Nem adunk

(Mt 25:1-13) A mennyek országa hasonlít a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és a vőlegény elé mentek. Öt balga volt közülük, öt pedig okos. A balgák lámpásukat ugyan elvitték, de olajat nem vittek bele. Az okosak lámpásukkal együtt olajat is vittek korsójukban. A vőlegény késett, így valamennyien elálmosodtak és elaludtak. Éjfélkor kiáltás hallatszott: Itt a vőlegény, menjetek ki elébe! – Erre a szüzek mind fölkeltek, és rendbe hozták lámpásukat. A balgák kérték az okosakat: Adjatok egy kis olajat! Lámpásunk kialvóban van. – Nem adunk – felelték az okosak –, mert akkor nem lesz elég se nekünk, se nektek. Menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak. Míg odavoltak vásárolni, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre. Ezzel az ajtó bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Beszóltak: Uram, Uram, nyiss ki nekünk! De ő így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek benneteket. Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.

Elsõ látásar furcsának tûnik ez a parabola... A szeretet parancsolata arról szól, hogy szeressük egymást (1Ján 3:11), éljünk közösségben, adjuk életünket barátainkért (Jn 15:13) és lám, mégis, az okos szüzek egyszerűen azt mondják a balgáknak, hogy: Nem adunk.. Nem adnak és kész... S mégis ők az okosak és ők jutnak be a mennyegzõre. Hogy van ez?

Az Anyaszentegyház és az egyházi közösség szűlt minket önmagába a keresztség által, az istengyermeki életre. Az Egyház és a közösség tart meg minket és vezet az üdvösségre, az igehirdetés meg a szentségek kiszolgáltatása által. A szentek szeretetközösségébe készülünk, hogy ott Krisztus misztikus testének örökké boldog tagjai legyünk. És mégis, van néhány fontos pillanat az életünkben, amikor a közösség már nem segít... 

Ez azért van, mert Isten, elsősorban, nem közösségként szeret minket, hanem egyénenként. Ő személyesen, egyénenként ismer és szeret minket. Ő a nevünkön szólít minket (Jn 10:3)... Krisztus a Vőlegény, mi pedig egyenként menyasszonyok vagyunk (Jn 3:29). Sok-sok menyasszony van, de a Vőlegény mindegyiket úgy tudja szeretni, mintha csak egy volna. Úgy tudja szeretni őket, hogy egyik menyasszony sem féltékeny a másikra. Ez azért lehetséges, mert Ő Isten. Isten bárhány felé is osztja magát, teljesen Isten marad és egésszen adja önmagát. És ebben a bizalmas kapcsolatban nincs helye egy harmadik személynek. Amint a vőlegény és a menyasszony nászéjszakáján nincs helye egy harmadik személynek, úgy Krisztus és a krisztuskövető lelki kapcsolata is egy intim, bensőséges kapcsolat.

Három ilyen intim és bensőséges találkozásunk van a Vőlegénnyel:

1. Amikor szól hozzánk a Szentlélek lélekben vagy álomban és cselekszik bennünk

Amikor a Szentlélek, Aki az Atya és a Fiú Lelke, szól hozzánk lélekben vagy álomban, és hathatós kegyelme által cselekszik bennünk, akkor olyan dolog történik, amit senki sem ismer, csak az Isten meg az egyén. Ez csak rá tartozik meg a szentháromságos egy Istenre...

2. Amikor szentáldozáshoz járulunk

Amikor magunkhoz vesszük a szent Eucharisztiát, Krisztus valóságos testét, a szentáldozásban, akkor olyan dolog történik legbelül, ami csak az egyénre és Istenre tartozik. Ezt a találkozást csak a Vőlegény és a menyasszony ismeri bensõségesen. Ez megint csak rám tartozik meg a szentháromságos egy Istenre... 

3. Amikor eljön a halálunk órája

Azt mondják, hogy egyedül jöttünk a világra és egyedül is halunk meg... Hát nem egyedül, hanem Istennel. De mégis egyedül, olyan szempontból, hogy mindkét kapu átlépését csak magunk tudjuk megélni és ebben más ember nem tud közvetlenül segíteni. Ez is egy olyan pillanat, amely csak rám meg a szentháromságos egy Istenre tartozik...

Ezekhez hasonlóak a többi szentségekkel való találkozások is, vagy halálunk után a különítéletünk, amikor meg kell jelennünk Krisztus itélőszéke előtt (Róm 14:10). Itt is egyénként fogunk majd ott állni...

Amint a sok menyasszony egy egységes és misztikus Menyasszonyt alkotnak (Jel 21:9), amely felékesíttetve ereszkedik alá a Vőlegény jobbjára, úgy ezek az egyéni, intim, Isten-ember kapcsolatok is felépítik a közösséget. Ugyanakkor, habár ott van mellettünk a Szűzanya, ott vannak az őrangyalaink meg a védõszentjeink, azt kell megértenünk, hogy ezeket a dolgokat a közösség nem élheti meg, hanem csak mi egyedül...

Ezért van az, hogy a lámpás olaja oly drága, hogy azt senkivel sem lehet megosztani. Drága, mert mindenkinek a saját üdvössége, a saját örök élete a legdrágább. Mivel a lámpás olaja magával az Élettel való találkozás előfeltétele, ezért gyakorlatilag az élettel válik egyenlővé. Ekkor közösség ide, vagy közösség oda, de a saját örök életem a legfontosabb... 

Amint egy zsidó bölcseletben hallottam: Tegyük fel, hogy egy bárkában, a tengeren, két hajótörött van és az egyiknek van egy kenyere. Csak az maradhat életben, amíg jön a megmentő hajó, aki megeszi az egész kenyeret. Ha megosztják a kenyeret, akkor egyik sem maradhat életben. Azt mondják, hogy akkor annak van joga megenni a kenyeret, annak jár az a kenyér és vele együtt az élet is, akinek tulajdona az a kenyér...

Az olaj az isteni kegyelem, amely a hit lámpásának lángját, melegét és fényét táplálja. A kegyelem olaja a hitet és a szeretetet táplálja... A közösség segít, hogy olajat szerezzünk a közösségi ima által, a szentségek által, a közösség megtartó, buzdító ereje által, de az olaj gyűjtése, a korsó megtöltése, egyéni feladat és egyéni felelősség. Ha imádságos életet élünk, akkor az Úr megtölti lelkünk korsóját a kegyelem olajával. A hit által végbevitt jócselekedetek szaporítják az olajat. De vannak olyanok, akik csak szipolyozzák a közösséget, benzinkútnak tekintik a közösséget és nem töltik meg korsójukat a kegyelem forrásánál (Jn 1:16). Vagy nem imádkoznak hittel, vagy nem járulnak szentségekhez, vagy nem visznek végbe hitből fakadó jótetteket, de meg se becsülik a kapott kegyelmeket... Az ilyenek mindig csak kérnek, de sose adnak... Aztán, amikor már nincs mellettük egy társ, egy közösség, mert az embernek óhatatlanul egyedül kell szembenéznie az élet nagy kérdéseivel, akkor üres a korsójuk. Ekkor futnak ide, futnak oda, kérik a segítséget innen is, meg onnan is, de senki nincs aki segítsen rajtuk, mert a felkészülés ideje lejárt és elérkezett a vizsgának órája...

Az olaj titka az imában és a virrasztásban rejlik (Mk 13:33; Lk 21:36). Imádkozzunk és virrasszunk. Vigyünk végbe jócselekedeteket. Felövezett derékkel, tartalék olajjal és égő lámpással a várjuk az Urat, Aki eljön mindnyájunkat megitélni (Lk 12:35).

Ima: Uram Jézus, add nekünk az istenfélelem ajándékát, az éberséget és a szent okosságot, hogy el ne hanyagoljuk a szentséges érkezésedre való várakozást. Ámen.