2010. április 23., péntek

Kegyes becsvágy, avagy a hiúság vására

Csüggedten osztotta meg velem az egyik testvér bizonyos keresztény lelkiségi közösségben szerzett szomorú tapasztalatait. Ott ahol szeretetet, jóságot, alázatot, szerénységet és tiszteletet remélt, versengésre, nagyravágyásra, haszonlesésre, semmibevevésre és intrikákra lelt...

- Mit lehet tenni? – vigasztaltam őt – a keresztség és a megtérés első öröme még nem szünteti meg az ember bűnre hajló természetét. Ez van, fogadd el ezt így, ahogy van. Sajnos, sokan vannak, akik csak úgy simán áthozzák a megtérésük előtti gyarló hajlamaikat, a megtért keresztényi, lelki pályafutásukba...

Ilyen a világ, mondogatják... A világ - testi értelemben véve - valóban ilyen. A világi emberek a magasabb pozíciót, a gazdagságot, a hírnevet, a dicsőséget, a tündöklést és az élvezeteket keresik (Mt 20:25). Az Úr Jézus intelmei, hogy óvakodjunk a becsvágytól meg a hiúságtól, nem a világ fiaira vonatkoznak, hanem a hívőkre, a tanítványokra, akik követni akarják Őt. Ezért tanítja az Úr Jézus a hegyi beszédben, hogy miként kell imádkozzunk, böjtöljünk és alamizsnát adjunk (Mt 6:2-6)...

Miért óv az Úr Jézus minket ezektől hibáktól? Mert fennáll annak a veszélye, hogy a bűnös ember, az Isten és ember iránti tiszta szeretetet, egyfajta perverz, eltúlzott önszeretetté silányítja. Ez egy olyan sajnálatos lelki, egyéni és közösségi, jelenség, amely először lejátszódhat a közösségi vezetőben, egy választott szolgában, de aztán, az Isten nevében gyakorolt lelki uralkodás által, végül tömegpszihozissá is fajulhat. 
Ezért fontos, hogy meg tudjuk különböztetni a lelki becsvágyat és hiúságot, melynek gyökere a gőg, vagyis a kevélység főbűne. Ezekhez a torzulásokhoz aztán társulhatnak egyébb aljas lelki megnyilvánulások is... 

Semmi sem szánalmasabb, mint egy manipulált keresztény hívő, aki azt hiszi, hogy Krisztus igazságának szabadságában él, de valójában néhány könyörtelen, becsvágyó és hiú, kegyes karrierista "farizeus" kovászába kerül, karmai közé ragad. Ezért fontos, hogy a témába vágó szentírási részeket jól ismerjük, és mindig szemünk tartsuk. Aki nem ezek szerint él és szolgál, attól óvakodjunk...

(Mt 6:2) Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad elõtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógában és az utcán, hogy dicsérjék õket az emberek! Bizony mondom nektek, megkapták jutalmukat.

(Mt 6:6) Te amikor imádkozol, menj be a szobába, zárd be az ajtót, s imádkozzál titokban mennyei Atyádhoz! S mennyei Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.

(Lk 14:10-11) Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda fogad, ezt mondja neked: Barátom, menj följebb! Így megtiszteltetésben lesz részed az egész vendégsereg elõtt. Mert aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki magát megalázza, az felmagasztaltatik.

(Mt 7:22-23) Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben ûztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elõl, ti gonosztevõk!

(Mk 10:41-44) Amikor a többi tíz ezt hallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra.
Jézus ezért odahívta õket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, s vezetõ embereik éreztetik velük hatalmukat. Közöttetek azonban ne így legyen. Ha valaki közületek nagy akar lenni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek elsõ akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája.

(Mt 18:3) Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába.

(Lk 12:
1) „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól.

(1 Ján 2:15) Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van! Ha valaki szereti a világot, nincs meg benne az Atya szeretete...

(1Tim 6:10) Minden baj gyökere ugyanis a pénz utáni sóvárgás. Így néhányan, akik törik magukat utána, már elpártoltak a hittõl, és sok bajba keveredtek.


A becsvágyó és hiú keresztény vezető jellemzői

- Állandóan vezető pozícióba, nyilvános szolgálatra és közszereplésre törekszik...

- A szerepvesztést, a visszalépést, az utolsó helyre ülést semmiképpen sem tűri el. Inkább képes akár egy új közösséget/egyházat létrehozni...

- Bárkivel/bármivel szövetkezik, csakhogy pozícióját elérje, megtartsa vagy előmozdítsa...

- Az elvek, a normák másodlagosak és azok csakis a gyengéknek valók. Az erősek háttérben szövetkeznek, és a cél mindenképpen szentesíti az eszközöket...

- A magán és csoportos megbeszélések alkalmával erőszakosan dominál, szempontjait ráerőszakolja a többiekre, és ha úgy kapod el, hogy pont másképpen gondolkozol, akkor azt érzed, hogy egy gyorsvonat gázolt át rajtad...

- A tényleges vagy az önjelölt felkentségét hangsúlyozva, kihasználja a frissen megtért, tájékozatlan közösségi tagokat, a kicsinyeket, hogy az ő személyes tekintélyét/érdekeit szolgálják...

- Tevékenységét, szolgálatát nem beszéli meg az ővele dolgozó kollegákkal a csoportos megbeszélések alkalmával, hogy mindenkinek minden világos legyen, hanem mindenkivel külön-külön tárgyal, azzal a céllal, hogy csakis ő ismerhessen minden részletet, ő dominálhasson, manipulálhasson, és hogy csakis ő tarthassa kezében a „szálakat“...

- A megegyezett dolgokat szemrebbenés nélkül felrúgja, mellőzi, saját érdekei szerint módosítja, annélkül, hogy előzőleg vagy utólag elnézést kérne az érintettektől...

- Az igazadat, igaz szempontjaidat, esetleg meghallgatja, de azonnal semmibe is veszi, mert nem tiszteli sem az embertársát, sem a másik ember véleményét...

- Ha egyszer-kétszer kötélnek álltál és az „ő embere“ lettél, akkor máris kegyúri jogokat formál személyedre, és bármikor, bárhol, bármilyen előzetes dörgés/villámcsapás nélkül, a leglehetetlenebb feladatokat bízza rád...

- Személyes d
olgait, terveit soha nem osztja meg egésszen másokkal, belső életébe senki sem láthat bele, és szereti a dolgok részleges megvilágítását, amelyből csak annyit láthatsz, amennyit ő akar és csakis úgy, ahogyan ő akarja...

- Előbb-utóbb vezetői eszközeit, karizmáit arra használja, hogy hírnevet szerezzen magának és hogy egy bizonyos személyi kultuszt alakítson ki maga körül...

- A pénz igencsak fontos szerepet játszik tevékenységében, szolgálatában, életében, és minél közelebb kerülsz hozzá, annál inkább fogod érezni az anyagiasság orrfacsaró bűzét...

- Ha beleestél kelepcéjébe és az őáltala kivetett lelki függőség hálójába, akkor csak idő kérdése, hogy mikor fogsz lelkileg teljesen kiégni, mikor fogsz csődbe jutni lelkileg, anyagilag, vagy esteleg családilag is...

- Amíg kegyeiben sütkérezel, addig boldogan könyvelheted el dicséreteit, de amint kiestél a kegyeiből, számíthatsz bármilyen rossz támadásra: mellőzés, lejáratás, rágalmazás, anyagi kár okozása, pereskedés, stb...

És még lehetne folytatni... A becsvágyó és hiú kegyes ember furfangja és ravaszsága nem képzelt mélységeket rejteget, ahol már nem csak az emberi gyarlóság van jelen, hanem az ördög romboló munkája is. Persze, nem minden becsvágyó és hiú, vagy kevély vezető gyakorolja egyformán ezeket a fortélyokat, mint ahogyan az emberi lelkek sem mind egyformák.

A Szentlélek, az őrangyalok és a védőszentek, mindenkinek juttatnak/suggalmaznak annyi segítséget, józan észt, hogy megóvhassa magát az ilyen dolgoktól. A lelki védekezés egyik legjobb eszköze az ember kipróbálása.

De hogyan probálhatnánk ki egy embert?...
 
(2Kor 10.18) Nem az a megbízható, aki magát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl.

A kegyes ember kipróbálása

- Szándékosan hátraléptetni, mellőzni a szolgálatokban, lám háborog-e...

- Szándékosan kisebb igazságtalanságoknak tenni ki, lám elviseli-e...

- Ideiglenes megtiszteltesésekbe részesíteni, lám felfuvalkodik-e...

- Alantas tevékenységeket bízni rá, lám méltatlankodik-e...

- Pénzt kérni tőle a szegények megsegítésére, lám fukar-e...

- Nehéz betegekhez rendelni, lám irgalmas-e...

- Nehéz ember mellé társítani/küldeni a szolgálatban, lám türelmes-e...

- Összezavarni a dolgaiban, lám hazudik-e, stb...

Mindenkinek kijár, hogy megbízzanak benne, hogy higgyenek neki, hogy megbecsüljék, hogy csupa jót feltételezzenek róla, de az ember lelke sokkal értékesebb annál, minthogy bárki jöttmentre rá lehessen bízni...

(Fil 3:2) Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a kontár munkásoktól, óvakodjatok a megcsonkítottaktól.

(ApCsel 20.29) Tudom, hogy ha eltávozom, ragadozó farkasok törnek rátok, s nem kímélik a nyájat.


Legyünk hát józanok és éberek, mert az Úr a józanság lelkét adta nekünk.

Ima: Uram Jézus, Te arra tanítottál arra, hogy legyünk okosak, mint a kígyók és szelídek, mint a galambok. Adj nekünk kellő okosságot. Ámen.





1 megjegyzés: