Én vagyok a világ világossága

(Jn 8:12) Jézus ismét megszólalt, és azt mondta nekik: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ engem, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.”

Szokták mondani: Úgy vigyázz rá, mint a szemed világára!... És valóban, alig van értékesebb dolog az életben a szemünk világánál. A látás és a világosság olyan nagy dolog, hogy arról csak az tud igazán beszélni, aki valamikor látott, de később megvakult...

A világosság, mint teremtett dolog

Miután Isten megteremtette az eget és a földet, vagyis a mennyet és az anyagi világot, teremtő szava által létrehozta a világosságot. Ugyanis előtte csak sötétség volt, és Isten Lelke lebegett a vizek fölött (Ter 1:1-3). A világosság először csak szellemileg ragyogott fel, mint Isten dicsőségének kiáradása. A testi, anyagi világosság csak később jelent meg, a harmadik napon, amikor Isten megteremtette a Napot és a Holdat (Ter 1:16). Amikor Isten különválasztotta a világosságot a sötétségtől (Ter 1:4-5), akkor meghatározta az Ő dicsősége ragyogásának helyét, illetve ragyogása hiányának a helyét (Róm 3:23). A világosság olyan, mint egy teremtett hely, ahol ragyogás van, a menny ragyogása, amely Isten dicsőségétől tündököl. De Isten jelen van a sötétségben is, a Seol legmélyén, amint Dávid írta a zsoltárában...

(Zsolt 139:8) Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.

Isten világosság

Isten az élet, Isten az igazság, Isten a szeretet és Isten a világosság. Minden, ami ezekhez tartozik, Istentől árad ránk, akár a szellemi világban, akár az anyagi világban. A teremtett világosság Isten megközelíthetetlen dicsőségének kiáradása, az Ő teremtő, gondviselő és megtartó szava által...

(1Ján 1:6) Az üzenet, amit tőle hallottunk és nektek hirdetünk, ez: Isten világosság, benne nyoma sincs a sötétségnek.

(1Tim 6:15-16) Az ő eljövetelét a boldog és egyedüli Uralkodó, a királyok Királya és az uralkodók Ura valósítja meg, aki egyedül halhatatlan, s megközelíthetetlen világosságban lakik, akit senki nem látott, s nem is láthat: tisztelet neki és örök hatalom! Amen.

Az angyalok „tiltott fája”

Amikor Isten különválasztotta a világosságot a sötétségtől (Ter 1:4-5), akkor automatikusan választás elé állította a tisztán szellemi lényeket, az angyalokat. Minden angyal jónak lett teremtve, de döntésük által, szabad akaratukból, egyesek a világosságot választották, míg mások a sötétséget. Ez a döntés valószínüleg „kattanásszerűen”, egy szempillantás alatt történt meg. A döntésük oka és ideje nem teljesen nyilvánvaló, de egyesek ezt a megtestesülés titkának felfedésével magyarázzák...
 

Isten, a teremtés hat napja alatt, mindent csakis nappal teremtett, a világosságban. Az angyalok azzal váltak teljes értékű szellemi teremtményekké, hogy Istent és az Ő világosságát választották. Ez volt az ő próbatételük, vagyis az ő „tiltott fájuk”. De a Sátán és az ő seregei a sötétséget választották. Az eredeti bűnt a sötétségben provokálta a Sátán, mivel ez az ő órája...

(Lk 22:53) Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.

A földön besötétedett

Az eredeti bűn nemcsak hogy sötétségben történt, hanem sötétségbe is borította az egész földet. Hiába sütött már a nap az égen, hiába ragyogta be az erdőket és a mezőket, mert már mindenen átok ült (Ter 3:17). Ez a szellemi sötétség, Isten dicsőségének nélkülözése és ragyogásának hiánya... 

(Róm 3:23) Mindnyájan vétkeztek ugyanis és nélkülözik Isten dicsőségét.

Láthatjuk filmekben, rajzfilmekben, hogy amikor a gonosz varázslónak sikerül véghezvinnie gonosz cselvetését, akkor minden sötétségbe borul és megfagy. Ez történt szellemileg az emberiséggel, amikor Ádám és Éva elkövette az eredeti bűnt, és ki lettek űzve az Éden kertjéből. De Isten nem hagyta magára a bűnbeesett embert, hanem amint a protoevangélium (Ter 3:14-15) és az egész ószövetség kifejezi, egyszer majd újból eljön közénk a világ világossága...

A világosság eljövetele

Isten elküldte az Ő Szent Fiát, az örök Igét, Aki megtestesült Mária méhében. Az idők teljességében, Ő a világba jött, és közöttünk élve, értünk kínhalált szenvedett a keresztfán. Tanítva minket igéivel, és kiárasztva szívünkbe az Ő kegyelmét, mindenkor megvilágosít bennünket...

A világ világosságának előfutára volt a bethelemi csillag (Mt 2:2), amely a napkeleti mágusokat elvezette a kisded Jézushoz. Majd az Úr Jézus színrelépésekor, nagy világosság támadt Zebulon és Naftali földjén, a halál árnyékában, amint azt a próféta megjövedölte...

(Jn 1-11) Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt nem fogta föl. Volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve.  Tanúskodni jött, hogy tanúskodjék a világosságról, s mindenki higgyen általa.  Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt.  A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be.

(Mt 4:13-16) És odahagyva Názáretet, elméne és lakozék a tengerparti Kapernaumban, a Zebulon és Naftali határain; Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás próféta mondott, így szólván: Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé, a Jordánon túl, a pogányok Galileája, A nép, a mely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és a kik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támada.

Sokakat megvilágosít

A világ világossága nem azért jött a világba, hogy egymagában ragyogjon, hanem azért, hogy sokakat megvilágosítson, mint lángra lobbanó szövétnekeket, vagy mint a kigyúladó csillagokat. Mindenki, aki hisz Jézus Krisztusban és befogadja Őt, az Ő tanítását és kegyelmét, az megvilágosodik és hozzá hasonlóan a világ világosságává válik. Maga az Úr Jézus nevez bennünket a világ világosságának. Amíg a világban volt, ragyogott a világban, de mennybemenetele után, a krisztuskövetők dolga, hogy ragyogjanak a világban...

(Jn 8:12) Jézus ismét megszólalt, és azt mondta nekik: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ engem, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.”

(Jn 9:5) Amíg e világban vagyok, világossága vagyok a világnak.”  

(Jn 12:36) Amíg veletek van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.”

(Mt 5:14) Ti vagytok a világ világossága. A hegyre épült város el nem rejthető.

(Mt 13:43) Akkor az igazak ragyogni fognak Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!

ApCsek 9:3) Már Damaszkusz közelében járt, amikor az égből egyszerre nagy fényesség ragyogta körül.

(Dán 12:3) Akkor a tanultak ragyogni fognak, mint az égboltozat fénye, s akik igazságra oktattak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.

Legyünk a világosság fiai

Hogyan lehetünk a világ világossága? Úgy, hogy ha:

- Hiszünk Jézus Krisztusban, az élő Isten Fiában. Hinnünk kell, hogy testben eljött közénk, megváltott minket, feltámadt, felment a mennybe és kiárasztja ránk, krisztuskövetőkre, az Ő kegyelmét a Szentlélek által...

- Élő tagjai leszünk az Egyháznak, Krisztus misztikus testének, és szentségekhez járulnunk...

- Olvassuk és megismerjük a szentírást és az egészséges krisztusi tanítást...

- Folyamatosan imádkozunk, és kérjük a Szentlelket, vagyis az Úr kegyelmét. Ez az Úr Jézus Krisztus szent oldalsebéből, a kegyelem kifogyhatatlan forrásából, árad ránk...

- Szolgáljuk az Urat teljes szívünkből, lelkünkből, elménkből és erőnkből, minden képességünkkel és a kapott talentumainkkal...

(Mt 5:16) Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket, és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van.

Visszatérés

Mily nehéz volt az a nap
Mikor észrevettem,
Hogy nem süt már a nap
Oly fényesen mind régen.
Hogy szorult a gyomrom
A nyugtalanságtól,
Szívem háborgott és sajgott
A boldogtalanságtól.

Mennyi, mennyi borus nap,
Hány áldatlan esztendő,
Míg felbukkan az út,
Mit úgy keres a tévelygő,
Míg belátja vakságát,
Feje betegségét,
S míg elkezdi a szíve hívni,
Az Úr segítségét.

Szép a langyos napsugár,

Mely gyöngéden melegít,
S a visszatérés álmával
Vigasztalva boldogít.
Mily szép a patak partja,
Hol a gyermek csatangol,
Szíve ragyogóan tiszta,
Fényjátékban barangol.

Ima: Urunk Jézus, Te vagy a világ világossága. Zuhanj ránk fényességeddel és világosíts meg minket. Vezess be minket az örök világosságba. Ámen.