Sokszor hallgattam, olvastam magyarázatot erről a példabeszédről, de mindig azzal az érzéssel maradtam, hogy a példabeszédet maga a magyarázó sem érti, és ezért hiányosan, rosszul magyarázza. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy majd én leszek az, aki megadja a helyes értelemezést, hanem csak meg szeretném fogalmazni a saját értelmezésemet...
A szimbólumok magyarázata:
A szüzek
Isten már az ószövetségben kijelenti prófétái által, hogy úgy szereti népét, mint ahogyan a vőlegény szereti menyasszonyát, vagy a férj a feleségét. Izrael Isten iránti hűtlensége és más istenekhez való pártolása, a bálványimádás, a parázna és házasságtörő feleség képével van szemléltetve. Szent Pál a házasságról úgy beszél, mint Krisztus és az Egyház kapcsolatáról. Ebben a kapcsolatban csak annyi nem hasonlít a szerelmespár kapcsolatához, hogy míg az emberi kapcsolatoknál a férfi (vagyis a vőlegény) udvarol, azaz környékezi a lányt (a menyasszonyt), addig az Istennnel való kapcsolatban ez fordítva áll fenn. A lány, a menyasszony, vagyis az Egyház udvarol a Vőlegénynek...
(Jer 31:22) Meddig tétovázol még, te szófogadatlan leány? Mert valami újat teremt az ÚR a földön: a nő jár a férfi után!
(Jn 3:29) A menyasszony a vőlegényé. A võlegény barátja csak ott áll mellette, és szívbõl örül a võlegény hangját hallva. Ez az örömöm most teljes lett.
(Ef 5:32-33) Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom. Szeresse hát mindegyiktek a feleségét, mint önmagát, az asszonyok meg tiszteljék férjüket.
A szüzek tehát az Egyház tagjai, a megváltottak, akik várják találkozásukat a Vőlegénnyel, a mi Urunk Jézus Krisztussal...
A lámpás, az olaj és a tűz
A lámpás, a gyertya, olyan eszköz, amelyet ha meggyújtunk, megvilágítja környezetünket és így láthatunk. Ez lelki értelembe véve, nem más mint az élő hit. A hit által van betekintésünk a lelki dimenzióba, a szellemi világba. De honnan van az élő hit? Az élő hit Istentől van, és Isten kegyelme által születik meg az ember szívében. Isten segítő és megszentelő kegyelme nélkül nem tudnánk hinni...
Amint a lámpás nem tud égni, ha nem táplálják olajjal, úgy az ember sem tud hinni, megmaradni a hitben, ha nem táplálkozik a kegyelem forrásából. Ezért aztán az okos szüzek, vagyis a hívő emberek, odajárulnak a kegyelem forrásához. De hol van a kegyelem forrása? A kegyelem forrása maga Jézus Krisztus, az Ősszentség (Jn 1:16). Mivel Szent Pál szerint, Krisztus azonosítja magát a Menyasszonyával, az Egyházzal, a misztikus Krisztus testével, ezért a kegyelem forrását az Egyházban találjuk meg. De hol és hogyan találjuk meg? Hát a szentségekben, amelyek közvetlenül közvetítik a megváltás gyümölcseit, és persze az imában...
A lámpás lángja nem más, mint az istenes szeretetet, amely a kegyelemből táplálkozva, a hit által lobog a Vőlegényért, amelyet habár nem láttunk de mégis szeretünk...
(Jn 1:16) Mindannyian az õ teljességébõl részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.
(1Kor 12:27) Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai.
(1Pét 1:8) Akit noha nem láttatok, mégis szerettek; bár most sem látjátok, mégis hisztek benne.
Krisztus csorgatja az Ő kegyelmét (malasztját) mindazok szívébe, akik Őt keresik, mert Ő előbb szeret minket, mint ahogy mi viszontszerethetnénk Őt...
Krisztus csorgatja az Ő kegyelmét (malasztját) mindazok szívébe, akik Őt keresik, mert Ő előbb szeret minket, mint ahogy mi viszontszerethetnénk Őt...
(1Ján 4:19) Azért szeretjük (az Istent), mert õ elõbb szeretett minket.
Ezért aztán a tűz, amely az ember szívében lángol, csupán válasz Isten szeretetére. Nem mi vagyunk a szeretet kezdeményezői, hanem Isten. És ugyanakkor, a szüzek lámpásai másoknak is világítanak...
(Mt 5:16) Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsõítsék mennyei Atyátokat!
(Mk 4:21) Ezután így folytatta: „Vajon azért gyújtanak lámpát, hogy a véka vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért, hogy a lámpatartóra tegyék?
Az elalvás
Az elalvás, szellemi értelemben véve, azt jelenti, hogy az élő hit látásának szemhéja lecsukódik. Leejtjük lelki szemhélyainkat, és elszenderedünk lelkileg. Ekkor elfordultunk az istenes dolgoktól, és elelegyedtünk a világi dolgokban. Ez a mindennapi életben akarva-akaratlanul megtörténik. Kevés embernek van az a lelki ébersége, hogy mindig, mindent, Krisztusban és Krisztus által tegyen. Az ember legtöbbször teszi a maga dolgát, a maga feje, akarata és ereje szerint, és alig juttat naponta néhány percet Istennek, hogy így felébredjen a hitre és Isten jelenlétébe helyezze magát...
Az ébredés, az ébren maradás, nem más mint a lelki szemeink hit által való felnyítása, nyitva tartása. Ez a virrasztás. De nehéz szemeinket nyitva tartani! Mennyire nehezek a szemhéjaink, és milyen hamar lecsukódnak... Belealszunk a lelki dolgok szemlélésébe és visszazuhanunk evilági kötöttségeinkhez. A szellemi értelemben vett elalvás nem jelent kimondottan bűnös lelkiállapotot, mert azt inkább a betegség és a halál szimbolizálja, hanem inkább egy gyengeséget a szellemi világgal való kapcsolattartásra, amely az eredeti bűn következménye...
(Lk 22:45-46) Aztán abbahagyta az imát, és visszament a tanítványokhoz. Azok közben elaludtak bánatukban. Rájuk szólt: „Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!”
Az éjfél
Az Úr Jézus gyakran szemléltet egy időszakot a nap óráival. Ez lehetett egy emberi élet időtartalma, vagy akár az egész üdvtörténet ideje. Reggel, dél, este, éjfél, ez vagy az az őrváltás meg óra... De mi ebben a lényeg? Nem az a lényeg, hogy mikor van az éjfél, hanem az, hogy az éjfél a Vőlegénnyel való találkozás ideje. Ebből a szempontból az éjfél bármikor lehet. Lehet akkor, amikor egy szegény vagy beteg emberben találkozunk Jézussal, lehet akkor, amikor egy sorsdöntő pillanatban vagyunk Jézussal, vagy amikor meghalunk és az Úr Jézussal ítélőszéke elé kerülünk. Kérdés az, hogy felismerjük-e azt a pillanatot, felismerjük-e, hogy itt van az éjfél?...
(2Pét 3:8) Szeretteim, fõképp egy dolog ne kerülje el figyelmeteket, az, hogy egy nap az Úr előtt annyi, mint ezer év, ezer év pedig annyi, mint egy nap.
(Mk 13:35-37) Legyetek hát éberek! Nem tudjátok ugyanis, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, lehet, hogy éjfélkor, vagy kakasszóra, vagy reggel. Ne találjon alva, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Legyetek éberek!"
A kiáltó
A kiáltó nem más, mint a Vőlegény barátja és szolgája. Ez lehet az egy szent, egy angyal, vagy lehet a lelkiismeretünk hangja is. Egy király érkezését mindig meghirdetik. Kérdés az, hogy mi meghalljuk-e a kiáltó szót, vagy lelkünk annyira tele van mindenféle világi zajjal, hogy képtelenek vagyunk meghallani a kiáltást...
(Mt 3:3) Ő az, akire Izajás próféta utal, amikor ezeket mondja: "A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!"
(Jel 14:15) A templomból egy másik angyal jött ki, és nagy szóval kiáltott a felhőn ülőnek: "Ereszd neki sarlódat és arass, mert eljött az aratás ideje, és a vetés már érett a földön."
Az ajtó
Az ajtó nem más mint a menyország ajtaja, az üdvösség és az örök boldogság kapuja. Az Úr Jézus azonosítja magát ezzel a kapuval. Ezt csakis Ő nyítja vagy zárja, mert neki adta a mennyei Atya a kulcsokat...
(Jn 10:9) Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelõt talál.
(Jel 3:7) A filadelfiai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél Dávid kulcsa van, aki ha valamit kinyit, senki be nem zárja, s ha valamit bezár, senki ki nem nyitja…
A menyegző
A menyegző nem más mint a mennyek országa, az üdvözültek, a szentek közössége. Ezek örök boldogsága Isten szent színe előtt hasonlatos a menyegzőhöz...
(Mt 22:2-10) „A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki menyegzõt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzõre! Azok nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: Mondjátok meg a meghívottaknak, hogy a lakomát elõkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat leölettem, minden készen van, gyertek a menyegzõre!Azok nem törõdtek vele, az egyik a földjére ment, a másik meg az üzlete után nézett. A többiek a szolgáknak estek, összeverték, sõt meg is ölték õket. A király ennek hallatára haragra lobbant. Elküldte csapatait, a gyilkosokat felkoncoltatta, városaikat pedig fölégette. Aztán így szólt szolgáihoz: A menyegzõ ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek ezért ki az útkeresztezõdésekre, s akit csak találtok, hívjátok meg a menyegzõre! A szolgák ki is mentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, jókat, gonoszokat egyaránt. A menyegzõs terem megtelt vendégekkel.
Mi bejutunk-e?
A tanulság az, hogy nem szabad belefáradnuk a hitéletbe, a szentmisébe, a szentségekkel való táplálkozásba, az imába és a szeretet jócselekedetek általi gyakorlásába. Ez erős elhatározás és akarat kérdése. Ezek által fakad a kegyelem és az istenes szeretet. Akarnunk kell szüntelenül Istent szeretni, akarnunk kell szüntelenül imádkozni, virrasztani, lelkileg ébernek lenni, akarnunk kell szüntelenül Istent parancsolatait megtartani, akarnunk kell felebarátunkat szeretni. Az életben meglehet, hogy több éjfél is van, és többször kinyílik az az ajtó. Ezek a probatételek... Ne szalasszuk el ezen ajtók kinyílásait. Ha életünk sorozatos ajtónyílásait elszalasztjuk, akkor hogyan leszünk készek a végső ajtó nyitására?...
Ima: Uram Jézus, oly nehéz a szemhéjam, nem tudom nyitva tartani. Segíts ébren maradni, virrasztani és imádkozni. Add, hogy mindig legyen elegendő tartalék olajam. Ámen.
