2010. április 23., péntek

Kegyes becsvágy, avagy a hiúság vására

Csüggedten osztotta meg L. testvér bizonyos keresztény közösségekben szerzett szomorú tapasztalatait, ahol jóságot, alázatot, szerénységet, tiszteletet és szeretetet remélt, de helyette versengésre, nagyravágyásra, haszonlesésre, semmibevevésre és intrikákra lelt...

- Mit lehet tenni? – vigasztalta a barátja – a keresztség és a megtérés első öröme még nem törli el az ember bûnös természetét... Ez van, fogadd el úgy, ahogy van... Sokan vannak, akik átmentik megtérésük elõtti rossz hajlamaikat a megtért keresztényi, lelki pályafutásukba...

Ilyen a világ, mondogatják egyesek... A világ - testi értelemben véve - valóban ilyen. A világi emberek magasabb pozíciót, gazdagságot, hírnevet, dicsõséget, tündöklést és az élvezeteket keresnek (Mt 20:25). Az Úr Jézus intelme, miszerint óvakodjunk a becsvágytól meg a hiúságtól, nem a világ fiaira vonatkozik, hanem a hívõkre, a tanítványokra, akik követni akarják Õt. Ezért tanít az Úr Jézus a hegyi beszédben, hogy miként imádkozzunk és adjunk alamizsnát (Mt 6:2-6)...

Miért óv az Úr Jézus mindezektõl hibáktól? Mert fennáll a veszély, hogy a bûnös ember, az Isten és ember iránti tiszta szeretetet perverz önszeretetté silányítsa... Ez egy olyan sajnálatos lelki, egyéni és közösségi jelenség, amely elõször lejátszódhat a vezetőben, de aztán, az Isten nevében gyakorolt lelki uralkodás által, tömegpszihozissá is fajulhat...




Ezért fontos, hogy meg tudjuk különböztetni a becsvágyat és a hiúságot, amelynek gyökere a gõg meg a kevélység főbűne. Ezek az eltorzulások aztán társulhatnak egyébb aljas lelki megnyilvánulásokkal is... 

Semmi sem szánalmasabb, mint egy manipulált hívő keresztény, aki azt hiszi, hogy Krisztus igazságának szabadságában él, de valójában néhány könyörtelen, hiú, becsvágyó, kegyes karrierista karmai közé került... Ezért fontos, hogy a témába vágó szentírási részeket ismerjük és mindig a szemünk elõtt legyenek:

(Mt 6:2) Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad elõtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógában és az utcán, hogy dicsérjék õket az emberek! Bizony mondom nektek, megkapták jutalmukat.

(Mt 6:6) Te amikor imádkozol, menj be a szobába, zárd be az ajtót, s imádkozzál titokban mennyei Atyádhoz! S mennyei Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.

(Lk 14:10-11) Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda fogad, ezt mondja neked: Barátom, menj följebb! Így megtiszteltetésben lesz részed az egész vendégsereg elõtt. Mert aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki magát megalázza, az felmagasztaltatik.

(Mt 7:22-23) Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben ûztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elõl, ti gonosztevõk!

(Mk 10:41-44) Amikor a többi tíz ezt hallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra.
Jézus ezért odahívta õket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, s vezetõ embereik éreztetik velük hatalmukat. Közöttetek azonban ne így legyen. Ha valaki közületek nagy akar lenni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek elsõ akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája.

(Mt 18:3) Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába.

(Lk 12.1) „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól.

(1 Jn 2:15) Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van! Ha valaki szereti a világot, nincs meg benne az Atya szeretete...

(1Tim 6:10) Minden baj gyökere ugyanis a pénz utáni sóvárgás. Így néhányan, akik törik magukat utána, már elpártoltak a hittõl, és sok bajba keveredtek.


A becsvágyó keresztény vezető jellemzői

- Állandóan vezetõ pozícióba, nyilvános szolgálatra és közszereplésre törekszik;

- A szerepvesztést, a visszalépést, az utolsó helyet semmiképpen sem tûri el, inkább képes akár egy új közösséget/egyházat létrehozni;

- Bárkivel/bármivel szövetkezik, hogy pozícióját elérje, megtartsa vagy elõmozdítsa;

- Az elvek és a normák másodlagosak, azok csakis a gyengéknek valók; az erõsek háttérben szövetkeznek és a cél mindenképpen szentesíti az eszközöket;

- A magán és csoportos megbeszélések alatt erõszakosan dominál, szempontjait ráerõszakolja a többiekre és ha úgy kapod el, hogy másképpen gondolkozol, akkor azt érzed, hogy a gyorsvonat gázolt át rajtad;

- A tényleges vagy az önjelölt felkentségét hangsúlyozva, kihasználja a frissen megtért, tájékozatlan közösségi tagokat, a kicsinyeket, hogy az õ személyes érdekeit szolgálják;

- Tevékenységét, szolgálatát nem beszéli meg a közös csoportos megbeszélés alkalmával, hogy mindenkinek minden világos legyen, hanem mindenkivel külön-külön tárgyal, azzal a céllal, hogy csakis õ tudjon minden részletet, õ dominálhasson, manipulálhasson és hogy csakis õ tartsa kezében a „szálakat“;

- A megegyezett dolgokat szemrebbenés nélkül felrúgja, mellõzi, saját érdekei szerint módosítja, annélkül, hogy elõzõleg, vagy utólag elnézést kérne az érintettektõl;

- Az igaz szempontjaidat esetleg meghallgatja, de azonnal semmibe is veszi, mert nem tiszteli az embertársát és annak véleményét;

- Ha egyszer-kétszer kötélnek álltál és az „õ embere“ lettél, akkor máris kegyúri jogokat formál személyedre és bármikor, bárhol, bármilyen elõzetes dörgés/villámcsapás nélkül, a leglehetetlenebb feladatokat bízza rád;

- Az ő dolgait soha nem osztja meg egésszen másokkal, belsõ életébe senki sem láthat bele és szereti a dolgok részleges megvilágítását, amelyben csak annyit látsz, amennyit õ akar és csakis úgy, ahogyan õ akarja;

- Elõbb-utóbb vezetői eszközeit arra használja, hogy hírnevet szerezzen magának és egy bizonyos személyi kultuszt alakítson ki maga körül;

- A pénz igencsak fontos szerepet játszik a tevékenységében, szolgálatában, életében és minél közelebb kerülsz hozzá, annál inkább fogod érezni az anyagiasság orrfacsaró bûzét;

- Ha beleestél kelepcéjébe és az õáltala kivetett lelki függõség hálójába kerültél, akkor csak idõ kérdése, hogy mikor fogsz teljesen kiégni és mikor fogsz csõdbe jutni lelkileg, anyagilag vagy esteleg családilag is;

- Amíg kegyeiben sütkérezel, addig boldogan könyvelheted el dicséreteit, de ha kiestél a kegyeibõl, akkor számíthatsz bármi rosszra: mellőzés, lejáratás, rágalmazás, anyagi kár, pereskedés, stb...

És még lehetne folytatni. Az emberi furfang és ravaszság nem képzelt mélységeket rejteget, ahol már nem csak az emberi gyarlóság van jelen, hanem az ördög munkája is. Persze, nem minden becsvágyó, hiú vagy kevély vezető gyakorolja egyformán e fortélyokat, mint ahogyan az emberi lelkek sem csupa fehérek vagy feketék... 

A Szentlélek, az õrangyalok és védõszentek, mindenkinek juttatnak annyi segítséget, józan észt, hogy megóvhassa magát az ilyenektõl. A lelki védekezés egyik legjobb eszköze az ember kipróbálása. Hogyan probálhatunk ki egy embert?
 
(2Kor 10.18) Nem az a megbízható, aki magát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl.

Az embert sokféleképpen lehet kipróbálni

- Szándékosan hátraléptetni, mellõzni a szolgálatokban, lám háborog-e;

- Szándékosan kisebb igazságtalanságoknak tenni ki, lám elviseli-e;

- Ideiglenes megtiszteltesésekbe részesíteni, lám felfuvalkodik-e;

- Alantas tevékenységeket bízni rá, lám méltatlankodik-e;

- Pénzt kérni tõle a szegények megsegítésére, lám fukar-e;

- Nehéz beteghez rendelni, lám irgalmas-e;

- Nehéz ember mellé társítani a munkában, lám türelmes-e;

- Összezavarni a dolgaiban, lám hazudik-e...

Mindenkinek joga van, hogy megbízzanak benne, hogy higgyenek neki, hogy megbecsüljék, hogy csupa jót feltételezzenek róla, de az ember lelke sokkal értékesebb, minthogy akármilyen jöttmentre rá lehessen azt bízni...

(Fil 3:2) Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a kontár munkásoktól, óvakodjatok a megcsonkítottaktól.

(ApCsel 20.29) Tudom, hogy ha eltávozom, ragadozó farkasok törnek rátok, s nem kímélik a nyájat.


Legyünk józanok és éberek...

Ima: Uram Jézus, Te arra tanítottál, hogy legyünk okosak, mint a kígyók és szelídek, mint a galambok. Adj nekünk kellő okosságot. Ámen.

1 megjegyzés: