Tanuságtétel, kereszthordozás, meghalás

Mk 8.34-38

Összehívta a népet és tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti életét. Mit ér az embernek, hogy megszerzi az egész világot, ha a lélek kárát vallja? Mert mit adhat cserébe az, hogy megszerzi az egész világot, ha a lélek kárát vallja? Mert mit adhat cserébe az ember a lelkéért? Aki ez elõtt a házasságtörõ, bûnös nemzedék elõtt szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsõségében a szent angyalokkal.”

Azt mondják, hogy manapság sok a tanító és kevés a tanuságtevõ. Tehát inkább lenne szükség tanuságtételre, mint tanításra.

A tanúságtétel

Szükséges a tanúságtétel, szükéges Jézus Krisztus megvallása a világban. Aki megvallja Jézus Krisztust a világ elõtt, azt Õ is megvallja majd a mennyei Atya elõtt. És forditva: aki megtagadja Õt a világ elõtt, azt Õ is megtagadja majd a mennyei Atya elõtt:
(Mt 10.32-33) Azokat, akik megvallanak engem az emberek elõtt, én is megvallom majd mennyei Atyám elõtt. De aki megtagad az emberek elõtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám elõtt.

Jézus Krisztus megvallásának egyenes következménye a világ részérérõl való a megvetés, a kirekesztetés és az érvényesülési esélyek elvesztése. Ebbõl a megfosztottságból származik a kereszthordozás.

Amint elkezdjük megvallani Jézust Krisztust és elkezdünk tanítása szerint élni, az emberek elõször bolondnak nyilvánítanak (na persze a hátunk mögött), majd kizárnak baráti körükbõl, végül pedig kirekesztenek minden egyezségükbõl, klikkjükbõl. Ha Isten akarata szerint akarunk élni, akkor fel kell készülni a megpróbáltatásokra:
(Sir 2.1) Fiam, ha Istennek szeretnél szolgálni, készülj fel igen sok megpróbáltatásra.

Idõvel,a tanúságtételünk elhalványul a félelem és a kishitüség miatt. Úgy járunk mint a hamis sáfár (Lk 16:1-16.) Lassacskán hajlamosak vagyunk engedni a huszonegybõl és megalkuszunk a világgal. Sokszor félelmünkben, ha nem is tagadjuk meg Jézust, de részben egyetértünk felebarátunk bûneivel, hogy ne kerüljünk konfliktuális helyzetbe, hogy ne veszélyeztessük "életünket". Ilyenkor megszégyeljük magunkat, ha az Úr Jézus szavaira gondolunk. Gyakran azzal a igével takarozunk, hogy "ne vessétek gyöngyeiteket a disznók elé, nehogy megtaposság és nektek rontva nehogy megszaggassanak titeket":
(Mt 7.6) Ne adjátok a szent dolgokat a kutyáknak és gyöngyeiteket se szórjátok a sertések elé, különben még eltapossák lábukkal, és megfordulva széttépnek benneteket!

De valójában, egy picit a gyávaságról, a hûtlenségrõl is szó van… Vigyázzunk, legyünk hûségesek Jézushoz, az Õ tanításához és tegyünk tanuságot.

A kereszthordozás

Az Úr Jézus magára vette és hordozta keresztjét:
(Jn 19.17) Maga vitte keresztjét, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak.

Mibõl fakad a kereszthordozás? A kereszthordozás az a nehézség és megpróbáltatás, ami Istennek és az õ parancsolatainak megvallása és megélése miatt ér bennünket a világ részérõl. Amint megéljük hitünket, bizonyos üldöztetés és megvettetés jön az emberek részérõl, a gonosz lélek ösztönzésére, de jön magától a gonosz lélektõl is, aki a krisztuskövetõ ember esküdt ellensége.

A kereszthordozás megnyilvánulásának formái a következõek lehetnek:
- A családban nem fogadják el a megtérõ családtag hitét, abból fakadó megtért életformáját. Ezért, még a legszûkebb rokoni körben is megvetik:
(Lk 12.52) Ezentúl ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás közt: három kettõ ellen, és kettõ három ellen.
- A munkahelyen, a hivõ embert bolondnak tartják, értetlenül néznek rá, mások meg nyíltan megvetik, mert nem akar csalni és mert fizetéséért megprobál tisztességesen és becsülettel dolgozni;
- Még a testvérek között is akad megvettetés és ez a kereszt a legkeservesebb. A szentek mindig szenvedtek testvéreik értetlensége és szeretetlensége miatt;
- Van aki azért vet meg, mert nem vagyunk elég gazdagok, más meg azért, mert nem küzdünk minden áron jogainkért, vagy mert nem vagyunk elég tekintélyesek, vagy mert hûek vagyunk az egyházunkhoz és a hitünkhöz;
- Aztán ott vannak a gonosz lélek közvetlen támadásai is, az evangelizáció miatt, Isten szavának hirdetése miatt.

Sokféle kereszt van, de ne féljünk a keresztektõl, ne mondjuk azt, hogy Isten mentsen, amint Péter apostol mondta:
 (Mt 16:22) Péter félrevonta, és szemrehányást tett neki ezekkel a szavakkal: "Isten mentsen, Uram! Ilyesmi nem történhet veled."
(Lk 9.23) Amikor az egész néphez szólt, ezt mondta: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap és úgy kövessen.

Meg kell változtassuk felfogásunkat, hogy megszeressük a keresztet és szivesen vállaljuk azt.

A meghalás

Amíg a megtérés friss öröme tart, addig minden könnyû. Aztán, amint az évek telnek, mintha Isten vigasztalása is visszavonulna, elillanna. Jön a lelki szárazság hosszú idõszaka és a kisértõ:
- Nézd, a kortársaid, a kollegáid, hogy elhúztak mind melleted ... Mindeniknek cégje van, érvényesülnek, több autót cseréltek, házat építettek, stb. Te pedig ugyanott vagy ahol voltál, vagy még ott sem. Ugyanolyan szegény vagy, semmi és tehetetlen... Sõt, így egyre gyengébb leszel…
- Gyerekeid vannak... Hogyan gondoskodsz majd róluk?... Hogyan indítod el õket az életben?

De Jézus azt mondja:
(Mt 10.37) Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám.

Igen, Jézust kell szeretni a legjobban. Õt kell szolgálni és rá kell bízni a családot is meg a gyerekeket is… A krisztuskövetõ élet célja Jézust szolgálni, hirdetni Isten országát tettel és szóval. Evangelizálni, imádkozni, jót cselekedni, tanúságot tenni Jézusról minden eszközzel. Ez azzal jár, hogy egyre inkább elsorvad az evilági életünk, de Jézus megígérte, hogy amint meghalunk ennek az életnek, megnyerjük lelkünket az örök életre.

Merjünk hinni, merjük vállalni evilági életünk elvesztését. Merjük odaajándékozni idõnket Krisztusnak és az Õ szolgálatának. Buzdítsunk másokat is erre. Tegyünk tanúságot és mondjuk el az embereknek, hogy ne akarják magukat megvalósítani itt, ebben az életben, hanem inkább gyûjtsenek kincset a mennyben.

A tanúságtétel, a kereszthordozás és az életünk elvesztése egy olyan folyamat, amelyben e három szorosan összefonódik. Ehez lelki erõre van szükség, amelyet a kegyelem által, a hit, a remény és a szeretet ad meg. Mindez pedig Jézustól van, mert Õ a kegyelem forrása.

Befejezõ ima: Uram Jézus, Te vagy a kegyelem forrása. Add meg nekünk a lelki erõsség ajándékát. Ámen.