Én vagyok a jó pásztor

(Jn 10:11-15) Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, az látva, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát, és én életemet adom a juhokért.

Az Úr Jézus kezdettől fogva azonosult a pásztorokkal meg a nyájjal. Már a születésekor is, a dicsőitő angyali kórus a pásztoroknak jelent meg, akik a nyájat őrizték. Nem Herodesnek, nem a papoknak, nem a farizeusoknak és az írástudóknak, nem a szanhedrinnek jelentek meg, hanem a legegyszerűbbeknek, a szabad ég alatt pihenő pásztoroknak (Lk 2:8-15).

Az Úr Jézus nemcsak a pásztorokkal azonosult, hanem a nyájjal is, sőt a legkisebb báránnyal is. Ő az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit (Jn 1:29). Amit eggyel a legkisebbnek tesz valaki, azt Ővele teszi...

(Mt 10:42) Aki pedig csak egy pohár friss vizet ad is inni egynek a legkisebbek közül, mert az én tanítványom, bizony mondom nektek: nem marad el jutalma.

(Mt 25:40) Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.

Az Úr Jézus, eme azonosulás által, az Egyházat, az Ő misztikus Testét, a pásztor és a nyáj képével szemlélteti...

(Jn 10:16) Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra, és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.

A példázatban is a jó pásztorról beszél, aki otthagyja a kilencvenkilenc juhot, hogy az egy elveszett után menjen...

(Lk 15:4-6) Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat.

Tehát mindegy, hogy Krisztus misztikus Testéről meg a tagokról, az igazi Szőlőtőről meg a szőlővesszőkről, vagy a jó Pásztorról meg a nyájról beszélünk... A funkciók és a szimbólika felépítése elvileg ugyanaz. Krisztus a jó Pásztor aki őrzi a nyájat, Krisztus az igazi Szőlőtő, aki táplálja a szőlővesszőket és Krisztus a misztikus test Feje, Aki összetartja a tagokat.

Amint az Úr Jézus átadta Péternek, majd a többi apostolnak, az oldó-kötő hatalmat, úgy átadta nekik a pásztori feladatot is...

(Mt 16:19 Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, kötve lesz az a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, oldva lesz az a mennyekben is.

(Mt 18:18) Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, amit pedig feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is.

(Jn 21:15-17) Miután ettek, így szólt Jézus Simon Péterhez: Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek? Ő pedig így felelt: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged! Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én bárányaimat! Másodszor is megkérdezte: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? Ő ismét így válaszolt: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus erre ezt mondta neki: Őrizd az én juhaimat! Harmadszor is szólt hozzá: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: Szeretsz-e engem? Ezért ezt mondta neki: Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én juhaimat!

Tehát itt három színt jelenik meg: 

- Van, aki legelteti és őrzi a juhokat; 

- Vannak juhok, akik legeltetik a bárányokat;  

- Vannak a leltetett bárányok.

Péter megbízatásában valójában az Egyház felépítése jelenik meg: van a pápa, aki őrzi a juhokat, akik a főpapok és a papság általában. A papság, a jó Pásztor példáját követve, legelteti a bárányokat, vagyis a híveket. Vannak a bárányok, vagyis a hívek, akik követik a pásztorokat, akik maguk is szolgálnak a Lélek ajándékaival meg adományaival.

Amint Isten jónak teremtette a világot, de az ősi bűn miatt megromlott, úgy az Úr Jézus is jónak alapította az Egyházat, de az idő elteltével jöttek a bajok. Az Úr Jézus kezdettől fogva megmondta, hogy a botrányok elkerülhetetlenek lesznek, olyannyira, hogy még a hit megmaradása is kérdéses lesz, sőt, még az Úr napjának emlékezete is...

(Lk 17:1-2) Azután így szólt tanítványaihoz: »Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak, de jaj annak, aki okozza azokat. Jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék, mint hogy megbotránkoztasson egyet is e kicsinyek közül. 

(Lk 17:22) Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, és nem fogjátok látni.

(Lk 18:8) Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?

Tehát elkerülhetetlen, hogy egyes pásztorok meg ne romoljanak és botrányokat ne okozzanak. Nagy Szent Gergely pápa a Lelkipásztorok törvénykönyvében ezt úgy fejti ki, hogy jobb lenne a botrányt okozó papnak, ha világi életben maradt volna, és a mindennapi robot malomkövét vette volna a nyakába. Itt a malomkő a világi munkát, a robotot jelképezi, a tenger pedig a világot.

Már az ószövetségben is igen keményen szól az Úr a gonosz pásztorok ellen...

A gonosz pásztorok 

(Ez 34:2-10) Emberfia! Prófétálj Izráel pásztorairól! Prófétálj, és mondd meg a pásztoroknak: Így szól az én Uram, az ÚR: Jaj Izráel pásztorainak, akik magukat legeltették! Hát nem a nyájat kell legeltetniük a pásztoroknak? A tejet megittátok, a gyapjúval ruházkodtatok, a kövéret levágtátok, de a nyájat nem legeltettétek! A gyengét nem erősítettétek, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be, az eltévedtet nem tereltétek vissza, és az elveszettet nem kerestétek meg, hanem erőszakosan és kegyetlenül uralkodtatok rajtuk. Szétszóródtak, mint akiknek nincs pásztoruk, mindenféle mezei vad eledele lettek, úgy szétszóródtak. Ott bolyongott nyájam minden hegyen és minden magas halmon; szétszóródott nyájam az egész föld színén, és nincs aki utána eredjen, nincs aki megkeresse. Ezért ti, pásztorok, halljátok meg az ÚR igéjét: Életemre mondom – így szól az én URam, az ÚR –: Mivel préda lett a nyájam, mindenféle mezei vad eledele lett a nyájam, mint amelynek nincs pásztora, pásztoraim nem eredtek a nyájam után, hanem önmagukat legeltették a pásztorok, nem a nyájamat legeltették, ezért ti, pásztorok, halljátok meg az ÚR igéjét! Így szól az én URam, az ÚR: Én most a pásztorok ellen fordulok, és számon kérem tőlük a nyájamat. Gondoskodom róla, hogy ne ők legeltessék a nyájat, magukat sem fogják többé legeltetni a pásztorok. Kiragadom szájukból juhaimat, és többé nem esznek belőlük.

Az Úr, a Jó Pásztor, számonkéri a pásztorok munkáját és magatartását. Számonkéri a visszaéléseket, hűtlenségeket és hanyagságokat. Számonkéri a nyáj kizsákmányolását, elhanyagolását, kifosztását és szétszélesztését. Az Úr nem hagyja elveszni nyáját, hanem számonkéri azt a pásztoroktól, akik csak béreseknek bizonyultak, sőt, Őmaga megy utána, kiszabadítja és visszahozza elveszett nyáját.

A jó pásztor uralkodása

(Ez 34:11-22) Mert így szól az én Uram, az ÚR: Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat. Ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak, amikor ott áll juhai között, amelyek szét voltak szóródva, úgy viselem gondját juhaimnak. Kiszabadítom őket mindenünnen, ahová csak szétszóródtak egy felhős, borús napon. Kivezetem őket a népek közül, és összegyűjtöm az országokból, azután beviszem őket a saját földjükre; Izráel hegyein, a völgyekben és az ország minden lakóhelyén fogom legeltetni őket. Jó legelőn fogom legeltetni őket, és Izráel magas hegyein fognak majd tanyázni. Jó tanyájuk lesz, ott heverésznek, és kövér legelőn legelésznek Izráel hegyein. Én legeltetem juhaimat, és én keresek nekik pihenőhelyet – így szól az én Uram, az ÚR. Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell. De köztetek is igazságot teszek, juhaim – így szól az én Uram, az ÚR –, bárány és bárány között, kosok és bakok között. Nem elég nektek, hogy a legjobb legelőn legeltek? Miért tapossátok össze lábatokkal a többi legelőt? Tiszta vizet isztok. Miért zavarjátok föl lábatokkal, amit otthagytok? Azt legeljék az én juhaim, amit a lábatok összetaposott, és azt igyák, amit a lábatok fölzavart? Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Majd én igazságot teszek kövér bárány és sovány bárány között. Oldalatokkal és vállatokkal taszigáljátok, és szarvatokkal öklelitek félre a gyöngéket, míg csak ki nem szorítjátok őket. De én megszabadítom juhaimat, és nem esnek többé zsákmányul, mert igazságot teszek bárány és bárány között!

A Jó Pásztor megmenti nyájat és igazságot tesz a juhok és bárányok, kosok és bakok között. A hivatallal nem lehet visszaélni. Nem azért kap valaki pápai, bíborosi, püspöki vagy papi hatalmat, hogy azzal visszaéljen. Nem azért részesül valaki az igehirdetés küldetésével, hogy zavaros teológiával össze-vissza tapossa az ige legelőjét és zavarossá tegye annak tiszta vizét. Minden visszaélést, gonoszságot és hanyag munkát számonkér majd a Jó Pásztor a béresektől...

A Jó Pásztor megkeresi az elveszett juhot, vállára veszi, visszahozza, bekenegeti sebeit, bekötözi, gyógyítgatja, táplálja és felhízlalja. A kövéret jól tartja, a gyengét pedig oltalmazza, hogy erősödjön. Veszedelem idején nem fut el, mint a béresek, mert Ő egyszer s mindenkorra életét adta a nyájáért. A béresek elfutnak, mert ők csak béresek. Ha a pásztorok romlottak és gonoszak lettek, akkor a Jó Pásztor képes a nyájból új pásztorokat támasztani. A Jó Pásztor minden egyes juhot, bárányt név szerint ismer, és a nyáj is ismeri az Ő hangját. Ezért van az, hogy a kicsinyek nem hallgatnak az idegen, gonosz béres hangjára. Ez a gonosz külsőre olyan, mint a bárány, de belül farkas, mely ragadozó, és úgy beszél, mint a sárkány, az ősi kígyó...

(Mt 7:15) Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik báránybőrbe bújva jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok.

(Jel 13:11) És láttam, hogy a földből feljön egy másik fenevad; két szarva volt, mint a Báránynak, de úgy beszélt, mint a sárkány.

A mi Urunk a csodálatos Jó Pásztor. Neki minden lehetséges. Ezért hát ne félj te kicsiny nyáj...

(Lk 12:32) Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!

Ima: Hála és dicsőség neked Uram Jézus, hogy Te vagy a jó Pásztor és bízva-bízhatunk Benned. Ámen.

Én vagyok az út, az igazság és az élet

(Jn 14:6) Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam. 

A gyermek általában egy éves vagy másfél éves korára tanul meg járni. Attól kezdve, amíg csak él az ember és mozog, a talpa a földet tapossa. Ha a gyermek, illetve később a felnőtt ember, sárba vagy homokba lép, akkor egy ideig látható lesz a lába nyoma a földön. Na most képzeljük el milyen lenne, ha minden ember lába, amelynek nyoma láthatatlan, egy bizonyos színű nyomot hagyna bárhol, amerre csak jár. Így aztán, egy életen át, rengeteg lábnyoma maradna mindenhol, ahol csak eljárt. Van ahol sokat járt és teljesen befödi a földet a lába nyoma, de van ahol csak egyszer járt és csak egyetlen sor lábnyom maradt utána. Ez az ember fizikai útja az ő életben. Van, hogy ezek a lábnyomok az iskolába vezetnek; van, hogy a munkába, vagy a templomba vezetnek; de van, hogy a kocsmába vezetnek; és aztan van úgy, hogy szerencsejáték barlangba, vagy bordélyházba vezetnek... 

Vannak lelki útak, amelyket fizikai útak határoznak meg. Milyen volt a mi útunk ezidáig? Tiszta volt-e a mi utunk, vagy megbotránkoztatott a lábunk? Békés volt-e, vagy tele volt ellenségeskedéssel? Békével váltunk-e el az eddigi utitársainktól az életben vagy haraggal?...

(Mt 18:8) Ha a kezed vagy lábad megbotránkoztat téged, vágd le, és vesd el magadtól: jobb neked, ha csonkán vagy sántán mégy be az életre, mint ha két kezeddel vagy két lábaddal együtt vettetsz az örök tűzre.

(Mt 5:25) Békülj meg ellenfeleddel idejében, amíg együtt vagy vele az úton, hogy át ne adjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a szolgának, és börtönbe ne kerülj! 

Az ember igazsága igencsak lármás... Az igazságkeresést veszekedés, perlekedés, pereskedés, önbiráskodás, vagy netán bírói ítélet dönti el. Aztán sokaknak az az igazság, amit a legtöbben állítanak vagy lájkolnak. A demokrácia mámorában az igazság sokaknak az, amire a legtöbben szavaznak. De az az igazság, hogy az igazság akkor is igazság marad, ha csak egy ember állítja. Sőt, az igazság akkor is igazság marad, ha senki sem állítja (Jn 5:34). Ez azért van, mert az igazság nem egy valami, hanem egy Valaki. Egyszer az egyik testvér azt mondta nekem egy vitánk során: Tudod, az az igazság, hogy Jézus Krisztus az Igazság...

Mivel az ember Isten helyébe lépett (Ter 3:5), és önmagát tette meg az igazság mércéjévé, ezért az ő általa igazságnak mondott valami csak addig igazság, amíg az az ő érzelmeinek és érdekeinek megfelel. Ahogyan ezek változnak, úgy változtatja meg az úgynevezett igazságot is. Ezért a hitetlen ember igazsága olyan, mint egy iránytű nélküli hajó, amelyet össze-vissza kormányoznak a felhős ég alatt, de a kormányosnak fogalma sincs, hogy merre járnak...

(Jn 16:8) És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet.

(Jn 18:37-38) Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra.” Pilátus ezt mondta: „Mi az igazság?”  

Az idősebbek sokat bölcselkednek a fiatalok előtt a nagybetüs ÉLET-ről. Fiam, aztán az életben így van, úgy van, meg amúgy van. Sok hiábavalóságot mondanak... Sőt, sok rossz tanácsot is adnak. Az élet sokkal több, mint önmegvalósítás, siker, karrier, gazdagság, szerelem, boldog házasság, egészség vagy hosszú élet. Az élet misztérium. Nem tudjuk honnan van, hogyan lett, csak azt tudjuk hogy van... Tudjuk, hogy vagyunk, de nem emlékszünk arra, hogyan születtünk. Ha nem mondanák el nekünk elődeink, hogy kik vagyunk, mikor születtünk, azt se tudnánk, hogy hogyan jöttünk a világra...

Az élet misztériumát az örök kinyilatoztatás fedte fel előttünk, amit a mennyei Atya adott számunkra az Ő Szent Fia által, Akinek élete van önmagában...

(Jn 5:26) Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában...

Tehát az élet elsődleges forrása a mennyei Atya. A mennyei Atya öröktől fogva megadta egyszülött Fiának, a második isteni személynek, hogy élete legyen önmagában. A bennük és közöttük lévő élet egy teljesen önajándékozó szeretet, és mivel Istenről van szó, ez a szeretet a harmadik isteni személy, Aki a Szentlélek. Tehát Isten, Aki egy Isten, de három személy, Szentháromság. Ezért az élet maga a Szentháromság. De mivel Jézus Krisztus által, a Szentháromság Fiú ponján kapcsolódtunk vissza a szentháromságos isteni életébe, a megváltás műve és a keresztség szentsége által, ezért nekünk, megváltottaknak, Jézus Krisztus az ÉLET...

Isten szeretetből teremtett meg minket és szeretetből adta nekünk az életet. Az ősbűn által elszakadtunk az örök élettől, de Isten nem hagyott minket a halálban, hanem Szent Fia által megváltott és az örök élet részeseivé tett minket...

(Jn 3:16) Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.

Hát akkor hogyan mondhatja valaki, hogy minden vallás jó és, hogy minden vallás egy út Istenhez? Hogyan mondhatja egy keresztény ember, hogy a pogányokat nem kell evangelizálni és megkeresztelni. Hiszen senki sem láthatja meg Isten országát víz és Szentlélek nélkül. Ha pedig nem láthatja meg Isten országát, akkor hogyan juthatna el Istenhez? Márpedig csakis az Úr Jézus keresztel meg minket Szentlélekkel (Mt 3:11)...

(Jn 3:5) Erre Jézus azt mondta: „Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és (Szent)lélekből születik, az nem megy be az Isten országába."

Isten tulajdonsága azonos az Ő lényegével. Ezért az Úr Jézus nem azt mondja, hogy én megmutatom nektek az utat, én elmondom nektek az igazságot, én elvezetlek titeket az életre, hanem azt mondja, hogy Ő maga az út, az igazság és az élet. Tehát, ha mi azonosulunk az Úr Jézussal, vagyis meghalunk és eltemetkezünk Jézus Krisztusban, hogy Őbenne új életre támadjunk fel, ahogyan Szent Pál megírta (Kol 2:12), akkor Jézust követve a jó úton járunk, Jézust követve megtaláljuk az igazságot, ami szabaddá tesz minket (Jn 8:32) és Jézust követve eljutunk az örök életre, ahol örök boldogság vár ránk...

Ima: Uram Jézus, te vagy az út, az igazság és az élet. Te általad jutunk el a mennyei Atyához, az örök boldogságba. Micsoda biztonság és öröm ez számunkra! Áldott legyen Szent Neved örökkön örökké. Ámen.

Jézus életereje

(Jn 4:13-14) Jézus azt mondta neki feleletül: „Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.”

Minden embernek legértékesebb az ő saját élete. Van aki azt kérdezi, hogy mi haszna van abból, ha hisz Jézus Krisztusban? Mitől lesz jobb neki, ha hisz és ha vallásos? Az ilyenek gyakran csak akkor tudják meg erre a választ, amikor betegek lesznek. Akkor hamar elkezdenek egyképpen hinni, imádkozni, és mindent megtesznek a gyógyulásuk érdekében...

A betegség egyfajta részleges halál, de lehet maga a testi halál előszobája is. De nemcsak testi betegség van, hanem lelki is, és nemcsak testi halál van, hanem lelki is. A lélek ami éltet, a test nem használ semmit...

(Jn 6:62) A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet...

Tehát Jézus életerejét úgy testi, mint lelki szemponból végig kell gondolni...

1. Jézus életereje a profétikus képekben, szimbólumokban

Tudjuk, hogy víz nélkül nincs élet. Ezért keresik az ateisták mindenhol vizet a világűrben, a Holdon meg a Marson, hogy bebizonyítsák, hogy az élő világot nem Isten teremtette, hanem magától jelent meg. Mivel a víz az élet feltétele és szimbóluma, ezért a kegyelem és az örök élet, a szentírásban, vízzel van szemléltetve...

a). Ezekiel próféta látta, amint víz fakad a templom küszöbe alól, és az tovahaladva, egyre nagyobb folyó lesz. Amerre csak folyik ez a víz, minden életre kel...

(Ez 47:1-12) Azután visszavitt engem a templom bejáratához. Ott víz fakadt a templom küszöbe alól kelet felől, mert a templom keletre néz. A víz a templom déli oldala mellől, az oltártól délre folyt tovább. Azután kivitt engem az északi kapun át, és körülvitt kívül a keletre néző külső kapuhoz. A víz ott folydogált a kapu déli oldalánál. Azután kelet felé ment mérőzsinórral a kezében, lemért ezer könyököt, és átvezetett a vízen: a víz bokáig ért. Ismét lemért ezret, és átvezetett a vízen: a víz térdig ért. Újra lemért ezret, és átvezetett: a víz derékig ért. Amikor újabb ezret mért, már nem tudtam átkelni a patakon, mert annyira mély volt a víz, hogy úszni kellett volna benne: a patakon nem lehetett átgázolni. Akkor ezt kérdezte tőlem: Láttad-e, emberfia? Majd visszavezetett engem a patak partján. Ahogy visszafelé mentem, láttam, hogy a patak partján innen is, túl is igen sok fa van. Ezt mondta nekem: Ez a víz a keleti vidék felé tart, az Arábá-völgyben folyik tovább, és a tengerbe ömlik, a sóssá vált tengerbe, és meggyógyul tőle a víz. Élni fog benne mindenféle élőlény, csak úgy nyüzsögnek majd, és ahová csak eljut a patak, igen sok hal lesz. Eljut oda ez a víz, és meggyógyul. Élni fog benne minden, ahová csak eljut a patak. Halászok állnak majd ott, és Én-Gedítől Én-Eglajimig hálók szárítóhelye lesz. Olyan sok hal lesz benne és annyiféle, mint a Nagy-tengerben. De a posványai és a mocsarai nem gyógyulnak meg, hogy sót adhassanak. A patak partján innen is, túl is mindenféle gyümölcsfa nő majd. Levelük nem hervad el, gyümölcsük nem fogy el: havonként új terem, mert a szentélyből folyik oda a víz. Gyümölcsük eledelül szolgál, levelük pedig orvosságul.

Fontos megérteni a képeket és a szimbólumokat: A templom maga az Úr Jézus szent teste. Ő mondta, hogy romboljátok le ezt a templomot, és én harmadnapra felépítem. Ekkor Ő a saját testére gondolt. A küszöb alól kifolyó víz pedig az Ő szent oldalsebét vetíti előre, ahonnan víz és vér folyt ki, János apostol tanusága szerint. Az Úr Jézus szent teste az Ősszentség, ahonnan a világba áramlik a kegyelem kiapadhatatlan forrása... 

(Jn 2:19-22) Jézus így felelt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem. Ezt mondták rá a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted? Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor azután feltámadt a halálból, visszaemlékeztek tanítványai arra, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott.

(Jn 19:33-34) Mikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg lábszárát, hanem egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, melyből nyomban vér és víz folyt ki. 

b). A szamariai asszony esetében is, a kút meg a benne levő víz, az Úr Jézus életerejét szimbolizálja...

(Jn 4:7-14) Egy szamáriai asszony odament vizet meríteni. Jézus megszólította: „Adj innom!” Tanítványai ugyanis bementek a városba, hogy élelmet szerezzenek.A szamáriai asszony így válaszolt: „Hogyan? Zsidó létedre tőlem, szamáriai asszonytól kérsz inni?” [A zsidók ugyanis nem érintkeztek a szamáriaiakkal.]  Jézus ezt felelte neki: „Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt mondja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked.” „Uram – mondta erre az asszony –, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vehetnél hát élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki ezt a kutat adta nekünk, s maga is ebből ivott a fiaival és állataival együtt?” Jézus azt mondta neki feleletül: „Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.”

Itt Jákób kútja szimbolizálja az Úr Jézust, aki az „Élő víz hordozója”. A víz pedig a Szentlélek kegyelmét szimbolizálja, vagyis az üdvösségre segítő kegyelmet. Fontos megjegyezni, hogy József története is erről szólt a Teremtés könyvében. Tudjuk, hogy Józsefet a testvérei meg akarták ölni irigységből, de végül egy kiszáradt kútba dobták. Onnan húzták ki aztán Józsefet, azaz onnan "tört fel" és adták el rabszolgának. A kiszáradt kútból "szökkelt" ki József, aki az Úr Jézus előképe. Az Úr Jézus az élő vízek forrása, és a kútból felemelkedő József, aki a Fáráó felügyelőjévé vált, az élet forrása lett, mert ő osztotta a gabonát az éhező népnek (Ter 37:12-28; 41:37-57)...

2. Jézus életereje az Ő szolgáiban

Tudjuk, hogy a világ teremtésétől fogva minden Őbenne áll fenn, és Őbenne lakózik az egész teljesség (Kol 1:16-19)...

a). Elizeus próféta is az Úr Jézus életerejével támasztott fel halottakat. Sőt, még az élettelen csontjai meg a botja is rendelkeztek az Úr életerejével...

(2Kir 13:21) Egyszer, amikor éppen temettek egy embert, az emberek hirtelenül megpillantották a portyázó csapatot. Az embert bedobták Elizeus sírjába és elmentek. Mihelyt az ember hozzáért Elizeus csontjaihoz, életre kelt és talpra állt.

(2Kir 4:29) Akkor Elizeus így szólt Géhazihoz: Övezd fel derekadat, vedd kezedbe a botomat, és menj el! Ha valakivel találkozol, ne köszönj neki, és ha valaki neked köszön, ne válaszolj! Tedd a botomat a fiú arcára!

b). Az angyalok is, akik leszálltak a fürdőmedencére, az Úr életerejét adták tovább a betegek gyógyulására...

(Jn 5:4) Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett.

c). És végül, az apostolok is, meg a 72 tanítvány is, az Úr Jézus életerejével gyógyították a betegeket és támasztották fel a halottakat, amikor Isten országának örömhírét vitték az embereknek...

(Mt 10:1) Összehívta tizenkét tanítványát, s hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget, minden gyengeséget. 

(Mt 10:8) Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!

3. Jézus életereje az Ő beszédében

Az Úr Jézus maga mondta, hogy az Ő beszéde Lélek és élet...

(Jn 6:62) A Lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Lélek és élet.

Ő valóságos Isten, ezért a szavai teremtő erejű szavak. Az Ő szavára lecsendesedett a tenger, megnyíltak a süketek fülei és látni kezdtek a vakok szemei...

(Mk 7:34) Azután az égre tekintve felsóhajtott, és így szólt hozzá: – Effata – azaz: „nyílj meg!”

(Lk 18:42) Jézus ezt mondta neki: Láss! A hited megtartott.

4. Jézus életereje az Ő testében

Az Úr Jézus teste az életerő forrása és hordozója. Amikor az Úr Jézust a vérfolyásos asszony hittel érintette hátulról, erő áradt ki belőle, és az asszony azonnal meggyógyult...

(Mk 5:25-34) Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, és sokat kiállt az orvosoktól, mindenét rájuk költötte, de semmi javulás nem mutatkozott, inkább romlott az állapota. Hallott Jézusról, azért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. Így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Rögtön meg is szűnt a vérfolyása, érezte testében, hogy meggyógyult. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. A tömeghez fordult: „Ki érintette meg a ruhámat?” Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy tolong körülötted a tömeg, mégis kérdezed: Ki érintett meg?” De ő körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve – mert hisz tudta, hogy mi történt vele – előlépett, leborult előtte, és őszintén bevallott mindent. Ő megnyugtatta: „Leányom, hited meggyógyított. Menj békével, és maradj egészséges!”

5. Jézus életereje a szentségekben

a). A keresztségben részesülünk az Úr Jézus életerejéből, mert beleoltatunk a szőlőtőbe (Jn 15:1), Jézus Krisztusba, és így visszacsatoltatunk a Szentháromság isteni életébe. A keresztség szentsége egyben ördögűzés is...

b). A bérmálásban részesülünk az Úr Jézus életerejéből, hogy az örök élet igéjét és Isten országának örömhírét továbbadhassuk másoknak...

c). Az egyázirend szentségében részesülünk az Úr Jézus életerejéből, hogy a pap kezei által megtörténjék az átváltoztatás, és így, az Úr Jézus az embereknek adhassa saját testét eledelül...

d). A szentgyónásban részesülünk az Úr Jézus életerejéből, mert Jézus Vére által újra életre kelünk a halálos bűnből, ami egy második ugródeszka az üdvösségre...

e). A betegek kenetében részesülünk az Úr Jézus életerejéből, mint a vérfolyásos asszony, vagy a gyógyulásunkra, vagy a bűntetésünk elengedésére, vagy a lélekben való megerősödésünkre...

f). A házasság szentségében részesülünk az Úr Jézus életerejéből, hogy szent családként élhessünk, és így a gyermekeink szentek legyenek (1Kor 7:14)...

g). Az Oltáriszentségen részesülünk az Úr Jézus életerejéből, mert Ő az élet kenyere, ami csúcsa és forrása minden szentségnek és kegyelemnek...

6. Jézus életereje a feltámadásában

Meghalt, de harmadnapra feltámadt. Jézus él! Ő pedig feltámaszt minket is az utolsó napon. Ekkor a megdicsőült testünkben elnyerjük teljes megváltásunkat (Róm 8:23), az örök életet...

Az Úr Jézus maga az ÉLET. Ezért Jézus életerejéről nem lehet eleget beszélni, hiszen nincs annyi könyv a világon, amelyben az elférhetne (Jn 21:25)...

Ima: Uram Jézus! Imádlak, áldalak, magasztallak és dicsőítlek Téged. Ki olyan, mint Te? Te vagy az élet és minden gyönyörűség forrása. Áldott legyen Szent Neved örökkön-örökké. Ámen.

Szent Pál intelmei a Tituszhoz írt levelében

 

(Tit 1:7-9) A püspök ugyanis, mint az Isten megbízottja, legyen feddhetetlen, ne legyen önhitt, ingerlékeny, iszákos, erőszakos, kapzsi, hanem legyen vendégszerető, jóakaratú, megfontolt, igaz, tisztességes, fegyelmezett. Álljon szilárdan a hiteles tanítás alapján, hogy éppúgy képes legyen az egészséges tanítással buzdítani, mint az ellentmondókat megcáfolni.

(Tit 1:12-13) Saját prófétáik közül az egyik már megállapította: „A krétaiak örök hazugok, gonosz fenevadak és falánk naplopók.” Ez a tanúság igaz. Ezért intsd őket szigorúan, hogy a hitben erősek legyenek!

(Tit 1:14) Ne hallgassanak zsidó mesékre, és ne kövessék az igazságtól elfordult emberek parancsait.

(Tit 2:2-6) Az idős férfiak józanok, tisztességesek, megfontoltak legyenek a hitben, szeretetben és türelemben. Az idős asszonyok hasonlóképpen legyenek komoly magaviseletűek, senkit se rágalmazzanak, ne igyanak sok bort, hanem tanítsanak a jóra. A fiatal asszonyokat tanítsák arra, hogy ragaszkodjanak férjükhöz, szeressék gyermekeiket, legyenek komolyak, tiszták, háziasak, gyöngédek, a férjük iránt engedelmesek, nehogy az Isten szavát káromlás érje. Buzdítsd az ifjakat is, hogy mindenben fegyelmezetten éljenek.

(Tit 2:9-10) A szolgák mindenben engedelmeskedjenek gazdáiknak, keressék kedvüket, ne ellenkezzenek, ne okozzanak kárt, hanem tanúsítsanak mindenben igaz hűséget, hogy minden tekintetben díszére váljanak üdvözítő Istenünk tanításának.

(Tit 3:1-2) Figyelmeztesd őket, hogy vessék alá magukat a fölöttes hatóságoknak, engedelmeskedjenek, és legyenek készen minden jóra. Senkit ne szidalmazzanak, legyenek békeszeretők és barátságosak, s tanúsítsanak kellő szelídséget mindenki iránt.

(Tit 3:9) Kerüld azonban az oktalan vitát, a nemzetségfákat, a veszekedést, a törvényen való szóharcot, mert ez hiábavaló és haszontalan dolog.

(Tit 3:10-11) A tévtanítót néhány figyelmeztetés után kerüld, hiszen tudod, hogy az ilyen ember megromlott, bűnben él és saját magát ítéli el.

Szent Pál intelmei a Timoteushoz írt második levelében

 

(2 Tim 1:6) Ezért figyelmeztetlek, éleszd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézföltételem folytán van benned.

(2Tim 1:8) Ne szégyellj hát tanúságot tenni Urunk mellett...

(2Tim 1:9) ...vállald az evangéliumért a szenvedéseket velem együtt, bízva az Isten erejében...

( 2Tim 1:13) Eszményed az a tanítás legyen, amelyet Krisztus Jézus hitében és szeretetében tőlem hallottál.

(2Tim 2:1-2) Légy hát, fiam, Jézus Krisztus kegyelmében erős, s amit tőlem számos tanú jelenlétében hallottál, azt közöld megbízható emberekkel, akik alkalmasak rá, hogy másokat tanítsanak.

(2Tim 2:3 Vállald velem együtt a nehézségeket, mint Krisztus Jézus hű katonája. 

(2Tim 2:4-5) Aki harcol, nem bonyolódik bele az élet mindennapi dolgaiba, különben nem vívja ki vezére elismerését. A versenyző is csak akkor nyeri el a babérkoszorút, ha szabályszerűen küzd.

(2Tim 2:15-16) Törekedj rá, hogy az Isten színe előtt megbízható maradj, munkás, akinek nincs miért szégyenkeznie, s aki az igazság hirdetésében a helyes úton jár. A haszontalan, üres szócsépléstől azonban óvakodjál.

(2Tim 2:19) De azért az Isten alapköve szilárdan áll, s ez van ráírva: „Az Úr ismeri övéit.” Továbbá: „Aki az Úr nevét hívja segítségül, szakítson a bűnös élettel.”

(2Tim 2:22) Kerüld az ifjúkor vágyait, törekedj igaz életre, hitre, szeretetre és békességre azokkal egyetemben, akik tiszta szívvel hívják az Urat segítségül.

(2Tima 2:23) Az oktalan és értelmetlen viták elől térj ki, hisz tudod, hogy csak veszekedéssé fajulnak.

(2Tim 3:15) Gyerekkorod óta ismered a Szentírást: ez megadja neked az útmutatást ahhoz, hogy a Krisztus Jézusba vetett hitben eljuss az üdvösségre.

(2Tim 4:1-2) Kérve kérlek az Istenre és Krisztus Jézusra, aki ítélkezni fog élők és holtak fölött, az Ő eljövetelére és országára: hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel.

(2 Tim 4:5) Te azonban maradj mindenben meggondolt, viseld el a bajokat, teljesítsd az evangélium hirdetőjének feladatát, töltsd be szolgálatodat.

Szent Pál intelmei a Timoteushoz írt elsõ levelében

(1Tim 1:19) Tarts ki a hitben, és őrizd meg tisztán a lelkiismeretedet.

(1Tim 2:8) …a férfiak mindenütt tiszta lélekkel emeljék imára kezüket, ne haragos és viszálykodó érzülettel.

(1Tim 2:9-10) ... az asszonyok tisztességes ruhát viseljenek, szemérmesen és szerényen ékesítsék magukat: ne bodorított hajjal, arannyal, gyöngyökkel és drága ruhával, hanem mint istenfélő asszonyokhoz illik, jótettekkel.

(1Tim 2:11-12) Az asszony csöndben, engedelmes lélekkel hallgassa a tanítást. Nem engedem, hogy az asszony tanítson, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem maradjon csöndben.

(1Tim 5:1-2) Idős férfit ne korholj, csak figyelmeztesd, mint apádat, az ifjakat, mint öcsédet, az idős nőt, mint anyádat, a fiatalt, mint húgodat, egészen tiszta érzülettel.

(1Tim 5:3) Tiszteld az özvegyeket, ha valóban özvegyek.

(1Tim 5:4) Ha valamely özvegynek gyermekei vagy unokái vannak, ezek tanulják meg, hogy elsősorban saját családjuk tagjaira legyen gondjuk, és róják le hálájukat szüleik iránt, mert ez kedves az Isten előtt.

(1Tim 5:5-7) Aki azonban valóban özvegy, és magára maradt, bízzék az Istenben, imádkozzék kitartóan és könyörögjön éjjel-nappal. Aki ugyanis feslett életet él, eleven halott. Kösd hát szívükre, hogy legyenek feddhetetlenek.

(1Tim 5:8) Aki övéinek, főleg háza népének nem viseli gondját, az megtagadta hitét, és rosszabb a hitetlennél.

(1Tim 5:20) A vétkeseket mindenki előtt ródd meg, hogy a többi is elrettenjen.

(1Tim 5:22) Kezedet elhamarkodva ne tedd föl senkire, s idegen bűnben ne legyen részed. Őrizd meg magadat tisztán. 

(1Tim 6:3-5) Ha valaki mást tanít, s nem követi Urunk, Jézus Krisztus üdvös szavait és az istenes tanítást, az felfuvalkodott és semmit sem ért. Betegesen vitázik, üres szóharcot folytat, amiből csak irigykedés, veszekedés, káromlás, rosszindulató gyanúsítás és olyan bomlott agyú, igazságot elferdítő embereknek torzsalkodása származik, akik a vallásosságot jövedelmi forrásnak tekintik. 

Szent Pál intelmei a tesszalonikaiaknak írt második levelében

 

(2Tessz 2:15) Legyetek hát állhatatosak, testvérek, és ragaszkodjatok a hagyományokhoz, amelyeket tőlünk élőszóban vagy levélben kaptatok. 

(2Tessz 3:1-2) Végül, imádkozzatok értünk, testvérek, hogy az Úr szava terjedjen, és dicsőségre jusson, mint nálatok is, és hogy megszabaduljunk az ártó és gonosz emberektől.

(2Tessz 3:6) Urunk, Jézus Krisztus nevében meghagyjuk nektek, testvérek, kerüljetek minden olyan testvért, aki kifogásolható módon él, és nem ragaszkodik a tőlünk kapott hagyományhoz.

(2Tessz 3:7-12) Hiszen tudjátok, hogyan kell minket követni. Nem éltünk tétlenül közöttetek; senki kenyerét ingyen nem ettük, hanem keserves fáradsággal, éjjel-nappal megdolgoztunk érte, hogy senkinek ne legyünk terhére. Nem mintha nem lett volna rá jogunk, hanem mert példát akartunk nektek adni, hogy kövessétek. Már amikor nálatok voltunk, meghagytuk nektek, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék. Most mégis azt halljuk, hogy némelyek rendetlenül élnek, semmit sem dolgoznak, hanem haszontalanságra fecsérlik idejüket. Az ilyeneknek megparancsoljuk, figyelmeztetjük őket Urunkban, Jézus Krisztusban, hogy békésen dolgozva a maguk kenyerét egyék.

(2Tessz 3:13) Ti pedig, testvérek, ne unjatok bele a jótettekbe. 

(2Tessz 3:14) Ha valaki nem engedelmeskednék a levélben adott tanításnak, azt jegyezzétek meg, és kerüljétek a társaságát, hogy észre térjen.