Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásaikat és kimentek a vőlegény elé. Öt közülük ostoba volt, öt pedig okos. Az ostobák ugyanis, amikor fölvették lámpásaikat, nem vettek magukhoz olajat. Az okosak viszont lámpásaikkal együtt olajat is vittek edényeikben. Mivel a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak és elaludtak. Éjfélkor aztán kiáltás támadt: ,,Itt a vőlegény, gyertek ki elébe!'' Ekkor a szüzek mindnyájan fölkeltek és rendbehozták lámpásaikat. Az ostobák ekkor így szóltak az okosakhoz: ,,Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásaink kialszanak.'' Az okosak ezt válaszolták: ,,Nehogy ne legyen elég se nekünk, se nektek, menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak.'' Amíg azok elmentek vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Az ajtót bezárták. Később megjött a többi szűz is. Azt mondták: ,,Uram, uram! Nyiss ki nekünk!'' De ő így válaszolt: ,,Bizony, mondom nektek: nem ismerlek titeket.,, Legyetek tehát éberek, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát.
Nagyon sokszor hallgattam, olvastam magyarázatot errõl a példabeszédrõl, de mindig azzal az érzéssel maradtam, hogy a példabeszédet magyarázó sem érti a példázatot és ezért hiányosan, rosszul magyarázza... Nem azt akarom mondani, hogy majd én leszek az, aki megadja a helyes értelemezést, hanem azt szeretném, hogy megfogalmazzam a saját értelmezésemet...
A szimbólumok magyarázata
A szüzek
Isten, már az Ószövetségben kijelenti prófétái által, hogy úgy szereti népét, mint a võlegény a menyasszonyát, vagy mint a férj a feleségét. Izrael Isten iránti hûtlensége és más istenekhez való pártolása, bálványimádása, a parázna, házasságtörõ feleség képével van szemléltetve. Szent Pál a házasságról úgy beszél, mint Krisztus és az Egyház kapcsolatáról. Ebben a kapcsolatban csupán annyi nem hasonlít a szerelmespár kapcsolatához, hogy míg az emberi kapcsolatnál a férfi (a võlegény) udvarolja, azaz környékezi a lányt (a menyasszonyt), addig az Istennnel való kapcsolatban ez fordítva áll. A lány, vagyis a menyasszony, az Egyház udvarol a Võlegénynek...
(Jer. 31.22) Meddig tétovázol még, te szófogadatlan leány? Mert valami újat teremt az ÚR a földön: a nõ jár a férfi után!
(Jn 3.29) A menyasszony a võlegényé. A võlegény barátja csak ott áll mellette, és szívbõl örül a võlegény hangját hallva. Ez az örömöm most teljes lett.
(Ef. 5:32-33) Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom. Szeresse hát mindegyiktek a feleségét, mint önmagát, az asszonyok meg tiszteljék férjüket.
Tehát a szûzek, az Egyház tagjai, a megváltottak, akik várják a találkozást a Võlegénnyel, a mi Urunk Jézus Krisztussal.
A lámpás, az olaj és a tûz
A lampás, a gyertya, olyan eszköz, amelyet ha meggyújtunk, megvilágítja környezetünket és így láthatunk. Ez lelki értelemben véve, nem más mint az élõ hit. A hit által van betekintésünk a lelki dimenzióba, a szellemi világba. De honnan van az élõ hit? Az élõ hit csakis Istentõl van és Isten kegyelme által születik meg az ember szívében. Isten segítõ és megszentelõ kegyelme nélkül nem tudnánk hinni...
Amint a lámpás nem tud égni, ha nem táplálják olajjal, úgy az ember sem tud hinni, megmaradni a hitben, ha nem táplálkozik a kegyelem forrásából. Ezért aztán az okos szüzek, vagyis a hívõ emberek, odajárulnak a kegyelem forrásához. De hol van a kegyelem forrása? A kegyelem forrása maga Krisztus (Jn 1:16). Mivel Szent Pál szerint, Krisztus azonosítja magát menyasszonyával, az Egyházzal, a misztikus Krisztussal, ezért a kegyelem forrását az Egyházban találjuk meg. Hol és hogyan találjuk meg? A szentségekben, amelyek közvetítik a megváltás gyümölcseit és az imában.
A lámpás lángja nem más, mint az istenes szeretetet, amely a kegyelembõl táplálkozva, a hit által lobog a võlegényért, amelyet habár nem láttunk de mégis szeretünk.
(Jn 1.16) Mindannyian az õ teljességébõl részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.
(1 Kor 12.27) Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai.
(1 Pét 1.8) Akit noha nem láttatok, mégis szerettek; bár most sem látjátok, mégis hisztek benne.
Krisztus csorgatja kegyelmét (malasztját) azok szívébe, akik Õt keresik, mert Õ elõbb szeret minket, mint ahogy mi viszontszerethetnénk Õt.
Krisztus csorgatja kegyelmét (malasztját) azok szívébe, akik Õt keresik, mert Õ elõbb szeret minket, mint ahogy mi viszontszerethetnénk Õt.
(1 Jn 4.19) Azért szeretjük (az Istent), mert õ elõbb szeretett minket.
Ezért aztán, a tûz, ami az ember szívében lángol, csupán válasz Isten szeretetére. Nem mi vagyunk a szeretet kezdeményezõi, hanem Isten. A szüzek lámpásai másoknak is világítanak:
(Mt 5.16) Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsõítsék mennyei Atyátokat!
(Mk 4.21) Ezután így folytatta: „Vajon azért gyújtanak lámpát, hogy a véka vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért, hogy a lámpatartóra tegyék?
Az elalvás
Az elalvás, szellemi értelemben véve, azt jeleni, hogy az élõ hit látásának szemhéja lecsukódik. Leejtjük lelki szemhélyunkat. Elfordultunk az istenes dolgoktól és el-elegyedtünk a világi dolgokban. Ez a mindennapi életben akarva-akaratlanul megtörténik. Kevés embernek van meg az a lelki ébersége, hogy mindig, mindent, Krisztusban és Krisztus által tegyen. Az ember legtöbbször teszi a maga dolgát, a maga feje, akarata és ereje szerint és alig juttat naponta néhány percet, hogy felébredjen a hitre és Isten jelenlétébe helyezze magát.
Az ébredés, az ébren maradás, nem más mint a lelki szemeink hit által való felnyítása, nyitva tartása. Ez a virrasztás... De nehéz szemeinket nyitva tartani! Mennyire nehezek a szemhéjaink és míly hamar lecsukódnak... Belealszunk a lelki dolgok szemlélésébe és visszazuhanunk evilági kötöttségeinkhez. A szellemi értelemben vett elalvás nem jelent kimondottan bûnös lelkiállapotot, mert azt inkább a betegség és a halál szimbolizálja, hanem inkább egy gyengeséget a szellemi világgal való kapcsolattartásra, amely az eredeti bûn következménye.
(Lk 22.45-46) Aztán abbahagyta az imát, és visszament a tanítványokhoz. Azok közben elaludtak bánatukban. Rájuk szólt: „Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!”
Az éjfél
Az Úr Jézus gyakran szemléltet egy idõszakot a nap óráival. Ez lehetett egy emberi élet idõtartalma, vagy akár az egész üdvtörténet. Reggel, dél, este, éjfél... De mi ebben a lényeg? Nem az a lényeg, hogy mikor van az éjfél, hanem az, hogy az éjfél, a Võlegénnyel való találkozás pillanata. Ebbõl a szempontból az éjfél lehet bármikor. Lehet akkor, amikor egy szegény vagy beteg emberben találkozunk Jézussal, lehet akkor amikor egy sorsdöntõ pillanatunkban vagyunk Jézussal, vagy amikor meghalunk és az Úr Jézussal ítélõszéke elé kerülünk. Kérdés az, hogy felismerjük-e azt a pillanatot, felismerjük-e, hogy itt az éjfél?
(2Pét 3.8) Szeretteim, fõképp egy dolog ne kerülje el figyelmeteket, az, hogy egy nap az Úr elõtt annyi, mint ezer év, ezer év pedig annyi, mint egy nap.
(Mk 13:35-37) Legyetek hát éberek! Nem tudjátok ugyanis, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, lehet, hogy éjfélkor, vagy kakasszóra, vagy reggel. Ne találjon alva, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Legyetek éberek!"
A kiáltó
A kiáltó nem más, mint a Võlegény szolgája. Ez lehet az egy szent, egy angyal vagy lehet a lelkiismeretünk hangja. Egy király érkezését mindig meghirdetik. Kérdés az, hogy mi meghalljuk-e a kiáltó szót, vagy lelkünk annyira tele van mindenféle zajjal, hogy képtelenek vagyunk meghallani a kiáltást.
(Mt 3.3) Ő az, akire Izajás próféta utal, amikor ezeket mondja: "A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!"
(Jel. 14:15) A templomból egy másik angyal jött ki, és nagy szóval kiáltott a felhőn ülőnek: "Ereszd neki sarlódat és arass, mert eljött az aratás ideje, és a vetés már érett a földön."
Az ajtó
Az ajtó nem más mint a menyország ajtaja, az örök boldogság kapuja. Az Úr Jézus azonosítja magát ezzel a kapuval. Csakis Õ nyítja vagy zárja ezt, mert neki adta a mennyei Atya a kulcsokat.
(Jn 10:9) Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelõt talál.
(Jel 3.7) „A filadelfiai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél Dávid kulcsa van, aki ha valamit kinyit, senki be nem zárja, s ha valamit bezár, senki ki nem nyitja…
A menyegzõ
A menyegzõ nem más mint a mennyek országa, az üdvözültek, a szentek közössége. Ezek örök boldogsága, Isten szent színe elõtt, hasonlatos a menyegzõhöz.
(Mt 22.2-10) „A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki menyegzõt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzõre! Azok nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: Mondjátok meg a meghívottaknak, hogy a lakomát elõkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat leölettem, minden készen van, gyertek a menyegzõre!Azok nem törõdtek vele, az egyik a földjére ment, a másik meg az üzlete után nézett. A többiek a szolgáknak estek, összeverték, sõt meg is ölték õket. A király ennek hallatára haragra lobbant. Elküldte csapatait, a gyilkosokat felkoncoltatta, városaikat pedig fölégette. Aztán így szólt szolgáihoz: A menyegzõ ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek ezért ki az útkeresztezõdésekre, s akit csak találtok, hívjátok meg a menyegzõre! A szolgák ki is mentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, jókat, gonoszokat egyaránt. A menyegzõs terem megtelt vendégekkel.
Bejutunk-e mi?
A tanulság az, hogy nem szabad belefáradnuk a hitéletbe, a szentmisébe, a szentségekkel való táplálkozásba, az imába és a szeretet gyakorlásába. Ez erõs elhatározás és akarat kérdése. Ezekbõl fakad a kegyelem és az istenes szeretet. Akarnunk kell szüntelenül Istent szeretni, akarnunk kell szüntelenül imádkozni, virrasztani, ébernek lenni, akarnunk kell szüntelenül Istent parancsolatait megtartani, akarnunk kell felebarátunkat szeretni. Az életben több éjfél van és többször kinyílik az ajtó. Ezek a probatételek. Ne szalasszuk el ezeket az ajtó kinyílásait. Ha az élet ajtónyílásait elszalasztjuk, hogyan leszünk készek a végsõ ajtónyitásra?...
Ima: Uram Jézus, oly nehéz a szemhéjam, nem tudom nyitva tartani. Segíts ébren maradni, virrasztani és imádkozni. Add, hogy mingig legyen elegendõ tartalék olajam. Ámen.
