Senki se keresse a maga javát

(1Kor 10:24) Senki se keresse a maga javát, hanem csak a másét.

A helyes önszeretet

A legnagyobb parancsolat a szeretet parancsolata: Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből, és szeresd felebarátodat, mint saját magadat (Mt 22:37-39; v.ö.Mk 12:30-31; Lk 10:27). Tehát a a felebarát iránti szeretet a nagy parancsolat második fele és egyenrangú része. Sőt, olyannyira egyenrangú része, hogy az istenszeretet nem is valósúlhat meg nélküle, mert ha valaki nem szereti felebarátját, akit lát, hogyan szeretheti Istent, akit nem lát (1Ján 4:20)?...

(Mt 22:37-40) Jézus ezt felelte: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták.”

(1Ján 4,20) Ha valaki azt állítja, hogy: „Szeretem az Istent”, de testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát.

A felebaráti szeretet alapja viszont az önszeretet, mert úgy kell szeretnünk felebarátunkat, ahogyan szeretjük önmagunkat. De hogyan szeretheti valaki felebarátját, amikor gyűlöli saját magát?... Sehogy. Az ilyen ember lelki beteg... Ahogyan gyűlöli önmagát, úgy gyűlöli a körülötte lévőket is. Tehát létezik egy helyes és egészséges önszeretet, amely által szeretjük, gazdagítjuk, növeljük és ápoljuk magunkat. Ebből a helyes önszeretetből, ami Istentől van, lépünk ki majd a világba másokat is szeretni.

Az Úr Jézus nem arra hív minket, hogy gyűlöljük magunkat, hogy szegények, kicsinyek és satnyák legyünk. Amikor azt mondja, hogy gyűlöljük meg saját magunkat (Lk 14:26), hogy törekedjünk az utolsó helyre (Lk 14:10), hogy legyünk kicsinyek, mint a gyermekek (Mt 18:3), akkor ezzel erre a "gonosz és házasságtörő" világra meg a mi bűnös vágyainkra utal, és arra, hogy Őt kell tegyük az első helyre életünkben... 

(Lk 14:10) Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda fogad, ezt mondja neked: Barátom, menj följebb! Így megtiszteltetésben lesz részed az egész vendégsereg előtt.

(Lk 14:26) „Ha valaki követni akar, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet a tanítványom.

(Mt 16:4) A gonosz és házasságtörő nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás jelét.” Ezzel otthagyta őket és elment.

Az örök élettel és az üdvösséggel kapcsolatosan pedig azt mondja, hogy gyűjtsünk kincset a mennybe (Mt 6:20), hogy nagyok lehetünk a mennyben (Mt 20:26-27), hogy ott majd trónokon ülhetünk (Mt 19:28, Jel 3:21) és, hogy ragyogni fogunk, mint a nap és az ég csillagai (Dán 12:3, Mt 13:43).

(Dán 12:3) Akkor az érteni tudók ragyogni fognak, mint az égbolt fénye, és akik igazságra oktattak sokakat, tündökölnek örökkön örökké, miként a csillagok.

(Mt 6:20) Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem moly, sem rozsda nem emészt, és ahol tolvajok nem törnek be és nem lopnak.

(Mt 13:43) Akkor az igazak ragyogni fognak Atyjuk országában, mint a Nap. 

(Mt 19:28) Jézus azt felelte nekik: „Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem, az újjászületés idején, amikor az Emberfia helyet foglal dicsőséges trónján, ti is tizenkét trónon fogtok ülni, és ítélni fogjátok Izrael tizenkét törzsét.

(Mt 20:26-27) Köztetek azonban ne így legyen, hanem aki nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok, és aki első akar lenni, az legyen a rabszolgátok.

(Jel 3:21) Aki győz, annak megadom, hogy velem üljön trónomon, mint ahogy én is győztem, és Atyámmal ülök az ő trónján.

A helytelen önszeretet

A helytelen önszeretetű ember mindenben magát helyezi az első helyre és mindenben saját magát keresi. A helytelen önszeretet mindig vagyont gyűjt, de sose adakozik, az első helyre gyúrakodik, de nem alkalmas oda, dicsőséget hajhász, de méltatlan rá. A helytelen önszeretetben, az önző ember, a testvérében is csak önmagát szereti. Mindenkit csak lépcsőfoknak tekint, amelyen fennebb léphet önmegvalósítása érdekében.

Gyakran látni a keresztény közösségekben is ezt a fajta rendetlen önszeretetet, amikor az egyik testvér csakis azért rajong a másikért, mert az megfelel az ő céljainak, érdekeinek, véleményének, vagy mert az az ember olyan számára, mint a Hófehérke mesében a gonosz királynő tükre: „Tükröm-tükröm, mond meg nékem, ki a legszebb a vidéken?” És amíg ez a tükör azt válaszolja, hogy: „Te vagy a legszebb a vidéken!”, addig szereti, de amikor egy őszinte pillanatban, ez a tükör megmutatja neki a valóságot, akkor megharagszik rá, eldobja és összetöri. Ilyenkor már nincs többé testvéri szeretet...

A rendetlen önszeretet súlyos eltorzulásokhoz vezethet, ami miatt még egy betegben is, vagy egy haldoklóban is, csak önmagunkat síratjuk. Minden emberi kapcsolatunkban vagy ragaszkodásunkban, ott lehet a helytelen önszeretet, és legtöbbször ez a félelmeinknek is a gyökere.

Az önmegtagadás

A helytelen önszeretet ellenszere mindig az önmegtagadás. Az önmegtagadás pedig abból áll, hogy Krisztus iránti szeretetből, az Ő példájára, nem önző vágyainkat hajszoljuk, hanem önmagunkból kilépve másokat szolgálunk...

(Lk 9:23) Amikor az egész néphez szólt, ezt mondta: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap és úgy kövessen.

(Róm 15:2-3) Törekedjék mindegyikünk embertársa javára és épülésére.Hiszen Krisztus sem a maga javát kereste, hanem ahogy írva van róla: „Gyalázóid szidalmai rám hullottak.”

(1Kor 10:24) Senki se keresse a maga javát, hanem csak a másét.

(1Kor 13:5) Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.

(Fil 2:3-5) Semmit se tegyetek vetélkedésbõl vagy hiú dicsõségvágyból! Inkább mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak. Senki ne keresse csak a maga javát, hanem a másét is. Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt.

A krisztuskövetőknek fel kell ébredniük lelkileg, és meg kell tanulniuk megfeledkezni önmagukról. Kemény lecke megtanulni azt, hogy ne a magunk javát keressük, hanem a testvéreinkét. Ábrahám példájára, arról kell lemondanunk, ami a legkedvesebb számunkra (Ter 22:2). Mindenről le kell mondani Krisztusért: az anyagiakról, a megtiszteltetésekről, a világi dicsőségről, az elismerésekről, a barátokról, a testvérekről, sőt, bizonyos értelemben, még a családról is...

(Ter 22:2) Isten akkor azt mondta neki: „Vedd egyszülött fiadat, Izsákot, akit szeretsz, és menj el a Mória földjére. Áldozd fel ott egészen elégő áldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megnevezek neked!”

Nem azért kéri az Úr Jézus mindezt, hogy mindent elvegyen tőlünk, hanem azért, hogy igazzá válljon bennünk az Isten és felebaráti szeretet. Csakis így akalulhat ki bennünk egy helyes és egészséges értékrend, amelyben a szekér nem előzi meg a lovakat. Csak ezáltal juthatunk el oda, hogy minden a maga helyére kerüljön életünkben, és ne becsüljük az értéktelenebbet jobban az értékesebbnél. 

A legnagyobb értékünk Isten, és Őeléje senkit és semmit nem helyezhetünk. Első az Úr Jézus Krisztus, és rajta kívül nincs más (Iz 47:8)... De láthatjuk, hogy az emberek legtöbbször valamiféle bálványt helyeznek Isten elé. Ez lehet az ember önmaga, lehet a nemzet, a vagyon, a dicsőség, a megtiszteltetés vagy bármi egyébb...

(Iz 47:8) Én vagyok, és rajtam kívül nincs más...

Ha nem keressük csak a magunk javát, hanem Krisztusban önzetlenül kilépünk magunkból, akkor minden a helyére kerül, és egy szent harmónia alakul ki az életünkben. Ebben a harmóniában, mindennek megvan a maga helye, sorrendje és értéke. Ebben a harmóniában teljes szabadságban élhetjük meg viszonyainkat és kapcsolatainkat, mert az igazság szabaddá tesz minket (Jn 8:32)...

(Jn 8:32) ...megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.

Uram Jézus, kérlek segíts, hogy megtagadjam önmagam, és így igazán a Te követőd lehessek. Ámen.