Szamárcsikó

(Mt 21:1-6) Amikor már Jeruzsálem közelében jártak és odaértek Betfagéhoz az Olajfák hegyén, Jézus előre küldött két tanítványt. Azt mondta nekik: »Menjetek be az előttetek lévő faluba. Mindjárt találni fogtok egy szamarat megkötve, és vele egy csikót; oldjátok el, és vezessétek ide hozzám.  Ha pedig valaki szólna valamit, mondjátok, hogy az Úrnak van rájuk szüksége, és azonnal el fogja engedni őket. Ez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az ige, amit a próféta mondott: Mondjátok Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád; szelíd ő, s szamárháton ül, szamárcsikón, teherhordó állat fián«. ^{(Iz 62,11; Zak 9,9)} A tanítványok elmentek és megtették, amit Jézus parancsolt nekik. Odavezették a szamarat és a csikót, rájuk tették ruháikat , ő pedig felült rájuk. ( a Káldi-Neovulgáta szerint).

Ha figyelmesen olvassuk ezt az evangéliumi szakaszt, akkor láthatjuk, hogy van benne néhány tisztázandó dolog:
1. Az világos, hogy a szamár a hátaslóhoz viszonyitva az alázatosságot szimbolizálja, de miért választott az Úr egy olyan szamarat, amelynek csikója is volt?
2. Az is világos, hogy az Úr Jézus nem ültetett „rájuk” (mármint két szamárra), ahogyan, teljes bizonytalansággal, forditották le a szöveget, hiszen nem szoktak egy fenékkel két lovat ülni, de még két szamarat sem...
3. Akkor hát melyik szamárra ült fel az Úr Jézus? A kanca szamárra vagy a csikójára?...

A jobb megértés végett, olvassuk el a Szent István féle biblia szerinti  forditást is:

(Mt 21:1-6) Amikor Jeruzsálemhez közeledve Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus elküldte két tanítványát, ezzel a megbízatással: „Menjetek a szemközti faluba! Találtok ott egy megkötött szamarat a csikajával. Oldjátok el és vezessétek ide! Ha valaki szólna érte, mondjátok, hogy szüksége van rá Urunknak, akkor rögtön elengedi.” Ez azért történt, hogy beteljesedjék a próféta szava: Mondjátok meg Sion leányának: Nézd, királyod jön hozzád, szerényen, szamárháton, a teherhordó állat csikaján. A tanítványok elmentek, s úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik. Elhozták a szamarat és csikaját, ráterítették ruhájukat, ő pedig felült rá.

Tehát itt már világos, hogy csak az egyikre ült fel, de vajon melyikre? Mert hát minden Jeruzsálembe való bevonulás jelentben csak egy szamár szerepel, nem kettõ... A válasz szerintem egyértelmû: az Úr Jézus a szamárcsikó hátán vonult be Jeruzsálembe...

Ennek magyarázata:

1. Istennek mindenben kijár az elsõbbség;
2. Isten lefoglalja, kisajátítja magának az övéit.

1. Istennek mindenben kijár az elsõbbség

Már az ószövetségben láthatjuk, hogy az Úr minden elsõszülöttet lefoglalt magának. Egyiptomban minden elsõszülöttet elpusztított, amikor kiszabadította Izraelt az egyiptomi rabságból.

(Kiv 34:19) Minden elsőszülött az enyém: minden hímnemű elsőszülött, a szarvasmarháké és a juhoké is.
(Szám 3:13) Az enyém ugyanis minden elsőszülött attól kezdve, hogy megvertem az elsőszülötteket Egyiptom földjén. Magamnak szenteltem mindent, ami elsőnek születik Izraelben, akár ember, akár állat: az enyémek. Én vagyok az Úr!«

Az újszövetségben, az Úr Jézus, Aki Isten egyszülött Fia, Aki megtestesült, megváltott minket kereszthalálával és megdicsõült feltámadásával, az „alfa” vagyis a kezdet, az elsõ és az Egyház Feje:

(Jel 1,8) „Én vagyok az alfa és az ómega (a kezdet és a vég)” – mondja az Úr, az Isten, aki van, aki volt és aki eljő, a Mindenható.
(Róm 8:29) Mert akiket eleve ismert, azokat eleve arra is rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia képmásához, s így ő elsőszülött legyen a sok testvér között.
(Kol 1:18) Ő a feje a testnek, az egyháznak; ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első.

Tehát azért választotta az Úr Jézus ezt a szamarat, amelynek csikója volt, mert az a csikó még nem volt elválasztva az anyjától és még nem használták sem teherhordásra, sem megülésre. Így, érvényesült, beteljesedett ezen a szamárcsikón is az Úr elsõbbsége... Mi lett tovább a szamárcsikó sorsa?... Ki tudja?... Lehet, hogy a továbbiakban az apostoloknak maradt teherhordó állatként...

2. Isten lefoglalja magának övéit

Ez szorosan összefügg az elõbbiekkel. Isten nemcsak elsõbbséget kíván az övéitõl, hanem le is foglalja magának az övéit, akik a választottak. Ilyen Istennek lefoglalt emberek voltak a próféták és a bírák... Majd végül, maga a Szûzanya, Mária - aki méhébe fogadta Isten egyszülött Fiát - lett a Lefoglalt Szûz, aki által Isten eljött közénk...

Sámson példája:

(Bir 13:4-5) Most azonban vigyázz magadra, ne igyál se bort, se szeszes italt, és tisztátalant se egyél, mert fogansz és fiút szülsz. Borotva ne érintse fejét, mert ez a gyermek Isten nazírja lesz anyja méhétől fogva. Ő lesz, aki majd elkezdi Izraelt kiszabadítani a filiszteusok kezéből.”

Keresztelõ Szent János példája:

(Lk 1:14-17) Örömöd lesz ő és vigasságod, és sokan örülnek majd az ő születésének, mert nagy lesz ő az Úr előtt, bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel, Izráel fiai közül sokakat visszatérít majd az Úrhoz, az ő Istenükhöz, és őelőtte jár Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez térítse, és az engedetleneket az igazak lelkületére, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.

A Szûzanya példája, aki szüzenszûlõ és Isten anyja:

(Mt 1:20-23)Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.” Ezek azért történtek, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott: Íme, a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten. ( Lk 1:26-38, Iz 7:14).

Ilyen Istennek lefoglalt emberek voltak a nagy szentek is, mint pl. az apostolok, az egyházatyák, Nursiai Szent Benedek, Szent Domonkos, Assziszi Szent Ferenc, Páduai Szent Antal, Néri Szent Fülöp, Páli Szent Vincze, Viannei Szent János, Szent Pio atya és sokan mások. Õk Isten szamárcsikói voltak, vagyis Isten emberei...

Az eszkatonban, az Úr Jézus ilyen Õneki lefoglalt szentekkel kisérteti magát:

(Jel 14:1-5) S láttam a Bárányt, ott állt Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezer, aki viselte az ő és Atyjának homlokára írt nevét. Aztán szózatot hallottam az égből, mint nagy vizek zúgását vagy szörnyű mennydörgés robaját. A szózat, amelyet hallottam, emlékeztetett arra, ahogyan a hárfások pengetik hárfájukat. Új éneket énekeltek a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt. Az éneket senki sem tudta megtanulni, csak a földről megváltott száznegyvennégyezer. Ezek azok, akik asszonnyal nem szennyezték be magukat, szüzek maradtak és mindenüvé követték a Bárányt, bárhová ment. Ők a megváltottak az emberek közül, az Isten és a Bárány első termése. Ajkukon nincs hazugság: szeplőtelenek.

Isten szamárcsikói kell legyünk

Nem vagyunk sem szûzek, sem a világból kivonultak, sem teljesen lelkiek. Mégis, arra kell törekedjünk, hogy az Úr Jézus szamárcsikói legyünk. Törekednünk kell arra, hogy Õ legyen az elsõ helyen a szívünkben és az életünkben. Engednünk kell, hogy egyre inkább lefoglaljon minket magának. Ha ezt tesszük, akkor Neki van hatalma, hogy megtisztitson minket, hogy olyanok legyünk, mintha szüzek lennénk, mintha egy lennénk a nagy szentek közül. Jusson eszünkbe, hogy Szent Ágoston is milyen világi ember volt és mekkora nagy szent lett belõle. Ha engedjük, hogy a Szentlélek alkalmassá tegyen minket (1 Kor 6:11), akkor Jézus szamárcsikója lehetünk, amelyen bevonul az emberek Jeruzsálemébe, azaz szívébe, lényének legmélyére...

Ennek ellenkezõje az, amikor az embert az ördög lovagolja meg és használja eszközként, hogy romboljon és pusztitson a szívekben meg a világban. Rajtunk áll, hogy kinek leszünk az eszköze: az Úr Jézus szamárcsikója leszünk vagy az ördög dacos, fekete paripája?...

Ima: Tudom Jézusom, hogy még mindig inkább vagyok dacos ló, mintsem alázatos szamárcsikó. Add nekem Szentlelkedet, hogy átformáljon engem és így egyre inkább alkalmas legyek arra, hogy eszközöddé váljak. Ámen.