Az ember, az ő élete során, lassan rájön, hogy nemcsak csontokból, inakból, izmokból, vérbõl és különbözõ belsõ szervekbõl áll, hanem hozzátartozik lényéhez valami más is, ami őbenne van, de mégis emberfölötti dolgokra mutat... A XIX. századi a spiritiszták megpróbálták ezt tudományosan is kimutatni. A mérlegre tették a haldoklót és kiegyensúlyozták a mérleget. A halál beálltakor ellenõrizték, hogy a mérleg elmozdul-e. Hát biza nem mozdult el... Mi az, ami az ember testében van, de nem mutatható ki tudományos módszerekkel?...
Az embernek teremtett lelke van
Az Egyház tanítása szerint (KEK, 366.), Isten minden egyes ember szellemi-lelkét közvetlenül teremti és nem csak a szülõk „hozzák elõ” azt, a reprodukció aktusa által. A szülõk csak „munkatársai” a teremtõ Istennek, hozzáadva magukból a testi-lelki hozzájárulásukat. E testi-lelki hozzájárulásoknak, az egyesülésekor, Isten egy új szellemi-lelket teremt, amely a szülõkbõl származó testiekben, egy új szellemi, lelki és testi teremtménnyé, egy új személlyé teremtetik az anyaméhben. Az így megteremtett, létrehozott magzat, fogantatása pillanatától valóságos ember és személy, aki képes érzni és befogadni Isten és a szülõk szeretetét, vagy elszenvedni a szülõk elutasítását, ellene irányuló, abortáló szándékát...
Az emberi léleknek vagy másképpen nevezve szellemi-léleknek formája van, amely úgy tűnik hogy, azonos az ember testi formájával, oly módon, hogy a szellemi lélekben felismerhetõ az emberi személy. Az Úr Jézus többször is bizonyította az apostoloknak az Ő megjelenései alkalmával, hogy nem szellem, hanem hús és vér test. Ez arra utal, hogy az ember szellemi-lelke hasonlatos az ember testéhez...
(Lk 24:37) Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak.
(Lk 24:39) Nézzétek meg a kezem és a lábam! Én vagyok. Tapogassatok meg és lássatok! A szellemnek nincs húsa és csontja, de mint látjátok, nekem van."
Az emberi lelket, szellemi-léleknek is nevezik, míg mások külön szellemrõl és külö lélekrõl beszélnek. Az ember teste és lelke szétválaszthatatlan egységet alkotnak. Az ember természete egy egységes testi és szellemi-lelki természet. Ez az egység annyira szoros, hogy az ember szellemi-lelkét nem lehet különállónak gondolni, csakis a halál utáni állapotban, amikor a lélek már elhagyta a testet. Ez hasonlatos a vizes szivacshoz. A szivacs és a víz két különálló dolog, de távolról szemlélve a vizes szivacs is olyan, mint a száraz szivacs. Amikor a víz elpárolog, akkor a víz különválik a szivacstól. Ugyanígy, a halálkor, a lélek is elhagyja a testet. A meghalt ember lelke ismét egyesül testével a feltámadáskor, de ekkor már a megdicsõült szellemi testével (1Kor 14:44). Tehát az emberi természet, a feltámadás után is csak akkor teljes és megállapodott, amikor egy egységes test-lélek ember lesz. Ezért aztán, az is egy misztérium, hogy a meghalt ember üdvözült lelke miként lehet boldog a halál által bekövetkezett különvált állapotban...
A szellem és a lélek nem két különálló része az emberi léleknek, hanem az emberi lélek két különbözõ jellege. A szellem azt jelenti, hogy minden emberi lélek egyedi és megismételhetetlen, míg a lélek azt jelenti, hogy az ember lelke képes egyesülni Istennel, hogy részesüljön Isten életében. Vannak akik megint külön beszélnek a pszihérõl, mint az emberi lélek egy részérõl. Szerintem a pszihé nem egy része az emberi léleknek, hanem az ember szellemi müködésének egyik sajátossága...
Az ember szellemi-lelkének autonomiája
Az ember lelkét, azaz szellemi-lelkét, amely egységes az emberi testtel és amely különválik a halál által az emberi testtõl, tekinthetjük úgy is, mint egy szellemi „testet”. Ebben a kontextusban, értsük úgy a „testet”, hogy nincs önálló élete és autonomiája korlátozott. Istennek élete van önmagában és az Õ egyszülött Fiának is megadta, hogy élete legyen önmagában.
(Jn 5:26) Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában...
Habár az emberi lélek halhatatlan, mégsem rendelkezik önálló élettel, autonómiával, hanem csakis Istenben van élete. Ezért, az Istentõl való elszakadás, az élettõl való elszakadást jelenti. Az embernek, mint testi, szellemi, lelki teremtménynek, csak annyi élete van, amennyit a Teremtõje ad neki és szellemi-lelke is csak addig él, amíg Isten Lelke élteti világosságával...
(Jn 10:10) Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.
A szellemi-lélek „testének” felépítése és müködése
A szellemi-léleknek, mint szellemi „testnek”, "szervei" vannak: szeme, füle, szíve és veséje...
(Mk 8:18) Van szemetek és nem láttok, van fületek és nem hallottok? Nem emlékeztek rá...
(Péld 4:23) Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet.
(Péld 7:25) Szíved ne hajoljon az útjaik felé, és ne tévelyedj az ösvényeikre!
(Jób 19:27) Látni fogom, s ő a pártomon lesz, kit szemem lát, az nem lesz majd idegen, vágyódás tölti el veséimet.
(Zsolt 139:13) Te alkottad veséimet, anyám méhében te szőtted a testem.
(Zsolt 26:2) Tégy próbára, Uram, és vizsgálj meg engem,próbáld meg tűzzel vesémet és szívemet!
(Zsolt 73:21) Mert keserűség fogta el szívemet,fájdalom hasogatta vesémet;
(Jer 17:10) Én, az Úr, aki a szíveket vizsgálom, és próbának vetem alá a veséket, hogy megfizessek kinek-kinek életmódja és tetteinek gyümölcse szerint.
(Jel 2:23) Gyermekeit halálra adom, hadd tudja meg minden egyház, hogy én vagyok, aki a veséket és a szíveket vizsgálja, és megfizetek mindenkinek, kinek-kinek a tettei szerint.
A szellemi test szervei a következõ lelki funkciókat látják el:
A lelki szemek: a szellemi-lélek azon képessége, amely által az ember meglátja Isten dolgait, Isten akaratát és belelát Isten országának kinyilatkoztatott titkaiba;
A lelki fülek: a szellemi-lélek azon képessége, amely által az ember meghallja Isten szavát, üzenetét;
A lelki szív: a szellemi-lélek központi része, világító tûzhelye, amely az emberi "én" és személy kamrája és minden gondolatának, érzésének, akaratának kiindulópontja;
A lelki vese: a szellemi-lélek azon tulajdonsága, amely által a lélek megszûri a szívébõl származó gondolatokat, érzéseket és szándékokat, hogy értékelje, szabályozza és megszürje azokat.
A szellemi-lélek betegségei és azok hatásai
Az ember lelke megbetegedhet. Mivel az ember szellemi-lelke és teste egységet alkot, ezért a lelki betegségek testi betegségeket okozhatnak és a testi betegségek megbetegithetik a lelket...
A lelket megsebzi és megbetegíti:
- A kivülrõl jövõ bántások: az el nem fogadás, a szülõk abortusz szándéka, a sértések, a kicsúfolások, a kirekesztések, a fizkai bántalmazások, a szexuális bántalamzások, stb.;
- A személyesen elkövetett bûnök;
- Az örökölt, generációs lelki betegségek: az elsõ parancsolat megszegése, az ördöghöz való elpártolás, okkultizmus, stb.
Ezek a lelki betegségek depresszióhoz vezetnek, amelyek késõbb kihathatnak a testre is. A pszihés betegségeknek, az agy, a szív, a vese, a gyomor, a vastagbél, a szexualitás, stb... problémáinak gyakran a bûnök és lelki betegségek a gyökerei..
A test betegségei ellenben kihatnak a lélekre és eltunyíthatják, eltorzíthatják azt. Egy sánta, fogyatékos ember gondolkodása, érzelmi világa, pszihés állapota, lehet sérült, pontosan a fizikai állapota miatt. Ugyanakkor, ha bizonyos anyagok bejutnak a testbe, hatnak az idegrendszerre és azon keresztül a lélekre. A nyugtatók, a zsibbasztók, az altatók, az alkohol, a drogok és más hasonlók, a test idegrendszerén keresztül hatnak az emberi lélekre is. Így, olyan függőségek alakulhatnak ki, amelyek szétrombolják az ember lelkét, amit aztán a testi leépülés követ...
A test gyógyulását, a szellemi-lélek gyógyulásának kell megelõznie. Ha a szellemi-lélek bûnbocsánatot nyer és meggyógyul, az gyakran a test gyógyulásához vezet...
(Mk 2:9-11) Mi könnyebb? Azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek - vagy azt mondani: Kelj föl, fogd az ágyadat és menj? Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!" Ezzel odafordult a bénához: "Mondom neked, kelj fel, fogd az ágyadat és menj haza!" Az felkelt, fogta a hordágyat és mindenki szeme láttára elment.
Ima: Teremtõ Uram, köszönöm, hogy csodálatosan megteremtettél, alkottál és formáltál. Köszönöm, hogy mielõtt még meglettem volna, Neked már terved volt velem. Ámen.
Részlet a Katolikus Egyház Katekizmusából:
II. "Test és lélek tekintetében egy"
362 Is Az Isten képmására teremtett emberi személy egyszerre testi és szellemi lény. A bibliai elbeszélés szimbolikus nyelve ezt fejezi ki, amikor azt mondja: "Isten a föld porából alkotta meg az embert; és orrába lehelte az élet leheletét; így lett az ember élőlénnyé" (Ter 2,7). Isten tehát az egész embert akarta.
363 A lélek szó a Szentírásban gyakran az emberi életet [226] vagy az egész emberi személyt [227] jelenti. De jelenti az ember bensőjét is, [228] azt, ami benne a legdrágább, [229] azt, ami által a leginkább Isten képmása: a "lélek" az emberben a szellemi principiumot jelenti.
364 Az ember teste részesedik "Isten képmásának" méltóságában; pontosan azért emberi test, mert szellemi lélek élteti, és az emberi személy mint egész van arra rendelve, hogy Krisztus testében a Szentlélek temploma legyen. [230]
"Az ember, aki a test és lélek tekintetében egy, testi mivoltánál fogva magába gyűjti az anyagvilág elemeit úgy, hogy általa elérjék céljukat és fölemeljék hangjukat a Teremtő szabad dicséretére. Az embernek tehát nem szabad lenéznie a testi életet, épp ellenkezőleg, testét mint Istentől teremtett és az utolsó napon föltámadó valóságot jónak és tiszteletreméltónak kell tartania." [231]
365 A lélek és a test egysége olyan mély, hogy a lelket a test "formájának" kell tekinteni; [232] azaz az anyagból alkotott test a szellemi lélek miatt emberi és élő test; a szellem és az anyag az emberben nem két egyesült természet, hanem egységük egyetlen természetet alkot.
366 Az Egyház tanítja, hogy minden egyes szellemi lelket Isten közvetlenül teremt [233] -- nem a szülők "hozzák elő" --; azt is tanítja, hogy a lélek halhatatlan; [234] nem vész el, amikor a halálban elválik a testtől, és a végső föltámadásban újra egyesülni fog a testtel.
367 Olykor megkülönböztetik a lelket a szellemtől. Így Szent Pál azért imádkozik, hogy "a békesség Istene szenteljen meg titeket, hogy tökéletesek legyetek, őrizze meg szellemeteket, lelketeket és a testeteket feddhetetlenül Urunk Jézus Krisztus eljöveteléig" (1Tesz 5,23). Az Egyház tanítja, hogy e különbségtétel nem vezet be kettőséget a lélekbe. [235] A "szellem" azt jelenti, hogy az ember teremtésétől fogva természetfölötti céljára van rendelve, [236] és lelke képes arra, hogy ingyenes ajándékként fölemeltessék az Istennel való közösségre. [237]
368 Az Egyház spirituális hagyománya a szívet is hangsúlyozza, biblikus értelemben a "benső mélységét" (Jer 31,33-ban "in visceribus"), ahol a személy elkötelezi magát Isten mellett, vagy ellene dönt. [238]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése