ellenségei kezéből. Tegyük próbára, gúnyoljuk és bántalmazzuk, hogy megismerjük szelídségét és kipróbáljuk türelmét!

(Iz 28:15) Ti ezt mondjátok: "Mi szövetséget kötöttünk a halállal, és szerződésre léptünk az alvilággal. Ha eljön a pusztító suhogó ostor, minket ugyan el nem érhet, mert a hazugságot választottuk menedékül, és a hamisság az oltalmazó várunk."

(Lk 6:22) Boldogok vagytok, ha gyűlölnek benneteket az emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot, elvetik az Emberfia miatt.

A munkahelyen elkövetett bűnöknek igen súlyos következményei lehetnek, különösen ha helyrehozhatatlan károkat okoznak a jogban és a tulajdonban. Az ezektől való óvakodás a szűk ösvény... Az igazságos és becsületes kenyérért az igaz embernek meg kell küzdenie, és gyakran szenvednie kell... Az ilyen embernek néha magához kell ölelnie a szegénységet és a magányt, mert nem nagyon szeretik társai. Az utolsó ítéletkor viszont sokan szeretnék majd, ha csak egyszerű pásztorok, utcaseprők, vagy szeméthordók lettek volna...

A tű foka az anyagiakban

Az embernek szüksége van az anyagiakra míg e világban él, hogy legyen neki otthona, testének melege, életének egyfajta biztonsága és nyugalma. Szükség van egy bizonyos anyagi háttérre, amely biztonságot nyújt a világgal szemben. De ez az anyagi háttér és ez a biztonság utáni vágy hamar bálvánnyá válhat, amelyhez mindenáron ragaszkodni akarunk. A hívő embernek szüksége van egyfajta szent hősiességre, hogy erről az anyagi biztonságról le tudjon mondani, és oda tudja adni magát teljesen az Úrnak. Az ember ezt a döntést, ezt a hősies elhatározást, csakis a Szentlélek által tudja meghozni. Isten kegyelme az, amely kimunkálja az emberben ezt a bízalmat, az Isten gondviselésébe vetett hitet. Mára már az apostolok missziós szegénysége csak egy legenda...

(Mt 10:10) Ne vigyetek magatokkal az útra tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot! A munkás ugyanis megérdemli a bérét.

(Lk 10:4) Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit ne üdvözöljetek.

Az apostolok utódai (tisztelet a kivételnek) világi diplomákat akarnak, doktorátust, nagy állami fizetést, majd később vagyont, nagy házakat és drága autókat. A szerzetek is nagy staférungot kívánnak az újonnan belépőtől, és sok anyagi támogatást a hívektől... De vajon lehet-e így az evangelizációjuk olyan erőteljes, mint az apostoloké volt?... Minden evangelizációnak és evangelizátornak ez fékezi lelki propellerét, és ettől zuhan lelki repülője a földre. Az anyagiak teszik tönkre, mert a pénz minden rossz gyökere. Amikor elkezdik hajszolni a pénzt, akkor a dolgok megromlanak, mert a pénz mindennek a megrontója...

(1Tim 6:10) Minden baj gyökere ugyanis a pénz utáni sóvárgás. Így néhányan, akik törik magukat utána, már elpártoltak a hittől, és sok bajba keveredtek.

A tű szoros foka az anyagiaknál, az anyagi biztonságról való lemondás. Egy életre szóló kisértés ez, és a hit egyik legnagyobb próbája. Mindenről lemondani, és csakis az Úr gondviselésére bízni magunkat. Itt érhetjük tetten hitünket vagy hitetlenségünket...

A tű foka az egészség kérdésében

Az ember legnagyobb értéke a saját élete. Ebből következik, hogy az ember egészsége valóban nagy kincs. Az embernek kötelessége, hogy vigyázzon egészségére, és egészségének felelőtlen kockáztatása bűn. De az ember végül is nem élhet örökké a földön, és egyszer csak meg kell halnia. Ezért aztán az egészség sem érhet annyit, mint az örökkévaló kincs.

Az emberek ésszerűtlenek... Előbb addig rohannak az anyagiak után, míg meg nem betegednek, aztán amit kerestek, az orvosokra költik. Az ember megbetegedik, és mindenáron meg akar gyógyulni. Annyira meg akar gyógyulni, hogy még az üdvösségét is felajánlaná cserébe a testi gyógyulásáért... Azért a pár esztendőért, amit még itt élhetnének a földön, feladnák az örök életet is. Odaállnak az Úr elé és testi gyógyulásért könyörögnek, miközben a bűneik miatt a kárhozat szakadéka fölött csüngnek. Mindez a hitetlenség következménye... Nem ismerik Istent és nem hisznek Istenben, sőt, gyakran még abban is kételkednek, hogy értük is eljön egyszer a halál angyala. Ezzel ellentétben, a hívő ember szüntelenül az égre emeli tekintetét, lelke eltávolodik a testiektől, a világtól, és készen áll lemondani testi életéről is.

A lelki ember nem tiltakozik ha gyógyíthatatlan betegsége lett, és nem akar mindenáron meggyógyulni, hanem belenyugszik Isten akaratába. A hitetlen ember tiltakozik, szitkozódik, zúgolódik, mindenkit hibáztat, és még az ükunokája örökségét is magára költené, csakhogy még egy-két nappal meghosszabbíthassa életét...

(Mt 16:25) Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja.

(Mk 8:35) Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti életét.

(Lk 9:24) Mert aki életét meg akarja menteni, elveszíti. Aki meg elveszíti értem az életét, az megmenti.

(Lk 17:33) Aki folyvást azon fáradozik, hogy életét megmentse, elveszíti, aki ellenben elveszíti, az megmenti.

(Jn 12:25) Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre.

Ezek az ígék az ember teljes életét célozzák, de itt most csak a fizikai létre gondoljunk. Ez a tűfok talán a legnehezebb, mert itt már nem a családról, nem a karrierről, nem a vagyonról kell lemondani, hanem magáról az evilági életről... Amint az Úr Jézus letette életét az mennyei Atya kezébe, úgy nekünk is meg kell tanulnunk letenni életünket az Úr Jézus lábaihoz...

(Lk 23:46) Jézus ekkor hangosan felkiáltott: „Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!” E szavakkal kilehelte a lelkét.

Uram Jézus! Add nekem Assisi Szent Ferenc hitét, aki lemondott a családjáról, az anyagiakról és a világról, hogy egyedül a Tiéd lehessen. Add nekem Szent Mónika hitét, aki annyira elhagyta lélekben ezt a világot, hogy egy pillanat alatt átszenderült Tehozzád. Ámen.