Én vagyok az igazi szőlőtő

(Jn 15:1-9) Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám pedig a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz rajtam gyümölcsöt, lemetsz, és minden termőt megtisztít, hogy többet teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet mondtam nektek. Maradjatok bennem, és én tibennetek. Miként a szőlővessző nem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nálam nélkül semmit sem tehettek. Ha valaki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad; összeszedik, tűzre vetik és elég. Ha bennem maradtok, és az én igéim tibennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy sok gyümölcsöt hoztok, és tanítványaim lesztek. Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szerettelek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben.

Tamási Áron írta az Ábel Amerikában (1934) regénye végén: Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Ez a mondat azt akarja kifejezni, hogy az ember természetéhez tartozik, hogy valahová tartozzon, valahol otthon legyen, valahol egy ajtón belül lehessen...

Elõször édesanyánk méhébe óltódtunk bele, aztán egy családba születtünk, majd fozkozatosan kivezettek bennünket a világba. Ekkor kezdõdött el bennünk az elidegenedés, ekkor kezdtünk elszakadni a testi beleoltottságunktól és egyre inkább feszültéggé válik bennünk a hovatartozásunk és az életünk céljának nagy kérdése. Ha nem fedezzük fel, hogy e világban csak vándorok vagyunk, hogy beleoltottságunk nem lehet csak testi, nem lehet csak e világból való, akkor egyre inkább megrekedünk életünkben, emberségünkben és lelki fejlõdésünkben.

A keresztség szentsége

A természetfölötti, lelki beleoltottságunk, a keresztség szentsége által történik meg. Ez a legfontosabb beavató szentség, amelyet nem tudatosítunk kellõképpen. A keresztség szentsége által, legyen az akár csecsemõ keresztség, akár felnõtt keresztség, a megkeresztelt személy lelke visszaoltatik az isteni életbe, a Szentháromság isteni életébe, a Fiú pontján...

Mivel a szentháromságos egy Isten misztérium, ezért képzeljük el a Szentháromságot, mint egy egyenlõ szárú háromszöget. A háromszög egy-egy oldala, illetve sarka, a Szentháromság egy Isten egy-egy személyét jelképezi. Mi, megkereszteltek, a keresztség szentségének kiszolgáltatása által, beleoltatunk az isteni háromszög Fiú sarkába és ezáltal megnyittatik nekünk, a Fiú ponján, az isteni kegyelem forrása, amelyen át belénk árad az isteni kegyelem szent kenete...

A keresztség egy karaktert pecsételõ szentség, amely által eltöröltetik lelkünkben az õsbûn következménye, részesei leszünk a Szentháromság isteni életnek és a Fiú érdemei által, Isten fogadott gyermekei leszünk. A keresztségben Isten lefoglal magának bennünket jogilag is, az Õ Szent Fia, Jézus Krisztus keresztáldozatának gyõzelme által és elûzi az ördögöt az életünkbõl...

Ami nem szûnik meg a keresztség szentsége által, az a bûnre való hajlamunk. Ezért, egy életen át, kisérthetõek vagyunk és nincs teljes biztonságunk a bűnnel szemben. Életünk egy folyamatos küzdelem a Krisztusban való megmaradásért...

(Mt 28:19) Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében...

A bûnbánat szentsége

Mivel egy életen át kisérthetõek vagyunk, nincs teljes biztonságunk a bűnnel szemben és életünk egy folyamatos küzdelem a Krisztusban való megmaradásért, ezért Isten, az Õ végtelen irgalmasságában, megadja nekünk a második ugródeszkát, az isteni életbe való visszaoltódás lehetõségét, a bűnbánat szentsége, vagy másképpen, a kiengesztelődés szentsége által.

Szent Pál azt mondja, hogy aki azt gondolja, hogy áll, kapaszkodjék. Senki sincs biztonságban és senki sem mentes az elbukástól. De akinek van hite, ha hétszer bukik is el, ismét feláll... A bûnbánat szentsége annyiban különbözik a keresztség szentségétől, hogy az nem karaktert adó szentség. Az istengyermekség pecsétje eltörölhetetlenül belénk van írva, olyannyira, hogy még az elkárhozottakon is látható. A bûnbánat szentsége, az elbukott istengyermeket újból felemeli és ismételten visszaoltja a kegyelem forrásába, Jézus Krisztusba...

A bûnbánat szentségét, a kiengesztelõdés szentségének is nevezik, ezért annak kiszolgáltatása, az Istennel való kiengesztelõdés szolgálata. Ezt a szolgálatot Úr Jézus az apostolokra és azok utódaira  bízta a kulcsok hatalma által (Mt 16:19; Mt 18:18):

(1 Kor 10:12) Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!

(Péld 24:16) Mert az igaz fölkel, ha hétszer esik is, de a gonosztevők esése végzetes.

(2 Kor 5:18) Mindez Istentől ered, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, s aki ránk bízta a kiengesztelés szolgálatát.

A Szentlélek keresztség

Habár meg vagyunk keresztelve, meg vagyunk bérmálva és rendszeresen szentgyónáshoz járulunk, tehát bele vagyunk oltódva Krisztusba, mégsem vagyunk eléggé nyitottak a kegyelem befogadására. Ez azért van, mert habár megkaptuk az istegyermekség karakterét, rajta csüngünk a kegyelem forrásának csapján, mégis, a belénk oltott lelki csatorna el van dugulva... Ezt a lelki eldugulást, a világias lelkület és a világ szerinti gondolkodás okozza. Hasonlatos ahhoz, amikor a ház csatornáját eldugják a száraz falevelek. Ilyenkor ki kell dugni a csatornát... Hasonlóképpen, ha megnyitjuk szívünket Jézus Krisztus elõtt, bűneinkből megtérünk és teljes szívünkbõl kérjük a Szentlelket, akkor a testvérek imája által, a Szentlélek, mint szent tûz, vagy mint élõ víz, kidugja lelkünk csatornáját. Ezáltal, eggyre jobban beleoltódunk az isteni életbe, egyre inkább részesei leszünk az isteni kegyelem kincsestárának, a lelki adományoknak és a karizmáknak...
 

(Róm 12:2) És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.

(1 Kor 12:4) A lelki adományok különfélék, de a Lélek ugyanaz.

(Jak 5:16) Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok, mert sokat megtehet az igaz ember könyörgése.

A Krisztus szenvedéseivel való egyesülés

Az igazi szõlõtõbe való beleoltódás nemcsak a kegyelem vigasztaló jelenlétét jelenti, hanem szenvedést is. Manapság a krisztuskövetõk botránykövévé vált Jézus követelménye és keresztje. A mai krisztuskövetõk csak Jézus ígéreteit, vigasztalásait és örömeit hallgatják szivesen, de szenvedéseinek kelyhétõl meg keresztjétõl írtóznak és megfutamodnak. Pedig nincs más eszköz a Krisztusba való igazi beleoltódásra és a Vele való egyesülésre, mint részesülni az Õ szenvedéseiben...

(Mt 10:38) Aki nem veszi föl keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám.

(Mt 20:22) Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok inni azt a kelyhet, amelyet majd én kiiszom?” „Ki tudjuk” – felelték.

(1 Pét 2:7-8) Nektek tehát, mivel hisztek benne, dicsőségetekre válik, a hitetlenekre ellenben ez vonatkozik: „Az a kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkő lett”, a botlás köve és a botrány sziklája: megbotlanak benne, mert nem fogadták el hittel a tanítást, amelyre meghívást kaptak.

(Lk 20:18) Mindaz, aki erre a kőre ráesik, összezúzódik, akire pedig ez ráesik, szétmorzsolja azt.

(Lk 7:23) Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.

A zsidók elsõbbrendüsége

A Krisztusba való beleoltódottság és a szent hierarhia (Mt 20:23) szempontjából, van aki a zsidókat másodrendûeknek tekinti és van aki elsõbbrendûeknek. Sokan azért tekintik a zsidókat másodrendûeknek, mert a zsidók nem fogadták be az Üdvözítõt és ezért szerintük Isten elvetette õket. Mások pedig a zsidókat továbbra is elsõbbrendûeknek tekintik, mert Isten nem vonja meg igéreteit és adományait. Szerintem is ez a helyes álláspont...

Szent Pál részletesen kifejti a rómaiakhoz írt levelében, miszerint a zsidók keménynyakúsága arra szolgált, hogy az evangélium eljusson hozzánk is, a pogányokhoz és a pogányok ivadékaihoz. Az utolsó idõkben viszont, Isten csodálatos módon megkönyörül a zsidókon is. A zsidók elsõdlegesek a dicsõségben, mert közülük származik az Üdvözítõ, a felelõsségben, mert aki többet kapott, attól többet is kérnek számon (Lk 12:48) és mert az Új Jeruzsálem kapuin is zsidó nevek fognak állni...
 

(Lk 2:29-32) Most bocsátod el, Uram, ok szolgádat a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a nemzetek megvilágosítására és dicsőségére népednek, Izraelnek.

(Róm 2:9-10) Gyötrelem és kín lesz minden embernek, aki gonoszat tesz, elsősorban a zsidónak, aztán a görögnek; viszont dicsőség, tisztesség és béke lesz mindenkinek, aki jót cselekszik, elsősorban a zsidónak, aztán a görögnek.

(Róm 11:1-4) Azt kérdem tehát: Vajon elvetette Isten az ő népét? Semmi esetre sem! Hiszen én is izraelita vagyok, Ábrahám utóda Benjamin törzséből. Isten nem taszította el népét, amelyet eleve magáénak ismert. Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, hogyan tesz panaszt Istennél Izrael ellen? „Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat felforgatták, egyedül én maradtam meg, s nekem is az életemre törnek.” És mit mond neki az isteni válasz? „Meghagytam magamnak hétezer férfit,  akik nem hajtottak térdet Baál előtt.”

(Róm 11:15-21) Mert ha az ő félreállításuk a világ megbékélését szolgálja, mi más lesz a befogadásuk, ha nem élet a halálból? Ha a termés zsengéje szent, a belőle készült tészta is az, és ha a gyökér szent, az ágak is azok. Ha egyik-másik ág le is törött, téged pedig vadolajfa létedre beoltottak közéjük, s így részese lettél az olajfa gyökerének és dús nedvének, ne kérkedj az ágak ellenében. Ha kérkedsz, tudd meg, hogy nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. Mondhatnád ugyan: „Azért törték le azokat az ágakat, hogy engem beoltsanak” Igen, ők a hitetlenség következtében törtek le, te azonban a hit által állsz; ne légy tehát fennhéjázó, hanem félj. Mert ha Isten nem kegyelmezett meg a természetes ágaknak, neked sem fog megkegyelmezni!

(Jel 21:12-14) Széles, magas fala volt, tizenkét kapuval. A kapuk fölött tizenkét angyal és a kapukon nevek, Izrael tizenkét törzsének neve. Kelet felől három kapu, észak felől három kapu, dél felől három kapu, nyugat felől három kapu. A város falának tizenkét alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.

Krisztus teste és az igazi szõlõtõ

Az igazi szõlõtõ és a szentpáli Krisztus misztikus Teste (1Kor 12:12-27) hasonlatai között annyi a különbség, hogy a szõlõtõ hasonlatnál ott vannak a gyümölcsök is, meg a kertész is, Aki a mennyei Atya. Krisztus misztikus testének tagjai a szõlõvesszõk és a szõlõtõ a test feje, maga Krisztus.

Krisztus misztikus testében a szerepek, az adományok és a szolgálatok vannak kiemelve (1Kor 12:4-11; 28-31), míg a szõlõtõ példázatánál a vesszõk táplálása és azoknak gyümölcsei. A szõlõvesszõk pozíciói trónusok és székek (Mt 20:23), amelyek a szentnek vannak fenntartva kezdetektõl fogva. Minden székbe csak az ülhet bele akinek azt szánták...

(Mt 20:23) Erre ő így folytatta: „Kelyhemet ugyan kiisszátok, de hogy jobb és bal felől üljetek, azt nincs hatalmamban megadni nektek. Az azokat illeti, akiknek Atyám szánta.”

(Gal 5:22-23) A Lélek gyümölcse pedig a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.

 

 

Az szõlõvesszõk sorsa

Tekintsük az ember lelkét szõlõvesszõnek, ágnak, bokornak vagy akár fának, de tudnunk kell, hogy ha Krisztusban gyökerezik, akkor jó gyümölcsöt fog teremni és élni fog. Ha nem marad Krisztusban, akkor elfajzik, rossz gyümölcsöt fog teremni vagy nem fog gyümölcsöt teremni. Az ilyeneket elõbb-utóbb lemetszetik vagy kivágják, elszáradnak és nem lesznek egyébbre jók, minthogy a Gyehenna tüzére vessék õket.

Azokat akik jó gyümölcsöt teremnek, idõnként visszanyesik, hogy egészségesek legyenek és még több gyümölcsöt teremjenek. A kertész maga a mennyei Atya. Vigyázzunk, mert Keresztelõ Szent János szerint a fejsze már a fák gyökerére vettetett. Vigyázzunk nehogy kivágják életünk fáját... Az Úr Jézus megátkozta a gyümölcstelen fügebokrot és az azonnal kiszáradt...
 

(Mt 3:10) A fejsze már a fák gyökerén van. Minden fát ugyanis, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek.

(Mt 7:17) Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem.

(Mt 21:19) Meglátott egy fügefát az út mellett, odament hozzá, de semmit nem talált rajta, csak leveleket. Azt mondta neki: »Ne legyen rajtad gyümölcs soha többé!« Erre a fügefa azonnal kiszáradt.

(Lk 13:7) Erre így szólt vincellérjéhez: három esztendeje már, hogy idejárok és gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Minek foglalja el a földet?

(Jn 15:2) Minden szőlővesszőt, amely nem hoz rajtam gyümölcsöt, lemetsz, és minden termőt megtisztít, hogy többet teremjen.

Beleoltódások és eltávolodások

Néhány példa a szõlõvesszõk beleoltódására vagy eltávolodására...

Beleoltódások:
- az isteni életbe a szentségek által, különösen a karaktert adó szentségek által: keresztség, bérmálás, egyházirend;
- a krisztusi közösségbe a személyes megtérés, a Szentlélek keresztség és az  elkötelezõdés által;
- a szolgálatokba, a Szentlélek keresztség és a lelki adományok által;
- Krisztus misztériumába, a Krisztus iránti szeretetbõl vállalt szenvedések által;

Stb...

Eltávolodások:

- Krisztus egészséges tanításától, az eretnek tanítások befogadása által;

- Krisztustól a világias lelkület és a bálványimádás által;
- a krisztusi közösségtõl, a harag és a sértõdöttség által;
- az Istentől és az Egyháztól, súlyos bűnök által, mint pl.: házasságtörés, abortusz, paráznaság, hivatás elhagyása, hitehagyás, vagyon eltulajdonítás, harag;

Stb...

Ha eltávolodtunk az igazi szõlõtõtõl, még mindig van idõnk visszatérni Hozzá, hogy kiengesztelõdjünk Istennel és életünk legyen... Ne maradjunk elszáradt szõlõvesszõk, mert alkor tűzre vetnek.

Ima: Uram Jézus! Imádunk Téged és áldunk Téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot. Segíts minket szent kegyelmed által, hogy egyre inkább Beléd oltódjunk, mígcsak teljesen eggyek nem leszünk Veled. Ámen.