A választottak

(Mt 22:11-14) Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve, és így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád! Az pedig hallgatott. Akkor a király ezt mondta szolgáinak: Kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.

Kik a választottak? Olyan személyek, akik eleve arra vannak rendelve, hogy üdvözüljenek? Akkor hát csak azok üdvözülhetnek, akik arra vannak predesztinálva? Nem... Szent Pál apostol világosan kifejti a Timoteusnak írt első levelében, hogy minden ember meg van híva az üdvösségre (1Tim 2:3-4)...

(1Tim 2:3-4) Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.

Tehát az a kérdés, hogy kik a választottak, és hogy mi közéjük tartozunk-e? Ehez meg kell néznünk a szentírásban, hogy milyen kiválasztottak, kiválasztottságok voltak, és kiket választott ki az Úr az üdvtörténet folyamán...

1. Az Úr kiválasztotta Ábrahámot (Ter 12:1), hogy atyja legyen mind a körülmetélteknek, mind a körülmetéletleneknek, és őbenne, ővele kezdje el az üdvtörténetet...

(Ter 12:1) Az Úr így szólt Ábrámhoz: „Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked.

(Róm 4:11)  A körülmetélés jelét mint a körülmetéletlenségben nyert hitbeli megigazulás pecsétjét azért kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hadd legyen nekik is részük a megigazulásban, és hogy atyja legyen a körülmetélteknek is.

2. Továbbá, az Úr kiválasztotta Izrael népét, hogy általa és benne készítse elő a Törvény uralma alatt (Róm 6:14), az Üdvözítő eljövetelét...

(Ez 20:5)  Ezt mondja az Úr, az Isten: Azon a napon, amelyen kiválasztottam Izraelt, s Jákob nemzetsége felé kinyújtottam a kezem, a tudtukra adtam Egyiptom földjén, kezemet esküre emelve, ezekkel a szavakkal: Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

(Lk 2:29-32) Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül népednek, Izraelnek.

(Róm 6:14) A bűn ugyanis többé nem uralkodik rajtatok, mert nem a törvény alá vetve éltek, hanem a kegyelemben.

3. Aztán kiválasztotta Izrael törzsei közül Lévi törzsét a szent szolgálatra, és Júdát meg Jeruzsálemet az Ő lakóhelyéül...

(MTörv 18:5) Mert az Úr, a te Istened őt választotta ki összes törzsed közül, hogy az Úr, a te Istened színe előtt legyen, ellássa a szent szolgálatot és áldást osszon az Úr nevében ő és fiai örökre.

(Zak 2:16) Júda az Úré lesz, mint az ő öröksége a szent földön, és ő újra kiválasztja Jeruzsálemet.

4. Majd az Úr kiválasztotta Dávidot (1Sám 16:8-12, 1Kir 8:16), és királlyá tette Izrael fölött. Trónját örökre megszilárdította (1Krón 17:12, 2Krón 7:18), hogy az ő házából származzon az Üdvözítő (Mt 22:41-45)...

(1Sám 16:8-12) Ekkor Abínádábot szólította Isai, és odavezette Sámuel elé, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. Azután Sammát vezette oda Isai, de Sámuel ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. Hét fiát vezette így oda Isai Sámuel elé, de Sámuel ezt mondta Isainak: Ezeket nem választotta az ÚR. Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik. Érte küldött tehát, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt. Akkor ezt mondta az ÚR: Rajta! Kend föl királlyá, mert ő az!

(1Kir 8:16) Attól a naptól, hogy népemet, Izraelt kivezettem Egyiptomból, Izrael törzsei közül nem választottam ki egyik várost sem arra, hogy házat építsen nekem nevem hajlékául; Dávidot választottam ki, hogy uralkodjék népem fölött.

(1Krón 17:12) Ő épít majd nekem házat, s én örökre megszilárdítom trónját.

(2Krón 7:18) ...akkor megszilárdítom királyi trónodat, amint atyádnak, Dávidnak ígértem: Izrael trónjáról nem hal ki utódod.

(Mt 22:41-45) Amíg a farizeusok együtt voltak, megkérdezte tőlük Jézus: Mit gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia? Ezt felelték: Dávidé. Ő azt kérdezte: Hogyan nevezheti akkor Dávid a Lélek által urának, amikor ezt mondja: „Így szól az Úr az én Uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet!” Ha tehát Dávid URának nevezi őt, miképpen lehet a fia?

5. Az idők teljességében, az Úr kiválasztotta a Szűzanya Máriát és az ő jegyesét, Józsefet (Mt 1:18-21), hogy a Szent Család befogadja Isten Fiát. Ők nevelték fel az Úr Jézust, az Isten Bárányát, Aki elveszi a világ bűneit (Jn 1:29)...

(Mt 1:18-21) Jézus Krisztus születésének ez a története: Anyja, Mária, Józsefnek a jegyese, még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.

(Jn 1:29) Másnap, amikor látta, hogy Jézus feléje tart, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit.

A kiválasztottságban abszolut elsőbbséget élvez a Szűzanya Mária. Ő áll legközelebb Istenhez az emberek közül. Ő Isten Anyja, istenszűlő, aki Isten Fiát hordozta a szíve alatt és, aki génjeit adta a Megváltó testének. Utána jön Szent József, az Egyház patrónusa, aki befogadta házába az Üdvözítőt, és aki az Úr Jézus gondviselő, nevelő atyja volt...

6. Aztán az Úr Jézus kiválasztotta a Tizenkettőt, az apostolokat, hogy ők legyenek az Egyház fundamentuma...

(Mk 3:16-19) Kiválasztotta tehát a tizenkettőt: Simont, akinek a Péter nevet adta, Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, Jakab testvérét, akiknek a Boanérgesz nevet adta, ami azt jelenti, mennydörgés fiai; továbbá Andrást és Fülöpöt, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot, Alfeus fiát, Taddeust és Simont, a Kananeust  és Júdás Iskáriótest, aki el is árulta őt.

(Ef 2:20) Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus...

(Jel 21:14) A város falának tizenkét alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.

                                                            

7. Majd, amikor az apostolok, eltelve a Szentlélek erejével, elkezdték küldetésük véghezvitelét, vagyis az evangélium hirdetését és az Egyház építését, akkor további választottak csatlakoztak hozzájuk. Ekkor püspököket és presbitereket állítottak a közösségek éllére. Ez így van ma is, és így lesz az idők végezetéig…

(1Tessz 1:2-4) Hálát adunk Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban, mert szüntelenül emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat és a mi Urunk Jézus Krisztusba vetett reménységetek állhatatosságát; mivel tudjuk, Istentől szeretett testvéreink, hogy választottak vagytok.

Tehát akkor kik a választottak? A választottak elsősorban azok a személyek, akiket az Úr arra rendelt, hogy általuk vigye végbe az emberiségre vonatkozó üdvözítő tervét és, akiknek az a szerep jutott, hogy sokak üdvössége érdekében szolgáljanak Isten és embertársaik előtt. Továbbá pedig, választottak mindazok, akik üdvözülnek, mert mindnyájan az evangélium hordozói és továbbadói vagyunk környezetünkben...

Amikor valaki belefog egy munkába, akkor azt valahol meg kell ragadnia, valahol el kell kezdenie... Azt, hogy hol fogja meg a mester az anyagot, ő dönti el, és az anyag nem kommentelheti a mester döntését. A fejsze sem dicsekedhet azzal szemben, aki vág vele (Iz 10:15), és az agyag se dirigálhat a fazekas kezének (Jer 18:6). Ezért szükségesek a választottak, és ezért nem lehet háborogni, kommentelni a kiválasztottság körül, a mai demokratikus metalitás szerint... 

(Iz 10:15) Vajon hősködik-e a fejsze az előtt, aki vág vele? Vajon szembeszáll-e a fűrész azzal, aki húzza? Mintha a vessző meglendíthetné azt, aki megragadta, vagy a bot fölemelhetné azt, aki nem fából való.

(Jer 18:6) Vajon nem tehetek-e úgy veletek, Izrael háza, mint ez a fazekas? – mondja az Úr. Íme, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, Izrael háza!

Ugyanakkor, ez nem jelenti azt, hogy a választottak kiváltságosak is. Példáúl, amikor a Zebedeus fiainak anyja kiváltságot kért az ő fiai számára, akkor az Úr Jézus visszautasította őket (Mt 20:22-23)...

(Mt 20:22-23) Jézus így válaszolt: Nem tudjátok, mit kértek. Kiihatjátok-e azt a poharat, amelyet én fogok kiinni? Ők így feleltek: Kiihatjuk. Erre ő ezt mondta nekik: Az én poharamat kiisszátok ugyan, de hogy ki üljön jobb és bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni. Azoké lesz, akiknek az én Atyám elkészítette.

Az Úr mindentudó és végtelen nagy hatalmú... Ezért, az Ő akarata szerint, létezik egy szent és örök hierarchia, amelyben mindenki a maga helyére kerül, oda, ahol mindenki örökre boldog lesz. Lesznek elsőkből utolsók; lesznek nagyok, akik mindenkinek szolgái; és lesznek hátul ülők, akiket előrébb ültetnek...

(Mt 19:30) Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők.

(Mt 23:11) Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok!

(Lk 14:10) Ha tehát meghívnak, menj, telepedj le az utolsó helyre. Akkor odajön majd az, aki meghívott, és ezt mondja neked: ‘Barátom! Menj följebb!’ Így tiszteletet ébresztesz az egész vendégsereg előtt.

Mit tehetünk azért, hogy választottak legyünk? A predesztináltságunk és a szabad akaratunk felfoghatatlan kombinációjának misztériuma között három dolgot tarthatunk szem előtt: 

1. Higgyünk szilárdan az evangéliumban (Mk 1:15). Aki hisz az evangéliumban üdvözül, aki nem hisz az elkárhozik...

(Mk 16:16) Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; aki nem hisz, elkárhozik.

2. Válasszuk a szűk kaput és a szűk utat (Mt 7:14), amely végül is az Úr Jézus Krisztus keresztútja...

(Mt 7:13-14) A szűk kapun menjetek be! Tágas a kapu és széles az út, amely a romlásba visz – sokan bemennek rajta. Szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet – kevesen vannak, akik megtalálják.

(Mt 16:24) Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!

3. Szentelődjünk meg Isten kegyelme által. Isten kegyelme által újuljunk meg gondolkodásunkban, szívünkben, lelkünkben és életünkben. Öltsük magunkra Krisztust...

(1Kor 6:11) Pedig néhányan ilyenek voltatok: de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által.

(Ef 4:20:23) Ti azonban nem így tanultátok Krisztust; ha valóban úgy hallottatok róla, és kaptatok  felőle tanítást, ahogyan az igaz Jézusban: vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.

Akik nem engedelmesek Istennek, és nem követik ezeket a lépéseket, még ha meg vannak is keresztelve, meglehet, hogy nem kapnak helyet a választottak között, a szentek közösségében. Sokan vannak elhívottak a keresztség által, de kevesen vannak választottak, akik meg is cselekszik a mennyei Atya akaratát (Mt 7:21; 22:13-14) ...

(Mt 22:13-14) Akkor a király ezt mondta szolgáinak: Kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.

(Mt 7:21) Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.

A választottak sok kísértésnek, veszélynek és megpróbáltatásnak vannak kitéve földi életük során, amint Krisztus is sokat szenvedett testi élete idején...

(Mt 24:24) Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, nagy jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék.

(Zsid 5:7-9) Ő testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból. És meghallgattatott istenfélelméért. Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet, és miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki.

Senki üdvössége felől nem eshetünk kétségbe, mert Isten minden embert meghívott az Ő országába. A kérdés azonban az, hogy mi eleget teszünk-e a meghívásnak, és kellőképpen jelenünk-e meg a királyi mennyegzőn?...

Uram Jézus, add Szentlelkedet, a bölcsesség Lelkét, hogy felismerjük azokat az akadályokat, amelyek alkalmatlanná tennének minket a mennyei lakomára. Ámen.
 

 

Megismerte

(Ter 4:1) Az ember megismerte feleségét, Évát, ez fogant, megszülte Kaint, és így szólt: „Isten segítségével embert hoztam a világra.”

(Ter 4:25) Ádám megismerte feleségét, és az fiút szült neki, akit Szetnek nevezett, „mert – úgymond – Isten más utódot adott nekem Ábel helyett, akit Kain megölt.”

Ez a kifejezés, hogy “megismerte”, nagyon mély értelmet rejt magában... Mi, amikor azt mondjuk valakiről, hogy megismertük, akkor leginkább arra gondolunk, hogy kiismertük annak az embernek a gondolatait, szavait, cselekedeteit, jó és rossz tulajdonságait. Itt azonban arról van szó, hogy egy férfi és egy nő, akik korábban nem ismerték egymást, házaséletükben, szerelemeskedésükben, teljes közelségből megtapasztalják, megismerik egymás testét és lelkét, különösen a testét... Két test öszetapad, egyesül, és így megtapasztalják mindazt az jót és örömet, amelyet Isten ajándékozott az embernek a szerelmeskedésben, ami aztán gyermekáldással jár. Annyira megismerik egymást, hogy a lelkükbe beleég a párja testének illata, idoma, puhasága... 

A költők és a zenészek gyakran megírják, megéneklik szerelmük testének szépségét. De amint a lelkiek magasabbrendűek a testieknél, úgy a lelki megismerés is magasabbrendűbb a test megismerésnél. Az analógia által hamar eljutunk arra a felismerésre, hogy a lélek megismerése, igazából csak belülről lehetséges, a lélekbe való behatolással, és annak átjárásával. De erre egyedül csak Isten képes, az Ő Szentlelke által, mert a Szentlélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is (1Kor 2:10). Isten Lelke az Ő igéje által, behatól az emberi lélek mélységeibe és annak ízületeibe (Zsid 4:12)...

(1Kor 2:10) Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által, mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is.

(Zsid 4:12) Mert Isten szava eleven és hatékony, áthatóbb minden kétélű kardnál, behatol és szétválasztja a lelket és a szellemet, az ízeket és a velőket, s megítéli a szív gondolatait és szándékait.

Valamikor, egy lelkigyakorlaton, azt kérdezte az előadó pap, hogy mi a házasság szentségének az alapja. Erre én sietve rávágtam, hogy a Mt 19:6, amikor az Úr Jézus kijelentette a házasság felbonthatatlanságát...

(Mt 19:6) Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.

A pap azonban nem adott nekem igazat, és azt állította, hogy a házasság szentsége valójában az Oltáriszentségben van, és annak alapításában áll fenn. Ekkor én ezt nem értettem meg... Ő kifejtette, hogy valójában a szentáldozás hasonlatos egy szerelmes egyesüléshez, amely a Vőlegény, vagyis Krisztus, és az Ő teste, vagyis a hívők között jön létre lélekben (Ef 5:31-32). A Vőlegény szerelmes a Menyasszonyába (Én 7:11-13), az Egyházába, és nászéjszakára hívja, hogy az Ő felesége legyen mindörökre (Iz 62:5)...

(Iz 62:5) Mert ahogy feleségül veszi az ifjú a szűzet, úgy vesz feleségül a te fölépítőd; és ahogy örül a vőlegény a menyasszonynak, úgy örül majd neked Istened.

(Én 7:11-13) A kedvesemé vagyok én, ő meg utánam eped. Jöjj, kedvesem! Menjünk a mezőre, szálljunk meg a tanyákon: reggel menjünk a szőlőkbe, lássuk, kihajtott-e már a szőlő, kinyílt-e a virágja, virágban áll-e a gránátalma? Ott adom neked szerelmemet!  

(Ef 5:31-32) Ezért hagyja el az ember atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek.” Nagy ez a titok, én Krisztusra és az egyházra vonatkoztatom.

Az egész Éneke éneke könyv ezt a szerelmet énekeli meg, a Vőlegény és a Menyasszony, vagyis Krisztus és az Egyház közötti misztikus szerelmet...

Ennek az ellentéte, amikor az Úr Jézus azokról szól, akik nem cselekszik a mennyei Atya akaratát (Mt 7:21-23)...

(Mt 7:21-23) Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: – Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöket? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? – Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!

Fontos megjegyeznük, hogy itt az „ismertelek” kifejezés nem egy látásbeli, köszönőviszony szerinti ismeretségre utal, hanem a legközelebbi megismerésre, vagyis belülről való lelki megismerésre. Tulajdonképpen, itt azt kell értenünk, hogy azok, akiket soha sem ismert az Úr Jézus, azok soha nem birtokolták a Szentlelket, az Atya és a Fiú Lelkét, Akit a Fiú küldött el a világba (Jn 16:7)... 

(Jn 16:7) De az igazságot mondtam: Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm.

Az ilyenfajta prófétáknál jelen van ugyan a Szentlélek, mert hiszen használják az Ő adományait, de csak mellettük van és nem bennük. Adja ugyan nekik a Szentlélek az adományokat: a prófétálást, a gyógyítás adományát, az erő adományát, stb., mert az Úr ott is arat, ahol nem vetett (Mt 25:26), azonban Isten Lelke soha sem ismerte őket belülről, szerelmes módon, betöltve az ő szívüket, lelküket. Mivel ezek nem cselekszik a mennyei Atya akaratát, ezért a Szentlélek megszomorodik, visszavonul és nem vesz szálást bennük...

(Mt 25:26) Az ura azt válaszolta neki: Te gonosz és lusta szolga! Tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem, és gyűjtök onnan, ahová nem ültettem.

(Ef 4:30) És ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki az ő pecsétje rajtatok a megváltás napjára.

Egy alkalommal, eljött hozzánk egy híres evangelizátor, és imádkozott az imacsoportunk tagjaiért. A Szentlélek nagyon kiáradt, és több testvérnél különböző megnyilvánulások történtek, amelyek jelezték a Lélek kiáradását. Én azonban akkor nem éreztem semmit... Az egyik testvér körbe-körbe forgot, behúnyt szemmel. Később elmondta nekünk, hogy érezte, amint a Szentlélek nagyon közel van őhozzá, és égeti őt, mint a parázs a kürtöskalácsot. Ezért ő forogni kezdett, hogy szimbólikus módon, minden oldalról "süsse" őt meg a Szentlélek tüze. Ekkor irigykedve hallgattam őt. Bezzeg neki... Ma azonban inkább figyelmeztetném őt, hogy bizony ez nem jó jel. A Szentlélek nem kivülről kell égessen minket, hanem belülről, mert ahogyan a szerelmespár megismeri egymást belülről, úgy a Szentlélek is belülrõl ismer meg minket, belülről égeti szívünket, lelkünket. Ha csak kivülről sütötte őt a Szentlélek, akkor nincs-e valami gond az ő életében, ami miatt a Szentlélek nem tölti be az ő szívét és lelkét?... Meglehet, hogy a Szentlélek adja neki kivülről adományait, azonban nem tölti be az ő szívét, vagyis nem birtokolja a Szentlelket. Persze, ez csak egy feltételezés részemről, ami csak erre az egy esetre vonatkozik. És azóta ki tudja hogyan állnak a dolgok nála...

Életünk célja bensőségesen egyesülni Istennel, ami úgy történik, hogy betöltekezünk Szentlélekkel. Ha Istenéi nem leszünk, akkor hiába éltünk... Kérjük a bölcsességet, hogy felismerjük és megcselekedjük a mennyei Atya akaratát. Törekedjünk arra, hogy elnyerjük a Szentlélek kegyelmét, a mi üdvösségünk zálogát (Ef 1:13-14)...

(Ef 1:13-14) Benne kaptátok meg ti is a megígért Szentlélek pecsétjét, miután hallottátok az igazságról szóló tanítást, üdvösségetek evangéliumát, és hittetek benne. Ő a foglaló örökségünkre, arra, hogy teljesen megváltva az övéi legyünk az Isten fölségének dicsőségére.

(Ef 1:13-14, Károli) A kiben ti is, minekutána hallottátok az igazságnak beszédét, idvességetek evangyéliomát, a melyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Lelkével, A ki záloga a mi örökségünknek Isten tulajdon népének megváltatására, az Ő dicsőségének magasztalására.

Uram Jézus, hála és dicsőség Neked, hogy kiengeszteltél minket a mennyei Atyával, és Benned élhetünk a Szentlélek által. Áraszd ki szívünkben bőségesen a Szentlelket. Ámen.

 

Szent Pál intelmei a filippiekhez írt levelében

(Fil 1:27) Éljetek hát Krisztus evangéliumához méltóan.

(Fil 2:3-4) Semmit se tegyetek vetélkedésből vagy hiú dicsőségvágyból! Inkább mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak. Senki ne keresse csak a maga javát, hanem a másét is.

(Fil 2:12) Kedveseim, ti mindig engedelmesek voltatok, félve-remegve munkáljátok hát üdvösségeteket.

(Fil 2:14-16) Zúgolódás és huzavona nélkül tegyetek meg mindent, hogy kifogástalanok és tiszták legyetek, Istennek ártatlan gyermekei a gonosz és romlott nemzedékben, amelyben úgy kell ragyognotok, mint a csillagoknak a mindenségben. Ragaszkodjatok az életet tápláló tanításhoz.

(Fil 3:1) Egyébként, testvéreim, örüljetek az Úrban.

(Fil 3:2-4)  Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a kontár munkásoktól, óvakodjatok a megcsonkítottaktól. A körülmetéltek ugyanis mi vagyunk, akik Isten Lelke szerint szolgálunk, akik Krisztus Jézusban dicsekszünk, s nem a testben bízunk, bár magam a testben is bizakodhatnék.

(Fil 3:14-15) Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban. Mi, a tökéletesek, gondolkodjunk így!

(Fil 3:16)  ...amit már elértünk, abban tartsunk ki.

(Fil 3:17 ) Testvérek, kövessétek a példámat mindnyájan!

(Fil 4:4) Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek.

(Fil 4:6) Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt.

(Fil 4:8-9) Egyébként, testvéreim, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tisztességes, igazságos, ami ártatlan, kedves, dicséretre méltó, ami erényes és magasztos. Amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok és példámon láttatok, azt váltsátok tettekre, s veletek lesz a béke Istene.

A bölcsesség kezdete az Úr félelme

(Péld 1:7) A bölcsesség kezdete az Úr félelme. A balgák a bölcsességet és az intést megvetik.

(Péld 9:10-11) A bölcsesség kezdete az Úr félelme, s a Szentnek ismerete okosság, mert általam sokasodnak napjaid, és lesz még több életéved.

(Zsolt 111:10) A bölcsesség kezdete az Úr félelme, helyesen gondolkodik mindenki, aki aszerint cselekszik; dicsérete megmarad örökkön örökké.

(Sir 1:16) A bölcsesség kezdete az Úr félelme. Ezt az Úr a hívőkkel együtt, anyjuk méhében teremti, a kiválasztott nőkkel együtt jár, s az igazakban és a hívőkben megnyilvánul.

Mi a bölcsesség? A bölcsesség, a Szentlélek egyik ajándéka. Az Úr Jézusról így jövendölt Izajás próféta...

(Iz 11:1-3) Vessző kél majd Jessze törzsökéből, és hajtás sarjad gyökereiből. Rajta nyugszik az Úr lelke: a bölcsesség és az értelem lelke, a tanács és az erősség lelke, a tudásnak és az Úr félelmének lelke; és kedve telik az Úr félelmében.

 

Ebben az igerészben hét ajándékot találunk: bölcsesség, értelem, jótanács, erősség, tudomány, istenfélelem és jámborság (kedve telik...).
 

A bölcsesség ajándéka

A bölcsesség ajándékának néhány meghatározása:

1. „A Szentlélek első és legnagyobb ajándéka a bölcsesség, amely a magasból kapott fény: különleges részvétel Isten misztikus és fenséges ismeretében. Ebből a magasabb szintű bölcsességből egy újfajta, szeretettel átitatott megismerés fakad, amelynek segítségével a lélek közelebb kerül az isteni dolgokhoz. A bölcs tudás emellett megadja nekünk azt a különleges képességet, hogy az emberi dolgokat Isten fényességében szemléljük, és az ő mércéjével mérjük. Ez az ajándék megvilágosítja a keresztény embert, aki így belelát a világ dolgaiba. A teremtés valódi értékeit senki más nem képes úgy felismerni, mint az, aki Isten szemével néz a világra. ( Forrás: Szentlélek ajndékai - Magyar Kurir)

2. A bölcsesség lelke: A bölcsesség a dolgok helyes értékelését jelenti, amelyet nem zavar meg a földi dolgok vonzása, és így az ember, a bölcsesség lelke által, a múló dolgokat nem helyezi Isten és a lelki dolgok elé. A bölcsesség ismeri a jézusi mondást: „mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkének kárát vallja”. Nem veti meg a teremtett világot, földi feladatait, hiszen a bölcs ember tudja, hogy ezek által jut el Istenhez, de az Egyház egyik könyörgése szerint, úgy használja a földi dolgokat, hogy közbe ne veszítse el az örökkévalókat. A bölcsesség lelke nyíltságra képesít Istennel és az emberekkel szemben. Készséget ad az igazság elfogadására és életünk megalapozására. ( Forrás: Ft.Darvas-Kozma József esperes-plébános prédikciója, 2005 Pünkösdjén, a Csíkszeredai Szent Kereszt Főplébánián)

Megfigyelhetjük, hogy a bölcsesség ajándékát, a szentírás szerint, az istenfélelem ajándéka előzi meg. Az istenfélelem nem valamiféle rettegő félése az Istennek, mert az az ördögökre jellemző, hanem egy felelõs tudat, józan felismerés és kellő, alázatos tisztelet, amellyel felemeljük szívünket a mi örökkön élő, szerető és gondviselő Istenünkhöz, hatalmas égi Királyunkhoz.

 

A kerügmatikus evangelizáció

Ma egyesek a kerügmatikus evangelizáció mellett kardoskodnak, - szembeállítva azt a hitoktatásal, a katekézissel - amely által, őszerintük, erõteljesen és hatékonyan adják át az örömhírt a kerügma pontjai álal.

Ezek a pontok a következők:

1. Isten szeretete;

2. A bűn;

3. A megváltás;

4. A hit és megtérés;

5. A Szentlélek;

6. A közösség.

A kerügma hirdetése, az egyik kerügmatikus evangelizációs közösségben a következőképpen lett meghatározva:

„A kérügma tartalma nem lehet más, mint Jézus és az apostolok kérügmája a saját üdvösségtörténeti értelmezési helyzetükben. Nem tehetünk hozzá, és nem vehetünk el belőle semmit: Jézus áll a kérügma középpontjában!

1. Isten személyesen szereti az embert, akit jónak alkotott. Engem szeret.

2. Csakhogy ezt nem tapasztalom, mert elszakadtam Istentől. Ez a bűn, mely rám telepedve fogva tart.

3. Isten elküldte a Fiút, Jézust, hogy megmentse a bűnöst. Halála és feltámadása győzelmet szerzett a bűn felett, megdicsőülése megnyitotta az Istenhez visszavezető utat.

4. A felkínált üdvösséget, mint ígéretet a hitemmel fogadom be, és életem gyökeres megváltoztatásával, a megtéréssel indul el, melyben Jézust ismerem el Úrnak felettem.

5. A Szentlélek a hívők számára tartogatott ajándék, aki a bensőmbe kiáradva alakít át. Ez az újjászületés Isten Országára.

6. A közösség nem csupán következménye a kérügmának, hanem része: helyreáll a bűn által széttört egység és szeretet körülöttem.

A kérügma természete megköveteli, hogy elköteleződést kiváltó örömhírként jelentsük be! Ha csupán tanítunk a „hitigazságokról”, nem hirdetünk örömhírt. Világos számunkra, hogy a magyar egyházban a kérügma nagy hiánycikk. A nálunk tanult evangelizátorok egyértelmű jellemzője, hogy kérügmatikus mentalitásúak.” ( Forrás: Szent András Evangelizációs Iskola).

 

Rossz tapasztalataim

A fentiekkel az a rossz tapasztalatom, hogy gyakorlatilag, egy teljesen világias mentalitású ember, nagyon rövid idő alatt, örömmel ismeri meg és fogadja be Isten szeretetét, elméletileg átfutja a bűn, a megváltás, a hit és megtérés témáját, részesül a Szentlélek kiáradásában és a végén, jó esteben, még egy krisztusi közösségbe is elkezd járni. Aztán, amint már több esetben is láttam, néhány év közösségi élet után, kezdenek előjönni a problémák: a testvérke kibérmálkozik az Egyházból és elmegy egy szektába; a testvérke egy baráttal, barátnővel jelenik meg a közösségben, akivel persze paráznaságban, vadházasságban él; a testvérke téves eszméket, hitelemeket kezd magáévá tenni, amelyek nem egyeznek az Egyház tanításával; a testvérke nem tanúsít legcsekélyebb együttérzést sem a betegek, szegények és az elesettek iránt; vagy a testvérke a pénz és az önmegvalósítás után kezd rohanni...

Akkor, hogyan is állunk a kerügmatikus evangelizációval? Tényleg nem jó, és tényleg nem kell az evangelizációban a hitigazságokat tanítani, jól leszögezni? A hitigazságok, a katekizmus, a dogmák tanítása tényleg nem szükséges az evangelizációhoz?... Ha nem szögezzük le jóelőre az Istennel kötött örök szövetség követelményeit, akkor a megtért ember hogyan tudatosítja, hogy mire is köteleződött el?...

 

Egy teljesebb evangelizáció?

Énnekem megadatott az a nagy ajándék, hogy a megtérésem, Isten közvetlen fenyítése által történt meg. A saját életemben történő félelmetes események által felismertem, hogy Isten ott van fölöttem az égben, és vele nem lehet packázni. Vagy megtérek, vagy elveszek… Rettegésben, félelmekben, kételyekben éltem hónapokig, amíg annyira meg nem tértem, hogy elkezdjem keresni Istent az Írásokban. Csak hosszú idő után ismertem fel Isten szeretetét… Aztán Isten szeretete és irgalma vezetett el a bűnbánatra (Róm 2:4). Majd a bűnbánat vezetett el lassan a megtérés fokozatainak lépcsőjéhez. Valójában, ekkor kezdődött el az igazi istenes életem és a kegyelem általi megszentelődésem. Tehát, ha nincs jó alapozás, akkor nincs amire egy tiszta és szilárd hit kialakuljon a hívőben.

 

Ha nem ismerjük meg az Isten félelmét, akkor fennáll a veszélye annak, hogy kialakul bennünk egyfajta vallásos, bennfentes, szenteskedő arcátlanság, amelyben arra vetemedünk, hogy Istent egyfajta “havernak” gondoljuk, akit esetleg vállon is veregethetünk. Az istenfélelem ajándéka elvezet minket arra a bölcsességre, amely az értelem és a tudomány ajándékaival karöltve, segít felfognunk, hogy ki is valójában Isten. Ő az, Aki megteremtett minket, megváltott minket, Aki gondunkat viseli, szeret és meghív minket országába, az örök boldogságba...

 

A kerügmatikus evangelizáció jó és élettel telített módszer, amely gyors és hatékony lehet az örömhír továbbadásában, de szerintem ott kellene legyen előtte az istenfélelem, és ott kellene legyen utána a katekézis, a hitoktatás is. Aki csak az érzelmeivel hisz, de értelmével nem, az könnyen áteshet egyfajta “vidám vasárnapos” testi álvallásosságba, amelyben a vallásosság látszata ugyan megvan, de ereje nincs...

(2Tim 3:5) A vallásosság látszatát viselni fogják ugyan magukon, de megtagadják annak erejét. Az ilyeneket kerüld!
 

Manapság sokan egyfajta "cuki egyházat" akarnak, aki mindenkinek mosolyog, és mindenkivel kedves. Manapság sokan egy "tánci-tánci egyházat" akarnak, amelyben folyton egyfajta vallásos bulizás, dinamika és fesztivál van. Manapság sokan egy "humánus egyházat" akarnak, ahol megértik és elfogadják az ember bűneit, paráznaságát, házasságtörését meg fajtalanságát, a bűnös emberrel együtt. Manapság sokan egyfajta pankeresztény, "ökumenikus egyházat" akarnak, ahol nem számít mi az isteni igazság, hanem csak az, hogy miben egyezhetnek meg maguk között. De ezek csak mind az igaz hit fokozatos elhagyása, a vallsosság kiüresedése, elvilágiasodása és testiessé válása...

 

Vajon lesz-e még hit a földön, amikor az Emberfia visszatér? - kérdezi az Úr Jézus. Hát tegyünk róla, hogy legyen... A vallásosságban válasszuk mindig azt, ami szent, komoly, hiteles, józan, hagyományra alapuló, mértékletes, önmegtartóztató, fegyelmezett, engedelmes, alázatos, irgalmas, nagylelkű és szeretetteljes. Óvakodjunk azoktól, akik a II. Vatikáni Zsinat nevében hájdászkonak, nagyokat mondanak, mindent megújítanak, mindent összezagyválnak és kiforgatnak. Nem a módszerek, nem a dinamikák, nem a nagyot mondások, nem a templomban táncolások újítják meg az Egyházat, hanem az istenfélelemmel megélt életszentség... 

 

Nézzünk Szent Bernadette szemébe, és értsük meg tekintetének szomorúságát és mondanivalóját: Óh, ti szegény bűnösök!... Óh, ti balgák, akik a világhoz igazodtok!... Szűzanyánk, Mária, Istennek Szent Anyja, könyörögj érettünk bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
 

Urunk és Istenünk, mennyei Királyunk! Szent vagy, szent vagy, szent vagy! Dicsőséged betölti a mennyet és a földet! Hozsánna a magasságban! Ámen.

 

 

 

Feddhetetlenek legyünk

(Ef 1:3-6) Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával Krisztusban. Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában.

A testvéri beszélgetésekben legtöbbször a krisztusi közösség dolgai és problémái kerülnek szóba. Egy idő után, egyre inkább megfogalmazódott bennem, hogy a legfontosabb dolgokra kellene koncentrálnunk, és nem elvesznünk jelentéktelen részletekben, vagy a másodrangú kérdésekben. Ekkor szilárdult meg bennem a következő irányelv: Nem az a mi elsődleges feladatunk, hogy evangelizáljunk, hanem az, hogy szentekké váljunk. Ha szentekké válunk, akkor az életünk is evangelizál. Ha nem, akkor a szavaink hiteltelenek. A hegyi beszédben, az Úr Jézus ezt hagyta ránk (Lk 5:48)...

(Lk 5:48) Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!

Ez a parancsolat pedig az ószövetségben gyökerezik...

(Lev 11:44) Legyetek szentek, mert én szent vagyok!

(1Pét 1:14-16) Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, hanem – mivel ő, a Szent hívott el titeket – ti is szentek legyetek egész magatartásotokban, mert meg van írva: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok.”

 

Az evangelizáció a mi megszentelődésünknek következménye kell hogy legyen és annak hatása. Ezért is olvassuk az evangélium legvégén az evangelizáció küldetésének parancsát (Mt 28:19-20)...

(Mt 28:19-20) Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.”

Az evangelizáció, legyen az aktív: szóval, tettel vagy írással, vagy passzív: tanuságtevő életvitel, személyes kisugárzás, stb., csakis akkor hiteles, ha ott áll mögötte az életszentség...

Ma igen sok szó esik az Egyházban lévő feszültségekről, tévedésekről, tévtanításokról, eretnekségekről, botrányokról, stb. Egyesek célúl tűzték ki magunknak a harcias kereszténységet és az Egyház védelmét. Az ilyenek külöböző neveket vesznek fel maguknak, mint pl. „az Egyház harcosai” vagy „Krisztus miliciája”, stb. Vajon ez lenne a megoldás? Vajon az lenne a mi elsődleges feladatunk, hogy küzdjünk egyházi előljáróink ellen, akiket tévedés ejtett meg?...

Szerintem ma is változatlanul az a feladatunk, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk az Egyházban. Igen, de hogyan?.. 

Néhány szempont, amire gondolhatunk:

1. Először is bensőségesen kell ismernünk a Szentírást, az Egyház tanítását, a Hitletéteményt, amely a Katolikus Egyház Katekizmusában van összefoglalva, és hitünk összefüggéseit, amelyek mindenben eligazítást adnak;

2. Az Úr Jézus, az utolsó vacsorán, amit nagycsütörtökön ünneplük meg, megalapította a papságot, vagyis az egyházi rendet és az Oltáriszentséget. Ez az Egyház legbensőségesebb szobája... Ide az Úr Jézus nem hívott meg minden népet, vallást, sem a nőket, sem a muzulmánokat, sem a buddhistákat, mégcsak a Szűzanyát sem, hanem csakis a kiválasztott apostolokat, akik egytől-egyig férfiak voltak... Mi Krisztusra és az apostolokra épültünk rá, az apostoli folytonosság szerint. Aki felrugja az apostoli alapot, annak folytonosságát, az felrugja a Hiszekegyet, az apostoli folytonosságot és implicit a szentségeket is. Az ilyen ember homokra építi házát (Mt 7:26)...

(Mt 7:26) Mindaz pedig, aki hallgatja e szavaimat, de nem váltja tettekre azokat, hasonlít a balga emberhez, aki a házát homokra építette.

(Ef 2:20) Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus...

3. A házasság és a család kérdésében nem az a lényeg, hogy elválhatunk-e, érvényleteníthetjük-e a házasságunkat, vagy hogy újraházasodhatunk-e, és aztán szentségekhez járulhatunk-e. Az a lényeg, hogy a Szent Család eszményének megvalósítására van elhívásunk, amely Krisztus és az Egyház viszonyához hasonúl (Ef 5:32). Ha pedig valamilyen tragikus körülmény miatt ez nem sikerült, akkor elváltként, a szüziesség eszményét kell megvalósítanunk (1Kor 7:1-11)...

(1Kor 7:1-11) A leveletekre ezt válaszolom: Jó, ha az ember asszonnyal nem érintkezik. A kicsapongás veszélye miatt azonban legyen csak minden férfinak felesége és minden asszonynak férje. A férfi teljesítse házastársi kötelességét feleségével szemben, hasonlóképpen az asszony is férjével szemben. Az asszony testével nem maga rendelkezik, hanem a férje, éppígy a férfi testével sem ő rendelkezik, hanem a felesége. Ne tartózkodjatok egymástól, legföljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy azt imádsággal töltsétek. Azután térjetek vissza egymáshoz, nehogy a sátán megkísértsen benneteket, mivel nem tudtok megtartóztatásban élni. Ezt engedményként mondom, nem parancsként. Szeretném ugyanis, ha mindnyájan olyanok volnátok, mint én magam, de hát mindenki saját ajándékát kapta Istentől, az egyik ilyet, a másik olyat. A nem házasoknak és az özvegyeknek ezt mondom: Jó, ha úgy maradnak, mint én is. De ha nem tartóztatják meg magukat, kössenek csak házasságot, mert jobb megházasodni, mint égni. A házasoknak meg nem én parancsolom, hanem az Úr: A feleség ne hagyja el férjét. Ha mégis elhagyná, maradjon férj nélkül, vagy béküljön ki férjével. A férfi se bocsássa el feleségét.

(Ef 5:32) Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom.

Ja, hogy ez egy nagyon nehéz dolog? Hát az, de a régi szenteknek sem volt könnyű... Gondoljunk mindig arra, hogy ők fognak megítélni minket. Vagy talán berzenkedünk, mint ahogyan a zsidók is tették egykor? (Mt 19:10)...

(Mt 19:10)Tanítványai így szóltak hozzá: – Ha így áll a férfi dolga az asszonnyal, akkor jobb nem megházasodni.

4. A homoszexualitás kérdésében, a hitetlenség és a tudatlanság miatt, sokan agymosottak lettek. Bevett társadalmi norma lett, sőt világi jog és törvény, az aktív homoszexualitás, ami valójában égbekiáltó bűn. Hiszem, sőt, tapasztalatból tudom, hogy a homoszexuális hajlam egy démoni befolyás, az ember démon általi leuralásának következménye. Ez jelentkezhet már egészen kicsi korban, egy rossz szellemi családi örökség miatt, vagy lehet személyes bűn következménye, ami által az ember ennek a kiszolgáltatottságnak rabja lesz. Ha valaki elszakad Istentől, akkor Ő megengedi, hogy az ember ki legyen szolgáltatva gyalázatos szenvedélyeinek...

(Róm 1:23-27) A halhatatlan Isten fölségét fölcserélték a halandó ember, a madarak, a négylábúak és a csúszómászók képmásával. Ezért Isten szívük vágya szerint kiszolgáltatta őket a tisztátalanságnak, hadd gyalázzák meg saját testüket. Isten igazságát hamissággal cserélték fel, s inkább a teremtmény előtt hódoltak, mint a Teremtő előtt, aki mindörökké áldott. Ámen. Ezért szolgáltatta ki őket Isten a saját gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik a természetes szokást természetellenessel váltották fel. A férfiak hasonlóképpen abbahagyták az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, vagyis férfi férfival űzött ocsmányságot.

Homoszexuális hajlama van valakinek? Nem az a kérdés, hogy mit érez, vagy milyen jogai vannak az állam vagy az egyház törvényei szerint, hanem az, hogy törekedik-e a tiszta, szent és feddhetetlen életre...

5. Ma sokan törekednek az egységre a keresztények közötti kapcsolatokkal, az ökumeniával, vagy egy tágabb értelemben vett ökumeniával: a szinkretizmussal, a világvallások közötti egységgel (az assziszi békeima egység). Keresik az egységet a protestánsokkal, összeboronálva búzát, konkolyt, vagy keresik az egységet a többi világvallásokkal, odacsempészve a kisjézuskát a Buddha szobor, a menora és a muszlim imafűzér közé, egy világbéke nevében. De a mi életünkben nem a világbéke a lényeg, hanem az, hogy megvalljuk-e, hogy az Úr Jézus Krisztus az élő Isten Fia, Aki valóságos Isten és valóságos ember, az egyetlen Megváltó és Üdvözítő, Aki egyedül közvetítő Isten és ember között (Tim 2:5). Ha nem, akkor nincs békesség, mert Jézus Krisztus azért jött a világba, hogy lerombolja az ördög munkáit (1Ján 3:8), ami a hitetlenség, az istentelenség és a pogányság. Nincs békességük az istenteleneknek! - mondja a próféta (Iz 48:22)...

(Iz 48:22) Nincs békességük az istenteleneknek – mondja az Úr ( v.ö. Iz 57:21).

(Tim 2:5) Hiszen egy az Isten, és egy a közvetítő is Isten és az emberek között: az ember Jézus Krisztus...

(1Ján 3:8) Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög művét romba döntse.

6. Ma sokan hisznek egyképpen az Úr Jézusban, sokan evangelizálnak, de rosszul hisznek és rosszul evengelizálnak. Gonosz dolgokat művelnek, eretnekségek felé hajlanak, egyoldalúan, önfejű módon hisznek, megtagadják a hitigazságokat, elhagyják Krisztus igaz Egyházat, az élő vizek kifogyhatatlan vízesését holmi mérgezett pocsolyákért (Iz 47:10-11) és megélhetést, pénzkeresetet fabrikálnak a vallásosságból (1Tim 6:5). Szent Pál arra int minket, hogy az ilyenektől óvakodjunk (Tit 3:10). Nem mindenki, aki mondja: Uram, Uram! megy be a mennyek országába (Mt 7:21)...

(Ez 47:10-11) Partján halászok állnak. En-Gadditól En-Eglajimig hálókat vetnek ki. Olyan tömérdek és sokfajta hala lesz, mint a Nagy Tengernek. Ingoványai és mocsarai azonban nem lesznek egészségesek, hanem sógödrökké válnak.

(Mt 7:21) Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.

(1Tim 6:5) ...és olyan bomlott agyú, igazságot elferdítő embereknek torzsalkodása származik, akik a vallásosságot jövedelmi forrásnak tekintik.

(Tit 3:10) Az eretnek embert egy-két intés után kerüld...

7. Az életszentség receptje egyszerű: igazság, irgalmasság és alázat (Mik 6:8). Utána jön a szeretet (Jn 13:34, 1Ján 3:11), az egyszerűség, a gyermeki lelkület (Mt 18:3) és a szegények meg az özvegyek gyámolítása (Jak 13:34)...

(Mik 6:8) Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kiván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.

(Mt 18:3) Bizony, mondom nektek: ha meg nem tértek és nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába.

(Jn 13:34) Új parancsolatot adok nektek: szeressétek egymást! Azzal a szeretettel szeressétek ti is egymást, amellyel szerettelek benneteket!

(Jak 1:27) Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól.

(1Ján 3:11) Mert ez az az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást...

Rendezzük dolgainkat Isten igazságában, a mennyei Atya akarata szerint, legyünk irgalmasok és elnézők egymás iránt, rendeljük magunkat alá feletteseinknek, mérjük magunkat az egyszerű emberekhez, törekedjünk szeretni minden embert, hagyatkozzunk gyermeki lelkülettel Isten gondviselésére és törekedjünk segíteni a szegényeknek, a szükölködőknek meg a magányosoknak. Ha ezeket tesszük, akkor már evangelizáltunk is. És ha mindezek mellett még szóban, tettben vagy írásban is evangelizálunk, akkor tényleg leteszünk valamit az asztalra Isten országáért... De ottmarad a nyugtalanító kérdés: Vajon mi feddhetetlenek vagyunk?...

Uram Jézus, tudom, hogy egykor majd kiértékelsz engem, és megszámolod talentumaimat meg mináimat. Kérlek légy irgalmas hozzám, hogy feddésed elviselhető legyen. Ámen. 

 

 

Meztelenséged szégyene

(Jel 3:17-18) Mert azt mondod: „Gazdag vagyok, és igen sok kincsem van, nem szorulok rá semmire”, és nem tudod, hogy nyomorult és szánalmas vagy, szegény, vak és meztelen, tanácsolom neked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált színaranyat, hogy meggazdagodj; ölts fehér ruhát, hogy ne legyen látható meztelenséged szégyene; s végy gyógyírt, hogy bekend a szemed, és láss.

A meztelenség ősi szimbólum a szentírásban, amely megjelenik az első könyvtől az utolsóig... Már a biblia első lapjain találkozunk vele (Ter 3:10), hogy aztán még markánsabban láthatssuk azt Noé esetében, aki megrészegedve, meztelenül aludt a sátrában (Ter 9:20-21). Később, a meztelenség fogalma egyre inkább lelki értelmet kap, ahogyan azt a Jelenések könyvében is láthatjuk (Jel 16:15)...

(Ter 3:10) Az így válaszolt: „Hallottam szavadat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok, ezért elrejtőztem.”

(Ter 9:20-21) Noé aztán, mint földművelő ember, elkezdett szőlőt ültetni. Ivott a borból, lerészegedett, és meztelenül feküdt a sátrában.

(Jel 16:15) Íme, úgy jövök, mint a tolvaj! Boldog az, aki virraszt, és őrzi ruháját, hogy meztelenül ne járjon, és ne lássák a szégyenét!

Mivel Ádám minden ember test szerinti atyja, Noé pedig az új világ, a Vízözön utáni világ atyja, ezért ezek a képek prófétikus jellegűek, amelyek kihatnak az egész emberiségre. Úgy gondolom, hogy a meztelenség fogalmának megértéséhez, ki kell előbb ellemezni Noé esetének szimbólumait...

1. Noé sátra

Noé sátra az ember evilági, testi életét szimbolizálja. Minden ember teste és földi élete hasonlatos egy sátorhoz (2Kor 5:1-3, 2Pét 1-14), amelyben az ember eltölti élete evilági, „hiábavaló napjait” (Préd 9:9)...

(2Kor 5:1-3) Tudjuk ugyanis, hogy ha ez a mi földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk hajlékot, nem kézzel alkotott, örök házat az égben. Azért is sóhajtozunk ebben a testben, mert vágyakozunk felölteni rá égi hajlékunkat, hogy ha le is kell vetkőznünk, mezítelennek ne bizonyuljunk.

(2Pét 1:14) ...mert biztos vagyok abban, hogy közel van sátram lebontása, mint ahogy ezt a mi Urunk Jézus Krisztus is értésemre adta.

2. Az alvás

Lelki szemponból, az alvás, az evilági dolgokba való belefeledkezést, az elvilágiasodást, és az Úr Jézustól és az isteni dolgoktól való elidegenedést szimbolizálja...

(Mt 26:40) Ezután odament a tanítványokhoz, és alva találta őket. Azt mondta Péternek: „Így hát nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem?”

(1Tessz 5:6-8) Ne aludjunk hát, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok. Az alvók éjjel alszanak, a mulatozók éjjel részegeskednek. Mi azonban, akik a nappaléi vagyunk, legyünk józanok s öltsük fel a hitnek és a szeretetnek páncélját, sisak gyanánt meg az üdvösség reményét.

3. A meztelenség

Lelki szemponból, a meztelenség, az eredeti bűn által eltorzúlt, szeplősitett lelki testünkre utal. Az eredeti bűn előtt, az eredeti szentség állapotában, az ember nem szégyelte testi és lelki meztelenségét (Ter 2:25). A bűnös ember azonban elrejtőzik Isten és embertársai elől (Ter 3:8), egyfajta lelki elfordulással és a titkos, gonosz gondolataival (Ter 3:10-11). Az új ember pedig (2Kor 5:17), betekarja meztelenségét Krisztusban, a kegyelem ruházatával...

(Ter 2:25) Az ember és a felesége mezítelenek voltak mindketten, de nem szégyellték magukat.

(Ter 3:8) S amint meghallották az Úr Isten szavát, aki a kertben járkált az alkony hűvösén, az ember és a felesége elrejtőztek a kert fái közé az Úr Isten színe elől.

(Ter 3:10-11)) Az így válaszolt: „Hallottam hangodat a kertben, és féltem, mert mezítelen vagyok, ezért elrejtőztem.” Erre megkérdezte tőle: „Ki adta tudtodra, hogy mezítelen vagy? Talán ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam neked, hogy ne egyél?”

(Kol 3:12) Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet.

4. A részegség

Lelki szemponból, a részegség az isteni bölcsesség, a józanság és a lelki erő elvesztését jelenti, vagyis az ember bűnös lelki állapotát...

(Zsolt 107:27) Imbolyogtak, tántorogtak, mint a részegek, bölcsességük egészen odalett.

(Iz 24:20) Tántorog a föld, mint a részeg, düledezik, akár egy kunyhó. Ránehezedik a vétke, elesik, nem is kel föl többé.

(Iz 29:9) Álmélkodjatok és bámuljatok! Támolyogjatok és ingadozzatok! Legyetek részegek, de ne a bortól, tántorogjatok, de ne a mámorító italtól!

A szimbólumok megértése után gondolom, hogy nyilvánvaló, mit jelent virrasztani és vigyázni a lelki ruháinkra. A bűn megrészegíti az ember lelkét, és sötétségbe vezeti. A részegség és a sötétség pedig lelki álmot hoz az ember szemére. Ezen álom öntudatlansága az, ami a lelki ruházat elvesztéséhez vezet. Mindezek pedig szégyenbe és megcsúfoltatásba viszik az embert Isten és a szentek közössége előtt…

*

A fenti figyelmeztetések leginkább a mai napokra szólnak... Ugyanis manapság, pont azok, akiknek a hitet kellene őrizniük és továbbadniuk, azok lettek részegek és alszanak lelkileg részegségükben. Arra használják teológiai tudományukat, vallási képzettségüket, egyházi hatalmukat, hogy megmagyarázzák a megmagyarázhatatlant, amire egy kisgyerek is egyből rávágja, hogy “meztelen a király”. Ezek elámítják és elhitetik a bizonytalanokat, a lélekben gyengéket, az ingatagokat, beadva nekik, hogy a súlyos, sőt az égbekiáltó bűnök is elfogadhatóak Isten színe előtt, merthogy az idők megváltoztak…

Ezek Péter apostol szavai szerint álmodozók, viharvert fellegek (2Pét 2:17), akik nagy veszedelemre mennek:

5. A tévtanítók sorsa

A tévtanítók sorsa, az ószövetségi hamis próféták és a bukott angyalok sorsa, vagyis a kárhozat...

(2Pét 2:1-19) Akadtak azonban a nép között hamis próféták is, amint közöttetek is lesznek tévtanítók, akik kárhozatos eretnekségeket terjesztenek, megváltó Urunkat megtagadják és gyors pusztulást zúdítanak magukra. Számosan szegődnek társukul a kicsapongásban, és miattuk becsmérlik majd az igaz utat. Kapzsiságukban hízelgő szavakkal ki is fosztanak majd titeket. De régóta készen áll már számukra az ítélet: kárhoztatásuk nem alszik el. Hiszen a vétkes angyaloknak sem kegyelmezett Isten, hanem sötét alvilági mélységekbe taszította őket, hogy őrizetben maradjanak az ítéletig. Nem kegyelmezett a régmúlt világnak sem, hanem csak Noét, az igazság hírnökét mentette meg hetedmagával, amikor az istentelenek világára zúdította a vízözönt. A szodomaiak és gomorraiak városát is elhamvasztotta és végpusztulással büntette, intő például azok számára, akik a jövőben gonoszat tesznek. De az igaz Lótot, akit a zabolátlan kicsapongók életmódja meggyötört, kimentette. Az igaz ugyanis közöttük lakott, látta és hallotta őket, és jámbor lelkét napról napra gyötörték gaztetteik. Bizony ki tudja ragadni az Úr az istenfélőket a kísértésből, a gonoszakat viszont kínok közt tartja meg az ítélet napjára, elsősorban azokat, akik tisztátalan testi vágyba merülve élnek és a felsőbbséget megvetik. Vakmerők és önhittek ők, akik nem átallják a magasztos lényeket káromolni, noha az erőben és hatalomban kiválóbb angyalok nem hoznak ellenük az Úr előtt kárhoztató ítéletet. Ezek azonban, akárcsak a természettől elfogásra és levágásra szánt állatok, azt káromolják, amit nem ismernek. El is pusztulnak majd, éppúgy mint azok, és ezzel megkapják gonoszságuk jutalmát. Élvezetnek tartják a mindennapos mulatozást: gyönyörökben szétfolyó piszok- és szennyfoltok, akik azzal szórakoznak, hogy tévútra vezessenek titeket akkor is, amikor veletek lakmároznak. Szemük házasságtörő vággyal teli, és éhes a bűnre. Az ingatag lelkeket megtévesztik. Szívük kapzsiságra szokott. Az átok fiai ők! Elhagyták az egyenes utat és eltévedtek. Bószor fiának, Bálámnak útját járják, aki igazságtalan bérre áhítozott, de meglakolt vétkéért. A néma igavonó állat ugyanis emberi hangot hallatott és rosszallta a próféta istentelen viselkedését. Elapadt források ők, vihartól hajszolt fellegek, akikre a sötét alvilág vár. Hívsággal teli szavakat hangoztatva buja testi kívánságokra ingerlik azokat, akik csak a minap szabadultak ki a tévelygők közül. Szabadságot ígérnek nekik, maguk meg a romlottság rabjai.

(Júd 1:4-8) Mert bizonyos emberek befurakodtak közétek, akiknek az ítéletük már rég megíratott; ezek az istentelenek Istenünk kegyelmét kicsapongásra fordítják, az egyetlen Urat, Urunkat, Jézus Krisztust pedig megtagadják. Emlékezetetekbe szeretném idézni, bár egyszer s mindenkorra tudtok mindent, hogy az Úr Egyiptomból kiszabadította a népet, de később azokat, akik nem hittek, elpusztította. Az angyalokat is, akik nem becsülték meg méltóságukat, elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincsekben, sötétségben tartja. Ugyanígy Szodoma és Gomorra, valamint a szomszédos városok, amelyek hozzájuk hasonlóan kicsapongó életet éltek, és természetellenes gyönyöröket hajhásztak, intő példák a számunkra: az örök tűz lett a büntetésük. Ennek ellenére ezek az álmodozók is ugyanúgy megfertőzik a testet, megvetik az (isteni) fölséget, káromolják az (égi) hatalmasságokat...

A mai nehéz időkben helyes út:

- A hallgatás a megpróbáltatásokban;

- A napi szentmisén való részvétel;

- A szentségek gyakori vétele;

- A napi szentírás olvasás;

- A napi rózsafűzér imádság.

Van, aki felvette a harcot a mai heterodox tévtanokkal szemben. Ez szerintem kontraproduktív, mert akkor az Egyház ellen kell harcolnia, amely nékünk anyánk. Az ilyen harc csak tovább mélyíti a szakadékot. Ezzel szemben a „nepomuki hallgatás”, amely által óvjuk az Úrnőt (2Ján 1:1), talán hatékonyabb. A napi szentáldozás táplál lelkileg, megrősít, megvilágosít és éberen tart, hogy bele ne aludjunk a mindennapok dolgaiba. A napi rózsafűzér imádság elvezet a pusztába a Szűzanyához. És ha vele vagyunk a pusztában, akkor nem érhet utol minket a gonosz áradata...

(Jel 12:6; 15-18) ... az asszony pedig elmenekült a pusztába, ahol Istentől előkészített helye volt, hogy ott táplálják ezerkétszázhatvan napig.

... A kígyó pedig a szájából folyónyi vizet árasztott az asszony után, hogy elsodortassa az árral. De segített a föld az asszonynak: megnyitotta a föld a száját, és elnyelte a folyót, amelyet a sárkány árasztott a szájából. Megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan Jézus bizonyságtétele, és odaállt a tenger fövenyére.

A protestánsoknak is ajánlatos, hogy tanulják meg a rózsafűzér imádságot. Hiszik, hogy a Sola Scriptura megtartja őket? Hát jól van, de akkor olvassák el a Lk 1:26-28; 42-44-et...

(Lk 1:26-28) A hatodik hónapban Isten elküldte Gábor angyalt Galilea egyik városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve pedig Mária. Bement hozzá az angyal, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.”

(Lk 1:42-44) Nagy szóval felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek.

Az evangélium szerint ez azt jelenti, hogy Mária kegyelemmel teljes, vagyis teljesen el van telve a Szentlélek kegyelmével. Ő az Úr anyja lett, vagyis Istennek anyja. Vajon nem segíthet nekünk hathatósan az Istennek Anyja?...  

Hiszem, hogy a Szűzanya Mária segít nekünk megmaradni a hitben, a józanságban, az éberségben és a krisztusi fehér ruházat megőrzésében, hogy nehogy kilátszodjék meztelenségünk szégyene. És szükséges a mindennapi jócselekedetek, a Hegyi beszéd receptje szerint (Mt 5), és minden nap kell törekedni a szeretetre...

Uram Jézus! Áldunk és magasztalunk Téged. Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse Jézus... Ámen.