Ne féljetek!

(Mt 10:28-33)  Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Féljetek inkább attól, aki a lelket is és a testet is el tudja pusztítani a gyehennában. Két verebet ugye egy fillérért árulnak? És egy sem esik közülük a földre a ti Atyátok tudta nélkül. Nektek azonban még a hajszálaitok is mind meg vannak számlálva a fejeteken. Ne féljetek hát, hisz különbek vagytok ti sok verébnél. Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van. De azt, aki megtagad engem az emberek előtt, én is meg fogom tagadni Atyám előtt, aki a mennyekben van.

Amikor az Úr Jézus azt mondja, hogy ne féljünk vagy ne aggodalmaskodjunk, akkor azt nem parancsolatként mondja, hanem bátorításként, mert tudja, hogy félni fogunk. 

II. János Pál pápáról két dolog juthat eszünkbe: „Totus tuus ego sum.”, "Egésszen a tiéd vagyok" és a  „Ne féljetek!”. Õ volt a teljes önátadottság és a félelmet nem ismerõ Isten embere. Ez nem két erény, hanem egy és ugyanazon erény két oldala. Az Istennek való teljes öntátadottság és a félelem leküzdése, szorossan összetartoznak...

A félelem

Mi a félelem? A félelem az az intenzív rossz érzés, szenvedély, amelyet valaminek az elvesztése vagy a kudarc miatti aggodalom okoz. Félelmünk tárgya lehet: az életünk, a biztonságunk, egészségünk, javaink, szabadságunk, jogaink, pozíciónk, munkahelyünk, stb. A félelem lehet obiektív vagy szubiektív. Pl. obiektív félelem volt az Úr Jézus gyötrõdése a getszemáni kertben, mert Õ bíztosra tudta, hogy mi vár rá, de gyakran a mi félelmünk szubiektív, mivel rövid idõn belül bebizonyosodik, hogy az a rossz dolog, ami miatt annyit aggódtunk, nem következik be...

Egy másik fajta félelem az, amelyet a bûn és a lelkiismeretfurdalás okoz. Az õsbûn óta, bennünk van a félelem és a rejtõzködés (Ter 3:7-8). A rossz lelkiismeret rejtõzködésre és rejtegetésre késztet bennünket. Ekkor a félelem, egyfajta aggodalom azért, hogy nehogy felfedezzék, felfedjék rejtett énünket, rejtett dolgainkat...

Félelmeink oka

 

Félelmeink oka: a bûn, a hitetlenség, az alázat és az önátadás hiánya:

- Fél az, aki bûnös, nehogy világosságra kerüljenek dolgai, vagy nehogy bûnhõdnie kelljen;

- Fél az, aki nem hisz Isten gondviselésében, hatalmában, szabadításában és abban hogy Õ nagyobb, mint a mi problémáink;

- Fél az, aki nem elég alázatos belátni, hogy az élet túl nagy autó ahhoz, hogy mi vezessük és hogy át kell adnunk a kormányt az Úrnak;

- Fél az, aki nem adja át dolgait és problémáit, egyszóval mindenét az Úrnak...

 

Állandóan félek? Félelemben élek? Mi az oka? Bûnben élek? Még nem tértem meg bizonyos bûnökbõl? Kevés a hitem? Nem hiszem el, hogy Isten tenyerén van az egész életem, az egészségem, a családom, minden javam? Nem hiszem el, hogy Isten hatalmasabb, mint a problémám? Nem vagyok elég alázatos? Azt gondolom, hogy én majd megoldom problémáimat, ne szóljon bele Isten a dolgaimba? Nem jutottam el valójában soha az önátadásig ? Lehet, hogy csak mondogatom, hogy átadom az életemet, de valójában nem tettem ezt meg soha?...

 

Félelmek az életben

Sokféle félelem van az életben:

A kisgyerek fél a sötétségtõl;

A kisgyerek fél elmaradni az anyukájától;

A kisgyerek fél az óvódától;

Az iskolás fél egy új osztályközösségtõl;

A tanuló fél egy vizsgáktól;

A gyerek fél egy új környezettõl, várostól;

A gyerek fél egy rossz filmtõl;

A gyerek fél a másfajta emberektõl;

Az ember fél a póktól, békától, kígyótól;

Az ember fél a magasságtól, a szoros helyektõl;
Az ember fél a közösségtõl, a tömegtõl;

Az ember fél a munkahelyi problémáktól, feladatoktól, konfliktusoktól;

Az ember fél a munkanélküliségtõl, a pénztelenségtõl;

Az ember fél a csalóktól, a tolvajoktól;

A nõ fél a tisztességtelen, erõszkos férfiaktól;

A nõ fél a szûléstõl;

Az ember fél gyerekei, házastársa, családja miatt;
Az ember fél a balesetektõl, szerencsétlenségektõl;

Az ember fél a háborútól, az erõszktól;

Az ember fél a betegségtõl, a vértõl, az orvosoktól;

Az ember fél véleményt nyilvánítani, hitét megvallani;

Az ember fél, hogy kiderül a bûne, elítélik és bezárják;
Az ember fél a babonától, az okkult dolgoktól;

Az ember fél az eljövendõ büntetéstõl, a kárhozattól;
Az ember fél a haláltól...

 

Ha felismerjük magunkat valamelyik példában, imádkozzunk az Úrhoz és adjuk át neki félelmeinket...
 

 

 

A félelem gyógyírja az önátadás és a szeretet

 

Minden félelemnek oka az aggodalom, hogy nehogy veszteség érjen bennünket. Nehogy elveszítsük magunkat, életünket, egészségünket, jólétünket, nyugalmunkat, biztonságunkat, gyerekeinket, tulajdonunkat, stb. Félelmeink oka, a mindenáron való ragaszkodás és a kudarc el nem fogadása. Ezért, félelmeinket csakis az Istennek való önátadás oldhatja fel. Ha átadjuk magunkat Istennek és magunkkal együtt minden problémánkat, akkor a szeretet kiszorítja belõlünk a félelmet.

(1Jn 4,18)  A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelemnek köze van a büntetéshez. Aki tehát fél, abban nem tökéletes a szeretet.

 

Miért van szükség az önátadásra? Mert bennünk, emberekben, önmagunktól nincs szeretet. Isten a szeretet és a szeretet Istentõl van. Nem úgy van, hogy mi szeretjük elõbb Istent és majd Õ válaszol szeretetünkre, hanem Isten szeret elõbb minket, betölt minket az õ szeretetével és így leszünk képesek viszontszeretni Istent és embertársainkat.

 (1Jn 4,19)  Azért szeretjük (az Istent), mert ő előbb szeretett minket.

 

Ima: Uram Jézus! Félelemben és rettegésben élem életemet. Kérlek segíts, add nekem szeretetedet és szabadíts meg félelmeimtõl. Ámen.