Jézus szegénysége

(Mt 5:3) Boldogok a lélekben szegények: övék a mennyek országa.

Az Úr Jézus valóságos Isten és valóságos ember. Mint sok más hitigazságot, a szegénység témáját is hasznos e két természet szerint vizsgálni.

Az Úr Jézus szegénysége az Õ emberi természete szerint

1. Az Úr Jézus szegénysége az Õ megtestesülésében

Az Úr Jézus, az idõk teljességében, megtestesült e világban, beleszületve Izrael népébe (Lk 2:32), azon belül Dávid házába, vagyis József házába és az õ menyasszonya, Mária méhébe. Emmanuel! - azaz - Velünk az Isten! - ( Mt 1:23). Ezt igazolják a Máté evangéliumában és a Lukács evangéliumában lejegyzett nemzetségi táblázatok ( Mt 1:1-17; Lk 3:23-38).

Fel kell fogjuk szívünk mélyén, hogy Jézus Krisztus nem egy fogalom, nem egy princípium, hanem valóságos személy, Aki beleszületett a történelembe és Akinek születése új idõszámítást hozott a világba.

Isten Fia, az örök Ige, a második isteni személy, nem pompával, nem gazdagsággal és nem világraszóló ünnepséggel jött el a világba, hanem csendben, kirekesztetve, szegénységbe és csakis a legkisebbek szeme láttára. Nem volt hely számára Bethlehemben, csak egy városon kívüli istálló-barlangban. Eljövetelét nem hozták tudomására a jeruzsálemi királynak és a fõpapoknak, hanem csak a szegény és egyszerû pásztoroknak ( Lk 2:1-20).

(Lk 2:6-14) Amikor ott voltak, eljött az ideje, hogy szüljön, és megszülte elsőszülött fiát. Pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson. Azon a vidéken pásztorok tanyáztak, és őrizték nyájukat az éjszakában. Egyszer csak ott termett mellettük az Úr angyala, és az Úr fényessége körülragyogta őket. Nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal ezt mondta nekik: »Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve. «Ekkor azonnal mennyei sereg sokasága vette körül az angyalt, és dicsérte Istent: »Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú emberekben!«  

2. Jézus szegénysége az Õ rejtett életében

Az Úr Jézust menekíteni kellett Egyiptomba Heródes gyilkos szándéka elõl, majd Heródes halála után, a Szent Család Názáretbe tért vissza, tartva Arkelausztól, Heródes fiától (Mt 2:13-23). Az Úr Jézus tûrelmesen, egyszerûen és szerényen élte rejtett életét, mindaddig amíg színre nem lépett a Jordán partjánál.

(Mt 13:55) Nem az ács fia ez? Anyját nem Máriának hívják, és a testvérei nem Jakab, József, Simon és Júdás?

(Mk 6:3) Nem az ács ez, Mária fia, Jakab és József és Júdás és Simon testvére?

3. Az Úr Jézus szegénysége az Õ szolgálatában

Az Úr Jézus úgy látott neki küldetésének, hogy nem rendelkezett semmilyen anyagi javakkal. Az egy szál ruháján és saruján kívül, semmije sem volt. Mindvégig, csakis az isteni gondviselésre hagyatkozott és ugyanezt hagyta meg tanítványainak is.

(Mt 8:20) Jézus azt felelte neki: »A rókáknak odújuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét.«

(Mt 10:9-10) Ne legyen se aranyatok, se ezüstötök, sem rézpénz az övetekben, sem úti tarisznyátok, se két ingetek, se sarutok, se bototok! Méltó ugyanis a munkás az eledelére.

Sok ember indittatást érzett, hogy támogassa az Úr Jézust küdetése ideje alatt. Ilyenek voltak Lukács, Mária, Márta, Johanna, Zsuzsanna és még sokan mások...

(Lk 8:3) Johanna, Kúzának, Heródes intézőjének felesége, Zsuzsanna és sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla.

Olvashatjuk az evangéliumokban az isteni gondviselés titokzatos formáit, mint például az angyalok szolgálata a pusztai kisértés után (Mt 4:11; Mk 1:13), a szamár és csikója elõkészítése a Jeruzsálemben való bevonulás elõtt (Mt 21:2; Lk 19:31) vagy az utolsó vacsora termének elõkészítése a tanítványokkal (Mt 26:18; Lk 22:10). Nem tudjuk hogyan történtek mindezek, hanem egyszerre csak ott voltak... 

Az Úr Jézus szegénysége az Õ isteni természete szerint

 

Ha csodálatosnak tûnik számunkra az Úr Jézus szegénysége az Õ emberi természete szerint, akkor még csodálatos az Õ szegénysége az Õ isteni természete szerint. Az Úr Jézus kiüresítette önmagát isteni gazdagságából, hogy velünk, szegény és nyomorúlt bûnösökkel közösséget vállaljon és megváltson minket.

(Fil 2:5-8) Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt, aki, bár Isten alakjában létezett, nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak,
amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez, külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember. Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig.

Misztérium számunkra a megváltás eseménye, amikor az Úr Jézus önként felmenve értünk a keresztre, mindentõl megfosztatott: megfosztották tanítványaitól, akik elszaladtak; megfosztották ruháitól, amelyeket szétosztottak; megfosztották az égtõl és a földtõl, keresztre függesztve Őt.  Az ég és föld között, a kereszten függve, nem volt már sem az népe között, sem az angyali seregek között, hanem csupán a latrok között... Mintha a mennyei Atya és a Szentlélek is megfosztották volna Õt jelenlétük biztonságától, édes bátorításától... Nem maradt más, csak a vaksötét magány, a könyörtelen ellenség és a kereszt...

(Mt 27:26) ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?

A teremtett világ soha nem hallott még ilyen megrendítõ szavakat!... Az egyetlen Igaz, aki soha, semmi rosszat sem tett, aki az Atyától szállott alá közénk, az Atyától elhagyatva felkiált az égre!... Hát létezik ennél nagyobb szegénység?...

A szegénység se nem cél, se nem erény

A mi Istenünk nem egy szegény Isten, nem egy fukar Isten és azt sem akarja, hogy mazokisták legyünk. Minden emberbe, egésszen pici korától, bele van kódolva az egészséges vágy, hogy nagy legyen, szép legyen és gazdag legyen... Ezek olyan természetes vágyak, amelyek önmagukban nem rosszak, de mivel az ördög megrontotta ezt a világot, ezért ezek az értékek is megromlottak. Emiatt nekünk a nagyságot, a szépséget és a gazdagságot, nem e világban kell keresnünk, hanem a lelkiekben, a mennyek országában és az eljövendõ örök életben. Az evilági nagyság, hatalmaskodás, az evilági szépség, hiúság  és az evilági gazdagság, kizsákmányolás.

(Mt 6:19-21) Ne gyűjtsetek kincset a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol tolvajok betörnek és lopnak. Gyűjtsetek kincset a mennyben, ahol se moly, se rozsda nem emészt, tolvajok nem törnek be és nem lopnak. Ahol a kincsed, ott a szíved is.

(Lk 12:33) Adjátok el, amitek van, adjátok oda a rászorulóknak. Készítsetek magatoknak kimeríthetetlen erszényt, elfogyhatatlan kincset a mennyben, ahol nem fér hozzá tolvaj, és nem rágja szét a moly.

(1 Jn 2:16) Minden, ami a világon van: a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától származik, hanem a világtól.

Az Úr Jézus megígérte tanítványainak, hogy amiért Õérte és az Isten országáért mindent elhagytak, nagy lesz a jutalmuk a mennyben.

(Lk 18:28-30) Ekkor Péter megszólalt: »Íme, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged.« Ő azt mondta nekik: »Bizony, mondom nektek: Senki sem hagyja el házát vagy feleségét, vagy testvéreit vagy szüleit, vagy gyermekeit az Isten országáért anélkül, hogy ne kapna ezen a világon sokkal többet, az eljövendő világban pedig az örök életet.«

(Mt 5:12) Örüljetek és ujjongjatok: nagy lesz jutalmatok a mennyben. Hiszen így üldözték előttetek a prófétákat is.

Az Úr Jézus szegénységét, kifosztottságát és szenvedéseit, amelyeket miértünk, megváltottakért vállalt, dicsõség, hatalom és a mennyei bõség követte a feltámadás után. Ebben a dicsõségben, hatalomban és bõségben részesíti a feltámadt Úr Jézus az Õ követõit is. Ez a mi reménységünk!

(Iz 53:12) Ezért osztályrészül adok neki sokakat, és hatalmasokkal osztozik a zsákmányon, amiért halálra adta életét, és a bűnösök közé számították; pedig ő sokak vétkét viselte, és a bűnösökért közbenjár.

Ima: Uram Jézus, kérlek segíts nyitva tartani lelki szemeim, hogy bele ne aludjak a világi gondokba és el ne szenderüljek lélekben, mulandó gazdagságot hajszolva. Ámen.

A hamis próféták

(Mt 7:15-23) Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, belül azonban ragadozó farkasok. Gyümölcsükről ismeritek fel őket. Szednek-e tövisekről szőlőt vagy a bogáncsról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely jó gyümölcsöt nem terem. Tehát gyümölcsükről ismeritek fel őket. Nem mindaz, aki azt mondja nekem: Uram, Uram! jut be a mennyek országába. Csak (az jut be a mennyek országába), aki mennyei Atyám akaratát teljesíti. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram! Nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? Én akkor kijelentem nekik: sohasem ismertelek titeket. Takarodjatok tőlem, ti gonosztevők!
 

Nemrég olvastam egy frappáns meghatározást a hamis prófétákról egy baptista oldalon. Idézem, mert részben képviseli az én meglátásaimat is:

„A hamis próféták pedig azokat a szolgálatevőket takarják, akik az igazi prófétai ajándékot kihasználva akarnak befolyásokat elérni egyes emberek és közösségek felett. Számuk radikális módon megemelkedett napjainkra. Jellemzőjük, hogy már meglévő közösségek, gyülekezetek felett vesznek át uralmat és irányítást. Hatásos szónokok, és kitűnő píárral rendelkeznek. Könyveik által igyekeznek még nagyobb befolyásra szert tenni. Leginkább a hamis tanítások és az emberi fül számára kellemes prédikációk által csábítják el a gyanútlan keresztényeket. Alapból tekintélyellenesek, sokszor a vezetőség megkerülésével érik el a gyülekezet tagjait, konferenciákat, prófétai estéket, gyógyító alkalmakat hirdetve.  Tévtanításaik - bár bibliai idézetekkel vannak megtűzdelve - alapvetően más Jézust, más szellemet és más evangéliumot hirdetnek. Rengeteget hivatkoznak személyes látomásaikra, kijelentéseikre és a Jézussal való személyes találkozásra. Ugyanakkor hataloméhesek, és nem tűrnek ellentmondást. Mindenekfelett az anyagi haszonszerzés motiválja őket, és hamis bűntudat keltése által biztatnak a minél bőségesebb adakozásra alkalmaikon. Aki nem teszi, az természetesen meglopja Istent, és átkot hoz be az életébe.”  

Forrás: Új Remény Baptista Gyülekezet internetes oldala

 

Ezekből a leírásokból indulva, megpróbálom körülírni a hamis prófétákat, a szentírás alapján...

 

Sokan lesznek

Amikor olvastam az Úr Jézus szavait, miszerint az utolsó időkben sok hamis próféta lesz (Mt 7:15, Mt 24:11;24), arra gondoltam, hogy ezeket közvetlenül a gonosz fogja támasztani, úgymond “gyártani”, azzal a céllal, hogy összezavarják, elmaszatolják az utolsó idők globális evangelizációját (Mt 24:14). A dolog azonban, sokkal összetettebb…

Mózes és a vének esetében (Szám 11), 70 vénnek kellett volna szakíttatni Mózes lelkéből, hogy segítsenek neki Izrael népének vezetésében, de kettő közülük únta az egészet, és otthon maradt a táborban. Ennek ellenére, rajtuk is megnyugodott a Lélek, és elkezdtek prófétálni. Amikor Józsue elkezdett méltatlankodni, Mózes nyugtatta, hogy ne sajnálja tőlük Isten ajándékát. Mózes azt kívánta, hogy bárcsak az egész nép prófétálna. Ez egy prófétai kijelentés volt Mózes részéről, amelyet majd Joel próféta fejtett ki bővebben (Joel 3:1-2), és amelyet Péter apostol idézett az első Pünkösdkor (ApCsel 2:17-18), a Szentlélek eljövetelekor.

(Szám 11:25-29) Ekkor leszállt az Úr a felhőben, szólt hozzá és elvett abból a lélekből, amely Mózesen volt, s odaadta a hetven férfinak.Ezek, amikor megnyugodott rajtuk a Lélek, akkor prófétálni kezdtek, máskor azonban nem. Két férfi azonban a táborban maradt: az egyiket Eldádnak, a másikat Medádnak hívták; ezeken is megnyugodott a Lélek, mert ők is az összeírtak között voltak, csak nem mentek ki a sátorhoz. Amikor ezek prófétálni kezdtek a táborban, elszaladt egy legény, s jelentette Mózesnek: Eldád és Medád prófétálnak a táborban. Nyomban azt mondta Józsue, Nún fia, Mózesnek sokak közül kiválasztott szolgája: Uram, Mózes, tiltsd meg nekik! Ám ő azt mondta: Mit féltékenykedsz miattam? Bárcsak az egész nép prófétálna, s az Úr nekik adná Lelkét!

(ApCsel 2:17-18) És ez lesz az utolsó napokban – mondja az Úr –, kiárasztom Lelkemet minden emberre; akkor fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, ifjaitok látomásokat látnak, öregjeiteknek pedig álomlátásaik lesznek. Szolgáimra és szolgálóimra kiárasztom Lelkemet azokban a napokban, és prófétálni fognak.

Tehát az utolsó időkben, amikor kiélleződik a harc Isten országa és a sátán országa között, amikor mindenhol hirdettetnie kell Isten országának örömhíre, akkor sokakra kiárad a Szentlélek, és sokan lesznek próféták. Alapjába véve, itt arról van szó, hogy minden keresztény részesül Krisztus királyi papságából és prófétaságából. De a hamis próféták úgy támadnak, ahogyan a búza közé veti az ellenség a konkolyt (Mt 13). A búza Isten igéje, amelyet Krisztus vet, a konkoly pedig az ördög hazugsága. Aki Isten igéje mellett dönt és azt megéli, az önmaga is egésszen tiszta búza lesz és Isten csűrébe gyüjtetik. Aki az ördög csábítása mellett dönt, az konkollyá válik, és a végén, az ördöggel együtt, az örök tûzre vettetik...

Tehát arról van szó, hogy az antikrisztus lelke megrontja a keresztények prófétai küldetését azért, hogy egy hamis Krisztust, egy csillámporos,  műanyag Isten országot hirdessenek és eltereljék az embereket az üdvösség útjáról. A hamis próféták néha csak emberi módon, a maguk vágyai szerint prófétálnak hamisan, néha a Szentlélek adományait használva. Az a döbbenetes, hogy használhatja a Szentlélek adományait egy olyan ember is, aki nem Isten Lelkétől van indittatva...

Az evangéliumokban, a szomszéd tartományban, egy ember Jézus nevében ördögöket űzött, de nem akarta követni az Úr Jézust és az apostolokat (Mk 9:38). Amikor a tanítványok meg akarták tiltani ezt neki, akkor az Úr Jézus azt mondta, hogy hagyják, mert ez is Isten országának hasznára válik. Az egy talentummal rendelkező szolga esetében is láthatjuk, hogy az Úr ott is arat, ahol nem vet (Mt 25:24). Tehát nem mindenki, aki a prófétál vagy nagy dolgokat művel Jézus nevében igaz próféta és üdvözül, hanem csakis az, aki a mennyei Atya akaratát cselekszi (Mt 7:15-23). Az, aki a mennyei Atya akaratát cselekszi, az jó gyümölcsöt terem és az igaz próféta...

(Mt 24:11) Sok hamis próféta támad és sokakat félrevezetnek.

(Mt 24:24-26) Támadnak ugyanis hamis krisztusok és hamis próféták, és nagy jeleket és csodákat művelnek, hogy tévedésbe ejtsék a választottakat is, ha lehetséges volna. Látjátok, előre megmondtam nektek. Ezért, ha azt mondják: kint van a pusztában – ne menjetek ki; benn van a szobában – ne higgyétek.

(1Ján 4:1-5) Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek! Vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől valók-e, mert sok hamis próféta lépett föl a világban. Az Istentől való lélek erről ismerhető föl: minden lélek, amely vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, Istentől van. Minden olyan lélek viszont, amely nem vallja Jézust, nem Istentől való. Ez az antikrisztus szelleme, akiről hallottátok, hogy eljön, sőt már a világban is van. Ti Istentől vagytok, gyermekeim, és győzedelmeskedtetek azon. Hiszen, aki bennetek van, hatalmasabb, mint az, aki a világban van. Azok e világból valók, azért is beszélnek e világról, és a világ hallgat rájuk.

Gyümölcseiről ismerni fel

Az igazi és hamis próféták annyira hasonlítanak, hogy még a választottakat is megtévesztik (Mt 24:24-26). De vajon kik a választottak? Azok, akik predesztinálva vannak az üdvösségre? Azok, akik predesztinálva vannak Isten népének szolgálatára? Igen, de nem csak... A választottak predesztináltak is, de a kegyelemmel való közremüködésük által, Krisztusban átalakultak, újjászületettek is. A választottak azok, akiket Isten öröktől fogva meghívott az Õ országába (2 Tim 1:9), és akik a kellõ időben meg is teremték a méltó gyümölcsöket, némelyek 30-szorosat, némelyek 60-szorosat és némelyek 100-szorosat (Mt 13:8; Mk 4:8). A választottak azok, akiket Isten kifogott az Ő országának hálójába, de ugyanakkor, a kegyelem által, szép nagy halakká is nõttek, amelyeket nem vetnek ki, hanem edényekbe raknak (Mt 13:48). A választottak azok az okos szüzek (Mt 25:1-2), akik válaszolnak Isten örök vonzására és égõ mécsesekkel várnak a Võlegényre. A hamis próféták, még ezeket a választottakat is be tudják csapni, sőt, még azokat is, akik jól ismerik Jézus illatát, illetve jól ismerik a Pásztor hangját (Jn 10:16)...

A hamis prófétát lelkének és tetteinek gyümölcseiről lehet megismerni:

1. A hamis próféta kevély, nagyravágyó, erőszakos, kiméletlen, és nem válogat az eszközökben célja elérésében. Amikor kimutatja a foga fehérjét, kivillan a farkasbunda a báránybőr alól. Az ilyenek gyakran durva, látványos és hiú  mozdulatokkal döntenek le a lábukról embereket lélekben való elnyugvásba, anélkül, hogy megérintenék azokat...

2. A hamis próféta hataloméhes: nem ismeri a visszalépést, a pozícióból való visszavonulást, a lemondást és a megalázkodást...

3. A hamis próféta anyagias, kihasználó, nem segítőkész, nem nagylelkű, nem adakozik, és az istenfélelemből anyagi hasznot húzva, a nyájon élősködik. Manapság leginkább alapítványokon, bankszámlákon keresztül gyűjt nagy pénzösszegeket...

4. A hamis próféta elferdíti az igaz tanítást, az evangéliumot a saját érdeke szerint alakítja, értelmezi, hogy megfeleljen az érdekeinek, a hatalmasoknak, gazdagoknak, és így anyagi előnyökre, pozícióra tegyen szert...

5. A hamis próféta nyughatatlan: olyan dolgokat csempész bele a keresztény tanításba (2Pét 2:1), amelyek eltérnek az Úr Jézus egészséges tanításától (1Tim 6:3-4), és ami tetszik az embereknek, csiklandozza az emberek füleit...

6. A hamis próféta lelki uzsorás: szerinte azért kell adakozni és jót cseledni, mert ezzel, az igére hivatkozva, Istent százszoros jutalom adására és áldásra kényszeríthetjük. Nem ismerik az Úr Jézus iránti, ingyenes szeretetből fakadó, áldozatvállalást...

7. A hamis próféta nem lelki ember: az ilyen mindig a test szerint él, érzékiségben, világiasságban és anyagiasságban...

8. A hamis próféta engedetlen, kikerüli az egyházi előljáróságokat, vezetőséget, a közösségek felelõseit, és tekintélyellenesen végzi szolgálatát...

9. A hamis próféta összeférhetetlen, nem képes közreműködni, nem hajlandó az összefogásra...

10. A hamis próféta botrányt okoz, a zűrzavar embere, aki kiszipolyozza, kihasználja a híveket és a végén, botrányok és összetört életek maradnak a nyomában...

 

Még sok más, hasonló rossz gyümölcse is van, amelyek a hét főbűnben gyökereznek. Ugyanakkor, soha sem lehetünk egésszen biztosak abban, hogy valaki hamis próféta-e vagy sem... Mindig fel kell tennünk magunknak a kérdést: Mi lennénk azok?... Amikor az Úr Jézus, az utolsó vacsorán, kijelentette, hogy egyvalaki el fogja Őt árulni, mindegyik apostol azt kérdezte:

(Mt 26:22) Talán csaknem én vagyok az, Mester?...

Olvassuk el az alábbi igerészeket:
 

(Ez 13) Az Úr szózatot intézett hozzám: Emberfia, jövendölj Izrael prófétái ellen, jövendölj és mondd meg azoknak, akik maguktól jövendölnek: Halljátok az Úr szavát! Ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj az esztelen prófétáknak, akik saját lelküket követik és semmit sem látnak! Mint a rókák a romok között, olyanok a prófétáid, Izrael! Nem álltatok be a résbe, nem építettetek falat Izrael háza számára, hogy erősen tartsa magát a harcban az Úr napján. Látomásuk csalás, jövendölésük hazugság, amikor ezt mondják: „Az Úr mondja”, hiszen az Úr nem küldte őket, mégis azt remélik, hogy a szavuk beteljesedik. Nemde igaz, hogy hamisak látomásaitok és hazugságokat jövendöltök, amikor azt mondjátok: „Az Úr mondja”, noha nem szóltam? Ezért így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Hazug beszédeitek és hamis látomásaitok miatt ellenetek fordulok – mondja az Úr, az Isten. Azokon a prófétákon, akik hamis látomást láttak és hazugságokat jövendöltek, rajtuk lesz a kezem: nem jutnak be népem tanácsába, nem lesznek benne Izrael házának jegyzékében, nem mennek be Izrael földjére, hadd tudjátok meg, hogy én vagyok az Úr, az Isten. Mert félrevezették népemet, amikor békét hirdettek, noha nincs béke. Amíg az falat épített, ezek bemeszelték. Mondd meg azoknak, akik bemeszelték: Hirtelen zápor támad, jégeső esik, viharos szél fog dühöngeni. S a fal leomlik. Ugye, akkor majd megkérdezik: Hol van a vakolat, amivel befödtétek? Ezért ezt mondja az Úr, az Isten: Heves szélvihart támasztok haragomban, pusztító záport küldök bosszúmban és jégesőt indulatomban, hogy teljesen megsemmisítse. Ledöntöm a falat, amit bevakoltatok, egyenlővé teszem a földdel, és alapjai napvilágra kerülnek. Összeomlik, és ti ott pusztultok el alatta – akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Nekiszabadítom haragomat a falnak, s azoknak, akik bevakolták, és azt mondom nektek: a fal nincs többé, sem azok, akik bevakolták, Izrael prófétái, akik Jeruzsálemről jövendölnek, és a béke látomását látják, noha nincs béke – mondja az Úr, az Isten. Te meg, emberfia, fordulj néped leányai ellen, akik saját maguktól jövendölnek és jövendölj ellenük. Mondd nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj azoknak, akik szalagot varrnak minden csuklóra, akik leplet készítenek mindenféle korúnak a fejére, hogy kelepcét állítsanak a lelkeknek. Kelepcébe csaljátok népem tagjainak lelkét, és meg akarjátok menteni életeteket? Megszentségteleníttek népem előtt néhány marék árpáért és néhány darab kenyérért azzal, hogy megölitek azokat az embereket, akiknek nem kellene meghalniuk, és életben hagyjátok azokat, akiknek nem kellene élniük, és így rászeditek népemet, amely hisz a hazugságnak. Ezért ezt mondja az Úr, az Isten: Nos, szalagjaitok ellen fordulok, amelyekkel, mint a madaraknak, kelepcét állítottatok a lelkeknek. Leszakítom őket karotokról, és szabadjára engedem a lelkeket, akiket, mint a madarat, fogva akartatok tartani. Széttépem fátylaitokat és kiszabadítom népemet kezetekből, hogy többé ne legyenek zsákmányként kezetekben. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Mert a hazugságokkal meggyötörtétek az igaz szívét, amikor én nem gyötröm meg, és megerősítettétek a gonoszt, nehogy letérjen gonosz útjáról és életben maradjon. Ezért nem láttok többé hamis látomásokat, és nem jövendöltök hazugságokat. Kiszabadítom népemet kezetekből, és akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

(Jer 28:8-9) Azok a próféták, akik előttem és előtted voltak régtől fogva, háborúról, éhségről és dögvészről prófétáltak hatalmas országok és nagy királyságok ellen.  Ha pedig egy próféta békességről prófétál, a prófétai ige beteljesedésekor tudódik ki, hogy valóban az ÚR küldte-e azt a prófétát.

(Ám 7:14) Ámósz így válaszolt Amacjának: Nem vagyok próféta, sem prófétatanítvány. Pásztor vagyok én, és fügét termesztek.

(1Tim 6:3-5) Ha valaki ellenkezőt tanít, s nem követi Urunk Jézus Krisztus üdvös igéit és az istenes tanítást, az elvakult és semmit sem ért. Fölösleges kérdéseken és szavakon nyargal, amiből csak irigykedés, veszekedés, káromlás, rosszhiszemű gyanúsítás és zavart eszű, igazság híján lévő emberek torzsalkodása származik, akik jövedelmi forrásnak tekintik az istenfélő életet.

(2Tim 4:3-4) Eljön ugyanis az idő, amikor a józan tanítást nem hallgatják szívesen az emberek, hanem ízlésük szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat és csiklandoztatják a fülüket, elfordulnak az igazság meghallgatásától és mesékre hajlanak.

(2Pét 2:1) Valának pedig hamis próféták is a nép között, a miképen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, a kik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, a ki megváltotta őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet hoznak.

A helyes út

Először is, ott vannak nekünk példának a nagy szentek. Nursiai Szent Benedek, Néri Szent Fülöp, Páli Szent Vincze, Szent Pio atya, stb... Szent Benedek kivonult Rómából és a világból, hogy megnyerje Krisztust, majd amikor felnövekedett lélekben, felépítette regulájával a szerzetesrendet és a keresztény Európát. Néri Szent Fülöp el akart menni a világ végére, hogy misszionárusként hirdesse a evangéliumot, de Isten akarata szerint Rómában maradt és újraevangelizálva Rómát, megújítva így az egész egyházat. Páli Szent Vincze bement a hitetlenek közé, az elhagyott templomba, és a szegényekért elment a gazdagokhoz is, hogy így mindenkit elvezessen Krisztushoz. Szent Pió atya pedig Krisztus szenvedéseivel egyesülve, az Ő sebeit hordozva és rejtegetve, elvezette az elvilágiasodott embereket Krisztushoz. Ők az igazi próféták, őket kövessük...

Néhány gyakorlati szempont:

1. Fontosak a Szentlélek karizmái, adományai, de nem elsődlegesek. Az elsődleges mindig a mennyei Atya akarata és annak megcselekvése...

2. Ne hagyjuk magunkat elkápráztatni különféle csodák, látomások és adományok által. Azok lehetnek igazak vagy hamisak...

3. Ne hagyjuk, hogy valaki, egy állítólagos küldetéssel, látomással, próféciával elkápráztasson bennünket, vagy egy ilyent a nyakunkba varjon...

4. Mindent vizsgáljunk meg tüzetesen, hogy vajon összhangban van-e a szentírással és az Egyház tanításával. Ha valami gyanúsnak tűnik, akkor ne is próbáljunk tovább kutatni, mert nem érdemes. Isten dolgai egyszerűek, világosak és nyilvánvalóak. Ennyi elég nekünk...

5. Ne engedjük meg senkinek, hogy lelki függőségbe hálózzon minket, vagy valamivel lelki uralma alá vonjon és megkötözzön. A lelki szabadságunk az Úr Jézustól van, és senkinek sincs joga elvenni azt tőlünk...

6. Nem tartozunk senkinek anyagi támogatással, csakis az egyháznak. Ebben az irányadó, az egyház aktuális hagyománya, ami az egyház parancsolataiban van foglalva, és nem egy-egy kiragadott szentirási idézet. Pl. most, egy évre az adó 1% az éves nettó jövedelmünknek, vagy 10% az egyhavi átlag jövedelmünknek. Ha megadtuk az egyháznak, amivel tartozunk, akkor adakozhatunk laikus keresztény közösségeknek is, akinek csak akarunk. De az, hogy az egyházi hozzájárulás helyett, tizedet fizetünk egy vádorpédikátornak, az nem helyes... 

7. Adakozásunk legyen meggyőződésből, szeretetből és teljes szabadságban. Ha kényszer alatt adakozunk, akkor az már nem Krisztusban való jócselekedet...

8. Szent Pál példájára, soha ne fogadjunk el pénzt az evangelizációs szolgálatunkért, hanem dolgozzunk meg a kenyerünkért, amint Szent Pál is tette. Szent Pál, habár jogosult lett volna arra, hogy a közösség eltartsa, nem fogadta el ezt. Azért, hogy jutalma legyen a mennyben, lemondott jogáról és két kezével kereste meg a kenyerét. Ingyen kaptátok, ingyen adjátok... Ámosz próféta is azzal bizonyítja hitelességét, hogy nem volt fizetett próféta, hanem a maga kenyerét ette, mint pásztor és fügetermesztõ. Szent Bernadettnek is megparancsolta a Szűzanya, hogy senkitől semmit el ne fogadjon, hogy a prófétai küldetése nehogy hitelét veszítse...

9. Ha egy próféta kinyilatkoztatása zavaros, nem derít fényt, csak részleges igazságokat tartalmaz, nem átlátható, vagy nyugtalanító, akkor el kell vetni. Az igazi próféta szavai világosságot hoznak, megnyugtatnak, biztonságot adnak, átláthatóak, érthetőek és egyszerűek...

10. Törekedjünk az utolsó helyre, az egyszerűségre és a gyermeki lelkületre. Ne fogadjunk el egykönnyen megbízatásokat, pozíciókat, megtiszteltetéseket és rangokat, hanem ítéljük meg, hogy ki és miért kért fel minket, avagy méltóak és alkalmasok vagyunk-e a feladatra. Ha azt látjuk, hogy nem vagyunk alkalmasok a feladatra, akkor ne fogadjuk el a tisztséget, még akkor sem, ha egy előljáró kéri azt...

Ima: Uram Jézus, add nekünk Szentlelked által a józanság és a tisztánlátás ajándékát, hogy el ne tévelyedjünk. Ámen.

Jézus hûsége

(Jel 1:4-6) János a hét egyháznak, amelyek Ázsiában vannak. Kegyelem nektek és békesség attól, aki van és aki volt és aki eljövendő; és a hét szellemtől, akik az ő trónja előtt vannak; és Jézus Krisztustól, aki hűséges tanú, elsőszülött a halottak közül, és fejedelme a föld királyainak; aki szeretett minket és megszabadított bennünket bűneinktől a saját vére által, és Istene és Atyja számára királysággá és papokká tett minket; övé a dicsőség és az uralom örökkön-örökké! Ámen.

Keveset gondolunk a hûségre és még kevesebbet beszélünk róla. Ha a hûség szót halljuk, akkor leginkább az jut eszünkbe, hogy ki, hogyan csalta meg házastársát, illetve kik azok, akik elválltak… Evangéliumi vonatkozásban, a hûség leginkább a hûtlen sáfár példázata által jut eszünkbe (Lk 16:2). Ilyenkor, esetleg, eljutunk addig a kérdésig, hogy: vajon mi hûségesek vagyunk-e ?…

Mi jelent hûségesnek lenni? A hûség tömören azt jelenti, hogy megtartani: megtartani az egységet, megtartani az ígéretet, megtartani a fogadalmat, megtartani a hitet, megtartani az eggyességet, megtartani a szövetséget… 

Amikor a hûségrõl gondolkodunk, megfeledkezünk visszamenni egésszen a forráshoz, Jézus Krisztushoz. Mi csak az emberi hûségrõl akarunk gondolkodni, pedig a hûség nem más, mint a Szentlélek gyümölcse, ami az Igazból és a Hûségesbõl forrásozik:

(Gal 5:22) A Lélek gyümölcse pedig a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség,...

A hûség ellentétének pontos neve nem a hûtlenség, hanem az árulás. Az iskarióti Judás esetében láthatjuk, hogy mennyire súlyos dolog az árulás. Ezért annyira fontos a hûség és fontos elmélkedni a hûségrõl:

(Lk 22:22) Mert az Emberfia ugyan elmegy, amint el van rendelve, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt!

Jézus hûsége hármas jellegû:

1. Jézus hû a mennyei Atyához;
2. Jézus hû önmagához;
3. Jézus hû a követõihez.

Jézus hû a mennyei Atyához

Az Úr Jézusnak küldetése volt. Az örök Igét, Aki megtestesült ( Jn 1:14), a mennyei Atya küldte a világba és Õ megígérte az Atyának, hogy teljesíti küldetését:

(Zsid 10:5-7) Ezért mondta, amikor a világba jött: „Áldozatot és ajándékot nem akartál,
de testet alkottál nekem; az égő- és engesztelő áldozatok nem tetszettek neked. Akkor azt mondtam: Íme, eljövök – a könyvtekercsben meg van írva rólam – hogy megtegyem, Isten, a te akaratodat!.”

(Jn 14:24) Aki nem szeret engem, nem tartja meg igéimet. Az ige pedig, amelyet hallottatok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.

(Mt 15:24)  Ezt felelte: „Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.”

Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia, megtartotta az Atyának tett igéretét. Mindvégig hû maradt ígéretéhez és küldetéséhez. Az utolsó szava az volt, hogy: Beteljesedett! (Jn 19:30). Ez azt jelenti, hogy: Íme, teljesítettem ígéretemet, amelyet öröktõl fogva megígértem, még a fenti dicsõségemben…

A pusztai negyven napos kísértés alatt, a Sátán - aki egy rövid idõre kisebbnek látta önmagánál az Isten Fiát - arcátlanul megpróbálta eltéríteni az Úr Jézust küldetésétõl, de Õ hûséges maradt.

Hûséges maradt mindvégig, megfeszítve, magányosan, kicsorgatva értünk az utolsó csepp vérét is…

(Zsid 2:9) … azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált.

(Mt 4:8-10) Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, és ezt mondta neki: „Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem.” Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”

Ezért Jézus neve nemcsak az, hogy a Szent és az Igaz, hanem a Hûséges is:

(Jel 3:14) A laodíceai egyház angyalának írd meg: Így szól az Ámen, a hűséges és igaz tanú, aki Isten teremtésének kútfeje...

(Jel 19:11) Ekkor láttam a megnyílt eget, és íme, egy fehér ló, és aki azon ült, annak Hűséges és Igaz volt a neve, és igazságosan ítél és harcol.

(Zsid 3:1-2) Nos, szent testvéreim, akiknek mennyei hivatás jutott osztályrészül, nézzétek hitvallásunk követét és főpapját, Jézust: milyen hűséget tanúsított az iránt, aki őt küldte, akárcsak Mózes Isten egész házában.

Jézus hû önmagához

Mi nemhogy Istenhez vagy embertársainkhoz nem vagyunk hûek, hanem még önmagunkhoz se... Meghasonlott emberek vagyunk... Megmasonlunk értelmünkkel, vágyainkkal, a jobb énünkkel, akarnánk a jót, de a tagjainkban munkálkodó bûn által, engedünk a bûnös gondolatoknak és vágyaknak. A meghasonlott, bûnös emberi természetet, Szent Pál fogalmazta meg a legpontosabban:

(Róm 7:14-25) Tudjuk, hogy a törvény lelki, magam azonban testi vagyok, és a bűn rabja. Azt sem tudom, mit teszek, hiszen nem azt teszem, amit szeretnék, hanem amit gyűlölök. De ha azt teszem, amit nem akarok, elismerem a törvényről, hogy jó, és valójában nem is én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn. Tudom ugyanis, hogy semmi jó nem lakik bennem, azaz a testemben, mert készen vagyok ugyan akarni a jót, de arra, hogy tegyem is, nem vagyok képes. Hiszen nem a jót teszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor nem is én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn. Így ezt a törvényt látom: bár a jót szeretném tenni, a rosszra vagyok készen. A belső ember szerint az Isten törvényében lelem örömöm, de tagjaimban más törvényt észlelek, s ez küzd értelmem törvénye ellen, és a tagjaimban levő bűn törvényének rabjává tesz. Én nyomorult! Ki vált meg e halálra szánt testtől? Hála az Istennek Urunk, Jézus Krisztus által! Értelmemmel tehát Istennek szolgálok, de testemmel a bűn törvényének.

Az Úr Jézus azonban hû önmagához. Hû volt önmagához akkor is, amikor teljesen elhagyottnak érezte magát és így kiáltott fel: “ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI?", azaz: "Én Istenem, én Istenem! miért hagytál el engem?”(Mt 27:46) és hû marad akkor is, amikor mi hûtlenek vagyunk, mert Õ önmagát meg nem tagadhatja:

(2 Tim 2:11-13) Igaz beszéd ez: ha vele együtt meghalunk, vele együtt élni is fogunk; ha vele együtt szenvedünk, vele együtt uralkodni is fogunk. Ha megtagadjuk őt, ő is megtagad minket, de ha hűtlenek leszünk, ő hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja.

Jézus hû a követõihez

A krisztuskövetés egyik legfontosabb követelménye a hûség.

(1 Kor 4:2) Márpedig az intézőtől azt kívánják, hogy hűséges legyen.

Az Úr Jézus hûséges a hûségeshez, megbocsájtja a bûnöket és megvallja a mennyei Atya elõtt azt, aki Õt megvallja az emberek elõtt:

(Zsolt 18:26) A hűségeshez hűséges vagy, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen.

(Mt 10:32) Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van.

(Zsid 10:23) Tartsunk ki rendületlenül reménységünk megvallása mellett – mert hűséges az, aki az ígéreteket tette ...

(1 Jn 1:9) Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igazságos, hogy megbocsássa a bűnöket, és megtisztítson minket minden gonoszságtól.

Az ember hûsége

1. Az ember hûsége a Megváltóhoz;

2. Az ember hûsége önmagához;
3. Az ember hûsége az Egyházhoz és embertársaihoz.

A pogányok között is, a történelem folyamán, láthatunk hûségeseket az emberek között. Voltak és vannak hû házastársak, hû királyi szolgák, hû katonák, stb. De az igazi, lelki, Istenhez és törvényeihez való hûség, csakis Jézustól van, a Szentlélek által. A kegyelem az, ami megerõsít és képessé tesz megmaradni hûségben.

Az ember hûsége a Megváltóhoz

Aki mindvégig hûséges marad Krisztushoz, mindvégig kitart, az üdvözül és elnyeri jutalmát. A hûségben, nem a szolgálat nagysága számít, hanem a szolgálathoz való ragaszkodás minõsége.

(Mt 25:23) Jól van, te hűséges, derék szolga. Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!

(Lk 16:10) Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki a kicsiben hűtlen, az hűtlen a nagyban is.

(Mt 24:45) Ki a hű és okos szolga, akit ura háza népe fölé rendelt, hogy idejében enni adjon nekik?

(Jel 2:10) Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.

(Mt 24:13) De aki mindvégig kitart, az üdvözül.

Az ember hûsége önmagához

Az ember akkor tud hû lenni önmagához, ha egység van benne és szereti önmagát. Ez egy egészséges önszeretet, amelyet önbizalomnak is szoktak nevezni. Az ilyen ember tud bízni és szeretni másokat és Istent. A meghasonlott ember nem tud bízni sem önmagában, sem másokban. Istenben aztán végképp nem...

(Jak 1:8) ... hiszen a lelkében megosztott ember nem tart ki semmiben sem.

Az ember hûsége az Egyházhoz és embertársaihoz

Isten nem egyenként akar bennünket üdvözíteni, ezért Krisztus Egyházat alapított, amely az Õ misztikus Teste (1Kor 12:12) és felékesített Menyasszonya (Jel 21:2). A hithez, az Egyházhoz és a keresztény közösséghez való ragaszkodás, a hûség feltétele.

(1 Pét 5:12) Szilvánusz által, akit hű testvérnek tekintek, röviden írtam nektek, kérve-kérve titeket, és tanúságot téve arról, hogy ez Isten igaz kegyelme. Tartsatok ki benne!

(Kol 4:9) Vele megy Onezimosz, a kedves és hű testvér is, aki közületek való. Ők mindenről értesítenek majd titeket, ami itt történik.

A testvérek közötti hûségre Krisztus adott példát, mint elsõ a testvérek között, mint Isten elõtti szent fõpap.

(Zsid 2:17) Ezért mindenben hasonlónak kellett lennie testvéreihez, hogy irgalmas és hűséges főpap legyen Isten előtt, hogy kiengesztelje a nép bűneit.

Ima: Urunk Jézus, tarts meg minket hûségben és szabadíts meg Judás sorsától. Ámen.

Jézus szentsége

(1Pét 1:13-16) Ezért tehát övezzétek fel elmétek derekát, legyetek józanok, és bízzatok tökéletesen a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor felajánlanak nektek; mint engedelmes fiak, nem tudatlanságotok régi vágyaihoz alkalmazkodva, hanem a Szent szerint, aki titeket meghívott, magatok is egész életmódotokban szentek legyetek, mert írva van: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok!”

Sokan, sokfélét mondanak az életszentségrõl, vagy sokan akarnak kikiáltani egyeseket szentnek, anélkül, hogy tisztában lennének a szentség fogalmával. Ma már van élõ sztár-szerzetes, akinek béke Nobel dijat akarnak kiharcolni, vagy holt sztár-szerzetes, akinek el akarják hordani nylon tasakokban a földet a sírjáról...

De mi, vagy ki szent?... Egy pap? Egy szerzetes? Egy imádságba kövült ember? Egy remete? Egy valaki a szentek kalendáriumából? Igen, valamilyen szinten, mindezek szentek, vagy szentek lehetnek... De mitõl és hogyan lettek szentek? Lehetünk-e mi is szentek? Akarunk-e mi is szentek lenni?...

A szentség kritériumai

Minden teremtménynek legfontosabb az õ saját élete, legyen az a biológiai élete vagy az örök élete. Az élet áll mindenek fölött. De senkinek sincs élete önmagában, csak egyedül Istennek és Isten teljesen kinyilatkoztatta Önmagát az Õ Szent Fiában...

(Jn 5:28) Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában...

(Jn 6:63) Hozzátok intézett szavaim lélek és élet...

(Jn 11:25) Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.

(Jn 14:6) Én vagyok az út, az igazság és az élet – válaszolta Jézus. – Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.

Jézus valóságos Isten, a Szentháromság egy Isten második isteni személye és tudjuk, hogy Isten maga az élet. Mivel Isten maga az élet, ezért Õ maga az élet törvénye és ezért Õ szent. Benne nincs változás, homály vagy zavar, nincs igazítani való, hanem minden Õhozzá igazodik.

Ezért minden, amit szentnek mondanak, három dolog jellemez:

- Istennek lefoglalt és elkülönített;

- Isten akaratához, törvényeihez és parancsolataihoz igazodó;

- Tiszta és tökéletes.

Jézus a Szent

Jézus Krisztus, az Emberfia, az Õ emberi természete szerint betöltötte a szentség három kritériumát:

1. Jézus Krisztus, a megtestesült Ige, Istennek teljesen lefoglalt Szent

A Fiú teljesen átadta magát a mennyei Atyának, olyannyira, hogy erre senki más nem lett volna képes. Isten létére nem ragaszkodott az Istennel való egyenlõséghez, hanem teljesen kiüresítette Önmagát és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig (parabola-himnusz, Fil 2:6-11). Ezért aztán, nem is volt képes senki más arra, hogy felnyíssa a lepecsételt könyvtekercset és az ítélet is csak egyedül az Övé (Jn 5:22). Ezért hangzott el két alkalommal is a mennyei Atyától, hogy: Ez az én szeretett fiam… (Mt 3:17; 17:5; Mk 9:7; Lk 3:22, a Jordán folyónál és a Tábor hegyén).

(Iz 41:14) Ne félj hát, Jákob, te szegény féreg, te maroknyi Izrael. Magam vagyok a gyámolod – az Úr mondja ezt neked –, Izrael Szentje, a te Megváltód.

(Zsid 10:5-7) Ezért, amikor eljön a világba, így szól: „Áldozatot és ajándékot nem kívánsz, de testet alkottál nekem; égő- és bűnért való áldozatban nem telik kedved. Akkor ezt mondtam: Íme, itt vagyok, amint a könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat, Istenem.”

(Fil 2:6-11) Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr. 

(Jel 5:4-5) Erre sírva fakadtam, hogy senki sem volt méltó a tekercset kinyitni és elolvasni. Ekkor a vének közül az egyik így szólt hozzám: „Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid sarja. Ő majd kinyitja a könyvet, feltöri hét pecsétjét.”

2. Jézus beteljesítette az Atya akaratát, a törvényt és a parancsolatokat

Õ nem azért jött a világba, hogy eltörölje a törvényt vagy a parancsolatokat, hanem hogy beteljesítse és tökéletesítse azokat (Mt 5:17-20). Õ teljesítette mindenben a mennyei Atya akaratát. A küldetése végén egy új és tökéletesebb parancsolatot hagyott ránk, amely valójában nem is egy új parancsolat, hanem a szeretet nagy parancsolatának (Mt 22:36) egy újabb, szintetizáltabb, saját kereszthalálával megpecsételt foglalata.

(Jn 4:34) Jézus erre megmagyarázta: „Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott.

(Jn 5:28-30) Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában, s hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mert hiszen ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok rajta! Mert elérkezik az óra, amikor a sírokban mindnyájan meghallják az Isten Fia szavát, és előjönnek.  Akik jót tettek, azért, hogy feltámadjanak az életre, akik gonoszat tettek, azért, hogy feltámadjanak a kárhozatra. Magamtól nem tehetek semmit. Amint hallom, úgy ítélkezem. Ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött.

(Mt 5:17-18) Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik.

(Jn 13:34) Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!

3. Jézus egésszen tiszta és tökéletes

Isten Fia felvette a mi emberi természetünket, egésszen olyan lett mint mi, kivéve a bûnt. Õ egésszen tiszta és tökéletes, hogy mint tökéletes áldozati bárány váltson meg minket.

(Zsid 4:15) Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt.

(2Kor 5:21) Ő azt, aki bűnt nem ismert, „bűnné” tette értünk, hogy benne „Isten igazságossága” legyünk.

(ApCsel 3:14) Ti a Szentet és Igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson nektek szabadon.

Szentekké kell válljunk a Szentbõl részesülve

Isten népe szent kell legyen, mert maga Isten szent. Ez nem Isten szentségének lemásolását, utánozását jelenti, hanem inkább részesedést Isten szentségébõl a kegyelem által...

(Lev 11:44-45) Én, az Úr vagyok a ti Istenetek. Ti megszentelődtetek, szentté lettetek, mivel én szent vagyok. Ezért ne tegyétek magatokat tisztátalanná a földön mászkáló állatokkal.  Én, az Úr vezettelek ki benneteket Egyiptomból, hogy Istenetek legyek: legyetek szentek, mivel én is szent vagyok.

(Lev 19:1-2)  Az Úr így szólt Mózeshez: „Szólj Izrael fiainak egész közösségéhez és mondd meg nekik: Legyetek szentek, mert én, az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.

(Lev 20:7-8) Szentelődjetek meg tehát, és legyetek szentek, mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Tartsátok meg törvényeimet és éljetek szerintük, hiszen én, az Úr teszlek szentté benneteket.

(Iz 6:5-7) Erre így szóltam: „Jaj nekem, végem van, mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között élek, mégis szememmel láttam a Királyt, a Seregek Urát.” Akkor az egyik szeráf odarepült hozzám, a kezében izzó parazsat tartott, amelyet csípővassal az oltárról vett. Megérintette vele az ajkamat és így szólt: „Nos, azáltal, hogy ez megérintette ajkadat, eltűnt gonoszságod és bocsánatot nyert a bűnöd.”

(Mt 5:48) Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!

(1 Pét 1:13-16) Ezért tehát övezzétek fel elmétek derekát, legyetek józanok, és bízzatok tökéletesen a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor felajánlanak nektek; mint engedelmes fiak, nem tudatlanságotok régi vágyaihoz alkalmazkodva, hanem a Szent szerint, aki titeket meghívott, magatok is egész életmódotokban szentek legyetek, mert írva van: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok!”

A Törvény által az ember nem tudta megvalósítani az életszentséget saját erejébõl. A kegyelemmel viszont közre kell müködni. Nem lehetünk szentek a magunk erejébõl, de Isten sem tud szentté változtatni minket, ha mi nem akarjuk. Az életszentség kettõn áll: Istenen és emberen. Isten adja az Õ kegyelmét, az ember pedig megéli a kegyelem által a maga életszentségét... És fordítva, a bûnös életmódban úgy vagyunk, mint ahogyan abban a  közismert dalban éneklik: Se veled, se nélküled, élni nem tudok…

Tehát az életszentségre vezetõ út:

1. Istennek lefoglalt emberek kell legyünk

Ez a karaktert adó szentségek kiszolgáltatása által valósul meg, amikor megkeresztelnek, aztán megbérmálnak, vagy van akit pappá szentelnek. De ez még nem elég… Ettõl még nem leszünk szentek. Az életszentséghez, nap mint nap, Isten lefoglalt emberei kell hogy legyünk, a mindennapi döntéseikben, hogy egyre inkább elkötelezzük magunkat Istennek. Ez a Krisztusba való belegyökerezés, amely aztán a Krisztusban való halállal teljesedik be...

(Kol 2:7) Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá és erősödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok, s bővelkedjetek a hálaadásban.

(Ef 3:17) ...hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben, s gyökeret verjetek és alapot vessetek a szeretetben.

(Jel 14:13) Erre szózatot hallottam az égből: „Jegyezd fel: Mostantól fogva boldogok a halottak, akik az Úrban haltak meg. Igen, mondja a Lélek, hadd pihenjék ki fáradalmaikat, mert tetteik elkísérik őket.”

2. Isten akarata, törvényei és parancsolatai szerint kell éljünk

Az az ember él Isten akarata, parancsolatai szerint, aki szereti Istent és felebarátját. Ki az, aki szereti Istent? Ki az aki megtartja parancsolatait?...

(Jn 14:15) Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat...

(Jn 15:10) Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.

Azt kérdezed, hogy melyek Isten parancsolatai? Mi az Õ akarata? Keressed és akkor megtalálod... (Mt 7:8)  Nincsenek azok elrejtve...  Azt mondod, hogy megtartod Isten parancsolatait? Meglehet, de vajon szereted felebarátodat? Ha nem, akkor az istenszereteted is hiábavaló...

(1 Jn 4:20-21) Ha valaki azt állítja, hogy: „Szeretem az Istent”, de testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát. Ezt a parancsot kaptuk tőle: Aki Istent szereti, szeresse testvérét is.

3. Tiszták és tökéletesek kell legyünk 

Amikor elõször olvastam az evangéliumban azt, hogy legyünk tökéletesek, amint a mennyei Atyánk is tökéletes (Mt 5:48), eléggé felháborodtam. Hogyan kérhet ilyent tőlem a Mester? Hát nem látja, hogy mennyire alantas, gyenge és tisztátalan vagyok?... Bizony látja, de Istennek minden lehetséges ( Mk 10:27)... Õ fel tud emelni, meg tud erõsíteni, meg tud tisztítani és meg tud füröszteni az Õ Szent Lelkének fürdőjében:

(1Kor 6:11) Néhányan bizony ilyenek voltatok, de megtisztultatok, szentek lettetek, és megigazultatok Urunk, Jézus Krisztus nevében, Istenünk Lelke által.

A mi dolgunk a jó harcot megharcolni, a pályát végigfutni és a hitet megtartani. A többit Õ majd elvégzi...

(2 Tim 4:7) A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. Készen vár az igazság győzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki örömmel várja eljövetelét.

Ima: Uram Jézus Krisztus, Te vagy a Szent és az Igaz, Aki eljövendõ. Marana Tha! Jövel Uram Jézus. Ámen.