Mózes holtteste

(Júd 1.8-9) Ennek ellenére ezek az álmodozók is ugyanúgy megfertõzik a testet, megvetik az (isteni) fölséget, káromolják az (égi) hatalmasságokat, jóllehet még Mihály fõangyal sem mert káromló ítéletet kimondani, amikor Mózes holtteste miatt heves vitába szállt a sátánnal, csak ennyit mondott: „Büntessen meg az Úr!” Ezek pedig káromolják azt, amit nem ismernek; azok meg, amiket mint az oktalan állatok, ösztönösen ismernek, romlásukra válnak.

Elolvasva ezt a szentírási részt, láthatjuk, hogy mennyire mélyek az írások és mennyire mélyek Isten országának titkai. Sehol sem olvashatunk Mózes holttestérõl vagy a sírjáról, de lám, Júdás apostol, szent felindulásában, amikor elítélõen beszél az istentelenekrõl, akik nem félik Istent és az égi hatalmasságokat, felfed egy titkot. A titok az, hogy Mózes halálával nem zárultak le az õ dolgai. Lám, olvashatjuk, hogy a Sátán hevesen vitatkozott Szent Mihály arkangyallal Mózes holtteste miatt.

Ugyan, minek vitázott volna a Sátán egy holttest miatt, ami oszladozásra van ítélve?... Vajon, nem azért vitázott Mihály fõangyal a Sátánnal, mert az volt a küldetése, hogy "felvigye" Mózes holttestét a menny küszöbére? Miért csak a menny küszöbére?... Mert a megváltás beteljesedéséig ( Jn 19:30), a szentély kárpítjának kettéhasadásáig (Mt 27:51), amikor megnyilt az út a mennybe és amikor a régi szentek feltámadtak (Mt 27:52), ember nem léphetett a mennybe.

 

Olvassuk el a szentírási részt, amely Mózes haláláról szól:

(MTörv 34:5-8) Akkor ott, Moáb földjén meghalt Mózes, az Úr szolgája, az Úr ígérete szerint.  (Az Úr) Moáb földjén, a völgyben temette el Bet-Peorral szemben. De sírját nem ismeri senki, mind a mai napig. Mózes 120 esztendõs volt, amikor meghalt. Szeme sem tört meg, frissessége megmaradt. Izrael fiai 30 napig siratták Mózest Moáb pusztáján, akkor véget ért Mózes siratásának ideje.

Mózes halálával kapcsolatosan a következõket lehet megállapítani:

1. Mózes volt Izrael legnagyobb prófétája, aki szemtõl-szembe látta az Urat (MTörv 34:10);
2. Mózesnek igen szoros és személyes kapcsolata volt az Úrral és küldetése során, minden fontos eseménykor szemtõl-szembe volt az Úrral ( Kiv 34:35). Ez történhetett a halálakor is...
3. Izrael tisztelte vezetõit és holtestüket nagy becsben tartotta. Lám, több, mint 400 év után, Mózes magával vitte az egyiptomi kivonuláskor József csontjait, melyeket késõbb Józsué helyezett  örök nyugalomra Szichemben. Hogyan lett volna lehetséges, hogy Mózes sirjának nyoma vesszen, ha Mózes Izrael körében halt volna meg? Hiszen Mózes volt a legnagyobb prófétájuk és vezetõjük?...

Tehát Mózes, amikor az Úr tudtára adta, hogy el kell távóznia, felment fölment Nebo hegyére, a Piszga-(hegység) csúcsára, Jerikóval szemben, ahonnan az Úr megmutatta neki az igéret földjét. Miután látták szemei a földet, ahová vezette népét, felemeltetett az égbe, a menny küszöbére. Elõbb a lelke emelkedett fel, majd késõbb, gondolom, hogy a teste is...

Mózes meghalt, de nem tûnt el az idõben, hanem újból találkozunk vele a Tábor hegyén:

(Lk 9:28-31) E beszéde után mintegy nyolc napra történt, hogy kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni. Míg imádkozott, külseje teljesen átváltozott, ruhája fehér lett és ragyogó. És íme, két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. Megdicsõülten jelentek meg, és a haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie.  (Mt 17:3; Mk 9:4).

Tehát Mózest Illés társaságában látjuk és ugyanolyan állapotban jelenik meg mint Illés.  Mindketten, magának a Megváltónak jelennek meg. Találkozásuk alatt beszélgetnek és tanácskoznak az emberiség megváltásáról, a Megváltás nagy mûvérõl. Meglátszik, hogy Illés és Mózes közel állnak az Úr Jézushoz az üdvrendben. Úgy tûnik, mintha õk alennének zok, akiknek a mennyei Atya szánta az Úr Jézus melletti helyeket, jobbról és balról:

(Mt 20:21-23) Megkérdezte tõle: „Mit akarsz?” „Intézd úgy - felelte -, hogy két fiam közül az egyik jobbod, a másik balod felõl üljön országodban.” Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok inni azt a kelyhet, amelyet majd én kiiszom?” „Ki tudjuk” - felelték. Erre õ így folytatta: „Kelyhemet ugyan kiisszátok, de hogy jobb és bal felõl üljetek, azt nincs hatalmamban megadni nektek. Az azokat illeti, akiknek Atyám szánta.”

Olvashatjuk, hogy Illés nem halt meg, hanem testestõl felemeltetett az égbe tüzes szekeren :

(2Kir 2:11) S történt, amint mentek és beszélgettek, egyszer csak jött egy tüzes szekér, tüzes lovakkal, s elválasztotta õket egymástól, aztán Illés a forgószéllel fölment az égbe.

Ha Illés teste felemeltetett az égbe, és Illés meg Mózes ugyanazon állapotban jelentek meg a Tábor hegyén, akkor  gondolhatjuk, hogy Mózes testének is fel kellett emeltetnie az égbe. Tehát ez lehetett a vita tárgya Mihály fõangyal és a Sátán között...

A táborhegyi jelenet Zakariás próféta látomására tereli a figyelmet:

(Zak 4:1-14) Azután visszatért az angyal, aki hozzám beszélt, és fölébresztett úgy, mint amikor álmából keltenek föl valakit. Majd megkérdezte: „Mit látsz?” Azt feleltem: „Egy színarany mécstartót látok. A tetején olajtartó van, meg hét mécses, és hét égõ a mécsesek számára, amelyek rajta vannak. Mellette két olajfa van, az egyik jobbról, a másik meg balról.” Ekkor megszólaltam, és megkérdeztem az angyaltól, aki hozzám beszélt: „Mit jelentenek ezek a dolgok, Uram?” Az angyal, aki hozzám beszélt, ezt válaszolta: „Nem tudod, hogy mit jelentenek ezek a dolgok?” Azt mondtam: „Nem, Uram.” Erre így felelt:  „Ez a hét szem az Úr szeme: bejárják az egész földet.” Ismét megszólaltam és megkérdeztem: „És mit jelentenek az olajfák a mécstartó mellett jobbról és balról?”  [Ismét megszólaltam, és megkérdeztem tõle: „Mit jelent az olajfa két ága, amelybõl a két aranycsövön át olaj folyik?”] Azt felelte: „Nem tudod, mit jelentenek ezek a dolgok?” Azt mondtam: „Nem, Uram.” Erre õ: „Ez a két Fölkent, akik az Úr elõtt állnak az egész földön.”

A két Fölkent, aki a Messiás jobb és bal oldalán állnak, Illés és Mózes. Õk a végidõk két tanúja, akiknek hatalmuk van súlytani a bûnös világot:

(Jel 11:3-12) „Két tanúmnak meghagyom, hogy szõrzsákba öltözve ezerkétszázhatvan napig hirdessenek bûnbánatot.” Õk a két olajfa és a két gyertyatartó, amely a föld Urának színe elõtt áll. Ha valaki ártani akar nekik, tûz csap ki szájukból, és elpusztítja ellenségeiket. Mert aki ártani akar nekik, annak így kell elpusztulnia. Hatalmuk van, hogy bezárják az eget, hogy küldetésük idején ne essen az esõ. Hatalmuk van arra is, hogy a vizet vérré változtassák, és annyi csapással sújtsák a földet, amennyivel csak akarják. Amikor befejezik tanúságtételüket, a vadállat feljön a mélységbõl, harcra kel ellenük, legyõzi és megöli õket. Holttestük ott hever majd a nagyváros utcáján, amelyet átvitt értelemben Szodomának és Egyiptomnak neveznek, ahol Urukat is keresztre feszítették. Holttestüket sokan fogják nézni a népek, törzsek, nyelvek és nemzetek közül három és fél napon át, nem engedik, hogy tetemüket sírba tegyék. Ezen a föld lakói ujjonganak és vigadnak, és örömükben ajándékot küldenek egymásnak, hiszen ez a két próféta gyötrelmére volt a föld lakóinak. De három és fél nap elteltével az Istentõl az élet lehelete szállt beléjük, és talpra álltak. Akik látták õket, azokat nagy félelem fogta el. Az égbõl hangos szózat hallatszott: „Gyertek fel ide!” S ellenségeik szeme láttára egy felhõn fölszálltak az égbe.

Ez a szentírási rész világosan utal Zakariás próféta látomására (Zak 4:11), Illés karizmájára ( 1 Kir 17:1), amellyel bezárta az eget és Mózes karizmájára, amelyel vérré változtatta a vizeket Egyiptomban ( Kiv 7:20). Sokan e két próféta eljövetelének próféciáját Hénoch-ra és Illésre vonatkoztatják, azon az alapon, hogy õk ketten nem ismerték meg a halált, de szerintem nem az az irányadó, hogy ezek nem ismertek halált, hanem a karizma és a hatalom, amelyeket nekik tulajdonítanak.

Lelki tanulság
Tudomásul kell vennünk, hogy létezik mennyei, szent hierarchia, amelyben a mennyei Atya öröktõl fogva elrendelte szentjeinek helyét. Nem tudjuk, mi mire vagyunk rendelve. Ezért törekedjünk lélekben az utolsó helyre ülni, hogy meg ne szégyenüljünk ( Lk 14:10).

 

Ima: Uram Jézus! Jó nekünk itt Veled, Illéssel és Mózessel. Kérjük Mózes alázatosságát, aki alázatosabb volt minden embernél és Illés tüzességét, hogy lángoljon a hitünk. Ámen.