2015. július 13., hétfő

Jézus türelmetlensége

(Mt 17:17)  Jézus így válaszolt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek benneteket? Hozzátok ide!”

Az Úr Jézus Krisztus, az Õ emberi természete szerint rendekezett minden emberi tulajdonsággal, így akár türelmetlen is tudott lenni...

Jézus türelmetlen volt:
-  hogy már megszabadulhasson a gonoszok és a hitetlenek társaságából;
- hogy már visszamenhessen a mennybe az Atyához;
-  hogy már egyesülhessen a hívõkkel, akik az Õ megváltó és közvetítõ mûve által és a Szentlélek egyesítõ ereje által, megigazulnak és visszakapcsolódnak a Szentháromság életébe.

1. Jézus türelmetlensége világosan kifejezi, hogy az Úr Jézus nem szivesen tartózkodik a hitetlenek és a gonoszok társaságában...

(Mt 17:17)  Jézus így válaszolt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek benneteket? Hozzátok ide!”

Ezt nem mindenkire mondja, hanem csakis a hitetlenekre és a gonoszokra... A hívõknek, akik befogadták Õt, akiknek megadta, hogy Isten fiai legyenek (Jn 1:12), ezt mondja:

(Mt 28:20) ... és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.

Milyen keresztények vagyunk: hívõk vagy hitetlenek, igazak vagy gonoszak? Olyanok, akiknek az Úr Jézus szívesen van a társaságában vagy olyanok, akik közül inkább kivolnulna?... 

Fontoljuk meg: ha a gonoszságot és a hitetlenséget választjuk, akkor az Úr Jézus egyszer majd végleg kivonul az életünkbõl és a végsõ ítéleten ezt fogja mondani:

(Mt 25:41) Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült.

2. Jézus türelmetlenül várta már megváltó mûvének beteljesedését és hogy hazatérhessen a mennyei Atyához. Akkor, felemelkedve a mennybe, oda megérkezve, megmutathatta a mennyei Atyának az Õ dicsõséges szent sebeit, amelyek által véghezvitte az Atya akaratát. A mennyei kórusok örvendezve tapsolták és dicsõítették a Fiút, Aki íly nagy mûvet vitt végbe.

(Jn 13:1) Közel volt már húsvét ünnepe. Jézus tudta, hogy eljött az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához.

(Jn 14:28) Hallottátok, hogy én megmondtam nektek: elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam.

(Jn 16:28) Eljöttem az Atyától, a világba jöttem, de most itthagyom a világot, és visszatérek az Atyához.

3. Jézus türelmetlenül várta a hívõk egyesítését az Õ szent testében, amelyet az utolsó vacsorán ad nekünk (Mt 26:26; Mk 14:22; Lk 24:30). "Õáltala, Õvele és Õbenne" egyesülnek az övéi egy kenyérben (1Kor 10:17), akik testének tagjai, vagyis az Egyház (1Kor 12:12). Vágyva vágyott arra, hogy megválthasson minket, feltámadjon, felmehessen az Atyához, hogy elküldje nekünk a Szentlelket (Lk 24:49; Jn 16:7), Aki majd összeszerkeszti Krisztus misztikus testét, az Egyházat. Ezáltal valósul meg az egység, hogy amint az Atya van Õbenne és Õ az Atyában, úgy Õ legyen a hívekben és a hívek is egyek legyenek Benne...

 (Lk 12:25) ... és ezt mondta nekik: „Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a húsvéti vacsorát.

(Lk 12:49) Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna!

(Jn 17 :21) Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.

Ima: Add Uram, hogy hívõk legyünk és ne hitetlenek. Teremjünk mindig jó gyümölcsöt, hogy ne kelljen megtapasztaljuk türelmetlenségedet. Ámen.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése