Jónás próféta talán az ószövetség egyik legemberibb és legérdekesebb prófétája. Õ nem akar vitézkedni, nem akar tetszelegni prófétai küldetésében, hanem csak simán megszökik... Jónás elmenekül Isten elõl. Nem akar elmenni Ninivébe, a nagy birodalom fõvárosába, hogy Isten szavát közvetítse. Isten ekkor üldözni kezdi õt a természet erejével, olyannyira, hogy még a hajósok is megértik, hogy valakivel, valami nagyon nincs rendben a hajó fedélzetén. Jónást végül felfedezik a hajó alján, leleplezik és kidobják a hajóról. A tenger vizében elnyeli õt egy nagy cethal, amelyet Isten rendelt oda. Három nap és három éjszaka volt a hal gyomrában. Ekkor Jónás olyan zsoltárokkal fohászkodik, amelyek mind az Eljövendõ szenvedéseire utalnak. Isten parancsol a cethalnak és az kidobja Jónást a partra...
Jónás próféta sorsa, ezekben az eseményekben, az Úr Jézus Krisztus küldetését, halálát és feltámadását vetíti elõre. Jelekben utal a végsõ és legnagyobb „Prófétára” (MTörv 18:18), akinek sokat kell szenvednie, akinek alá kell szállnia a poklokra, de akit harmadnapra kidob magából a halál, meg a sír, mivel feltámad belõle...
Ezért hívatkozik Jónás próféta jelére az Úr Jézus Krisztus, amikor jelt kérnek tõle a zsidók:
(Mt 12:39-40) A gonosz és házasságtörő nemzedék jelet kíván - válaszolta -, de nem kap mást, csak Jónás próféta jelét. Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld szívében.
(Lk 11:29) Amikor a nép köréje sereglett, elkezdett beszélni: "Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelt kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét.
Ugyanakkor, Jónás prófétában önmagunkra is ismerhetünk... Mi is vonakodunk megcselekedni Isten akaratát. Kényelmetlen, zavarbaejtõ és fájdalmas ez számunkra. Inkább hátat fordítanánk Istennek és elrejtõznénk az Egyház hajójának legmélyén (1Pét 3:20). Hadd háborogjon a népek tengere (Jel 12:18), hisz az Egyház hajója sokat kibírt már. Ezt is kibírja nélkülem... De Isten akarata nem ez és meglehet, hogy bennünket is kidobnak a hajóról, a tenger habjai közé, vagyis a népek közé, hogy teljesítsük Isten akaratát... Küldetésünk az örömhír átadása, Jónás jelének felmutatása, hogy amint három nap és három éj után kidobta a hal Jónást a partra, úgy a mi Üdvözítõk Jézus Krisztus is feltámadt a halálból. És vele együtt mi is fel fogunk támadni. Ez a mi reménységünk (Zsid 10:23)... Hirdessük ezt a mai házasságtörõ nemzettségnek (Mk 8:38), amely a temetési menet soraiban, a szent kereszt és a pap mögött, a feltámadást tagadják és szállóige lett közöttük, hogy: Ki tudja! Még egy se jött onnan vissza...
Jónás magatartása igen érdekes... Nem elég, hogy megfutamodott küldetése elõl, de amikor látja, hogy a nép, az õ kényszeredett prófétálására megtér, akkor haragszik. Pedig hát Ninivé lakói hittek neki, mert hittek Istenben és félték Õt. De Jónás inkább bánkódik egy ricinusbokor miatt, amely árnyékot vetett rá, minthogy örülne a rengeteg ember megmenekülésén. Mi is inkább ragaszkodunk életünk semmiségeihez, minthogy kilépnénk a napra, vagyis Isten gondolatainak világosságára és megértésére. Inkább örülnénk annak, ha a bûnösök elnyernék méltó büntetésüket, mint annak, ha megtérnének (Lk 15:10) és életük lenne... Vajon, mi hiszünk Istenben?...
Ez a szetirási rész, Isten nagy irgalmasságát, jóságát és szeretetét mutatja meg nekünk. Ezért legyünk hát értelmesek és bármit is szemlélünk a világban, ami elszomorít: politikát, gazdaságot, pénzûgyeket, mûvészetet, zavargásokat, háborúkat vagy ökológiai katasztrófákat, mindig jusson eszünkbe, hogy Isten nagyon szereti az embert. Õ egy emberszeretõ Isten...
Ima: Uram Jézus, rest és hûtlen szolgák vagyunk. Légy irgalmas hozzánk. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése