Nem találtatok semmit a kezemben

(1Sám 12:3-5) Nézzétek, itt állok! Járuljatok az Úr elé és fölkentje elé, és tanúskodjatok ellenem! Kinek vettem el egyetlen ökrét is? Kitõl vettem el egyetlen szamarat is? Kit nyomtam el? Kivel szemben folyamodtam erõszakhoz? Kitõl fogadtam el megvesztegetésül ajándékot, s hagytam, hogy így bekösse a szemem? Vádoljatok, s megfelelek nektek!” „Nem nyomtál el minket, nem alkalmaztál velünk szemben erõszakot, s nem vettél el senkitõl semmit” - felelték neki. Erre azt mondta nekik: „Az Úr a tanúm veletek szemben, s fölkentje a tanúm ezen a napon, hogy nem találtatok semmit a kezemben.” „Igen, õ a tanú” - válaszolták.

Sámuel volt az egyik legjelentősebb ószövetségi próféta. Ő kente fel Izrael első királyát, Sault (1Sám 10:1), és ő kente fel helyette Dávidot (1Sám 16:12), akinek trónjáról, az Úr ígérete szerint, soha nem fogy el a férfiú (Jer 33:17). És Dávid az, akinek fia és Ura maga az Úr Jézus Krisztus (Lk 20:44)...

(1Sám 10:1) Aztán vette Sámuel az olajos korsót, s ráöntötte Saul fejére, majd megcsókolta őt és azt mondta: „Íme, az Úr felkent téged fejedelemmé népe, Izrael felett...

(1Sám 16:12-13) Érte küldött tehát, és elhozatta. Vörös volt, nyílt tekintetű és szép termetű. Azt mondta ekkor az Úr: „Kelj fel, kend föl, mert ő az!” Erre Sámuel vette az olajos szarut, és fölkente őt testvérei körében. Ettől a naptól az Úr lelke Dávidra szállt.

(Jer 33:17) Mert ezt mondja az Úr: Dávid nem marad férfi sarjadék nélkül, hogy legyen, aki Izrael házának trónjára üljön.

(Lk 20:44) Ha tehát Dávid urának nevezi, hogy lehet akkor a fia?”

Isten embere hűséges kell legyen

Isten embere:

- átadja teljesen életét az Úrnak és feltétlenül engedelmeskedik parancsolatainak;

- nem él vissza felkentsége hatalmával;

- nem tulajdonít el semmit, és nem fogad el javakat vagy ajándékot megvesztegetésül;

- nem lopkodja vissza életét, és nem rendez be magának rejtett rezervátumot, zúgot, ahová néha elmenekül az Úr elől, az emberek és a küldetése elől;

- nem gondolja magát kiváltságos személynek, nem él szenteskedő aroganciában és felfuvalkodottságban, és nem dominálja szellemileg a kicsinyeket;

- nem alapít magánvállalkozást és nem hoz létre magának lelki üzletágat, amely által magát gazdagítsa, kihasználva a kicsinyek istenfélelmét (1Tim 3:8, 6:5, 1Pét 5:2)...

(1Tim 3:8) A diakónusok hasonlóképpen legyenek tisztességesek, ne kétszínűek, borisszák vagy piszkos haszonra lesők.

(1Tim 6:5, Károli) Megbomlott elméjű és az igazságtól megfosztott embereknek hiábavaló torzsalkodásai a kik az istenfélelmet nyerekedésnek tekintik. Azoktól, a kik ilyenek, eltávozzál.

(1Pét 5:2) ...legeltessétek Isten rátok bízott nyáját. Viseljétek gondját, ne kényszerűségből, hanem szabad akaratból Isten szerint; ne rút nyerészkedésből, hanem buzgóságból...

A hűtlen sáfár többé már nem Isten embere

 

(Lk 16:1-8 Károli ) Monda pedig az õ tanítványainak is: Vala egy gazdag ember, kinek vala egy sáfára; és az bevádoltaték nála, hogy javait eltékozolja. Hívá azért azt, és monda néki: Mit hallok felõled? Adj számot a te sáfárságodról; mert nem lehetsz tovább sáfár. Monda pedig magában a sáfár: Mit míveljek, mivelhogy az én uram elveszi tõlem a sáfárságot? Kapálni nem tudok; koldulni szégyenlek! Tudom mit tegyek, hogy mikor a sáfárságtól megfosztatom, befogadjanak engem házaikba. És magához hivatván az õ urának minden egyes adósát, monda az elsõnek: Mennyivel tartozol az én uramnak? Az pedig monda: Száz bátus olajjal. És monda néki: Vedd a te írásodat, és leülvén, hamar írj ötvent. Azután monda másnak: Te pedig mennyivel tartozol? Az pedig monda: Száz kórus búzával. És monda annak: Vedd a te írásodat, és írj nyolczvanat. És dícséré az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett, mert e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében.

A hűtlen sáfár (intéző) már rég nem az Úrnak él, és nem az Ő országának szolgál, hanem csakis a saját, önző, kicsinyes és nyomorú életének. A hűtlén sáfár csak kihasználja tisztsége tekintélyét, hogy urakodjon a kicsinyek fölött, és hasznot húzzon belőlük. Eltulajdonítja a nyáj gyapját (Ez 34:3), és nem szolgáltatja be azt jogos tulajdonosának. A hűtlen sáfár már akkor megszünt Isten embere lenni, amikor szívében először eldöntötte, hogy megcsalja Urát...

(Ez 34:3) A tejet megettétek, a gyapjúval ruházkodtatok és a hízott állatot leöltétek, de nyájamat nem legeltettétek.

 

 

 

Mi hűségesek vagyunk-e?

De hát mi próféták vagyunk-e?...  Mi is Isten emberei vagyunk-e, hogy számot adjunk sáfárkodásunkról?... Igen, azok vagyunk!... Keresztségünk által részesedtünk Krisztus királyi papságában és prófétaságában (1Pét 2:9). Nekünk is számot kell adnunk a lelki Izrael előtt, vagyis a szentek közössége előtt, sáfárkodásunkról.  Hűségesek voltunk-e?... Éltünk-e vissza pozíciónkkal és hatalmunkkal? Tulajdonítottuk-e el mások testi vagy lelki javait? Tiszták vagyunk-e?...

(1Pét 2:9) Ti azonban választott nép, királyi papság, szent nemzet, Isten tulajdonul lefoglalt népe vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas tetteit, aki a sötétségből meghívott titeket az ő csodálatos világosságára...

Az ember, amint elkedz öntudatosan élni, már felelőséggel bír. Már a gyermeken meglátszik, hogy hűséges lesz-e, abból, ahogyan játszik...

(Péld 20:11) Ahogy a gyerek játszik, abból látni lehet, tiszták és igazak lesznek-e a tettei.

A házasságban meglátszik, hogy ki mennyire hűséges a párja iránt, és aszerint Isten iránt is...

(Mt 15:19) A szívbõl törnek elõ a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a kicsapongás, a lopás, a hamis tanúság, a káromlás.

A papi és szerzetesi hivatásban is meglátszik, hogy ki mennyire hűséges hivatásához, előljáróihoz, az Egyházhoz és ezáltal Istenhez...

(Zsid 13:17) Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, kövessétek õket, mert õk vigyáznak rátok, abban a tudatban, hogy számot adnak lelketekrõl. Bárcsak örömmel tehetnék, nem sóhajtozva, mert hisz az nem válnék javatokra.

Ki nem vétett? Ki nem volt hűtlen? Ki nem lopott életében?... Vajon elítél-e minket a szentek közössége? Megköveznek-e bennünket?... Az Úr Jézus azt mondta, hogy senkit sem ítél el, ha megtér és többé nem vétkezik...

(Jn 8:10-11) Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hova lettek? Senki sem ítélt el?”  „Senki, Uram” - felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”

Nézzünk életünk tenyerébe!... Mi van benne: Csalás? Lopás? Paráznaság? Házasságtörés? Hűtlenség? Anyagi visszaélés? Eltulajdonítás? Összeharácsolt vagyon? Lopott szerelem? Önteltség? Durva elnyomás? Szegények kitaszítása? Mukabér ki nem fizetése? A szomszéd elszántott határa? A testvér elcsalt öröksége?...

Ma még van időnk visszaadni, jóvátenni, eldobni ezeket, és megmosni kezünket az Úr Jézus Krisztus Szent Vérében. Törekedjünk megtisztítani magunkat, hogy ne találjanak semmit a kezünkben...

Uram Jézus, könyörülj rajtunk, mert vétkeztünk ellened. Ámen.