Jézus magányossága

(Mt 27:45) A hatodik órától sötétség lett az egész földön a kilencedik óráig. A kilencedik óra körül Jézus hangosan felkiáltott: »Élí, Élí, lemá szabaktáni?«, azaz: »Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?«

Ha végigolvassuk az evangéliumokat, akkor leginkább dinamikus jeleneteket láthatunk. Az Úr Jézus körül gyakran olyan intezitással peregtek az események, hogy még étkezni vagy imádkozni is alig maradt ideje (Mk 6:31; 6:46). Eszünkbe se jut, hogy miként érezhetett... Gondoltunk-e arra valaha, hogy vajon nem-e volt magányos?... 

Olvashatunk errõl a témáról Márton Áron püspök írásaiban: Oltáriszentség, Krisztus király, 2008, Márton Áron hagyatéka sorozat 4., "Jézus idegensége" rész, 219-225 oldalak...

Jézus magányossága a mássága miatt

A Szûzanya tudta, hogy az Õ Szent Fia a Szentlélektõl fogant. Szent József titokként õrizte, hogy Jézus nem az õ vér szerinti fia, hanem Mária fia, aki a csodálatos módon fogant. A Szent Család titokként õrizte a külvilág elõtt, hogy József csak Jézus nevelõatyja. Ez a titok létfontosságú volt Egyiptomban is, amikor elmenekültek és a Názáretben is, amikor visszatértek Izraelbe. A titok csak utólag, a feltámadás fényében lett felfedve, az apostolok és az evangelisták tanuságtétele által...
 

(Lk 1:30-35) Az angyal pedig folytatta: »Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége«. Mária erre így szólt az angyalhoz: »Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?« Az angyal ezt felelte neki: »A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; s ezért a Szentet, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni.

(Mt 1:19-21) József pedig, a férje, igaz ember lévén, nem akarta őt hírbe hozni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. Amikor ezeket forgatta szívében, íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és így szólt: »József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.

(Lk 2:48-50) Mikor meglátták őt, elcsodálkoztak, és anyja ezt mondta neki: »Fiam! Miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én bánkódva kerestünk téged.« Ő pedig ezt felelte nekik: »Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?« De ők nem értették meg, amit nekik mondott.

Az Úr Jézus, az Õ emberi természete szerint, mindenkitõl különbözött, mert neki nem volt földi apja. Egyedül volt az Ő másságával a családjában, a kortársai között és Názáretben. Tehát emberi természete szerint más volt, mint a többiek, mintegy nevelő apával. Ezért aztán Jézus Krisztus különösen módon azonosul minden árvával, elhagyott, édesapját nem ismerõ emberrel...

Jézus magányossága a meg nem értés miatt

Valójában, földi élete során, soha senki nem értette meg az Úr Jézust. Ennek a meg nem értésnek az Õ isteni természete volt az oka. Olyan nagy dolog az Úr Jézus istensége, az örök Ige megtestesülése, hogy azt soha senki sem tudja valójában megérteni itt a földön. Filozófálhatunk, a teológusok elmélkedhetnek, a pásztorok bámulhattak, a Szûzanya hordozhatta és a tanitványok követhették, de valójában senki sem értette meg az Úr Jézust. Ez a meg nem értés egy nagy magányosság volt...

(Lk 2:48-50) Mikor meglátták őt, elcsodálkoztak, és anyja ezt mondta neki: »Fiam! Miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én bánkódva kerestünk téged.« Ő pedig ezt felelte nekik: »Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?« De ők nem értették meg, amit nekik mondott.

(Lk 2:19) Mária pedig megjegyezte mindezeket a dolgokat, és el-elgondolkodott rajtuk szívében.

(Mk 9:32) Azok nem értették ezt a beszédet, de nem merték őt megkérdezni.

Az Úr Jézus, mivel az Õ emberi természete, hordozója volt az isteni természetének, az istenség teljességének, mint valóságos ember, egyedül volt és magányos ezen a világon. Olyan volt, mint Ádám az Éden kertjében, Éva megteremtése elõtt. Ádám végignézte az egész teremtett élő világot, de nem talált magához illő társat. És Ádámnak sem volt jó magához illõ társ nélkül (Ter 2:18). De ki lehetett volna méltó társ a megtestesült, második isteni személyhez... Senki...

Ezt az igazságot akarják megrontani azok az istenkáromlók, akik azzal vádolják az Úr Jézust hamis evagéliumokkal, hogy Magdolna az Õ feleségge lett volna... Talán azért volt János apostol a kedvenc, szeretett tanítvány, mert õ értette, érezte meg az Úr Jézus magányosságát. A János evangéliuma nem csak hogy különbözik a szinoptikus evagéliumoktól, nem csak hogy utólag pótolja, mindazt ami kimaradt az elsõ három evangéliumból, hanem megírja azt, hogy ki is valójában az Úr Jézus. János evangéliuma egy “én vagyok” evangélium (7-szer "én vagyok" fordul elõ), amelyben János apostol felfedi, hogy ki valójában Jézus Krisztus...

(Jn 8.58) Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielõtt Ábrahám lett, én vagyok.”

(Jn 19.26) Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: „Asszony, nézd, a fiad!”

Minden életszentségre törekvõ ember azonosul az Úr Jézus magányosságával, mert õket sem érti meg senki... Az Isten országát keresõ embert nem érti meg sem a családja, sem a barátai, sem a közösség, ezért magányosság az osztályrésze...

 

Jézus teljes magányossága a kereszten

A kereszten, azokban a sötét órákban, valami felfoghatatlan nagy misztérium ment végbe. Soha, senki sem fogja tudni felmérni a megváltás mûvének árát. Mi történt akkor és ott?... A valóságos Isten, Jézus Krisztus, felkiált a mennyei Atyához: Miért hagytál el engem?!... Hát hogyan szakadhatott volna szét a Szentháromság?... Hogyan rejtõzhetett el a mennyei Atya a vele teljes egységben lévõ Fiú elõl?... Ezt nem lehet megérteni…  Élí, Élí, lemá szabaktáni?«, azaz: »Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Ez felkiáltás minden idõk legdrámaibb kiáltása, amelyre megrendültek a föld alapjai és az egek-egei... A sziklák megrepedeztek és könnyeket csorgattak. A teremtett világ tartó oszlopai beleremegtek. Aki ennek szemtanúja volt, soha el nem felejtette. Ekkor az Élet átadta magát a halálnak és a menny dicsõsége az alvilágnak. Igen nagy volt a megváltásunk ára...

Jézus magányossága megtartó erõ nekünk, "szigeteknek", akik a hitetlenség tengerében magunkban fohászkodunk. Néha találkozik sziget a szigettel vagy halom a halommal, de a magányosság, a meg nem értettség, a kirekesztettség, sorsunk lesz ebben a világban...

(Iz 51:5) Hamarosan elérkezik igazságosságom, és szabadításom felragyog, mint a fény, karom ítéletet tart a népeken; a szigetek bennem bizakodnak, és karom erejébe vetik reményüket.

Ima: Uram Jézus, méltatlanul és megrendülten állok nagyságod elõtt. Fogadj el engem, mint kistestvéredet és légy az én Nagytestvérem. Ámen.