Tanuságtétel, kereszthordozás, meghalás

(Mk 8:34-38) Összehívta a népet és tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti életét. Mit ér az embernek, hogy megszerzi az egész világot, ha a lélek kárát vallja? Mert mit adhat cserébe az, hogy megszerzi az egész világot, ha a lélek kárát vallja? Mert mit adhat cserébe az ember a lelkéért? Aki ez elõtt a házasságtörõ, bûnös nemzedék elõtt szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsõségében a szent angyalokkal.”

Azt mondják, hogy manapság sok a tanító és kevés a tanuságtevő. Tehát inkább lenne szükség tanuságtételre, mint tanításra...

A tanúságtétel

Szükséges a tanúságtétel, szükéges Jézus Krisztus megvallása a világban. Aki megvallja Jézus Krisztust a világ előtt, azt Ő is megvallja majd a mennyei Atya előtt. És forditva: aki megtagadja Őt a világ előtt, azt Ő is megtagadja majd a mennyei Atya előtt...

(Mt 10:32-33) Azokat, akik megvallanak engem az emberek elõtt, én is megvallom majd mennyei Atyám elõtt. De aki megtagad az emberek elõtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám elõtt.

Jézus Krisztus megvallásának egyenes következménye a világ részéréről való megvetés, kirekesztetés és az érvényesülési esélyek elvesztése. Ebből a megfosztottságból származik a kereszthordozás...

Amint elkezdjük megvallani Jézust Krisztust, és elkezdünk tanítása szerint élni, az emberek először bolondnak nyilvánítanak (na persze a hátunk mögött), majd kizárnak baráti körükből, végül pedig kirekesztenek minden egyezségükből, meg klikkjükből. Ha Isten akarata szerint akarunk élni, akkor fel kell készülnünk a megpróbáltatásokra...

(Sir 2:1) Fiam, ha Istennek szeretnél szolgálni, készülj fel igen sok megpróbáltatásra.

Idővel a tanúságtételünk elhalványul a félelem és a kishitüség miatt. Úgy járunk mint a hamis sáfár (Lk 16:1-16.) Lassacskán hajlamosak vagyunk engedni a huszonegyből, és megalkuszunk a világgal. Sokszor félelmünkben, ha nem is tagadjuk meg Jézust, de részben egyetértünk felebarátunk bűneivel, hogy ne kerüljünk konfliktuális helyzetbe, hogy ne veszélyeztessük "életünket". Ilyenkor megszégyeljük magunkat, ha az Úr Jézus szavaira gondolunk. Gyakran azzal a igével takarozunk, hogy "ne vessétek gyöngyeiteket a disznók elé, nehogy megtaposság és nektek rontva nehogy megszaggassanak titeket"...

(Mt 7:6) Ne adjátok a szent dolgokat a kutyáknak és gyöngyeiteket se szórjátok a sertések elé, különben még eltapossák lábukkal, és megfordulva széttépnek benneteket!

...de valójában, egy picit a gyávaságról, a hűtlenségrõl is szó van. Vigyázzunk, legyünk hűségesek Jézushoz, az Ő tanításához és tegyünk tanuságot.

A kereszthordozás

Az Úr Jézus magára vette és hordozta keresztjét...

(Jn 19:17) Maga vitte keresztjét, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak.

Miből fakad a kereszthordozás? A kereszthordozás az a nehézség és megpróbáltatás, ami Istennek és az Ő parancsolatainak megvallása és megélése miatt ér bennünket a világ részéről. Amint megéljük hitünket, bizonyos üldöztetés és megvettetés jön az emberek részéről, a gonosz lélek ösztönzésére, de jön magától a gonosz lélektől is, aki a krisztuskövető ember esküdt ellensége.

A kereszthordozás megnyilvánulásának formái a következők lehetnek:

- A családban nem fogadják el a megtérő családtag hitét és az abból fakadó megtért életformáját. Ezért aztán, még a legszűkebb rokoni körben is megvetik...

(Lk 12:52) Ezentúl ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás közt: három kettõ ellen, és kettõ három ellen.

- A munkahelyen, a hivő embert bolondnak tartják, értetlenül néznek rá, mások meg nyíltan megvetik, mert nem akar csalni, és mert fizetéséért megprobál tisztességesen és becsülettel dolgozni;

- Még a testvérek között is akad megvettetés, és ez a kereszt a legkeservesebb. A szentek mindig szenvedtek testvéreik értetlensége és szeretetlensége miatt;

- Van, aki azért vet meg, mert nem vagyunk elég gazdagok, más meg azért, mert nem küzdünk minden áron jogainkért, vagy mert nem vagyunk elég tekintélyesek, vagy mert hűek vagyunk az egyházunkhoz és a hitünkhöz;

- Aztán ott vannak a gonosz lélek közvetlen támadásai, az evangelizáció miatt, Isten szavának hirdetése miatt...

Sokféle kereszt van, de ne féljünk a keresztektõl, ne mondjuk azt, hogy Isten mentsen, amint Péter apostol mondta...

 (Mt 16:22) Péter félrevonta, és szemrehányást tett neki ezekkel a szavakkal: "Isten mentsen, Uram! Ilyesmi nem történhet veled."

(Lk 9.23) Amikor az egész néphez szólt, ezt mondta: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap és úgy kövessen.

Meg kell változtassuk felfogásunkat, hogy megszeressük a keresztet és szivesen vállaljuk azt.

A meghalás

Amíg a megtérés friss öröme tart, addig minden könnyebb. Aztán, amint az évek telnek, mintha Isten vigasztalása is visszavonulna és elillanna. Jön a lelki szárazság hosszú idõszaka és a kisértõ...

- Nézd, a kortársaid, a kollegáid, hogy elhúztak mindnyájan melleted. Mindeniknek már cége van, érvényesültek, több autót cseréltek, házat építettek, stb. Te pedig ugyanott tartasz, ahol voltál, vagy még ott sem. Ugyanolyan szegény vagy, egy semmi és egy tehetetlen... Sőt, így csak egyre gyengébb leszel… Gyerekeid vannak... Hogyan gondoskodsz majd róluk?... Hogyan indítod el őket az életben?... De Jézus azt mondja:

(Mt 10:37) Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám.

Igen, az Úr Jézust kell szeretni a legjobban. Őt kell szolgálni és rá kell bízni a családot is meg a gyerekeket is… A krisztuskövető élet célja Jézust szolgálni, hirdetni Isten országát tettel és szóval. Evangelizálni, imádkozni, jót cselekedni, tanúságot tenni Jézusról minden eszközzel. Ez azzal jár, hogy egyre inkább elsorvad az evilági életünk, de Jézus megígérte, hogy amint meghalunk ennek az életnek, megnyerjük lelkünket az örök életre...

Merjünk hinni, merjük vállalni evilági életünk elvesztését. Merjük odaajándékozni időnket Jézus Krisztusnak és az Ő szolgálatának. Buzdítsunk másokat is erre. Tegyünk tanúságot, és mondjuk el az embereknek, hogy ne akarják magukat megvalósítani itt, ebben az életben, hanem inkább gyűjtsenek kincset a mennyben.

A tanúságtétel, a kereszthordozás és a meghalás, életünk elvesztése egy olyan folyamat, amelyben e három szorosan összefonódik. Ehez istenszeretetre és lelki erőre van szükség, amelyet a kegyelem által, a hit, a remény és a szeretet isteni erényei adnak meg. Mindez pedig Jézustól van, mert Ő a kegyelem abszolut forrása (Jn 1:16).

Ima: Uram Jézus, Te vagy minden kegyelem forrása. Add meg nekünk a lelki erősség ajándékát. Ámen.