Én vagyok a világ világossága

(Jn 8:12) Jézus ismét megszólalt, és azt mondta nekik: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ engem, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.”

Azt szokták mondani: Úgy vigyázz rá, mint a szemed világára! Valóban, alig van értékesebb dolog az életben, mint a szemünk világa. A látás, a világosság, olyan nagy dolog, hogy arról csak az tud igazán beszélni, aki valamikor látott, de később megvakult...

A világosság, mint teremtett dolog

Miután Isten megteremtette az eget és a földet (Ter 1:1), vagyis a mennyet és az anyagi világot, teremtõ szava által létrehozta a világosságot (Ter 1:3). Ez a világosság elsõsorban a szellemi világban ragyogott fel, mint Isten dicsõségének ragyogása. Amikor Isten különválasztotta a világosságot a sötétségtõl (Ter 1:4-5), akkor meghatározta az Õ dicsõsége ragyogásának helyét, illetve az Ő dicsõsége hiányának a helyét (Róm 3:23). A világosság, egy teremtett hely ragyogása, vagyis a menny ragyogása, amely Isten dicsõségétõl tündököl. De Isten jelen van a sötétségben is, a Seol legmélyén is, amint Dávid megírta a zsoltárban...

(Zsolt 139:8) Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.

Isten világosság

Isten az élet, Isten az igazság, Isten a szeretet és Isten a világosság. Minden, ami ezekhez tartozik, Istentõl árad ki, akár a szellemi világban, akár az anyagi világban. A teremtett világosság, Isten megközelíthetetlen dicsõségének kiáradása, az õ teremtõ, gondviselõ és megtartó szava által...

(1 Jn 1:6) Az üzenet, amit tőle hallottunk és nektek hirdetünk, ez: Isten világosság, benne nyoma sincs a sötétségnek.

(1 Tim 6:15-16) Az ő eljövetelét a boldog és egyedüli Uralkodó, a királyok Királya és az uralkodók Ura valósítja meg, aki egyedül halhatatlan, s megközelíthetetlen világosságban lakik, akit senki nem látott, s nem is láthat: tisztelet neki és örök hatalom! Amen.

Az angyalok „tiltott fája”

Amikor Isten különválasztotta a szellemi világban a világosságot a sötétségtõl (Ter 1:4-5), akkor automatikusan választás elé állította a teremtett, tisztán szellemi lényeket, vagyis az angyalokat. Minden angyal jónak lett teremtve, de döntésük által, szabad akaratból, egyesek a világosságot választották, míg mások a sötétséget. Ez a döntés, lehetséges, hogy „kattanásszerûen”, egy szempillantás alatt történt meg. A döntésüknek oka és pillanata nem teljesen világos, de egyesek a megtestesülés titkának a felfedésével magyarázzák...
 

Isten, hat nap alatt, mindent nappal teremtett, a világosságban. Az angyalok azzal váltak teljes értékû szellemi teremtményekké, hogy Istent és az Ő világosságát választották. Ez volt az õ próbatételük, az õ „tiltott fájuk”.  De a Sátán és az õ seregei a sötétséget választották. Az õsbûnt is a sötétségben provokálta ki a Sátán, mivel ez az õ órája...

(Lk 22:53) Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.

A földön besötétedett

Az õsbûn, nemcsak, hogy a sötétségben történt meg, hanem sötétségbe is borította az egész földet és az emberiséget. Hiába sütött már a nap az égen, hiába ragyogta be az erdõket, mezõket, mert már mindenen átok űlt (Ter 3:17), vagyis szellemi sötétség, azaz Isten dicsõségének és ragyogásának hiánya... 

(Róm 3:23) Mindnyájan vétkeztek ugyanis és nélkülözik Isten dicsőségét.

Láthatjuk filmekben, rajzfilmekben, hogy amikor a gonosz varázslónak sikerül véghezvinnie gonosz tettét, akkor minden sötétbe borul és megfagy. Ez történt szellemileg az emberiséggel, amikor Ádám és Éva elkövette az õsbûnt és kiûzettetett az Édenbõl. De Isten  nem hagyta el az embert és a protoevangélium (Ter 3:14-15), meg az egész Ószövetség, arról szól, hogy egyszer majd újból eljön közénk Isten, a világosság, Aki világ világossága...

A világ világosságának eljövetele

Isten elküldte az Õ Szent Fiát, az örök Igét, Aki megtestesült Mária méhében.  Az idõk teljességében a világba jött és közöttünk élve, értünk kínhalált szenvedve a keresztfán, testvérünk lett. Tanítva minket és kiárasztva szívünkbe az Õ kegyelmét, megvilágosít bennünket. A világ világosságának elõfutára a bethelemi csillag volt (Mt 2:2), amely a napkeleti mágusokat elvezette a kisded Jézushoz. Majd az Úr Jézus színrelépésekor, nagy világosság támadt Izraelben, Zebulon és Naftali földjén, amint azt a próféta megjövedölte...

(Jn 1-11) Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt nem fogta föl. Volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve.  Tanúskodni jött, hogy tanúskodjék a világosságról, s mindenki higgyen általa.  Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt.  A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be.

(Mt 4:13-16) És odahagyva Názáretet, elméne és lakozék a tengerparti Kapernaumban, a Zebulon és Naftali határain; Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás próféta mondott, így szólván: Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé, a Jordánon túl, a pogányok Galileája, A nép, a mely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és a kik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támada.

Sokakat megvilágosít

A világ világossága nem azért jött a világba, hogy egymaga ragyogjon, hanem azért, hogy sokakat megvilágosítson, mint a lángra lobbanó szövétnekeket vagy mint a kigyúladt csillagokat. Mindenki, aki hisz Jézus Krisztusban, befogadja Õt, az Õ tanítását és kegyelmét, megvilágosodik és Hozzá hasonlóan a világ világosságává válik. Maga az Úr Jézus nevez bennünket a világ világosságának. Amíg a világban volt, ragyogott a világban, de mennybemenetele után, a krisztuskövetõk dolga, hogy ragyogjanak a világban...

(Jn 9:5) Amíg e világban vagyok, világossága vagyok a világnak.”  

(Jn 8:12) Jézus ismét megszólalt, és azt mondta nekik: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ engem, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.”

(Mt 5:14) Ti vagytok a világ világossága. A hegyre épült város el nem rejthető.

(Jn 12:36) Amíg veletek van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.”

(Mt 13:43) Akkor az igazak ragyogni fognak Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!

(Dan 12:3) Akkor a tanultak ragyogni fognak, mint az égboltozat fénye, s akik igazságra oktattak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.

Legyünk a világosság fiai

Hogyan legyünk a világ világossága? Hát elõször is higgyünk Jézus Krisztusban, az élõ Isten Fiában. Hinnünk kell, hogy testben jött el közénk, megváltott minket és minden idõben kiárasztja kegyelmét a krisztuskövetõkre a Szentlélek által. 

Másodszor, élõ tagjai kell legyünk az Egyháznak, Krisztus misztikus testének és szentségekhez kell járulnunk. 

Harmadszor, olvasnunk és tanulnunk kell a Szentírást és az egészséges, hiteles krisztusi tanítást. 

Negyedszer, folyamatosan imádkoznunk kell, kérnünk kell a Szentlelket, Isten kegyelmét, amely Jézus Krisztus szent oldalsebébõl, a kegyelem kifogyhatatlan forrásából, szüntelenül ömlik az Egyházba.

Ötödször, szolgálnunk kell az Urat teljes erőnkből és minden képességeinkkel, a Szentlélek kegyelme által, a kapott talentumainkkal...

Ima: Urunk Jézus, Te vagy a világ világossága. Zuhanj ránk fényességeddel és világosíts meg minket. Vezess be minket örök világosságba. Ámen.